A 150 éve született Ernst Troeltsch német filozófus és teológus Max Weberrel együtt az egyik legbefolyásosabb heidelbergi tudós. A mai napig hazánkban feldolgozatlan művében, az 1912-ben kiadott „A keresztyén egyházak és csoportok szociális tanításai” című kétkötetes hatalmas munkájában a kálvinizmust „a protestantizmus igazi fő erejének” nevezte. Azért értékelte olyan nagyra, mert szerinte az élet külső viszonyaira, az emberi lét szociális dimenziójára Kálvin tanítása és a modern kálvinizmus minden másnál nagyobb Wbefolyást gyakorolt. Hollandia, Svájc, de az USA fejlett gazdasága és kultúrája elképzelhetetlen a kálvini hatások nélkül. Max Weber (egyház)szociológiai korszakos felismerései hatottak reá is, mint ahogyan ő is az amerikai protestáns teológus, H. Richard Niebuhr Krisztus és kultúra c. jelentős munkájára vagy Reinhold Niebuhr szociáletikai munkásságára. Hatalmas, máig ki nem merített műveket hagyott ránk, a Keresztyén egyházak és csoportok társadalmi tanításai c. művén (1912) túl például a Protestantizmus jelentősége a modern világ létrejöttében (1906), vagy A keresztyénség abszolút volta és a vallástörténet (1909) címűeket. Megemlékezés és főbb gondolatainak újra fellapozása e cikk és a következők tartalma…
A modernség válsága - a keresztyén hit kultúraformáló hatásai
Ernst Troeltsch (1865. február 17. Haunstetten-1923. február 1. Berlin) a német vallásszociológia és vallástörténeti iskola messze földön ismert megalapítója Max Weberrel együtt. Édesapja orvosként erős befolyással volt gondolkodása természettudományos és történelmi formálására. A keresztyénséget történelmi összefüggéseibe ágyazva és történelmi hatását, befolyását vizsgálva kutatta. Már jókorán bizonyítva a marxi tudatzavart, mely összekeverte-zavarta az ópiumot és a vallást. (Lehet, ezért a cáfolhatatlan történeti cáfolatért és a keresztyénség tényleges történelmi befolyásának elleplezéséért hallgatták őt el olyan masszívan a keleti blokkban évtizedeken át vagy puszta tudatlanságból? Esetleg szándékos egyházi dezinformációra hallgatva?!). Éles szemmel elemezte a vallási eszmék, gondolatok és a kultúra szoros kapcsolatait, valamint a vallási eszmék közösségformáló erejét. Korai teológiai és szociológiai tanulmányait Erlangen, Berlin, Göttingen egyetemein folytatta, teológiai végzettsége következtében a Bajor Protestáns Egyház alkalmazásában docensi kinevezést kapott Göttingenbe (1890). Előbb Bonnban, majd alig 29 évesen (!) a református reformáció egyik fellegvárában, Heidelbergben a rendszeres teológia professzora lesz. A heidelbergi Egyetemi Szenátus úgy dönt, hogy a Filozófiai Fakultáson is taníthat. Heidelbergi éveiben állandóan termékeny, de nem meddő vitában állt filozófusokkal, jogászokkal és történészekkel a „modernség válságáról”. 1915-től a berlini egyetem szociálfilozófiai szakán tanít, 1919-1921 között a Porosz Tudományos, Művészeti és Oktatási Minisztériumban a protestáns ügyek helyettes államtitkára. Már Heidelbergben erősen foglalkoztatta a szociáletika, azaz a keresztyén egyházak és csoportok hatása a társadalomra, annak fejlődésére. Ezért írta meg monumentális művét, a kétkötetes, közel 1300 oldalas remeklését. Egyik megalapítója a Német Szociológiai Társaságnak (1910). Élete végéig szilárd meggyőződése maradt, hogy a teológiát csak a legszorosabb összefüggésben lehet művelni a modern tapasztalattal és a modern tudománnyal. A keresztyénség valóságformáló impulzusai nélkül nem alakult volna ki az a kultúra, amit modernségnek nevezünk. Míg az egymással kölcsönhatásban álló két heidelbergi korszakos gondolkodó közül Weber (közismert műve magyarul: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme) szociológiai módszerével a vallás és a kapitalizmus összefüggéseit kutatta, addig Troeltsch etikusként és teológusként azon fáradozott, hogy a vallásnak a kultúrára gyakorolt igen sokrétű hatását és befolyását elemezze. Annak a normatív kérdésnek járt utána, hogyan befolyásolta a modern világ nagy szociális problémáit és megoldásukat a keresztyén hit.
Fő művében, melyben a keresztyénség történetét a kezdetektől a 18. századig elemezte, háromféle közösségtípust írt le: a protestáns szektatípust (újra keresztelkedők, mennoniták), az egyháztípust és a misztikus típust. A reformáció e három közösségalkotó áramlatának a Biblia alapján ő is megadta és meghagyta a legitimitását, létjogosultságát, meg szabadságát. Valójában történelmi példákkal bizonyította az egyház és állam elválasztásának, a vallásszabadságnak és a toleranciának a fontosságát a modern életben. Kiváltképpen ezt vizsgálta 1906-os munkájában, ami a protestantizmus és a modern világ kialakulásával foglalkozott. Kora újszövetségi kutatásainak a tudatában, s Jézusnak az Isten Országáról alkotott eszkatológiai látomásai alapján olyan etikát képviselt Troeltsch, ami szemben állt a világi politikával és gazdaságtannal.
„Relatív abszolútság” – a teljesség viszonylagossága
A heidelbergi tudós történelem értelmezése felvetette a történelmi viszonylagosság, relativizmus kérdését is. Nevezetesen azt, lehet-e olyan normatív, mértékadó elveket találni, melyek nincsenek alávetve a történelem esetlegességeinek, s nem függenek a történelmi viszonyoktól. Ő azt vizsgálta, milyen hatása lehet az abszolútumnak a relativitások világára, illetve fordítva. Szerinte a keresztyénség azért lehet abszolút vallás, mert képes felvenni magába, egyetemességébe az egész emberi tudást, s magát az emberi rész szerintiséget, a relativitást. Ezt a „relatív abszolútságot” azonban viszonylag hirtelen, 58 éves korában bekövetkezett halála miatt nem tudta részletesen kidolgozni. Munkásságának egyik fontos tanulsága és üzenete: a reformáció nem külön utas kulturális és politikai fejlődés volt, hanem kifejezte és megvalósította a vallás, a kultúra és az emberi élet szoros egységét és kölcsönhatását. Ugyanakkor kutatta és megpróbálta megérteni a negatív jelenséget is, így a háborút, az értéknihilizmust és a kulturális hanyatlást.
Keresztyén hit és kultúra szintézisének két sikeres korszaka
A keresztyénség Troeltsch szemében az igazi lényeg, valami alapvetően nélkülözhetetlen, amire mindenkinek szüksége van. A keresztyénség, azaz Jézus evangéliuma valójában áthatja az egész európai civilizációt és kultúrát, az egész profán és szellemi-lelki valóságot. Az egyház történetében két olyan korszak volt, melyben sikeresen valósult meg a hit és a kultúra szintézise, ami a társadalomfilozófia területén is megmutatkozott és tömeghatással rendelkezett. Ez egyrészt a középkori katolicizmusban testesült meg, másrészt az aszkétikus protestantizmusban, amint az legpregnánsabban a kálvinizmusban áll előttünk.
Az evangélium étosza mindennek alapja
Troeltsch nagy odaadással és főként tényanyaggal dolgozott, s megpróbálta a keresztyénség történetében a hit, az értékek és a szervezetek sokoldalú hálózatát és interakcióját, kölcsönhatását kimutatni a társadalomnak mind a négy szeletében: a családban, a gazdaságban, a politikában és a tanításban. (Erre később még visszatérünk a protestantizmus és progresszió, haladás témakörében kibontott gondolatai idézésekor). Az Újszövetség értékeinek kifejtését ezzel a megállapítással zárja: „Az evangélium étosza olyan eszme, ami az új világ megvalósítását teljes mértékben alátámasztja, motiválja, ösztönzi, s amit nem lehet megvalósítani másként, mint minőségi kompromisszumok árán. Ezért a keresztyén erkölcs története valójában a folyamatosan megújuló keresése a jó kompromisszumoknak, ezek története”.
Az alkalmazkodás és protestálás/tiltakozás kettőssége – a lelkiismeret moralitása
E történelmi haladást az alkalmazkodás és a protestálás ritmusa mozgatja. Az egyháznak a világgal kötött kompromisszumos területe a társadalom és a kultúra. A szekta elutasítja a világot, s csak annyiban kompromisszumképes, amennyiben látja a világ részéről a pozitív következményeket, ha vannak. A misztikus típus nem kér egyikből sem, erősen befele fordul. Érdekes, hogy mennyire foglalkoztatta egy „történelmen túli” faktor, tényező, amit ő a lelkiismeret moralitásának, erkölcsösségének nevezett el. A lelkiismeret valójában az embernek az az igyekezete, aminek során megpróbálja megőrizni belső egységét, személye, személyisége integritását, összefogottságát, széteséstől visszatartató egységét. A lelkiismeret magas értékszintjét Troeltsch szerint a keresztyénség alapozta meg, ami a kulturális viszonylagosság felett áll. A vallási és történelmi lelkiismeret között is különbséget tett. A vallási vagy vallásos lelkiismeret gyümölcse, pozitív hozadéka a bizonyosság, az egység, és a megbékélés.
A fix pontot az értékek világa jelentette a realista hívő Troeltsch szemében
Barátja, Friedrich Meinecke történész szerint, aki iróniával, meg együttérzéssel nézte Troeltsch sorsának alakulását, a kiváló heidelbergiben két klasszikus személy egyesült: Héraklész Archimédésszel. Azaz a minden folyékony, képlékeny gondolkodója az „Adjatok egy szilárd pontot…” filozófusával egyesült Troeltschben német alapossággal és elképesztő alkotóerővel, szorgalommal. Ez a mélyen vallásos hívő tudós, aki olyan realistán hitt Istenben, azért küzdött, hogy maga és mások számára is megtalálja a történelem folyékony, képlékeny anyagában a fix pontot, s ezt számára az Istentől induló értékek világa jelentette. És az, ahogyan ezek az értékek a négy dimenzióban megjelennek, rögzülnek, érvényesülnek, befolyásra tesznek szert. Az értékek viszont a hit pozíciójában lelhetők fel, vehetők át és adhatók tovább. S ezek onnan származnak, arról az ismeretlen földről, ahonnan annyi inspiráció érkezett már a szellem útjain a történelmi valós világba, de ez a föld mégis soha, de soha nem pillantható meg földi szemeinkkel. Csak akkor fedezzük fel igazán, ha már megérkezünk – erre a földre. Azaz Isten Országába. Ez a kulcs és forrás a földi értékek tekintetében, mégis értékeken túli valóság, de a hit világa, s a végcél is egyben, amire majd csak ama napon csodálkozhatunk rá igazán. S közben itt a nagy feladat előttünk, a történelem dimenzióiban, konfúzióiban, zűrzavarai között, hogy a hit lelkiismeretével és az abból táplálkozó értékekkel rendületlenül és mindvégig tegyük dolgunkat, amiért e földre jöttünk.
Evangélikus vagy kálvinista?
Figyelemre méltó, hogy Troeltsch ismertségének a hiányáról, s annak sürgős pótlásáról hogyan vélekednek maguk a németek. A hamburgi vezető protestáns lelkész, Johann Hinrich Claussen azt javasolja, fedezzük fel újra a kiváló heidelbergi tudós és hívő ember programadó iratát, a modern világ és a protestantizmus kapcsolatáról. Szerinte a reformáció 500. évfordulója, azaz 2017-et megelőzően ez méltó és illő tiszteletadás lehetne a nagy heidelbergi előtt. Teljesen egyetértek vele, ezért majd e cikket követően megkezdjük a programadó iratnak az ismertetését. Az első átfogó életrajzot Hans Georg Drescher írta róla 1991-ben, 1993-ban már angolul is olvasható volt, melyben levelezését is átkutatva rajzolja meg portréját. Kimutatja, hogy Troeltsch tudatosan elfordult a katolicizmustól, de ugyanígy távol tartotta magát az ortodox lutheranizmustól is. Szerinte a református Fr. Schleiermacher (1768-1834) találta meg a vallási eszme lényegét, ami a szívben, az érzelemben alakul ki, az érzékenységben, a belső bizonyosságban, a kitartásban fejeződik ki, valamint a történelem végső értelmének megragadásában mutatkozik meg. Az evangélikusság Troeltsch számára az a keresztyén vallásforma, ami a világhoz való viszonyt, a hivatást, a társadalmi osztályokat konzervatív szemlélettel nézi, mivel a személy szabadságát, s nem a személy ráhatását hangsúlyozza a külső körülményekre. A kálvinizmust másként látja. Ezt a protestantizmus igazi főerejének azért nevezte, mert benne az élet tervszerűsége, racionalizálása jelenik meg, s az az igény, hogy még a világi viszonyokban is Isten dicsőségének a szolgálatát állítja be normaként, vezérelvként, követelményként. Még ha ez sokszor esetlenül, gyarló módon valósul is meg, de a norma, az etalon, a magas léc ugyanaz marad! Ámde soha sem világuralmi normaként, hanem szellemi, egyetemes kategóriaként, amiből nem globális világdiktatúra, nem vallási világkalifátus igénye fogalmazódik meg, mint bizonyos vallások fundamentalista és militarista félremagyarázásában, hanem éppen ellenkezőleg: világszolgálat. Mégpedig olyan világszolgálat, ami a világban megvalósuló Isten-szolgálatban ölt testet. Micsoda óriási minőségi és értékkülönbség ez minden pervertálódó és pervertáló vallási vagy nem vallási, ideológiai vagy fundamentalista hatalmi igénnyel szemben! És hogy Ernst Troeltsch mennyire aktuális? Az elmondottak minden kétséget kizáróan mutatják ezt. S az alábbi tekintetben is az…
Az evangélium a szellem demilitarizálása – s ez mindennél fontosabb!
A háborút éppen 1916 karácsonyakor nagyon elítélte. Mindenféle háborút, ami a halál, az erőszak és a szegénység révén mindent felforgat, megsemmisít. A háborút nem tekintette legitim politikai eszköznek, sem valamiféle „erkölcsi” nyomásgyakorlásnak, hanem egyszerűen és világosan, józan hívő ésszel „kíméletlen hatalmi önérvényesítésnek, brutális önzésnek, hazug közösségvédelemnek, rágalmazó rosszakaratnak, embertelenségnek és hazárdírozásnak” nevezte. Annak, ami lényege szerint. Mert a háború gonosz és gonosszá tesz! Ennek radikális ellentételezése a keresztyén karácsony. Az evangéliummal nem lehet semmiféle háborús politikát igazolni. Az evangélium a szellem demilitarizálása! Mert onnan indul ki minden. Aki azt gondolja, hogy fegyvert ragad a maga vélt vagy valós igazáért, az fegyver által fog elveszni. Tudjuk az evangélium Krisztusától. Aki nem tudja a militáns gondolkodást, nevelést ellensúlyozni, leszerelni, áthangolni, ha nemzedékek csak a gondolkodás és az agresszió szabadságának és játékainak, meg retorikájának alternatívátlan légkörében vagy tudatosan manipulált szövegű és pszicho-hipnotizált világában nőnek fel, akkor bizony hiábavaló álmodozássá, mihaszna képzelődéssé lesz minden, amit kétezer év hagyott ránk. Akkor kultúra és keresztyénség, tudomány és szellemi építkezés, lelkiismeret és erkölcs a rombolás cédájává lesz. De talán még nem tartunk ott, hogy a fegyvereké, a félelemkeltés pszichózisáé, a nyílt vagy leplezett erőszaké, a fekete seregeké a végső érv, a s végső szó…Talán még nem… S ezért is jó, szükséges, életbevágó Ernst Troeltsch-öt és másokat fellapozni, mert az ő szellemviláguk sokban sokkal emelkedettebb és sokkal gazdagabb, mint a mi posztmodern, kificamodott világunk. És talán még pozitívan is tud hatni ránk. Ne adjuk fel ezt a reményt, s a felfelé emelő szellemi vonzás/vonzódás igényét se!
(Troeltschnek a protestantizmus és a haladás, a modern világ összefüggéseire vonatkozó gondolatainak az ismertetésére a következő napokban visszatérünk a Die Bedeutung des Protestantismus fur die Entstehung der modernen Welt/ Protestantism and Progress: A Historical Study of the Relation of Protestantism to the Modern World alapján - drbl)
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi koordinátora
