Az előző részben láthattuk a brit A. Maddison grafikonjait arról a tapasztalati tényekkel alátámasztott szédületes fél évezredes gazdasági fejlődésről, amit az európai, protestáns többségű országok a reformáció kora óta a 20. század végéig megtettek. Mindvégig szembetűnő volt előnyük kontinensünk római katolikus többségű országainak egy főre eső nemzeti jövedelme tekintetében (GDP). Max Weber és Ernst Troeltsch heidelbergi protestáns tudósok múlt század elejei történészi vizsgálódásai kimutatták, hogy a kapitalizmus szellemének kialakulásában mekkora szerepe volt a protestáns etikának, hitnek, a takarékos, puritán életmódnak és a hálának. Most a Biblia legfőbb gazdasági üzeneteit vizsgáljuk meg, mint a gyarapító, prosperáló gazdálkodás, gazdaság, a szinte mindent hasznosító sáfár gazdaszemlélet – társadalmi rendszerektől független – mélységesen mély gyökereit.
A kapitalizmus szelleme és a protestáns etika, valamint a jó lelki energiagazdálkodás
Már a múlt század elején, a két nagy heidelbergi protestáns kutató, Weber és Troeltsch megfogalmazta, hogy a hála és a kegyelmi kiválasztás, az elhívás nem közgazdasági, hanem bibliai és teológiai fogalmak ugyan, mégis olyan belső alapállás, antropológiai és szociális, gazdasági belső energiaforrás, ami áthatja a protestáns ember élet-, és gazdaságszemléletét, viszonyát a munkához, pénzhez, gazdagodáshoz. Ezért már ők kristálytisztán megfogalmazták, hogy nem a kapitalista, s még kevésbé a vadkapitalista (azaz a hazai „szocializmusból” a mai viszonyokba átmenő) gazdaságszemlélethez van köze a keresztyén, protestáns hitnek, hanem a kapitalizmus szelleméhez, azaz a gyarapodáshoz, aminek még vannak etikai korlátai és normái. A gátlástalan, etikátlan mai harácsoláshoz, mindenen és mindenkin átgázoló önzéshez semmi köze a protestáns gondolkodásnak, sem az általa motivált, eredeti kapitalista szellemnek. Weber így fogalmazott: belső parancs, hogy több pénzt termeljünk, és hogy keményen dolgozzunk a magunk és mieink javára, s ez az üdvösség jele volt. Ez új pszichológiai hozzáállást jelentett. Weber ezt nevezte a kapitalizmus szellemének (Spirit of Capitalism/Geist des Kapitalismus). Ennek lelki-szellemi központja pedig a protestáns etika. Értelmezésében a protestáns etika önfeláldozás és takarékoskodás, spórolás a jövőért, racionális, „kalkuláló”, de nem spekuláló magatartás az élet dolgait illetően. Weber még a kapitalizmus szelleméről értekezett, nem materializmusáról, nyers vagy rafinált rablás-etikátlanságáról. Konklúziója ez volt: még a szekuláris kapitalizmusnak is vallási gyökerei vannak. Hogy aztán milyen termés lett a fán, az már más kérdés. Viszont igen csak figyelemre méltó, hogy éppen az angolszász világban – bizonyára a gazdasági és pénzügyi világválságok hatására is – milyen erőteljes érdeklődés mutatkozik a bibliai ökonómia, a bibliai gazdasági tanítások iránt. Szögezzük rögtön le: a Szentírás nem ökonómiai kézikönyv, még inkább nem közgazdasági alternatívák, modellek tárháza, mégis számos olyan implikációja van Isten Kijelentésének, ami mai viszonyok között is megszívlelendő, elgondolkodtató. Egyházi és teológiai, gyülekezeti kurzusok százain tanulmányozzák milliók a sabbat-etikát, a bibliai látásokat a gazdaságról, a megelégedés és az elég gazdaságszemléletéről. Az 1000+1, a 100+1 elnevezésű kurzusokon a résztvevők, meg az iskolai gazdaságtani és gazdálkodástani órákon már a tizenévesek ezer vagy száz Igén keresztül ismerkednek meg a bibliai szempontokkal. És közben tanulgatják azt, amit Pál is tanulgatott, minden élethelyzetre nézve: „Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van” (Fil 4,11). Nem a beletörődés, az igénytelenség etikája ez, nem is a vertikális társadalmi mobilizáció, felemelkedés ellenérve, hanem a „behúzott fékeké”, az Istentől kapott energiákkal történő helyes élés, a jó ergonómia, erőgazdálkodás elve a nekünk adott ajándékokkal, a pazarlás, a tékozló fiúság megelőzésére irányuló bibliai prevenció attitűdje.
A bibliai gazdaságszemlélet, a „God’s economics” fontosabb alaptételei
A reformáció és a puritanizmus korának gazdasági, gazdaságetikai felismerései és gyakorlata nem jöhetett volna létre a bibliai gazdálkodás, szemléletmód felismeréseinek tanulmányozása, átvétele, alkalmazása, életvezetéssé, életmóddá transzponálása nélkül.
Alapvető bibliai szempont: mindennek tulajdonosa az Úr, Övé minden a teremtés jogán, a megváltás és az apokatasztázisz tón pantón, azaz a mindenség majdani helyreállítása jogán. A tulajdonos-szemlélet visszatükröződik Mózes első könyve 1-4 fejezetében. Mi „csak” sáfárok, a ránk bízott kert felelős, Isten előtti számadásra kötelezett gondozói lehetünk, vagyunk. A 24. Zsoltárban gyönyörű tételként summáz Dávid: „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók…” (1.v.). Az Újszövetségben Pál intése is a helyes kozmikus és létezésbeli viszonyt hangsúlyozza Tulajdonos és tulajdona között: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna” (1Korintus 4,7). Sajátos módon, de a bibliai „gazdaságtan” is fejlődött, pontosabban differenciálódott és egyre inkább bizonyos helyzetekre alkalmazódott.
Ennek során következett be a legnagyobb minőségi ugrás, amikor Isten választott népe nagy ellenállások, viták után többségében eljutott a pusztában az aranyborjútól, a Mammontól a mannáig, a bebiztosítottság bálványától a gondviselés-hitig, a húsos fazekak Egyiptomától az ígéret földjének vonzerejéig. A pusztai vándorlás okozta elégedetlenség, materializmus múltba húzó erejétől az igazi felszabadító exodusig, a megelégedésig, az Újszövetségben is megjelenő, bár más értelemben elhangzó elégig (Elég néked az én kegyelmem – 2Kor 12,9). Az elég gazdaságetikája is a pusztában alakult ki. Amikor a leginkább rá lehet ébredni arra, mi az, ami az élethez, az életben maradáshoz igazán szükséges. 2Mózes 16,16kk-ban a gondviselés (nem csak abban a korban igaz!) mindenre elégséges manna-ellátmányáról ezt olvassuk: „Szedjen belőle mindenki (ez a közjó szemléletének csírája), amennyit meg tud enni (ez még a szükségletek kielégítésének gazdasága, nem a tartalékképző, felhalmozó társadalomé). Senki ne hagyjon másnapra” (nem volt szabad felhalmozni egyeseknek, még nem alakultak ki a Fuggerek, Wartburgok, Mediciek, de érdekcsoportoknak sem volt megengedett a visszatartás, felhalmozás a javakat kifejező mannából, vagy fürjekből, tehát a gazdasági koncentrációt megelőzte még az egyenlő elosztás, a szociális „piacgazdaság” bibliai, gazdasági példája). Érdekes, hogy csak szombatra tehettek félre, hogy az ünnepszentelést ne nyomja el vagy ne fedje el a kenyérgond, a szombatot a robot, „műszak” (hogy a vasárnapi robotról, a nyitva tartás bibliai elvekkel ütköző, ünnepszentelést ellehetetlenítő voltáról, bibliátlan gyakorlatáról most ne is szóljunk!).
A jövő nemzedékek intése, emlékeztetése céljából Mózes összeszedetett valamennyit a fehér, mézízű mannából, így adva tudtukra az Úr akaratát: „Egy teljes ómernyit (kb. 2,2 liter) őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában” (2Mózes 16,31-32). Ez a mannás modell kifejezte Mózes és a rá hallgató nép gondviseléshitét, a felhalmozás helyett a javak jó menedzselésének, az igazságos sáfárkodásnak a működő gyakorlatát, a cirkulációs elosztást, azaz az „add tovább, mégis marad” járható útját. De ez még nem a lassú, majd egyre gyorsuló értékképzés, felhalmozás protestáns hála-gazdaságetikája!
A gondviseléshit is kapcsolatot képez Ó-, és Újszövetség között, a gazdaságszemlélet összefüggéseire is ráirányítva a tekintetünket. Péter tételesen is így fogalmaz erről: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5,7). Jézus kenyér-, és halszaporításai során mindenkinek jutott elég, sőt még képződött is némi maradék, amit minden egyes darabig összegyűjtöttek, semmit nem pazaroltak el. 12 és 7 kosár volt a maradék, mert hallgattak Jézus szavára: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!” (János 6,12) – ezek a bibliai példák lettek aztán jóval később az alföldi magyar „parasztdemokráciák”, mezővárosok szabad parasztgazdaságaiban a mindenre ügyelő és mindent hasznosító tulajdonosi, ökonómiai attitűdnek a vallási-hitbeli motívumai! Az Igében Urunk fogalmazza meg azt a gondviseléshitet, ami hatalmas lelki energiákat szabadít fel, mivel az aggodalmaskodástól tehermentesíti a lelkeket: „Ne aggódjatok tehát, a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségegetek van minderre” (Máté 6,31kk).
Bibliai hatások egészen a szociális piacgazdaság kialakulásáig
Nagyon szembetűnő, hogy nem az egyéni jólét hajszolása volt a fontos sem az Ó-, sem az Újszövetségben, hanem a közjó elérése, mert ahol a közösségnek jól megy, ott az egyénnek is. Az ApCsel 2,44kk-ben áll előttünk ez a sajátos jeruzsálemi gyülekezeti öko-szociális modell, a szociális irányvételű közösség első formája. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá. Újraelosztás működött vagyonkoncentráció helyett, melyben együtt volt a produktivitás, a kooperáció és a szociális célú menedzselés.
A sabbat-gazdaság és gazdálkodási szemlélet világgazdaság-történeti nóvumáról és jelentőségéről, a keresztyén sabbat-szemléletről a következő részben írunk. Annyit eddig is összegezhetünk: megrajzolódnak előttünk a bibliai gazdaságszemlélet alternatív körvonalai, amelynek lényege az innovatív gondviseléshit, s az a függetlenség, ami a Mammontól elvisz a mannáig, az anyagi függőségtől a falszabadító gondviseléshitig, amiben hatalmas közösségalkotó, közösségi jólétteremtő erők működnek. Valójában láthatjuk, hogy szinte minden a szemléletmódon fordul meg. A radikálisan más, mert mély istenhitben, gondviseléshitben gyökerező keresztyén ökonómia-felfogás ezért rejt magában olyan energiákat, amelyek hatottak a kapitalizmus, majd a szociális piacgazdaság szellemiségére, és a protestáns országok gazdaságtörténetileg példátlan teljesítményére. Csak egyetérteni tudunk A. Maddison és mások gazdaságpszichológiai és gazdaságszociológiai kutatásainak kikristályosodott megállapításaival, melyekből most e cikk lezárásaként és egyben a továbbiakhoz átvezetésként ennyit idézek: „A boldogtalanság elsődleges oka sohasem a szituáció, a helyzet, amiben vagy, hanem az, ahogyan gondolkodsz róla!”. Illetőleg: „A gazdasági nehézségek végső soron lelki gyökerűek, lelki szemlélet kérdései. Ez a 21. századi gazdasági gondok megértésének is a gyökere!”. (Folytatjuk)
Írta Dr. Békefy Lajos, KDNP PM külügyi titkára
