Nem akarunk vallási összemosást – mondja az igazgatónő

Nem csak Németországban, hanem közel, s távol egyedülálló kezdeményezésbe fogtak Osnabrückben a vallások, egyházak képviselői. A három világvallás, a keresztyénség, a zsidóság és az iszlám táborához tartozó szülők, és felelős egyházi személyek úgy döntöttek, hogy neveléssel kezdik el lebontogatni a sokszor masszív falakat, melyek előítéletből, ismerethiányból, olykor irigységből vagy egyenesen ok nélküli gyűlöletből épültek fel. „Legfőbb ideje, hogy a különböző vallású gyermekek megnyíljanak egymás előtt anélkül, hogy bárki bármilyen engedményt is tenne a másiknak vallási tekintetben” – nyilatkozta a sajtónak Birgit Jöring megbízott igazgatónő. Az osbnabrücki katolikus püspöki iskolaszék mint iskolafenntartó képviselője, Winfried Verburg érdeklődéssel várja, hogyan sikerül majd a gyerekek között a vallásközi kommunikáció, és az  együtt tanulás.  Amint a mellékelt fotón is láthatjuk, a kereszt, a Menóra, azaz a hétágú gyertyatartó és a zöld félhold jelzi a könyves, bibliás világvallásokat jelképes egységben. Legalább ez a kép már harmonikus, szép. És talán az sem meglepő, hogy a három világvallást tanárnő és rabbi képviseli a fotón. A szembetűnő női többségben több lenne a megértés, a tolerancia, az együttműködési készség, mint a férfiakban? Vagy mert anyaként kissé másként látják a dolgokat, az életet, az együttélést, gyermekeik jövőjét? Mindenestre a mesénél is valóságosabb az elhatározásuk, és indulás előtt áll a háromvallású iskola.

A különbségek tiszteletben tartásával elfogadni, segíteni egymást

Az oktatás a nyári szünet után kezdődik majd az iskolában, amit vallásközi összefogással működtetnek az osnabrücki katolikus püspökség fenntartásával. Ebben partnerek még: az osnabrücki zsidó hitközség, az Alsó-Szászországi Iszlám Tartományi Szövetség, valamint még egy iszlám szervezet és Osnabrück város önkormányzata. Szerdán mutatták be a sajtónak a tanárokat. Az iskolában induláskor 18 gyermek fog tanulni, majd fokozatosan töltik fel az osztályokat. A kisdiákok közösen tanulnak, de külön vallásoktatásban részesülnek, ki-ki a maga hite és vallása szerint. A vallás az iskolanapokon is szerepet kap majd, hogy a gyerekek jobban megismerjék egymás vallási szokásait, sajátosságait. Az is fontos, hogy amikor valamelyik vallásnak saját ünnepe van, akkor a többiek ezt közelről megismerhetik, de a tiszteletadás mindenkinek kötelező. A falra ki lehet függeszteni a keresztet, vagy a Menórát el lehet helyezni az osztályteremben, és a félholdat is „szögre lehet akasztani”. A muszlim tanárnők természetesen viselhetik fejkendőjüket is. Jörig igazgatónő fontosnak tartotta megemlíteni: nem az a cél, hogy másokat meggyőzzön ki-ki a maga vallása igazáról vagy hogy a három vallást a legkisebb  közös többszörösre hozzák mesterségesen és erőltetve ezt, hanem az, hogy a gyerekek már kisiskolás korukban kölcsönösen megismerkedjenek egymás hagyományaival, és ezekkel együtt tanulják meg elfogadni, s ha kell, segíteni egymást. Ha úgy adódik, még szerethetik is egymást.

Fontos látni, hogy éli meg osztálytársam a maga vallását, ünnepeit, hétköznapjait

A tanítás, a foglalkozások, a közös alkalmak 7.30-tól délután négy óráig tartanak. Az iskolafenntartók az iskola profilját így írják körül: minden ember Isten teremténye, s tálentumainak, adottságainak a kibontakozását segítjük; a gyerekeknek egyéni képzési esélyt is biztosítunk; fontosnak tartjuk, hogy felelősségre, szolidaritásra és kölcsönös tiszteletre neveljük őket. A nevelők céljai között pedig ilyen szempontok szerepelnek: tanuljanak meg a gyerekek saját vallásukról beszélgetni másokkal, hogy más vallások hívei jobban megértsék őket; éljék át, hogy hasonló korú társaik más vallásúként miként élik mindennapjaikat, hogyan befolyásolja a vallás a napi életet, s milyen ünnepeknek örülnek. Gazdagabbá válnak azáltal, hogy megismerik, a másik hogyan látja a világot, s megtanulnak figyelmesebben viselkedni egymással, tekintettel a másik meggyőződésére és vallására.

Az ilyen nevelés igazi felkészítés a jövőre – nem lehet elég korán kezdeni!

Az iskola bejárati halljában ez a plakát állítja meg a bejövőt:

Ha Te meg én,

Különböző véleményünk

És látásmódunk ellenére,

Eltérő értékeink és másfajta vallásunk,

Eredetünk, bőrszínünk

és céljaink ellenére

Együtt tudunk ülni a sulipadban,

És tudunk egymásnak segíteni,

Egymással beszélgetni és odafigyelni egymásra,

S még tanulunk is egymástól,

S tudjuk, hogy egymást segítve

Járunk ebbe az iskolába,

Akkor minden szebb lesz,

Jobban fog sikerülni,

S akkor valami

Új fog történni

                                                           Általad és általam.           

Az Úr, meg Adonáj és Allah áldja meg őket!

Mindaz, amit a plakát, meg az iskola programja, „filozófiája”, vallási légköre hirdet, éppen a 24. órában ad példát arra, hogy ezt a nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Ki korán kel, az Koránt, Tórát és Bibliát lel majd – egy felnövekvő nemzedék kezében, akik talán már másképpen néznek egymásra, mint szüleik szülei. Bárcsak e nagyszerű kezdeményezésnek Európa-, és világszerte akadna egyre több követője, mert a világméretű politikai és gazdasági feszültségek enyhítéséhez vagy éppen fokozásához a világvallások nagymértékben hozzá tudnak járulni. A jövőt az ilyen iskolákban, a tolerancia szellemében felnövő nemzedék veheti majd át megőrzésre jövőesélyesebben – ha az Úr, meg Adonáj, és Allah is úgy akarja…

Írta: Dr. Békefy Lajos