Korábbi cikkünkben beszámoltunk Olvasóinknak arról, ki lesz az a hat egyházi és vallási személy, aki Donald Trump USA elnök beiktatásán, ünnepélyes inaugurációján szolgálatot végez. Most az egész ünnepi ceremónia ismeretében bemutatjuk az összes keresztyén és vallási elem, megnyilatkozás helyét és szerepét, illetve üzenetét az ünnepi alkalmon, a 45. elnök beszédében éppúgy, mint magában az esemény lefolyásában. Bevezetésként két dolgot kell tisztáznunk: egyrészt, hogy a magyar sajtó egy elenyésző része némi ironikus felhangon írt arról, hogy Orbán Viktort nem hívták meg a beiktatásra. Tény, hogy ez Amerika ünnepe volt, s nem hívtak külföldi vezetőt az alkalomra. Másrészt: a magyar sajtó egy része többet foglalkozott a tüntetésekkel, a negatívumokkal, mint magával az ünnepéllyel. A CNN, s más adásokat reggeltől délutánig követve, ott sem a zavaró elemek játszottak szerepet a beiktatás közvetítésében, hanem az ünnepi alkalomhoz méltó megnyilatkozások, interjúk, stúdióbeszélgetések. Nyilván, tudtak a mellékutcákban zajló primitív rombolásról, de nem ez volt a hangsúlyos számukra, és amerikaiak tízmillió számára sem. Ízlés és szemlélet dolga, ki mit tart fontosnak. (Források: deseretnews.com; nbcwashington.com; washingtonpost.com; telegraph.co.uk; religionnews.com; tennessean.com; cnn.com; christianitytoday.com)
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos
A hit és a vallás szerepe ismét előtérben – a magyar média nem foglalkozik ezzel most sem
A Deseret News szemleírója, Kelsey Dallas a beiktatás után írt cikkében nem véletlenül állapítja meg az első mondatban: a ceremónia napján és a szolgálatokban „a hit kiemelkedő szerepet játszott”. Hiszen egyházi kórusok énekeltek, hat vallási és egyházi vezető, képviselő imádkozott, mondott áldást, s maga Donald Trump is emlékeztetett beiktató beszédében Istenre. „Nem kell félni. Védettek vagyunk és mindig azok is maradunk. Jeles és erős férfiak és nők védelmeznek minket a hadseregben és a törvény alkalmazásában. De a legfontosabb az, hogy minket Isten fog védelmezni” – mondta beiktatási beszédében. Áttekintésünkben sorra vesszük azokat a vallási elemeket, amelyek szerepet játszottak a Beiktatási Napon.
A zene szerepe
Két jelentős vallási énekes csoport is közreműködött a beiktatáson. A Mormon Templomi Kórus az USA Tengerészeti Zenekarával együtt adta elő az „Amerika, te gyönyörű” című dalt. A washingtoni Nemzeti Katedrális Vegyes Kórusa pedig a „God Bless America”/Isten áldd meg Amerikát /című hazafias dalt, amit Irving Berlin komponált 1918-ban. Imádság formájában alkotta meg a patrióta éneket. A mormon kórus rendszeresen közreműködik az USA elnökök beiktatásán, függetlenül attól, hogy éppen demokratikus vagy republikánus politikusról legyen szó. Az Episzkopális Egyház vezetőit arra kérték, hogy küldjék el a Nemzeti Katedrális Kórust a beiktatásra, hogy a megosztottságot ők is segítsék áthidalni. Mariann Budde Washington episzkopális püspöke kijelentette: érzékeli az emberek kritikáját, de úgy látja, hogy a kórus részvétele tiszteletadás kíván lenni azért, hogy a hatalom békés átadására került sor, s ezzel is jelezni kívánják, Isten velünk van, nemzetünk még mindig erős.
Imák minden árnyalatban
Már írtunk arról, hogy az új elnök hat egyházi, illetve vallási képviselőt hívott meg beiktatására. Ezzel felülmúlta azt a hagyományos mértéket, ami a közelmúlt elnökeinek beiktatásán szokásos volt, amelyeken egy-két személy imádkozott vagy olvasott fel a Bibliából. A Religion News Service riportere megjegyezte: „Ezek a személyek barátok, illetve baráti kritikát gyakorolnak, politikailag kívülállók”. Érdekes, hogy a hat közül egy sem volt presbiteriánus, amelyik egyházhoz Trump a keresztsége által is tartozik. Az első három megszólaló közül egy katolikus, s két evangéliumi keresztyén volt.
Timothy Dolan kardinális, New York érseke Salamon király imáját olvasta fel: „Adj azért nekem bölcsességet és értelmet, Uram, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?” (2Krón 1,10; 1Kir 3,6-9). Samuel Rodriguez tiszteletes a kaliforniai Sacramento Új Évszak Keresztyén Istentiszteleti Központ vezető lelkésze, és a Nemzeti Spanyol Keresztyén Konferencia elnöke Máté evangéliuma 5. fejezetét idézte, a boldogmondásokat. Paula White lelkésznő, tv-evangélista, floridai pásztor zárta az első egyházi blokkot, Isten áldásáért imádkozva Trump elnök és az USA számára. „Légy elnökünkkel és add neki azt a bölcsességet, ami szükséges ennek a nagy nemzetnek a vezetéséhez, a kegyelmet, hogy egyesíteni tudjon minket, és elég erőt ahhoz, hogy kiállhasson azért, ami kedves és igaz a Te szemedben” – imádkozta a lelkésznő. Ő egyúttal Trump elnök evangéliumi tanácsadói csapatának a vezetője.
Trump elnök szabadon mondott, erőteljes beiktatási beszédét követte a másik hármas csoport áldásmondása. Közöttük először Marvin Hier rabbi szólalt meg, a los angelesi Simon Wiesenthal Központ alapítója és vezetője. Isten vezetését kérte az elnök számára, hogy meg tudja őrizni a nemzetet az igazságosság cselekedeteiben. 1985 óta ő az első rabbi, aki megszólalt elnöki beiktatáson.
Franklin Graham baptista lelkész, Billy Graham világevangélista fia az 1Tómtheus 2-ből olvasta az Igét, ahol a feljebbvalókért, elöljárókért mondott imádságra bíztat Pál apostol. Spontán fordulatot is vitt bele megnyilatkozásba, utalva az elnöki beszéd alatt megeredt esőre, s hangsúlyozta: a Biblia szerint az eső Isten áldásának a jele.
Wayne T. Jackson püspök, a detroiti Nagy Hit Nemzetközi Szolgálat vezetője és a prosperitás, az Isten által ajándékozott gazdasági és anyagi jólét, felvirágzás evangélistája zárta az áldások és áldásmondók sorát. A feketék lelkesültségével, érzelmi telítettségével zengette az Istentől rábízott üzenetet, a bizonytalan zengésű, semmire sem ösztönző bibliai kürtzengés ékes és hangos ellentéteként: „Őrizze meg az Úr és áldja meg Amerikát…s adjon nekünk békét” – mondta.
Az eskütétel – a presbiteriánus/református Trump Bibliája
Trump hagyományos módon fejezte be eskütételét: „Isten engem úgy segítsen”. Jóllehet ez a hivatkozás Istenre nem szerepel az Alkotmányban, elsőként 1881-ben Chester A. Arthur elnök mondta ki beiktatásán. Az eskütételnél további vallási elem volt az a két Biblia, amit a First Lady tartott, s amire Trump rátette bal kezét, miközben jobb kezét esküre emelte. Az egyik Biblia Ábrahám Lincolné volt, a másik saját családi Bibliája. Ezt édesanyja ajándékozta neki 1955-ben, amikor befejezte a new yorki elemi iskola vasárnapi iskoláját. Erről elmondta: „Anyám adta nekem ezt a Bibliát. Ez volt sok éven át a Bibliám”. A presbiteriánus Trump kedvenc olvasmányának nevezte a Bibliát egy interjúban, amit a The Tennessean-nek adott január 17-én. Ez sokszor volt nála választási kampánya során is.
A beiktatási beszéd hittartalmú utalásai
Trump valamivel több, mint 16 perces beszédében megismételte: Amerika először és Amerika mindenek előtt. Beszéde java részében nem tett utalást Istenre, de a záró néhány percben néhányszor utalt a hit fontosságára. Például: „A Biblia beszél nekünk arról, milyen jó és gyönyörűséges, amikor Isten népe egységben együtt él”. Később így fogalmazott: „Amikor egy gyermek megszületik Detroit városhalmazában, vagy a szélfútta Nebraska alföldjén, ugyanarra az éjszakai égre néznek fel, ugyanazok az álmok lakják be szívüket, és mindnyájukat ugyanannak a Teremtőnek az életlehelete járja át”. Lendületes és erőteljes beszédét ezzel a szavakkal zárta: „Köszönöm, Isten áldjon meg Titeket és Isten áldja meg Amerikát!”.
Péntek és szombat reggeli imaalkalom – Isten házából a Capitoliumba
A Trump család kérése volt, hogy három órával a beiktatási ceremónia előtt Mike Pence alelnök családjával együtt magán imaszolgálaton kívánnak részt venni. A beiktatás napjának, pénteknek a reggelén a Szent János episzkopális templomban vettek részt ezen az alkalmon. Nixon elnök kivételével Franklin Roosevelt elnök óta részt vesznek ilyen spirituális alkalmon a beiktatás napján – jegyezte meg a CNN riportere. Az igehirdetést Nehémiás 6,3 alapján („Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itt hagynám, és elmennék hozzátok”) Robert Jeffress tiszteletes, baptista lelkész tartotta, aki arról nevezetes, hogy korábban élesen bírálta az iszlámot, a mormonokat és a katolikus egyházat. Szerinte a Héber Bibliában Nehémiás Trumphoz hasonló személy. „Azért beszél róla, mert nagyszerű példa arra, miért áldja meg Isten a vezetőket” – mondta a tiszteletes.
A második alkalomra a beiktatást követő napion, szombaton reggel került sor a 100 éves washingtoni Nemzeti Katedrálisban a „hitek közti imaszolgálatra”, ahol 26 amerikai hitközösség vezetője vett részt rövid reflexióval, Irás-olvasással, imádsággal. Katolikus, görög ortodox, mormon, zsidó, muszlim, szikh, buddhista, Bahá’i és más vallások, felekezetek képviselői szólaltak meg. A Nemzeti Katedrális esperese, Randolph Marshall Hollerith lelkész rámutatott: Az elnöknek az a feladata, hogy mindannyiunk vezetője legyen, ne csak egy kisebbségé.
*
Nem lesz könnyű dolga Donald Trump elnöknek. A mellékutcákban, a háttérben ott voltak a rombolók. Valóságosan és jelképesen is. Olyan ellenfelei vannak, akik képesek mindenre. De a történelem Ura előtt egyszer meg kell állnia mindenkinek, barátnak és ellenségnek egyaránt. Akár tetszik ez nekik, akár nem. És ott már nem lehet semmire sem menni milliárdokkal. Csak azzal, ami a szívben és az életben van és volt. Isten oltalmazza az USA 45. elnökét, de azokat is, akik engesztelhetetlen ellenfelei, ellenségei. Sokkal többet kockáztatnak, mint gondolják. Vagy éppen ez a céljuk? Jézus szava elgondolkodtató ma is: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával” (Máté 12,25). Valóban van és lesz miért imádkozni és ezt énekelni: God bless America – Isten áldd meg Amerikát!
