KÁLVIN ÓÉVI IMÁJA – Te vezettél át minket az idők viharain
Istenünk, jó Atyánk, ez az év lassan véget ér. Sok mindent tapasztaltunk, megéltünk, némi öröm is adódott utunkon. Mindent hálásan vettünk szent kezedből. Adódott fájdalom és szenvedés is, betegség és gyász is múló napjainkban. De nem törtünk össze, el tudtunk mindent viselni. Hálával telt szívünkkel mondjuk: Te vezettél át minket az idők viharain. Hálaadásunk közben sem feledkezünk meg testvéreinkről. Azokról, akik éheznek és fáznak, akik fenyegetések és üldözés között élnek, akiknek az életét erőszak veszi körül. Erősítsd meg őket, Urunk, nehogy elveszítsék hitüket, de megőrizhessék bizodalmukat Tebenned, és új reménységet kapjanak. Engedd Urunk, hogy emberséget tapasztaljanak, s felfedezhessék szereteted jeleit. De könyörgünk azokért is, akik a baj és erőszak okozói: fedezzék fel szeretetedet, s így hagyják el gaz cselekedeteiket.
KÁLVIN ÚJÉVI IMÁJA – Add, hogy mértéktartással és megelégedéssel éljünk…
Mindenható Istenünk, Te alászállottál hozzánk és gondoskodtál arról, hogy mindazt megadd nekünk, ami földi életünkhöz szükséges és fontos. Segíts megtanulnunk azt, hogy egészen Rád bízzuk magunkat, s így áldásoddal induljunk az újesztendő felé. Szentlelked vezessen minket, Ő gyújtsa fel bennünk a buzgóság lángját. Azért lángoljunk, hogy Téged segítségül hívjunk. Kegyetlenség és mértéktelen embertelenség vesz körül minket, így gyakran tévelygünk a külső dolgokban. Úgy tűnik, hogy az emberek nagyon megfeledkeznek magukról, s olyan háborúságokba keverednek, melyek során feledve lesz minden jogszerűség és minden törvény. Ahol viszont Istent felismerik és megismerik, ott felébred és növekszik az emberség. Ahol pedig kölcsönösen elnyomják és meghazudtolják egymást, ott az is kiderül, hogy kiveszett belőlük a Te félelmed. A kert feletti felügyeletet Te Ádámra ruháztad, hogy ezzel is megmutasd, szabadon rendelkezhetünk azokkal a dolgokkal, javakkal, amiket Te azzal a feltétellel bíztál ránk, hogy mértéktartással és megelégedéssel éljünk velük. Ami pedig még hiányzik, arról gondoskodjunk. Semmi más nincs, amiben Téged igazán követhetnénk, mint a jó cselekvése. Nem elég az, ha a hit bennünk megfogan, azt folyamatosan táplálnunk és növelnünk kell. Urunk, Istenünk, tudjuk, azért vagyunk e földön, hogy egy szívvel és egy szájjal magasztaljunk Téged, s ez legyen életünk igazi értelme és célja. Add meg ezt nekünk, Ámen.
LELKI ÚTRAVALÓ 2017-RE
a 23. zsoltár alapján
Még ha nem is tudnám,
hol talál majd nyugalmat lelkem
e gonosz időkben,
és ha arcomat sűrű homály borítaná el,
gond, csalódás, megrettenés felhője,
s ha napszálltakor is nyugtalan lenne a szívem,
tudom, tudom,
hiszem, hiszem,
Te fogsz akkor is majd
jótevő kezeddel
betakarni, megnyugtatni engem.
Irgalmad árnyékában rejtsd hát el életem,
mikor nem lesz már menedékem.
Jóságod legyen lelkem védőpajzsa,
sebeimre gyógyír Igéd balzsama.
Mert ha Kelet felé megyek, ott vagy,
ha Nyugat felé, ott is észreveszlek,
ha Északon működsz, meglátlak Uram,
ha Délre fordulok, ott is látom áldó kezed.
Tied az életem kettőezer-tizenhétben,
mint volt kezdetben, s lesz a végen,
ha majd zarándokutamat itt bevégzem,
meghallván fenséges égi zenédet.
Hazahívó szelíd kérésed.
Addig is, és mindvégig ezt kérem:
Jó Uram, én Istenem,
nyugtasd meg magaddal
zaklatott szívem.
Háromszázhatvanöt napon át,
reformációd öt évszázadán
csodálkozó,
kincseidért
hálás hittel.
S végig a végig,
míg alkotó utam kimérted
szépséges világod
magyar tájain.
Ámen.
Dr. Békefy Lajos
(Eredetije megjelent a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara egyetemi lapjában, a Papiruszban, VII. évf. 1. szám, 2.o., 2016. decemberében – szerzői frissítésekkel)
KÁLVIN GENFI „SZILVESZTEREI”
„Aki nem tud embereknek köszönetet mondani, az Istennel szemben is hálátlan”. Kálvin és Genf, a menekülő hugenották és az őshonos genfi polgárok, s a reformáció népe számára 450-500 éve még minden a helyén volt. Pontosabban minden a helyére került az evangélium, a Szentírás tanításai nyomán. Karácsony így nem a pénztárcaszaggató pénzköltésről, a vakító és elvakító, magamutogató, belénk tolakodó reklámokról, hanem Jézus Krisztusról, az Üdvözítőről szólt. Egyedül Őróla. Az ó-, és az újév pedig nem az üres és hiábavaló fogadkozások visszatérő alkalma volt, nem az önfeledt vígadás időmúlatása, hanem az ajándékba kapott lehetőségek nyitánya. A közösségek és egyének, egyházak és világ, Európa és a távoli földrészek népei számára még tartó, megtartó kegyelem, a megtérésre jutás esélyeit magában rejtő újévet jelentette. Az Úr jótetszésének újabb 365 napját. Ezért akkortájt karácsonykor nem ajándékoztak egymásnak semmit az emberek, legalább is Genfben, hanem Jézus Krisztust, a világ Világosságának a születésnapját ünnepelték. Újévkor viszont szokásban volt meglepni valamivel azokat, akik közel voltak egymáshoz. Így adódott, hogy a nagyon visszafogott, puritán Kálvin élete utolsó újévének a nyitányakor szokatlan lépésre szánta el magát. 1564-et írtak akkortájt. Utolsó életévének az elején, január 8-án levelet írt Ferrarai Renáta hercegnőnek, aki nemrég még Párizsban volt. Mivel ottani palotájában a francia fővárosban élő evangéliumi hitűek közül többen is látogatták a házában tartott istentiszteleteket, nyugtalanság támadt a város vezetésében és főként a katolikus egyházi méltóságok között. A hitújítástól való félelem volt ez.
Ezért Renáta úgy döntött, elhagyja Párizst, s montargisi kastélyába vonul vissza. De nem sértődött magányba, világmegvető bezárkózásba, hanem igazi szolgálatba. Kastélyát ugyanis megnyitotta a katolikusok által hazájukból elüldözött hugenotta menekültek, elsősorban anyák és gyermekeik előtt. Így az előkelő szállás jó időre ispotállyá, kórházzá, menedékházzá alakult át. Kálvin gyönyörűen „el is keresztelte” a hercegnő közjóléti kastélyát Hotel-Dieu-vé, azaz Isten fogadójává. Kálvin oda küldte életében utoljára újévi levelét és ajándékát: egy arany pénzérmét. Ezt a királyi hercegnő, Renáta édesapja, XII. Lajos király verette, amikor II. Julius pápával ellenséges viszonyban volt. Az érme körirata ezt volt: El fogom törölni Babilon nevét. A levél bevezetőjében utal Kálvin arra, hogy talán jobb lenne, ha Párizsban, az udvarban maradt volna a hercegnő, mert akkor a szegény egyház pártfogásában többet érhetett volna el. De azt is megérti, hogy nyugalomra vágyott. Visszatérve kastélyába – tanácsolja Kálvin -, tegyen meg mindent alattvalóiért, illetve a nagyon kőszívű nép Istenhez térítéséért. Legyen háza jó példa, s erős kézzel álljon ellent minden piszkálódásnak. A jó rend érdekében vesse alá magát „Madame” annak a rendek, amit Isten Fia hozott a világnak, mert csak ekkor várható, hogy a gátlástalan szabadságnak, ami mindent felforgat, véget lehet vetni. Ezért az egyház reformációja több mint szükséges. A hercegnő reformációs törekvéseinek támogatása céljából udvari papot küld hozzá Morel de Collonges személyében. Ő garancia arra, hogy a fejedelmi udvarokat átható korrupcióval szemben mind a hercegnő, mind udvara és népe szembeszálljon. Levele végén utal az újévi ajándékra: „Madame, már régóta tervezem, hogy Önt megtisztelem egy aranypénzzel. Túl merész dolognak tartja ezt? Mivel bizonytalan voltam afelől, hogy vajon Önnek van-e ilyen aranypénze vagy nincs, ezért mindig csak halasztgattam az küldését. Mert csak akkor lehet értéke, ha valami új az Ön számára. Kérem, tartsa meg az érmét, ha ez nincs még meg Önnek. Ezért odaadtam azt bizalmas emberemnek, mutassa meg Önnek, s ha nincs még meg Önnek, tartsa meg kérem. Ebben az esetben a legszebb újévi ajándék lesz, amit csak adhatok Önnek”.
Aki nem tud az embereknek köszönetet mondani… Kálvin közel fél ezredévvel ezelőtti megfogalmazásai között vannak olyanok, melyek ma is igen ülnek, s megszívlelendők. Ilyen az is, amit néhány igehirdetésében újra és újra idéz, s amit óesztendő vége felé párszor felidézett. Ez a Genfi Káté egyik aranymondása, mely így hangzik: „Aki nem tud embereknek köszönetet mondani, ezzel leleplezi önmagát, hogy bizony Istennel szemben is hálátlan és nem tud Neki sem köszönetet mondani”. Napjaink közéletében, egyházi és nem egyházi napi érintkezésekben felfedezhetjük ennek a kálvini etikett szabálynak a hatalmas hiányát, illetve azt, hogy igazán megköszönni valamit valakinek ma is csak akkor tudunk, ha előbb Istennek köszönünk meg mindent. Az udvariasság nem etikett kurzus vagy protokolliskola függvénye, sem fenn, a magas politikai és banki világban, hanem bizony mélyen erkölcsi, hitbeli kérdés! Különben csak máz, álarc, ami mögött akár bűnöző is rejtőzhet! Nem is lehet csodálkoznunk Kálvin nyomán azon, hogy korunk rideg „udvariassága”, betanult etikett szabályai miért is olyan ridegek, olykor már fájóan embertelenek, s miért csikorognak annyira az emberi kapcsolatok, olykor nagyon is hosszú árnyékot vetve az éppen uralkodó szokásokra, uralkodó „elitre”.
A századokon keresztül messze földön híres magyar vendégszeretet lelkület és nem etikett oktatás eredménye, megnyilatkozása volt. Vérében volt parasztnak és arisztokratának egyaránt. Jó ezt éppen esztendő fordulóján (köz)emlékezetbe idézni, mert mérhetetlenül sok sebet osztanak ma az emberek egymásnak csak azért, mert a magyar emberek egy része elfeledte ősi jó hírnevünket. És ennek igazi okát. Több odafigyelés egymásra, nem pedig leereszkedő, betanult protokollformák kellenek hétköznapi kapcsolataink olajozására. Egyszerűen több szív és több lélek! És mindkettő ingyen megszerezhető Istennél. Isten-kultúra nélkül nincs emberkultúra. Isten-hiányban elvész az ember és az embertársi jó viszony is! Ezt hagyta ránk annyi mindennel együtt Kálvin drága örökségül, a Genfi Kátén, s ezernyi levelén keresztül, de ezt hagyták ránk nem veszendő aranyként, nem avuló ruhaként azok, akikben még élt a magyar szív, azaz a keresztyén, hívő lelkület. És ezt bizony jó lenne visszaépíteni, visszaszerezni, őseink hagyatékából, visszakönyörögni Istentől. Biztosan megelevenítené ez az egyre fagyosabb és üresebb, csikorgó-nyikorgó honi kapcsolatrendszereinket, ember-társi viszonyokká formálva azokat! Amiket annyi gyanúsítás, hazug infó, féligazság, mesterséges hivatali vagy klikkes szóbeszéd rág, tép, szaggat, vagy idegen érdekeket szolgáló métely, lekezelés, semmibevétel, manipuláció fejez ki naponta, és az egyre romló közhangulat jelez vissza honi és külhoni magyarnak egyaránt. Vissza tehát Kálvinhoz (is), hogy előbbre jussunk 2017-ben! S ünneplésünk ne ellenünkre, hanem javunkra, s maradékaink javára szolgáljon!
2017-RE ÁTHANGOLT ŐSKERESZTYÉN LATIN ÁLDÁS
Nem kívánom Neked,
hogy a szenvedésnek halvány árnyéka se hulljon rád 2017-ben,
hisz’ életed völgymeneteiben fájdalmat, homályt élsz majd át.
Valaki, valami fájni fog Neked,
Valakinek fájni fogsz nagyon.
Nem kívánom,
hogy minden napod csak sikerből álljon,
mert ez lehetetlen.
Azt sem kívánom Neked,
hogy a bánat egyetlen könnycseppje
se hulljon szívedre,
amit senki sem lát,
mert ezt elkerülni nem lehet.
Még csak azt sem kívánom,
hogy ne eméssze fájdalom lelkedet valakiért,
akiről nem tudsz semmit,
akitől vársz levelet, telefonhívást vagy skype-jelentkezést -
mindhiába.
Mindezeket nem kívánom Neked,
hiszen lehetetlent nem kívánhatok.
Te is tudod, én is tudom:
az emberek minden év új fordulója ellenére
legtöbbször óéviek maradnak.
Nem szilveszteri fogadkozásaik változtatnak rajtuk,
hanem Isten,
ha formáló kezére bízzák magukat.
Ennek első jeleként
a könnyek megkönnyíthetik szívedet,
a szenvedés megtisztíthatja lelkedet,
a fájdalom és a szükség közelebb vihetnek
a betlehemi Gyermekhez,
akire már rávetült a golgotai kereszt árnyéka,
de legyőzhetetlen istensége,
feltámadásos ragyogása is.
Rád derengő, gyengéd mosolyánál,
mint égi harmat a szomjúhozó földre,
vigasztalás fog hullni majd felizzott szívedre.
Azt kívánom hát Neked,
az új esztendőben is maradj bizakodó,
mindennel dacolva higgy,
kelljen bár nem várt kereszteket emelned,
tűnjön bár olybá, hogy minden igyekezeted ellenére
kicsúsznak kezedből a dolgok,
s szíved meginog,
vagy lábad alatt szétporlik a szilárdnak vélt talaj,
s egyre távolibb az óhajtott cél megvalósulása,
amire annyira törekedtél.
Szívből kívánom Neked,
hogy a drága Ajándék értéke,
amit Isten szeretett Fiában
karácsonykor
Neked is ajándékozott,
napjaid számával fénylőbben
növekedjék Benned.
Ő segítsen, hogy az öröm hajnalhasadása
színezze át szíved szürke égboltját,
s a felderengő, meleg fényből
adj tovább azoknak, akiket szeretsz.
Kívánom Neked,
hogy e hamis korban is legyen
legalább egy igazi barátod,
megértő testvéred,
hű társad,
aki előtt bátran kitárod szíved,
aki mindig érdemes barátságodra,
aki felé bizalommal nyújtod ki kezed,
amikor elgyengülsz,
akár imára, akár támasztékra,
akár simogatásra -
akivel együtt szembeszegülhetsz
Igével vértezetten
még az ordító oroszlánnal is,
s akivel a legmeredekebb utat is
mered vállalni,
akár lefele,
akár felfele
vezet az.
Legfőképpen azt kívánom Neked,
hogy az újesztendő minden másodpercében érezd:
Veled van az emberré lett Isten
gyermekien tiszta,
lelkedet derűre áldó mosolya.
Ővele pedig Te is maradj
minden szempillantásban
Atyád áldó kezében.
Keresztyén eleinkkel szólva:
Hitben
akkor is nyugodt lesz az álmod,
ha 365 napon át vihar dúl majd körületted.
Ez sem fog vihart, félelmet kavarni Benned,
mert hittel isteni oltalom alatt állsz.
Csak ezt el ne feledd!
Ekkor derűs marad a szíved,
arcod, szavad, „kisugárzásod“.
Ennél többet, szebbet nem tudok
kívánni Neked
Krisztusban újjáteremtett,
tiszta szívvel,
Anno Domini 2017-re. (drbl)
ÚJÉVI ÁLDÁS KÍNÁBÓL
Rövid kínai keresztyén történet jut eszembe ezekben az idők hallhatatlan fordulását, az ó-ból az újba érkező órák nesztelen indulását, s az óramutatót is zajtalan mozgató, kissé fájdalmas, kissé elbizonytalanító, mégis hitben bizakodó, reménnyel előre tekintő szilveszter napján.
Ismeretlen kínai testvérünk így szólt az angyalhoz, aki az újév küszöbén állott:
- Világosítsd meg kérlek előttem a következő lépést, hogy el ne tévelyedjem az ismeretlen úton!
Az angyal így felelt:
- Ezt nem tehetem. Tedd inkább kezedet Atyád, Istened kezébe, azaz bízzál, higgy Őbenne teljes szívvel, s akkor biztosan jársz majd az ismeretlen úton! 2017-ben is.
GÖRBE TÜKÖR, SZOKATLAN ÚTRAVALÓ 2017-RE
A szavak töviskoronáját
és a szavak szögeit kívánom mindenkinek,
hogy átjárja szíveteket és lelketeket, s felrázzon.
A szögek talán ráébresztenek az istenfélelem jó voltára,
s szíveteket odahajlítja a kereszt aljára.
Törjétek össze csontját és lábát
ti szülők és gyermekek
ős Ádámnak,
ki uralkodik bennetek,
s általa uralja a gonosz az éltetek.
Az Ördög törjön rátok,
kik bűnben napjaitok élvezitek,
nem azért, hogy vigyen el titeket,
hanem hogy rettentése által ébredjetek!
Észhez térjetek!
Én magamnak csak halált és pusztulást kérek,
a test minden csapása ellen,
mely nem akar mást, mint örök vesztem.
A menny Ura vigye véghez
mit különös szavakkal kérek,
hogy ne legyen soha részem
az örök ítélet.
Erdmann Neumeister, német barokk kori evangélikus egyházi énekköltő, teológus (1671-1756)
JÉZUS KRISZTUS TEGNAP, MA ÉS MINDÖRÖKKÉ UGYANAZ! (Zsid 13,8)
„NINCSEN ITT MARADANDÓ VÁROSUNK, HANEM AZ ELJÖVENDŐT KERESSÜK” (Zsid 13,14).
Írta, a szövegeket fordította Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkár
