A jelentős és nagyon olvasott amerikai hírportál, a Huffingtonpost vallási oldalain külön fejezet foglalkozik a világvallásokkal, közöttük a keresztyénség aktualitásaival. Ez a hírportál, valamint sokkal erőteljesebben és sokkal korábban, a Barna Group elemzései a múlt év során szinte pontosan jelezték előre Trump elnökké választását, minden ellenkező médiaguru és konszern dacára, s olykor már értelmezhetetlen, a tényekkel szembemenő propagandájuk közben és ellenére. Aztán lett, amit ők ketten előre jeleztek. Most meg egyre többen foglalkoznak mélyebb összefüggésekkel, akár teológiai kérdésekkel is, mint legutóbb Susan M. Shaw professzornő írásában tette az Oregon Állami Egyetemről.(Forrás: huffingtonpost.com)
Írja Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
(Budapest, 2017.08.03.. - gratisnews.hu)
Amerika járja a maga útját az újprotestantizmussal is
Elég csak egy rövid pillantást vetnünk az indító fotóra, s európai, kivált magyar látványokhoz szokott szemünknek azonnal feltűnik pár sajátosság. Az elnök válla, szíve fölött áldó kezek láthatók, maga Trump is behunyt szemmel, befele figyelve jelenik meg előttünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a háttérben álló elnökhelyettes, meg a kormány tagjai imádkoznak, és áldást kérnek az elnökre. Hogy milyen alkalommal, nem derül ki a képből. De a lényeg igen. Az USA elnökét ugyanis imádkozó munkatársak veszik körül, akik nem ezt mondják: Mr. President, én/mi imádkoztam/imádkoztunk Önért, ahogyan azt nálunk, az öreg kontinensen mondani szoktuk. Nem. Itt nem mondják, hogy imádkoztunk Önért, hanem az elnök jelenlétében teszik meg, hogy imádkoznak vele – érte. És ez hatalmas különbség: a személyesség, a közvetlenség, az Isten előtt állás (esély) egyenlősége, benne a testvéri közösségvállalás megszólaltatása bizonyára nagyobb mértékben mozgósítja a belső energiákat, mint az udvarias jelzés: imádkoztam Önért. S ezzel meg is érkeztünk a valós Amerikába. Ahol a stílus más. És a hatás is. S az eredmény? Majd meglátjuk.
De az első lépés Istennél és Istennel kezdődik, meg az imával, az imában. Lehet erre okoskodni: mi nem szoktuk ezt, meg ez nagyon evangélikál, karizmatikus dolog. Az Isten Országa azonban nem okoskodásban, vélekedésekben áll, egészen pontosan, ahogyan Pál fogalmazta: „Nem beszédben áll az Isten Országa, hanem erőben” (1Kor 4,20). Az eredetiben szereplő dünamisz szó arra utal, hogy a dinamika, az erő az Ország jellegzetessége. Az isteni erő, amit a legfelsőbb Erőforrás közöl azokkal, akik megnyitják magukat az áradó erő előtt, a Lélek energiái, az Ország mennyei erői előtt. Valami ilyesmi történik ebben a pillanatban a képen, a Fehér Ház ovális termében.
Napi támadások, buktatók között – politikai teológiával
Miközben nem könnyű utat jár a Trump kormányzat, sok evangéliumi keresztyén, milliók állnak mellettük, mögöttük. Olykor úgy tűnik a kormányzat egyes tagjainak szavaiból és lépéseiből, mintha teljesen nélkülöznék a keresztyén hátteret és a személyes hitbeli meggyőződést – kezdi elemzését a professzornő. Mindezt azonban szélesebb összefüggésbe helyezve láthatjuk és értékelhetjük helyesen. Az evangélikál új-protestáns, sok száz milliós mozgalomnak elsőrendű és mindenek feletti célja a theokrácia, azaz Isten uralmának, Országának a szolgálata, ami nem merül el és ki a keresztyén jelszavakkal feldíszített, valójában háttérérdekek gúzsába kötött politikai aktivitásban, mozgásviharban. A trumpi politikai teológiának Susan M. Shaw szerint a politikai célja a keresztyén theokrácia, aminek érdekében minden amerikait megpróbál az evangéliumi gondolkodás és erkölcs kötelékébe bekapcsolni a törvényhozással és más eszközökkel. Ennek van aztán egy egyre nyilvánvalóbb másik célja is: a politikailag aktív evangélikál közösségeket megerősíteni a többi vallási és politikai szervezettel szemben, előtt, fölött. A trumpi evangélikál politikai teológia számos olyan teológiai tanításra támaszkodik, melyek a legújabb kori amerikai konzervativizmus erődítményét jelentették/jelentik a keresztyén jogok vagy vallási jogok védelmezésében az 1940-es évek óta. Kiváltképpen felerősödött ez a bázis az 1970-es évektől. Részletesebb bemutatásától most eltekintünk, de egy későbbi cikkben erre is kitérünk. Most az aktuális főbb jellegzetességeket tekintjük át trumpi olvasatban.
Isten intervenciója a hatalomban is látható – fogalmaznak
A trumpi evangélikalizmus egyik legfontosabb eleme a vallási-politikai erők és befolyásuk fokozása, törvényesítése. A trumpi új-protestánsok nem leplezik álságosan hatalomvágyukat, hiszen ez az Isten hívásának és elhívásának is lehet a jele, ha sikerül megragadni a hatalmat. Sőt, Michele Bachmann szenátor és Franklin Graham tiszteletes kifejezetten így fogalmaznak: Isten intervenciójának nyilvánvaló bizonyítéka az, hogy Trump került ki győztesen az elnökválasztásból. Ezt sokan úgy tekintik, mint az ószövetségi deuteronomista teológia modern változatát, mely szerint Isten a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti. A hatalommal történő felruházás, a hatalomhoz juttatás vélekedésük szerint Isten kiválasztásának a jele, a hatalomból történő kikerülés, a hatalom elvesztése pedig az Ő nemtetszésének a megmutatkozása.
A kereszt tövében mindenki egyenlő, de úgy tűnik, vannak egyenlőbbek is
A trumpi evangélikál politikai teológia értelmezése szerint azokkal szemben, akik kívül vannak a kegyelem körén, különféle módon – akár a diszkrimináció eszközével is – fel lehet lépni. Ilyenek a muszlimok, a mexikóiak, a színes bőrűek, és mások. Ők nincsenek benne az isteni erőtérben, Isten nem áll mellettük, ezért lehetnek akár a trumpi evangélikálizmus céltáblái is.
A végső cél igazol mindent? - a "spirituális macchiavellizmus" az úr?
Bizonyos utilitarizmus, haszonelvűség jellemzi továbbá a trumpi evangélikál politikai gondolkodást. A végcél elérése érdekében – ismeretes ez az elv az európai gondolkodásban a macchiavellista „exitus acta probat”/a cél szentesíti az eszközt – mindent, vagyis csaknem mindent szabad megtenni. A lényeg, hogy a kormányzat segítse elő a theokratikus királyi uralom megvalósulását. Van, aki ezt úgy értelmezi, mint például a New York Times szemleírója, D. Leonhardt, hogy a Trump adminisztráció az USA-t alapítása óta jellemző vallásszabadság országából át akarja gyúrni agresszív keresztyén országgá, ami egyre kevésbé őrzi a vallásszabadságot más vallások vonatkozásában. Ennek a gondolkodásnak már most vannak érzékelhető, nem éppen pozitív megnyilatkozásai is, amiről az elemző professzornő úgy fogalmaz: épülnek a szeparáció, elkülönülés falai, nem az állam és az egyház között, hanem ember és ember között. Ez a „MI” és a „TI” közötti válaszvonal, amibe világszerte belefér az is, hogy csak mi vagyunk Isten igaz emberei. Megint az ősi hübrisz, a bálványozás egyik állandóan kísértő formája nyomul elénk a legmodernebb szín-falak előtt, ez pedig az idiolatrizmus, az önimádat.
Rövid summa reformata hungarica a „trumpizmusról”
Nincs mit kerülni a szót, ki kell mondani: kétségtelenül van ereje és hatása jó is, rossz is ennek a mi-tudatnak, mi-hitnek, Isten Országa trumpi politikai teológizálásában, megjelenítésében. Ami a krisztusi megváltás és kiválasztás teológiájával mégis ütközik – hiszen Ő minden népből, nyelvből, nemzetségből, fajból, nemből, életkorból hív el magának követőket, a lelki vagy láthatatlan egyházat/ecclesia invisibile – az az, hogy ebben a mi-szeparációban, spirituális kasztosodásban sokan felerősítik a fehér, a nemzeti és a patriarkális hit kizárólagosságát. A régi, reformátori elv mégiscsak tágasabb volt és maradt is ennél: a gratia speciálisba, a kiválasztó és üdvözítő kegyelembe beletartoznak zsidók és görögök, pogány-keresztyének és zsidók-keresztyének, idősek és fiatalok, férfiak és nők, szabadok és szolgák, közellévők és távollévők egyaránt. Azaz közülük az elhívottak. Hiszen „az Ő/Krisztus/ testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” (Ef 2,14). A trumpi evangélikál politikai teológiának ezt az Igét, illetve ennek következményeit sem ártana végig-, vagy átgondolni. Ez lenne az új-protestáns, evangélikál teológia reformációja, amire ugyancsak érvényes az eredeti elv: ecclesia reformata - semper reformanda! Még Amerikában is, még az evangélikál mozgalomban is!
A jelentős és nagyon olvasott amerikai hírportál, a Huffingtonpost vallási oldalain külön fejezet foglalkozik a világvallásokkal, közöttük a keresztyénség aktualitásaival. Ez a hírportál, valamint sokkal erőteljesebben és sokkal korábban, a Barna Group elemzései a múlt év során szinte pontosan jelezték előre Trump elnökké választását, minden ellenkező médiaguru és konszern dacára, s olykor már értelmezhetetlen, a tényekkel szembemenő propagandájuk közben és ellenére. Aztán lett, amit ők ketten előre jeleztek. Most meg egyre többen foglalkoznak mélyebb összefüggésekkel, akár teológiai kérdésekkel is, mint legutóbb Susan M. Shaw professzornő írásában tette az Oregon Állami Egyetemről.(Forrás: huffingtonpost.com)
Írja Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
(Budapest, 2017.08.03.. - gratisnews.hu)
Amerika járja a maga útját az újprotestantizmussal is
Elég csak egy rövid pillantást vetnünk az indító fotóra, s európai, kivált magyar látványokhoz szokott szemünknek azonnal feltűnik pár sajátosság. Az elnök válla, szíve fölött áldó kezek láthatók, maga Trump is behunyt szemmel, befele figyelve jelenik meg előttünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a háttérben álló elnökhelyettes, meg a kormány tagjai imádkoznak, és áldást kérnek az elnökre. Hogy milyen alkalommal, nem derül ki a képből. De a lényeg igen. Az USA elnökét ugyanis imádkozó munkatársak veszik körül, akik nem ezt mondják: Mr. President, én/mi imádkoztam/imádkoztunk Önért, ahogyan azt nálunk, az öreg kontinensen mondani szoktuk. Nem. Itt nem mondják, hogy imádkoztunk Önért, hanem az elnök jelenlétében teszik meg, hogy imádkoznak vele – érte. És ez hatalmas különbség: a személyesség, a közvetlenség, az Isten előtt állás (esély) egyenlősége, benne a testvéri közösségvállalás megszólaltatása bizonyára nagyobb mértékben mozgósítja a belső energiákat, mint az udvarias jelzés: imádkoztam Önért. S ezzel meg is érkeztünk a valós Amerikába. Ahol a stílus más. És a hatás is. S az eredmény? Majd meglátjuk.
De az első lépés Istennél és Istennel kezdődik, meg az imával, az imában. Lehet erre okoskodni: mi nem szoktuk ezt, meg ez nagyon evangélikál, karizmatikus dolog. Az Isten Országa azonban nem okoskodásban, vélekedésekben áll, egészen pontosan, ahogyan Pál fogalmazta: „Nem beszédben áll az Isten Országa, hanem erőben” (1Kor 4,20). Az eredetiben szereplő dünamisz szó arra utal, hogy a dinamika, az erő az Ország jellegzetessége. Az isteni erő, amit a legfelsőbb Erőforrás közöl azokkal, akik megnyitják magukat az áradó erő előtt, a Lélek energiái, az Ország mennyei erői előtt. Valami ilyesmi történik ebben a pillanatban a képen, a Fehér Ház ovális termében.
Napi támadások, buktatók között – politikai teológiával
Miközben nem könnyű utat jár a Trump kormányzat, sok evangéliumi keresztyén, milliók állnak mellettük, mögöttük. Olykor úgy tűnik a kormányzat egyes tagjainak szavaiból és lépéseiből, mintha teljesen nélkülöznék a keresztyén hátteret és a személyes hitbeli meggyőződést – kezdi elemzését a professzornő. Mindezt azonban szélesebb összefüggésbe helyezve láthatjuk és értékelhetjük helyesen. Az evangélikál új-protestáns, sok száz milliós mozgalomnak elsőrendű és mindenek feletti célja a theokrácia, azaz Isten uralmának, Országának a szolgálata, ami nem merül el és ki a keresztyén jelszavakkal feldíszített, valójában háttérérdekek gúzsába kötött politikai aktivitásban, mozgásviharban. A trumpi politikai teológiának Susan M. Shaw szerint a politikai célja a keresztyén theokrácia, aminek érdekében minden amerikait megpróbál az evangéliumi gondolkodás és erkölcs kötelékébe bekapcsolni a törvényhozással és más eszközökkel. Ennek van aztán egy egyre nyilvánvalóbb másik célja is: a politikailag aktív evangélikál közösségeket megerősíteni a többi vallási és politikai szervezettel szemben, előtt, fölött. A trumpi evangélikál politikai teológia számos olyan teológiai tanításra támaszkodik, melyek a legújabb kori amerikai konzervativizmus erődítményét jelentették/jelentik a keresztyén jogok vagy vallási jogok védelmezésében az 1940-es évek óta. Kiváltképpen felerősödött ez a bázis az 1970-es évektől. Részletesebb bemutatásától most eltekintünk, de egy későbbi cikkben erre is kitérünk. Most az aktuális főbb jellegzetességeket tekintjük át trumpi olvasatban.
Isten intervenciója a hatalomban is látható – fogalmaznak
A trumpi evangélikalizmus egyik legfontosabb eleme a vallási-politikai erők és befolyásuk fokozása, törvényesítése. A trumpi új-protestánsok nem leplezik álságosan hatalomvágyukat, hiszen ez az Isten hívásának és elhívásának is lehet a jele, ha sikerül megragadni a hatalmat. Sőt, Michele Bachmann szenátor és Franklin Graham tiszteletes kifejezetten így fogalmaznak: Isten intervenciójának nyilvánvaló bizonyítéka az, hogy Trump került ki győztesen az elnökválasztásból. Ezt sokan úgy tekintik, mint az ószövetségi deuteronomista teológia modern változatát, mely szerint Isten a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti. A hatalommal történő felruházás, a hatalomhoz juttatás vélekedésük szerint Isten kiválasztásának a jele, a hatalomból történő kikerülés, a hatalom elvesztése pedig az Ő nemtetszésének a megmutatkozása.
A kereszt tövében mindenki egyenlő, de úgy tűnik, vannak egyenlőbbek is
A trumpi evangélikál politikai teológia értelmezése szerint azokkal szemben, akik kívül vannak a kegyelem körén, különféle módon – akár a diszkrimináció eszközével is – fel lehet lépni. Ilyenek a muszlimok, a mexikóiak, a színes bőrűek, és mások. Ők nincsenek benne az isteni erőtérben, Isten nem áll mellettük, ezért lehetnek akár a trumpi evangélikálizmus céltáblái is.
A végső cél igazol mindent? - a "spirituális macchiavellizmus" az úr?
Bizonyos utilitarizmus, haszonelvűség jellemzi továbbá a trumpi evangélikál politikai gondolkodást. A végcél elérése érdekében – ismeretes ez az elv az európai gondolkodásban a macchiavellista „exitus acta probat”/a cél szentesíti az eszközt – mindent, vagyis csaknem mindent szabad megtenni. A lényeg, hogy a kormányzat segítse elő a theokratikus királyi uralom megvalósulását. Van, aki ezt úgy értelmezi, mint például a New York Times szemleírója, D. Leonhardt, hogy a Trump adminisztráció az USA-t alapítása óta jellemző vallásszabadság országából át akarja gyúrni agresszív keresztyén országgá, ami egyre kevésbé őrzi a vallásszabadságot más vallások vonatkozásában. Ennek a gondolkodásnak már most vannak érzékelhető, nem éppen pozitív megnyilatkozásai is, amiről az elemző professzornő úgy fogalmaz: épülnek a szeparáció, elkülönülés falai, nem az állam és az egyház között, hanem ember és ember között. Ez a „MI” és a „TI” közötti válaszvonal, amibe világszerte belefér az is, hogy csak mi vagyunk Isten igaz emberei. Megint az ősi hübrisz, a bálványozás egyik állandóan kísértő formája nyomul elénk a legmodernebb szín-falak előtt, ez pedig az idiolatrizmus, az önimádat.
Rövid summa reformata hungarica a „trumpizmusról”
Nincs mit kerülni a szót, ki kell mondani: kétségtelenül van ereje és hatása jó is, rossz is ennek a mi-tudatnak, mi-hitnek, Isten Országa trumpi politikai teológizálásában, megjelenítésében. Ami a krisztusi megváltás és kiválasztás teológiájával mégis ütközik – hiszen Ő minden népből, nyelvből, nemzetségből, fajból, nemből, életkorból hív el magának követőket, a lelki vagy láthatatlan egyházat/ecclesia invisibile – az az, hogy ebben a mi-szeparációban, spirituális kasztosodásban sokan felerősítik a fehér, a nemzeti és a patriarkális hit kizárólagosságát. A régi, reformátori elv mégiscsak tágasabb volt és maradt is ennél: a gratia speciálisba, a kiválasztó és üdvözítő kegyelembe beletartoznak zsidók és görögök, pogány-keresztyének és zsidók-keresztyének, idősek és fiatalok, férfiak és nők, szabadok és szolgák, közellévők és távollévők egyaránt. Azaz közülük az elhívottak. Hiszen „az Ő/Krisztus/ testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” (Ef 2,14). A trumpi evangélikál politikai teológiának ezt az Igét, illetve ennek következményeit sem ártana végig-, vagy átgondolni. Ez lenne az új-protestáns, evangélikál teológia reformációja, amire ugyancsak érvényes az eredeti elv: ecclesia reformata - semper reformanda! Még Amerikában is, még az evangélikál mozgalomban is!
