Aki egyszer már szembesült a hit problémájával, az nem tud egyszerűen megnyugodni és napirendre térni az Isten-kérdéssel, mint ahogyan azt a „hitvalló ateisták” teszik. Martin Walser német író erről és Jézus hatalmas történelmi kihívásáról osztotta meg gondolatait, felismeréseit az olvasókkal a „The European” nevű online-magazinban . Íróként áttanulmányozta az irodalomtörténetet, s olyan személyeket keresett, akik a „megigazulás nyomása alatt” nem tudták egyszerűen és végérvényesen lerendezni a hit kérdését. „A hit kérdését nem lehet egyszerűen letudni. Isten, vagy az ő hiánya, akár tagadása változatlanul döntő kérdés marad, aminek megválaszolását a neves svájci teológus, Barth vagy a dán filozófus, Kierkegaard sem tudta végérvényesen lezárni. Isten, s főként Jézus Krisztus állandóan megújuló kihívása a történelemnek és minden ember életének”. Forrás: pro-medienmagazin.de.
Önigazolási kényszerek Isten előtt
Martin Walser március 24-én lesz 85 éves. Volt ideje arra, hogy alaposan, kitartóan és körültekintően gondolja át 20. századi modern gondolkodóként az Isten-kérdést. Ennek az alapos átgondolásnak a megalapozásaként a regensburgi és a tübingeni egyetem irodalomtudományt, történelmet és filozófiát tanult. Alapos helyszíni kulturális tanulmányokat folytatott Franciaországban, Itáliában és Lengyelországban.
A reformáció egyik központi témájáról, a megigazulásról is kifejezte gondolatait a magazinban. „Korábban az emberek úgy érezték, a vallás Istenével szemben kötelességeik vannak. Ezért nem tudtak önmagukban megigazulttá válni. S igazolni sem akarták, meg nem is tudták magukat Isten előtt...Így jött aztán létre az a vallásosság, ami a morális előírásokat, azok teljesítését tartotta legfontosabbnak, mivelhogy az emberek önmagukat másként nem tudták igazolni Isten előtt.”
Meglehetősen ellustultunk
Az író szerint Luther Márton óta a vallás nagyon is gyakorlati része a valóságnak, s éppen ezért az embereknek e szemlélet szerint mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megigazulttá váljanak. A protestánsoknál elterjedt egyfajta bensőséges, bizalmas viszony tudata és hite, amit aztán a svájci korszakos jelentőségű református teológus, Barth Károly (1886-1968) keményen bírált. „Aki Barth Károlyt olvassa, akkor biztos, nem csak nekem tűnik fel, hanem másoknak is, hogy bizony ellustulunk, s a megigazulás kérdését mindenféle pótlékkal helyettesítettük”. Franz Kafka egyik regényében Josef K.-nak harmincadik születésnapján bíróság elé kellett állnia, hogy életéről számadást adjon. Amikor ráébred, hogy mit „produkált” 30 év alatt, nem tudja igazából igazolni dolgait, előbb ügyvédhez fordul, majd művészekhez, végül egy paphoz. „Minél inkább önmaga igazolása, megigazulása a tét, s ezért tesz meg mindent, annál inkább világossá lesz előtte, hogy nem tudja igazolni önmagát, s nincs számára megigazulás. Valami vagy Valaki hiányzik még az életéből” - mondja Walser.
Az Isten-kérdés bagatellizálása nagy veszély
A 85 éves, sok emberi és hittapasztalattal rendelkező író számára abszolút világos, hogy „ha a megigazulás, az Isten előtti megállás kérdése egzisztenciális napirenddé vált, az nem tud ezzel addig napirendre térni, amíg a kérdést nem rendezi Istennel” . Ezt a kérdést az ateisták könnyen vagy könnyedén lerendezik, számukra ha nincs Isten, akkor nincs Isten, s ebből nem merülhetnek fel további kérdések.
2000 év van már mögöttünk, amit az Isten-kérdés jellemzett. Ha a mai ateisták teljes nyugalmával tekintenénk erre a kérdésre, akkor ez nem lenne más, mint az európai szellemtörténet megsemmisítése. Az a legmegdöbbentőbb, hogy vannak emberek, akik a 2000 éves Isten-kérdést annyira bagatellizálják, mintha ahhoz semmi közünk sem lenne”.
A hit és szépérzék kapcsolata
A hit egyik jelentős „segítője” Walser szerint a szépérzék és a szépség iránti fogékonyság képessége. „Nézzük csak Bachot vagy Schubertet! Az ő Istenhez forduló muzsikájuk földi létünket járja át és biztosan formálja azokat, akiknek fülük van erre. Ha valaki ateistaként ezt elutasítja, akkor az megtagadja az európai történelem egy igen értékes és szép részét. Mim értelme van ekkor az európai történelemnek?”. Az Isten-kérdést márpedig nem lehet „kipipálni”. Barth Károly minduntalan azt hangsúlyozta, hogy a keresztyénség és a hit kérdése a feltámadás nélkül értelmetlen és üres valami.
Mit is jelent az írónak Jézus Krisztus?
Erre valójában nagyon nehéz válaszolni, s nem is adott az író közvetlen és egyenes választ. Jézus Krisztus túl sok nekünk, s életünk különböző szakaszában mást és mást jelent – véli Walser. Ezért nem tudom megmondani, megfogalmazni, ki is Ő a számomra. Azonban abszolút biztos vagyok abban, hogy Ő megtapasztalható, átélhető, s történelmünk számára a legnagyobb kihívás.
Írta: Dr. Békefy Lajos
