Hát bizony vannak furcsaságok manapság. Felettébb sok. De ez a kellemesek, a pozitív furcsaságok közé számít. Ha rámegyünk a google vagy más keresőre, s beütjük Kálvin francia nevét, a Calvin-t, csak úgy sorjáznak a megtévesztő adatok, hiszen sokszor Jean, azaz János helyett a Klein vagy Kevin név ugrik be. Márpedig a kettő között ég és föld a különbség, Az egyik, Jean Calvin, genfi reformátorunk, a másik, Klein vagy Kevin Calvin az amerikai parfümgyártó sztár és divattervező. Az egyik francia, a másik magyar származású amerikai. Az egyik jó 450 éve élt, a mások kortársunk. Az egyik napjaink sztárja, s hol lesz 400 év múlva, ha lesz még Földünkön élet, a másik szellemiségével, tanításaival évszázadok óta ható reformátor. Nem tudom, mekkora a parfümkirály befolyása, ismertsége Indonéziában, vagy Dél-Koreában, de Kálviné hovatovább Távol-Keleten és Dél-Kelet Ázsiában nagyobb, mint Svájcban. Nem csak a számarányok miatt. A reformáció 500-hoz ez a különleges szellemföldrajzi helyzet is hozzátatozik. Ugyanis évtizedekkel ezelőtt ez messze nem volt így.
Hogy ma ez miért van így, megtudjuk Robert Setio professzortól, a jakartai Kristen Duta Wacan Egyetem Teológiai fakultásának tanárától. Az összehasonlító vallástudomány professzora ő, az ateizmus és humanizmus kutatója, az ábrahámi vallások (zsidó, keresztyén, iszlám) aktualitásaival foglalkozó református tudós a Calvin Global c. globethics.net kötetben írt érdekes tanulmányt az állam és az egyház kapcsolatáról Indonéziában kálvini nézőpontból.
(Forrás: globethics.net/documents/4289936/13403236/GlobalSeries_3_CalvinGlobal_text.pdf – az indító képen fenn a jakartai református templombelső látható a főváros centrumában. Két óriási hall tartozik az épülethez, a Messiási Csarnok az V. emeleten 5000 fő befogadására alkalmas, a John Calvin Csarnok az I. emeleten 3000 gyülekezeti tagnak).
Bátor hangú református tanítás Kálvin nyomdokain
Annyit azért tudatosítsunk, hogy a ma kb. 261 millió lakosú országban mintegy 217 millió a muszlim, 19,53 millió a protestáns, 9,1 millió a római katolikus, 4,01 millió a hindu, 2,1 millió a buddhista.
Az indonéziai református, „Kálvini” Egyházak, eltérőleg katolikus testvéreiktől, lelkiismeretesen állást foglalnak politikai kérdésekben, jóllehet közvetlenül nem vesznek részt a politikában. Ez megfelelt annak a rezsimnek, s az általa bevezetett „új rendnek”, ami a hatalmas, többségében iszlám vallású szigetországban szétválasztotta és elkülönítve is tartja az egyházat és az államot. A korábbi, erősen tekintélyuralmi rendszer azon a véleményen volt, hogy a politika kizárólag a kormányzat dolga, elhallgatva, hogy lehetnek, vannak, akik más politikai elképzelésekkel rendelkeznek. Manapság a helyzet némiképpen megváltozott. Az egyház megfogalmazhatja és nyilvánosságra hozhatja pozícióját, álláspontját. Kálvin tanításából ők is tanultak, és megkülönböztetik Isten Országát a földi hatalomtól, de nem választják szét ezeket sterilen, hanem igyekeznek a földi relációkban Isten Országát képviselni, építeni, megjeleníteni.
A holland David VanDrunen véleménye szerint Kálvin és a korai kálvinizmus határozottan bizakodó, sőt olykor egészen optimista nézeteket vallott az államról és a „világi” ügyekről. Kétségtelen, hogy a két királyságról szóló tanítás szerint Kálvin megkülönböztette a spirituális/lelki királyságot, amit az egyház képvisel, meg a civil királyságot, amit pedig az állam testesít meg. De ez nem jelentette azt, hogy az egyházat az állam fölé helyezte volna. Igaz az is, hogy az államnak Isten világkormányzásában van helye, amennyiben az ő dolga szervezni és a rend keretei között tartani a társadalom tagjainak tevékenységeit és kapcsolatait, még az egyházat is beleértve. Jóllehet az egyháznak meg van a maga saját küldetése, de nem a világ teljes negligálásával, kizárásával. A világi területeket Kálvin úgy szemlélte, mint Isten kreatív tevékenységének a területét. A világnak és az államnak ez a pozitív szemlélete az indonéz kálvinista egyházak számára szolid bázist jelent abban a tekintetben, hogy jó lelkiismerettel vegyenek részt a politikában. Nem önmagukért, hanem mindenkiért, mások javára, szem előtt tartva, hogy Indonézia erőteljesen sokvallású, de dominánsan muszlim ország (lásd a diagramot), ahol a keresztyénség valóban kicsiny nyáj. De öntudatos, Krisztusra figyelő nyáj.
Theokrácia, azaz Isten uralma az új rend és azutáni Indonéziában – csak Isten uralkodik, nem a pápa, s nem az angolok
Seito rámutat írásában: a theokráciának, vagy másképpen fogalmazva, Isten szuverenitásának a kálvinisták között sajátos hangsúlya lett. Például a római katolikusokkal kapcsolatban ez: „csak Isten uralkodik, nem a pápa”. Később ez a hangsúly Hollandiában elhalványult, és a humanizmus megnevezésére irányult. Ábrahám Kuyper holland református miniszterelnök a múlt század első évtizedében és a szigorú reformátusok, a Gereformeerd-ek az államélet és az egyházi élet területén is Isten dicsőségének a szolgálatára törekedtek.
Az USA-ban másképpen alakult a történet és a történelem. A presbiteriánusok, akik valójában kálvinisták voltak, a theokrácia fogalmával gyakorlatilag az angol kormányzás elleni véleményüket jelenítették meg. Ekkor pedig már így lehetett fogalmazni: „Egyedül Isten uralkodik, nem az angolok”.
Indonézia: inkluzív theokrácia – prófétai közszolgálat, nem pártpolitika!
És Indonézia? A corpus chistianum, a keresztyénség mint egyedüli és kizárólagos vallás feledhető, legalábbis azokon a tájakon. Az aranykornak vége. A sokvallású Indonéziában a keresztyénség, ezen belül a kálvinizmus csak egy a sok változat közül. Sőt, azt lehet mondai, hogy szinte minden vallásban jelentkezik, a saját belső rendszerük és koordinátáik szerint a theokrácia, az Isten uralmának a gondolata. Ez nagy esély, de nagy konfliktusforrás is. Ez az inkluzív theokrácia gondolatköre. E tekintetben az indonéziai kálvinisták inkább a holland Hervormd, a nem szigorú református egyházat követik prófétai magatartásukkal a politikai életben. Az egyház nem vállalt aktív szerepet a politikában, de kritikai állásfoglalásaival mégis jelen volt és maradt a közéletben. Nem a pártpolitikában. Ezt teszi az indonéz NCC, Nemzeti Keresztyén Egyház is. Nem volt ez mindig így. Vagy azt mondták az egyházak, amit a kormány, illetve amit a kormány hallani akart, vagy csendben kellett maradniuk. A következő részben megvizsgáljuk Kálvin tanítását az állam és az egyház viszonyáról, illetve azt, hogyan mutatkozik meg ez Indonéziában elméletileg és gyakorlatilag. (Folytatjuk)
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
