Jövőre lesz hatvan esztendeje, hogy 1952. március idusán megkezdte működését Siegenben a német CDU/CSU Protestáns/Evangéliumi Munkaközössége, az EAK (=Evangelischer Arbeitskreis). Legjelentősebb külföldi „politikai testvérszervezetünk” bemutatásával indítjuk el a KDNP Protestáns Műhelye felületén ezt az új nemzetközi kitekintő sorozatunkat.
Hídépítés a politika és az egyházak, meg a társadalom között
1952 tavaszát írták az Adenauer-korszak időszakában, amikor vezető protestáns keresztyének és elkötelezettségüket kereső egyházi és nem egyházi személyiségek találkoztak a közép-németországi Siegenben, hogy megvitassák politikai felelősségüket a megosztott Németországért, és cselekvési programot dolgozzanak ki. Ez lett a CDU/CSU Protestáns Munkaközösségének a születési ideje is. Dr. Hermann Ehlers (1904-1954) jogász, evangélikus egyházának főtanácsosa, a Német Szövetségi Parlament elnöke (CDU) hívta életre az EAK-t. Ezzel a társadalmi és az egyházi életben mindenki számára nyilvánvalóvá és egyértelművé kívánta tenni: a keresztyén gondolkodású embereknek van helyük a politikában. A Protestáns Munkaközösségnek kezdettől mindmáig meghatározó, centrális feladata a hídépítés, a közvetítés az egyház és a politika között, párbeszédük és találkozásaik elősegítése, együttműködésük elmélyítése, kiszélesítése az egész társadalom, minden ember javára. Ugyanakkor az is kardinális törekvése maradt Ehlersnek és az EAK-nak, hogy a CDU/CSU-n belül és a közvéleményben megjelenítse a protestáns politikai gondolkodást és a hitből táplálkozó felelősségvállalást.
Mindehhez Hermann Ehlersnek meg volt a politikai képzettsége, evangéliumi elkötelezettsége és ökumenikus nyitottsága. Oly annyira, hogy tagja volt az Egyházak Világtanácsa alakuló, amsterdami világgyűlésére utazó német küldöttségnek 1948 augusztusa végén.
Evangéliumi-protestáns elvekkel a politikában
Mi tehát az EAK? A Keresztyén-Demokrata és a Keresztyén-Szociális Unió pártján belül létrejött szerveződés, munkaközösség, hatalmas műhely, melynek tagjai protestáns hitükből és meggyőződésükből kiindulva kívánnak hozzájárulni az Isten és az emberek előtti felelős politizáláshoz és politikához. Nem csak párttagok vesznek részt munkájában, hanem mindenki, aki fontosnak tartja, hogy hidak, kapcsolatok épüljenek a nagy néppárt és az egyházak, valamint a társadalom és a polgárok között.
Az EAK még 1952-ben fogadta el Szabályzatát, „Satzung”-ját, melyben rögzítette: át akarjuk gondolni azokat a politikai tevékenységet szabályozó elveket, amelyek evangéliumi-protestáns hitünkből erednek, s ezek megvalósítása céljából minden keresztyén felekezetből hívjuk a keresztyéneket, hogy az uniós politika minél több területén vegyenek aktívan részt, s járuljanak hozzá a CDU/CSU céljainak, és elveinek a politikai kibontakoztatásához.
Felelősen, nem pályaszéli bekiabálással
Hermann Ehlers így fogalmazott: „A német protestantizmusban túl hosszú ideig élt az a gyakorlat, hogy nyugodtan lehet kritizálni kívülről a polgármestert és a tanácsosokat, a parlamenti képviselőket és az államtitkárokat, meg a minisztereket, szövetségi parlamenti tagokat. De hogy ahhoz is joga van mindenkinek, hogy a felelősségből és az együttműködésből ő is kivegye a részét, na hát ez igen csak messze esett az így vélekedők gondolatvilágától”. Akik viszont beszálltak az embert próbáló küzdelembe, s vállalták az EAK-ban a munkát és a nyilvánosságot, s annak minden előnyét és hátrányát, azoknak elegük lett ebből a hamis semlegességből és pályaszéli bekiabálásból. És az ilyenek példája nyomán a Munkaközösség tagsága elkezdett mennyiségileg és minőségileg is növekedni.
Ezért kiváló politikus személyiségek munkájukkal, számon kérhető szereplésükkel, szavaikkal és döntéseikkel igencsak sokat tettek. Ők voltak az EAK szövetségi elnökei. Ehlers korai halála után az őt követő Dr. Robert Tillmans (1954-55), Dr. Gerhard Schröder (1955-78), Dr. Roman Herzog professzor (1978-84), majd Albrecht Martin (1984-90), Peter Hintze (1990-92). S a mai kancellárasszony, az evangélikus lelkészcsaládban felnőtt Dr. Angela Merkel következett a sorban, aki 1992-93 között vezette az EAK-t. Jochen Borchert professzor 1993-2003 között állt az EAK élén, ma pedig Thomas Rachel államtitkár, szövetségi parlamenti képviselő az országos elnök. A szövetségi ügyvezető mellette pedig Christian Meißner evangélikus lelkész. Az EAK „filozófiájáról”, felépítéséről, gyakorlati működéséről a következő részben olvashatnak. (Aki alaposabb történeti áttekintést igényel, ajánljuk figyelmébe Gottfried Mehnert, Protestánsok a keresztyéndemokráciában – Siegentől Wittenbergig, avagy amit a német útból tanulhatunk c. könyvét, Budapest, 1993., kiadta a Barankovics István Alapítvány, fordítója e cikk írója).
Dr. PhD Békefy Lajos
