NINIVE, MA MOSZUL EGYKORI NAGY IMÁDKOZÓJA, SZÍR IZSÁK GONDOLATAIBÓL (613-700)
Az ima: állhatatosság és az emberi szívnek titokzatos, halk rezdülése. A szír atyáknál kezdettől fogva összekapcsolódott az ima és a Lélek. Így Szír Izsáknál is (613-700), Ninive püspökénél, aki az iraki Shabar monostorában élt. Szír-arám nyelven írta műveit, amit csakhamar lefordítottak etiópra, arabra, görögre és latinra. Ikonábrázolásán nem véletlenül látjuk a feléje alászálló, galambbal jelképezett Szentlélek jövetelét. Az ima fontosságáról és értékéről Logos/Ige című írásában így fogalmazott: „Mindennek csúcsa az ima, ami soha nem marad abba. Aki eljutott idáig, az lelki állhatatosságra tett szert. Ha a Szentlélek beköltözik valakibe, s lakozást vesz benne, akkor az nem tudja abbahagyni az imádkozást, mivel maga a Lélek esedezik benne szakadatlanul. Akár alszik, akár ébren van, mindig működik szívében az ima. Étkezhet vagy éppen ihat, pihenhet vagy dolgozhat, az ima jó illattétele mintegy magától száll föl szívéből Isten felé. Az ima ekkor már nem kötődik semmiféle meghatározott imaidőhöz, hiszen szakadatlan. Még az álomban is követi őt, csodálatos rejtélyesen, hiszen a megszabadított ember hallgatása már maga ima. Gondolatait Isten formálja meg lelkében. Szívének a leghalkabb rezdülése is olyan, mint az a hang, dallam, amit halkan és titokban énekel a láthatatlan Úrnak”. Mily gyönyörűek és igazak ezek a sorok! Az ima nála és sokaknál már életformává fordul át, és életet formál Isten dicsőségére. Ezeknek a Szentlélekben élő, Istennek éneklő atyáknak az utódai a mai üldözöttek, akik az idegen földön emelt sátrakban, mint a római amfiteátrumban eleik, képesek énekelni Istennek a hit és a remény énekét bármily borzalmas helyzetben legyenek is.
Lelki elmélyülés – mély megismerés a Lélek ragyogásában. Aki minden pillanatban lelke bensőjében elmélyül, az mély megismerésnek örvend. Aki gondolatait a bensőre koncentrálja, megőrzi a Szentlélek ragyogását. Aki a szétszórtságot megveti, meglátja az Urat lelke mélyén. Aki az Urat látni akarja, lelkét meg kell tisztítania az Istenre való állandó emlékezéssel. Így minden pillanatban értelmének fényében látni fogja az Urat. Gyönyörűen igaz fogalmazása szerint „amilyen a hal sorsa víz nélkül, olyan az értelem sorsa az Istenre való emlékezés, gondolás nélkül”.
A remény fontossága. Mi tartozik a tökéletes imához? A minden földi dologtól szabad értelem és olyan lelkület, amely teljesen a remény jóságára irányul. Ha ez hiányzik, hasonlít az ember a magvetőhöz, aki szántóföldjébe vegyes magvakat vet el, vagy barázdáit egy ökörből és egy szamárból álló fogattal szántja.
Lelki hegyépítés. Aki elérte minden erény csúcsát, az imát, az egy csapásra lelki hegyet épített magának. De aki még nem kapta meg a vigasztaló Lélek ajándékát, az még nem tudja gyakorolni az alvás közben az állandó imát. Ha a Szentlélek az emberben felépítette templomát, utána mindig tudunk imádkozni. „Ha éjszakai elmélkedéseiteket egyesítitek nappali munkátokkal anélkül, hogy szívetek a buzgóságban gyengülne, késedelem nélkül megnyugodhattok Jézus szívén. Ez az én tanácsom: Tartsatok ki a békében és az éberségben amennyire tudtok, hajlongás nélkül, és ha meg tudjátok tenni, szünet nélkül imádkozzatok szívetekben. Csak ne aludjatok!”
Az Isten előtti hallgatás fontosságáról
A KORTÁRS ANSELM GRÜN BENEDEK RENDI SZERZETES
A hallgatás Grün szerint az Istennel és önmagunkkal történő igazi találkozásnak a lehetőségét nyitja meg előttünk. Kiváltképpen korunk erőteljes teljesítmény, sikerorientált, ugyanakkor stresszteli mindennapjaiban igen jótékony a hallgatás, önmagunk elengedése. Nem feltétlenül szükséges mindig Istennel és Istenhez beszélni, az is lehet boldog lelki pillanat, amikor Isten előtt, régiek fogalmazásával coram Deo, Isten színe előtt hallgatunk. Ez nem puszta elhallgatást, beszédhiányt vagy beszédkorlátozást jelent, ami persze önmagában is nagy érték az éjjel-nappal kommunikáló, harsogó eszközök, decibel gigák korában. Az értelmetlen, csak mondott szöveg-szennyezett, reklámszennyezett világban Isten jelenlétének tudatában hallgatni Őelőtte valójában előfeltétele annak, hogy hallgassunk is Őreá.
(folytatás következik)
Habakuk könyvében ezt olvassuk: Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám (az Úr). Válaszolt is nekem az Úr (Habakuk 2,1-2). De tudunk a mennyei csend, hallgatás fontosságáról is, ami a földi hallgatásnak égi előpéldája. Erről a Jelenések könyvében ezt olvassuk: Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend (silentium) lett a mennyben mintegy fél óráig (Jelenések 8,1). Ilyen félórák kellenek minden embernek. Nem csak az égieknek, hanem a földieknek és a földijeimnek is! Istennek, az Úrnak is vannak eszközei ahhoz, hogy célba juttassa szavát. Ez a csend, illetve az ember aktív Ráhallgatása, és belső „beszédtér”, hely létesítése az elhallgatás révén. Silentium! Isten Lelke az életünkbe akkor árad be, ha “kiszáradnak” belső kútjaink, ha folyómederré leszünk áradó szava, az élő víz előtt. Eközben pedig nem lehet, nincs mit rejtegetnem Őelőle, legfőképpen Őelőtte. Minél inkább megmutatom Neki belső kiszáradtságomat, üres kutakhoz hasonló bensőmet, annál gazdagabban árasztja belém élő vizeit. Ez a csend ereje - ahogyan Grün is fogalmaz.
ÉS MI VAN NÁLUNK MA?!
Belül Istenre tekintő spiritualitás. Fél óra Isten-csendtől a nemzeti silentiumig! Ezt alulról feltekintő, belülről Istenre tekintő spiritualitásnak is nevezhetjük. Ez minket, protestánsokat a reformátori egyedül kegyelemből, hit általi megigazítás tanítására emlékezetet. Nagyon fontos hangsúlyváltás, életvezetési fordulat következett be Grünnél és a reformátoroknál is: a pozitív erőket nem a negatívumok elleni küzdelemre kell eltékozolni, hanem Isten Lelkére koncentrálva, Őreá figyelve, Előtte elhallgatva még szaporítani is tudjuk azokat. Önmagunk és mások javára. Pozitív energiatankolás – mai szóval. De nem mindegy, milyen „kútnál”! Jézus Krisztus "töltőállomás": Nála, Igéjénél Szentlelke által utánatölteni a pozitív gondolatokat, a pozitív érzéseket, amire Istenre hallgatásunk közben teszünk szert, Igével a kezünkben, szívünkben! Ez ment meg a misztikus magunkba süppedéstől, a mindent feladó önpusztítástól, a lekezelő arroganciától, és cinizmustól, ami ma betölti hazánkat is!
MAGYAR NEMZETI SILENTIUMOT - POENITENTIA PUBLICÁT !
Minden szinten. Ezért kellene minden szinten a mennyei tankolás, az a bizonyos félóra, csendterápia, NEMZETI SILENTIUM! EZ NEMZETI MINIMUM LENNE, A NEMZETI ÖNVIZSGÁLAT ÉS BŰNBÁNATTARTÁS KEZDETE. A POENITENTIA PUBLICA, A NYILVÁNOS BŰNBÁNATTARTÁS MEGSZÜLETÉSE. Amit már az 1619. évi gyulafehérvári országgyűlés is ajánlott Bethlen Gábor frissen megválasztott magyar királynak. Majd a Nyitra vármegyei Sókon tartott dunántúli református zsinat határozatban foglalt állást megtartásáról ugyancsak 1619-ben. S amit a kiválóbb nemzetek ma is tartanak. Már mióta! Városi imanapot vezettek be az üldözött hugenottákért Zürichben 1571-ben, majd 1796-ban egész Svájcban, Angliában, Dániában és másutt a 17. század során. És az USA-ban a 18. század közepe óta.
Nálunk, ahol ez nagyon is ránk férne, ebben a tekintetben is nyomasztó a hallgatás, a csend. Ellentétesen az Isten-csenddel. Micsoda pünkösd lenne, igazi magyar pünkösd, ha egyre több szívből, felekezetből, templomból felbuzognának a nyilvános bűnbánattartás tiszta forrásvizei! Nemzettisztítás, nem tisztogatás, nem is külső mosogatás, „szerecsenfürdetés”, hanem öntisztulás a legtisztább, legszentebb eszközzel! A nyilvános penitenciával. Hogyan is fogalmazott a gyulafehérvári országgyűlés 1619. május 5-26. között? „Nagyságodnak mind magát, mind udvara népét, sőt egész országát confirmálnia kellene az Istentől kívánt penitentia tartáshoz, s mentől hamarébb lehet, Istennel béküllyünk meg, hogy Ő Felségénél találjunk alkalmas időbéli segítséget”.
Lám, a szír pusztai atyák gyönyörű Lélek-fohászai, az erdélyi országgyűlés Szentlélektől vezetett döntése, Grün mai ihletett gondolatai ilyen fantasztikus lelki összefüggést mutatnak fel. A Lélek idők, korok, felekezetek, nemzetek fölötti és közötti csodálatos működésének, tevékeny működésének, a történelem változó paravánjai mögötti különös szinkronizálásának beszédes jeleiként és bizonyítékaiként. Érdekes, de szemléletes hasonlatot használ Grün is: „Le kell szállnunk az őrtoronyból, és barátságosan szólni az ugató kutyákhoz. Be kell látnunk, minél inkább bezárjuk a kutyákat, annál inkább ugatnak. Ha kezessé tudjuk tenni őket, akkor jövünk rá, mire vigyáznak olyan elszántan, olykor mérgesen. És talán még kincset is találunk azon a területen, amire ilyen bőszen és éberen vigyáznak. Lehet, hogy a bennünk ugató indulatkutyák mögött rejlik igazi énünk?”. Ennek felfedezéséhez viszont csend, Isten-csend szükségeltetik – pünkösdi csend, hogy meghalljuk a Lélek olykor csendes szellőként, olykor zúgó szélként való jelenlétét közöttünk, a népek között, ott fenn és itt lenn! És a Kárpát-medencében is… (Folytatjuk)
Írta: Dr. Békefy Lajos, a Protestáns Műhely külügyi titkára
Kapcsolódó anyag:
Dr. Békefy Lajos, SZÍR IMAKÖNYVEMBŐL: PÜNKÖSDRE HANGOLÓ GYÖNYÖRŰ GONDOLATAKKORDOK (I.) – bekefy.agnusradio.ro – 2017.05.30.
