A gyönyörűen felújított győri zsinagóga emeleti díszteremében került sor Villányi Tibor zsinagógai elnök és a Győrben már öt éve működő Zsidó Szabadegyetem meghívására arra a vetített képekkel illusztrált előadásra, amelyet Dr. Békefy Lajos PhD református teológus, szociáletikus, világvallás-kutató, a Presbiter felelős szerkesztője tartott a reformáció 500 éves jubileuma tiszteletére. Ez harmadik előadása ebben a jubileumi évben szülővárosában. Elsőként március 9-én moderálta az IKSZ rendezvényét, melyen három felekezet püspöke mondta el véleményét a reformációról „Az egység – keresés” címmel. Aztán április 6-án a Megyeháza dísztermében volt a “Reformáció hatása a modern, posztmodern világra” c. előadása. A mostani, április 20-i egy órás előadás címe ez volt: “Kálvin találkozásai a zsidósággal és a reformátor teológiai szemlélete”. Az előadáson nem csak a Szabadegyetem hallgatói vettek részt, hanem érdeklődők is. Az előadást követően közel egy órán át záporoztak az előadóhoz a kérdések. “Öt év alatt ennyi kérdés összesen nem hangzott el” - jegyezte meg a nagy érdeklődés kapcsán a zsinagógai elöljáró. (Budapest, 2017.04.22. gratisnews győri tudósítója, -r-g-a-; fotó: Dunst Eszter és Dévényi Dávid)
Témataglalás négy taktusban
Mielőtt az előadó rátért témája sokoldalú és találó képekkel illusztrált kibontására, megemlékezett arról, hogy kisfiú korában sokszor elment az akkori, jó ötven évvel ezelőtti zsinagóga előtt nagymamája kezét fogva, aki a nem messze fekvő Kossuth-utcai református templomba vitte el őt. Ilyenkor gyakran megkérdezte, amikor látta az omladozó falakat, a kitört ablakokat és a hatalmas épületbe ki-beszálló verebeket, galambokat, hogy milyen épület ez. “Tudod, kisfiam, ez egy templom. De akik használták, azok csaknem mind meghaltak. Ők zsidó nénik és bácsik, és gyerekek voltak. Majd ha nagyobb leszel, elmondom neked, mi történt” - magyarázta a nagymama. Aztán teltek-múltak az évek, a kisfiú felnőtt, s egyre inkább kezdte nem érteni, mi is történt. Hisz’ azt a tragédiát, ami a közel 5000 tehetős és művelt győri zsidó felnőtt és gyermek elhurcolását illeti, nem lehet megérteni. A Holokauszt, a Soáh borzalma túl van minden magyarázhatóságon. Ezért előadásának alaphangja is a mélységes együttérzés, az emlékezés, és a főhajtás volt. Örül annak, hogy mára a zsinagóga és a Menház megújult állapotban látható, benne a zsidó múzeum tanulságos, sokrétű üzenetével. És örül annak is, hogy Kálvinnal teológiailag sok tekintetben egyetértve, nem kell szégyenkezve megállnia most a szabadegyetemi alkalmon, hiszen a reformáció korának talán legtoleránsabb reformátoráról és tanításairól szólhat ezen az alkalmon. Mondandóját négy tételre vagy taktusra osztotta. Elsőként kitekintést adott a 21. századi világvallási szituációra, főként Peter Berger teóriája alapján. A második pontban történelmi tér-idői utazásra hívta a jelenlévőket, felvázolva Kálvin és a zsidóság korabeli találkozásának helyeit. Az előadás harmadik része a lényegi kérdésekkel foglalkozott, a genfi reformátor teológiai zsidóságszemléletével. A negyedik, zárótételben idézte Kálvin imafelhívását Jeruzsálemért, illetve a szövetség gondolatából adódó következtetéseket fogalmazta meg mai érvényességgel.
Kitekintés a 21. századra, a bergeri koncepció figyelmeztetése,
a világvallások soha nem látott felvirágzása
Bevezetőben az előadó utalt Peter Berger osztrák származású, amerikai protestáns vallásszociológus hazánkban mind a mai napig méltatlanul ismeretlenségben tartott koncepcionális “damaszkuszi” útjára. Ő még az 1960-as években fogalmazta meg szociológiai felméréseken alapuló tézisét a szekularizációról. Eszerint a világvallások elveszítik a 21. századra befolyásukat a modern jóléti társadalom “biztosítékai” hatására. Aztán a 90-es években ugyancsak vallásszociológiai felmérések, tények alapján rájött, hogy nem úgy alakul a fejlődés, ahogyan ő, s egy egész ateista világnézeti rendszer ezt “jövendölte”. Mert szembesült azzal a jézus kijelentéssel, hogy nem csak kenyérrel él az ember, s azzal a kálvini tanítással, hogy minden korrupció, romlottság ellenére az emberekben ott maradt a „semen religionis”, némi magvacskája a vallásnak, az Isten utáni vágynak. Ennek alapján Berger önrevíziót hajtott végre, s 1992-ben megírta a „revocot”, korábbi tézise visszavonását, s meghirdette a homlokegyenest ellentétes tételt: Nem! A 21. század nem a vallások kihalásának, hanem éppen eddig soha nem látott felvirágzásának a korszaka lesz. Eljön a de-szekularizáció vagy az antiszekularizáció, counter-secularism, az elvilágiasodás ellenesség ideje, s ebben a világvallási neo-reneszánszban rejlik a 21. század nagy esélye és veszedelme is.
Például az iszlám és a keresztyénség statisztikai növekedésével egyre több konfliktuspont alakulhat ki. Előadó felidézte S. Huntington amerikai közgazdász elméletét is a civilizációk háborúiról, ami alátámasztja Berger nézetét. Eszerint a 21. századi konfliktusok egy része a kultúrák törésvonalai, érintkezési vonalai mentén valószínűek, de a nagy kultúrák mögött legtöbbször vallási rendszerek húzódnak meg. Ezeknél amennyire csak lehet, elébe kellene menni a konfliktusoknak.
A Pew Research Center (PRC) statisztikáival is illusztrálta mondandóját: ha addig nem történik meg Jézus visszajövetele vagy valami másfajta, emberiségritkító katasztrófa, 2070-re következik be a nagy statisztikai bumm, amikor a muszlimok száma meghaladja majd a keresztyénekét. Ez a szituáció a zsidóság számára is kihívást jelenthet, aminek időben elébe kell menni. A „God is back”, Isten visszatérése vagy a „God’ Century”/Isten évszázada c. nagy tanulmányok, s több más könyv gondolatvilágára is kitért. Majd idézte a legújabb vallásszociológiai felmérést, amely tényszerűen világossá tette, mi magyarázhatja azt, hogy a zsidóságnak a világ sok részén erőteljes kulturális, gazdasági, tudományos és művészeti befolyása érvényesült a századok alatt. Ez az elsőbbség egyértelműen az iskolázottsággal függ össze.
A zsidóság és a keresztyénség oktatási gyakorlatának köszönhetően - a zsidóságnál közel három évezrede töretlenül folytatott Tóra iskolai képzés következtében is - a két világvallás kiművelt emberfői messze meghaladják más vallások kiművelt emberfőinek arányát, jóllehet a buddhizmus, a hinduizmus a keresztyénséggel szemben egy-két évezredes előnnyel rendelkezik. A PRC legújabb világstatisztikái szerint a zsidóság világelső a tanulási idő terjedelmét illetően: világátlagban 13,4 év/fő. A keresztyének a második csoport, világátlagban 9,3 képzési évvel. Aztán a vallási csoportokhoz nem kötődők jönnek, majd a buddhisták, és ezután a muszlimok 5,6 év képzési évvel (!).
Kálvin találkozásai a zsidósággal
Az érdekes, előadás utáni kérdések során több reflexiót is kiváltó bevezető után tért rá dr. Békefy Lajos a tényleges mondanivalóra. Előbb történelmi keretbe helyezte Kálvin (1509-1564) lehetséges személyes, illetve szellemi találkozásainak a valószínűségét a korabeli zsidósággal. A Dániel könyvéhez írt magyarázatában (1561) egyenesen így fogalmazott: “Gyakran találkoztam zsidókkal”. Hol érhette őt gyengébb-erősebb befolyás, vélemény a zsidóságot illetően, s milyenek voltak ezek a korabeli “információk”? Szülőföldjén, Franciaországban már VI. Károly idejében voltak zsidók, 1394 óta kifejezett utalások is vannak erre. Bár kevesen voltak, mégis kezdett kialakulni körülöttük valamiféle antijudaista (akkor nem antiszemitizmusnak nevezett) sztereotípia. Már itt megjegyezte az előadó, hogy Kálvin később erősen tiltakozott az általánosító és ezért hamis véleményformálás ellen! Kálvin maga is megélte az üldözött, kisebbségi sorsot, talán lelke mélyén ez is felébreszthette a zsidóság iránti szolidaritás érzését. Ugyanis hitújító gondolatai miatt már 1535-ben, 26 évesen el kellett menekülnie szülőhazájából, és Bázelbe “fut”. Ott az átvonuló kereskedők között gyakran megfordultak zsidók is.
A városnak, de korábban már a híres heidelbergi egyetemnek nevezetes hebraistája, ószövetségi tudósa volt Sebastian Münster (1488-1552), akit még zsidó rabbik vagy tudósok is látogattak, így például Elia Levita (1469-1549). Kálvin vándorlásai során eljutott 1536 tavaszán a gyönyörű természeti ébredéssel, primaveraval őt megajándékozó itáliai városba, Ferrarába. A város az észak-itáliai zsidóság fellegvára volt. Több zsinagóga is volt a városban, mintegy 3000 izraelita élt ott, főként spanyol és portugál menekültként. Itt lett igazán személyes tapasztalata a reformátornak a zsidó kultúráról és életről.
Kiváltképpen Strassburg volt az a város, ahol Kálvin mélyebben megismerhette a gazdag zsidó kultúrát, de a körülöttük kialakult légkört is. 1538-1541 között tartózkodott ott. Onnan különböző hitvitákra ment Frankfurtba, Wormsba, Regensburgba. Ezek során találkozott a zsidók iránti tolerancia, illetve intolerancia kérdésével, megnyilvánulási formáival, az előítélet-képzés, illetve az ítéletalkotás sajátos mechanizmusaival.
Strassburgi ellentmondásos élmények - tilalmak, védelem, “zsidótanács”
Luther Márton wittenbergi reformátor, illetve Bucer Márton (1491- 1551) német hittudós zsidóságellenes, antijudaista támadásaival ekkoriban szembesült, valamint Josel von Rosheim (=Ben Gershon Loan - 1476-1554) zsidó jogtudós nézeteivel, aki német, magyar, prágai és olasz zsidó közösségeket védett jogi eszközökkel. Kálvin Frankfurtban találkozott Melanchthonnal, s a regensburgi birodalmi gyűlésen (1541) is téma volt a zsidósághoz fűződő viszony. Volt a jogtudósnak is elég dolga, meg Kálvin is csak úgy „kapkodhatta” a fejét. Strassburgban ismerte meg Luther zsidósággal kapcsolatos írásait, legfőképpen azt a könyvet, ami “A zsidókról és hazugságaikról” szólt. Luther antijudaizmusa már szinte az antiszemitizmusig jutott el. Ez olyan mértékű volt, hogy a strassburgi városi tanács, amelyik Bucer befolyására ugyancsak megtette a magáét, a „Zsidó Tanács” létrehozásának a gondolatáig jutva, mégis olyan döntést hozott, hogy megtiltják Luther ilyen témájú írásainak az újabb kiadását. Még a prédikátoroknak is megtiltották, hogy a zsidók ellen izgassanak. Nagy eredmény volt ez, hiszen Bucer már 1543-ban úgy beszélt, írt, hogy a zsidóság vallási és gazdasági tekintetben is nagy veszély a keresztyén népességre. Ezért őket a Respublica Christianaból(=Keresztyén Köztársaság) ki kell szorítani. Javasolta Hesseni Fülöp tartománygrófnak a Zsidó Tanács felállítását. Némiképpen kezdeti véleményén enyhített, amikor a “szeretet” és az érvényes jogszabályok alapján kimondta: misszionálás céljából megtűrhetők a zsidók, de nem mehet nekik jobban, mint a legszegényebb keresztyéneknek.
Mindezek láttán Ambrosius Blarer (1492-1564) német-svájci, a szélsőségek között közvetítő és differenciáltabban gondolkodó reformátor 1561-ben levélben arra kérte Kálvint, hogy foglaljon állást Luther könyvéről. Levelében így ír: „Mivel Luther erős kifejezései előtted szintén ismertek, ezekkel számos érvet felhoz arra, hogy a keresztyének között nem szabad megtűrni őket”.” Jóllehet Kálvin-Blarer levelezéséből nyolc kálvini levél fennmaradt, de éppen a Lutherrel és a zsidósággal kapcsolatos levél nem.
Viszont Kálvin második genfi tartózkodása során, ami 1541-től haláláig tartott, többször is találkozott a városállamban átmenő, konvertált zsidókkal is. Így például Paulus Italus-szal, Heinrich Bullinger (1504-1575) követével, aki többször vitte a zürichi reformátor levelét Kálvinhoz. Egyébként Bullinger volt az a svájci reformátor, aki az egyik legtermékenyebb alkotója volt a hitújításnak. 12 ezer levelet írt kortársaihoz, 124 kisebb-nagyobb műve maradt fenn, ő alkotta meg a II. Helvét Hitvallást, a nemzetközi református világ máig használt szimbolikus iratát, református tangyűjteményét.
Egy alkalommal Kálvin Strassburgban találkozott Immanuel Tremellius (1510-1580) ferrarai születésű hebraistával, aki olasz zsidóként tért át a református hitre. Kálvin előbb a berni, majd a lausannei egyetemeknek ajánlotta őt. Kálvin levelezett is vele. A kiváló tudós 1551-ben a reformátor Genfi Kátéját héberre fordította, amit nem lehet eléggé nagyra becsülni. Tremellius célja a Káté fordítással az volt, s erről ír a fordítás előszavában, hogy a zsidó-missziót segítse ezáltal is. Kálvin szerette volna őt genfi Akadémiája számára professzorként megnyerni, de ez nem sikerült. Szír (az IS, az Iszlám Állam által 3 éve elüldözött szír keresztyének által használt beszéd) nyelvtanát, és káldeus nyelvtant is írt.
Ilyen személyes találkozások és levelezések, közvetett és közvetlen ismeretek a zsidóságról, illetve egyes reformátorok kemény antijudaizmusa közepette alakította ki Kálvin mérsékelt, átgondolt, bibliai szemléleten alapuló zsidóságképét. Ennek tartalmi vonatkozásait következő cikkünkben ismertetjük. (-r-g-a)
