Az amerikai elnökválasztás előtt négy terjedelmesebb cikkben, után ezzel együtt háromban, azaz összesen hét publikációban foglalkoztam az USA-ban működő Barna Group szociológiai, kulturális felméréseket készítő intézet igen alapos elemzéseivel és jelentéseivel. Ezek már 2016 első hónapjai óta felhívták az amerikai és a világközvélemény figyelmét arra, milyen erős szerepe van a választási szimpátiák kialakulásában, majd a közvélemény formálásában egyházi, vallási vezetőknek, és a vallásos hitnek, s így a hívő millióknak. A nemzetközi és a magyar sajtó kiváltképpen nem hogy a választás előtt, de még a sokaknak nem várt Trump győzelem után sem írt arról, mekkora volt a vallási tényezőnek, a hitnek a szerepe a választási döntésmotivációban. Tudjuk jól, mindegyik szerkesztőségnek, lapnak megvan a maga „ideológiája”, de legalább is filozófiája, s Uram bocsá’ a demagógiája itthon és másutt is. És az is nagyon számít, hogy a laptulajdonos merre húz.
De hogy az objektív, mondjuk a némiképpen objektívebb tájékoztatás érdekében senkinek sem jutott nálunk eszébe, hogy a politikai, gazdasági, külpolitikai fontolgatások mellett esetleg erre az USA-ban mindig is fontos szerepet játszó tényezőre jobban odafigyeljen, kitérjen - ez döbbenetes és érthetetlen. A nagy nyugati lapok tulajdonosai a Trump győzelem után legalább annyira tisztességesek voltak, hogy beismerték: nagyot tévedtek, s megkövették olvasóikat. Nálunk sem az előzetes tájékoztatásban, sem az utólagos hatalmas sajtóetikai lemaradás elismerésében nem hangzott el felelős szó. Ami a magyar sajtó hitelességének egyáltalán nem használ. Bár gondolhatják, ki figyel erre manapság – higyjék el, sokan! Ebben a cikkben a december 1-én nyilvánosságra hozott legfrissebb, átfogó Barna-jelentés adatait osztjuk meg az Olvasókkal, akik a hiteles és kiegyensúlyozott, tárgyszerű tájékoztatásra mindezek után é ellenére még igényt tartanak. (Forrás: barna.com, 2016.dec.1.
A nagy választási sztori – the big election story 2016 – brávó, Barna Group!
A Barna Csoport felmérésének jól megválasztották a címét, az találóan a lényegre mutat. Valóban nagy sztori az elnökválasztás, még inkább az eredménye. Még sokáig fogunk úgy gondolni mi is rá, mint nagy drámai eseményre, hiszen a republikánus győzelem sok millió amerikait szinte sokkolt, még az ottani médiát és politikai áramlatokat is.
A Barna Csoport elemzéseinek pedig hónapokon át visszatérő mondata volt: a vallás jelentős szerepet fog játszani a választásban, a különböző egyházak vezetőinek megnyilatkozásai éppúgy, mint a különböző hitirányzatok választási tematizálásai, különböző helyi gyülekezet hittől vezetett szavazóinak várható magatartásáig. A Barna Csoporté az elvitathatatlan érdem, hogy az amerikai közvéleményben a hitnek a politikai szerepét, befolyását ilyen mértékben artikulálta, publikálta és a legfontosabb tényezők közé emelte. Ezért a töretlen realitásérzékért, elemzői tárgyszerűségért csak gratulálni lehet nekik. Brávó, Barna Group!
Erős evangélikál „felhozatal”
A Barna kutatás szerint valójában a fő hitirányzatok követői között a szavazás tekintetében nem voltak óriási eltérések. A legerősebb részvételt az evangélikálok mutatták a választáson, 60%-kal. Evangélikálnak nevezzük azt a világméretű protestáns mozgalmat, amelyik az evangélium döntő szerepét vallja annak megismerésében, hogy az üdvösség kegyelem, s a Jézus Krisztusba vetett hit által adatik a hívő embernek. Ez összeköti őket az összes protestáns felekezettel. Amiben mégis mások: az újjászületés tapasztalatának központi szerepe, s mindaz, ami ezzel összefügg: a biblikusság, erőteljes imaélet, s az érzelmi megnyilatkozásokban felismerhető élménykeresztyénség. A 18-19. századi nagy angliai és USA-beli ébredések képezik forrásterületét, Wesley, Whitefield, Jonathan Edwards neve jelzi korábban ezz az utat. A 20. században Billy Graham, John Stott és mások. A német pietizmus is, Zinzendorffal és másokkal az élen, ebben a nagy áramlatban helyezkedik el. 2011-es adatok szerint mintegy 300 millióan vannak világszerte, a világ keresztyénségének 14-15%-át alkotják, a világnépességnek 4,%-át, de számuk rohamosan nő, főként Afrikában és Ázsiában.
Az USA idei elnökválasztásában mellettük a nem evangélikál, de újjászületett keresztyének is nagy arányban vettek részt (58%), de az ún. alvó vagy álmodozó keresztyének is (59%). Ennek a három szegmensnek a szerepe valamivel erőteljesebb volt, mint a nem keresztyén hitűek aránya (57%) és a nem hívő, semmilyen vallási hithez nem kötődőké (57%). Érdekes tendencia, összehasonlítva a 2012. évi elnökválasztás választói attitűdjeivel, hogy azok száma, akik nem kötődnek semmiféle keresztyén áramlathoz, ugyancsak megnőtt. Számuk 2012-ben 20 millió volt a szavazók között, most 35 millió.
Jelölt támogatás - az alvó keresztyének felébredtek, s lettek a mérleg nyelve
Az evangélikálok bizonyultak Donald Trump legszélesebb választási bázisának. Öt szavazó közül négy szavazott Trumpra (79%), összehasonlítva Hillary Clinton 18%-ával, ez meggyőző, nagy fölény. A nem-evangélikál, de újjászületett keresztyének 56%-a is Trumpra voksolt, Clinton 35%-ával szemben. A fennmaradó keresztyén szegmens, az alvó keresztyéneké, akik közül 49% Trumpra, 47% Hillary Clintonra szavazott.
A nem-keresztyén csoportok között egyértelműen Clinton volt a favorit. Ennek a csoportnak 71%-a szimpatizált vele és adta rá voksát, míg ebből a csoportból csak 20% Trumpra. A szkeptikusok is Hillary Clintont preferálták 60%-kban, Trump e csoportból szerzett 27%-ával szemben.
1996 óta Trump volt az, aki a hatalmon lévő kormányzat, illetve demokrata párttal szemben a legmagasabb különbséget tudta elérni. A 19 pontos különbség Trump javára 61%-os különbséget mutatott Hillary 32%-ával szemben.
A legnagyobb meglepetést még sem az evangélikálok nagy részvételi aránya és buzgósága jelentette, legalábbis nem a Barna Csoport számára. Ezzel ők eleve számoltak, de azzal mégsem, hogy az ún. alvó keresztyének olyan mértékben ébrednek fel és vesznek részt a szavazáson, hogy ők billenthetik el a mérleg nyelvét. Ezek azok a keresztyének, akik keresztyénnek vallják magukat, valamelyik egyház templomát rendszeresen látogatják, de nem újjászületett keresztyének, akinek az élete a hétköznapokban is mutatja hitüket. Ők voltak azok, akik a demokrata jelöltekre 1996 óta jelentős számban szavaztak. Ez a trend megtört ebben az évben: Hillary Clinton meglepetésre kevesebbet tudott maga mellé állítani közülük (47%), mint Trump (49%). Barna kutatásai szerint a protestánsok 58%-a szavazott Trumpra, Clintonra csak 36%. A katolikusok szavazatai csaknem egyenlő mértékben oszlottak meg kettejük között. Az idei volt az első választás az elmúlt 20 évben, amelynél a demokrata jelöltnek nem sikerült megszereznie a katolikus szavazatok nagyobb arányát, mint az ellenjelöltnek.
Hatalmas fordulat az utolsó két hónapban
A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy a választást megelőző két hónapban változott meg a választók jelentős részének a véleménye. A legjelentősebb fordulat nem az evangélikáloknál következett be, reájuk Trump biztosan építhetett, hanem az ún. alvó keresztyéneknél. Clinton 12 pontos előnyével szemben Trump gyorsan ledolgozta hátrányát, és 14 pontos előnyre tett szert közöttük. A nem-keresztyén választók között is csökkent Clinton előnye az utolsó két hónapban. 51 pontos előnyét 44 pontra dolgozta le hét hét alatt!
Más szavazói rétegek arányai
Az életvédelmi mozgalom aktivistái, szimpatizánsai 64%-ban Trumpra, 29%-kal Clintonra szavaztak.
A konzervatív teológusok 3:1 arányban preferálták Trumpot, ez a kettőjük szavazataiban 71%-os fölényt mutatott Clinton 23%-ával szemben.
A környezetvédők alkottak minden tíz szavazó közül négyes csoportot, Clintonra 52%, Trumpra 38% szavazott.
Leszbik, melegek, biszexuálisok, transzgenderek jogaiért küzdők (LGBT), illetve e csoport tagjai az össznépességnek 4%-át teszik ki, akiknek 63%-a preferálta Hillary Clintont Trump 28%-ával szemben ebből a csoportból.
Az abszolút morál-hívők csoportja az összes szavazó (52%) csaknem felét teszi ki. Trumpot meggyőző fölénnyel támogatták, 53%-os aránnyal, Hillary Clinton 34%-ával szemben.
Hagyományos morális értékeket vallók körébe a szavazóknak meglepően magas százaléka tartozik, 71%. Közülük 53% Trumpra voksolt, Hillary Clintonra 35%.
Barna: „Tetszik vagy nem, ebben a választásban az embereknek a hite játszotta a főszerepet”
George Barna (képünkön) speciális elemzései szerint a szokatlanul magas hit-kötődésű csoportok részvétele ezen a választáson okozta a különbséget a két kandidátus eredménye között. Egyértelmű, hogy a magukat keresztyénnek nevezők jelentősen többen szavaztak Trumpra. Akik nem tartanak semmiféle kapcsolatot a keresztyén hittel, Clinton mögött sorakoztak fel.
A hit szerepére ezen a választáson ilyen mértékben senki nem számított. Továbbá olyan szempontok is befolyásolták a szavazati szimpátiát, ki hogyan vélekedett a Legfelső Bíróságról, az abortuszról, a vallásszabadságról. Sok egyházban és vallási közösségben tartottak imaláncot és böjtöt a kedvezőbb jelöltért. „Tetszik vagy nem, ebben a választásban az emberek hite és a hit jelentősége játszotta a főszerepet” – summázza Barna.
Elmarad a bocsánatkérés a magyar tájékoztatásban?
A média főáramlata sok rossz dolgot tett a választás megítélése tekintetében, s a hit szerepének figyelmen kívül hagyásával – állapította meg George Barna. Az egyik tévedés az volt, hogy az evangélikálok mindennél nagyobb arányú részvételéről éppúgy nem beszéltek, írtak, mint más hitkötődésű csoportokról sem. Ezért hitelességük tekintetében nagy árat fizettek – persze nem nálunk, ami ugyancsak elgondolkodtató.
Ez a bocsánatkérő trend megfigyelhető volt Nyugat-Európában is. Nem véletlenül írtam nemrég arról, hogy hiábavalóságok hiábavalósága úgy írni, szólni-szórni a híreket tv-ben, rádióban, hogy csak egyirányú utcában járnak-kelnek a hírtermelő hazai „kis-, és nagyiparosok”. Vagy csak szerkesztőségi barikádjaik mögül lövöldöznek vagy szövik szimpátiájukat cikkekbe, megnyilatkozásokba, beszélgetésekbe. Kiderült több dolog is: tájékozatlanság, egyoldalú szelektivitás, tehát erőteljes manipulálás figyelhető meg a tájékoztatók egy részénél, szelektív hírolvasás, hírszerkesztés, a szubjektív nézetek vagy csoportérdekek fölébe helyezése a legnagyobb értéknek, valóságnak. És az is, hogy nem volt alapos hazánkban sem a tájékozódás az amerikai valóságot belülről ismerők, mértékadóan elemzők között. Kezdettől fogva mi nem tartoztunk és nem tartozunk ebbe a hazai fősodorba. Hét cikkünk egyértelműen a másik oldalra is nyitott tájékozódással valószínűsítette Donald Trump győzelmét. Nem kellett ehhez sem jósnak, sem prófétának, sem hírgurunak lenni, hanem csak elfogulatlannak. Ami az újságírás egyik alapkövetelménye. De úgy látszik, nálunk még mindig vagy már nem az.
A beismert tévedés a hitelességet erősíti!
Pedig a nemzetközi nagyok abban legalább példát adtak, hogyan illik megkövetni ilyenkor a nagyérdemű, fizetős olvasót. A beismert tévedés a hitelességet erősíti, nem pedig gyengíti azt! Egy-két példa. Az Axel Springer SE média birodalom elnöke, Dr. Matthias Döpfner így nyilatkozott: „Megaláztuk az olvasókat, és lebecsültük a választókat”. A Berliner Morgenpost vezető újságírója, Hajo Schumacher így fogalmazott: „Újságíróként nem teljesítettem feladatomat. Ahelyett, hogy pontosan odafigyeltem volna, kérdeztem volna, éppen azt tettem, amit ezeknek a választóknak a szemükre vetettem. Sztereotípiákat fogalmaztam, előítéleteket, kész véleményeket közöltem, kikapcsoltam az agyamat”. Schumacher arroganciának, közönyösségnek nevezte ezt az általa (is) képviselt magatartást. Ki merné ezt a hazai sajtóban magáról leírni, elmondani? Pedig a hallgatás nem azt jelenti, hogy nálunk nincsenek ludasok Ludas Matyik helyett! De a sajtóetika is nem kevés esetben még csillagfénynyi messzeségben sem látszik pislogni!
Jó, jobb reggelt, magyar tájékoztatás!
A nemzetközi újságírói tisztesség renoméját helyrekozmetikázni szándékozó próbálkozások közül a legőszintébbnek a bázeli hangot érzem. Nem azért, mert ottani anyai őseim elfogulttá tennének Svájc iránt. Sokkal inkább a publicista becsületesség okán. A Basler Zeitungban a hírelemző Markus Somm így írt: „A negatív interpretációk a maximumon keringtek mindenfele. Mindent megtettek, hogy akadályozzák ezt az embert – és semmitől sem riadtak vissza. Kommentárok, vélemények, képek, idézetek, tudósítások, riportok, tények, mind-mind manipuláltan, elferdítve jelentek meg, annak érdekében, hogy a valóságot olyannak mutassák be, amilyennek előre ők akarták látni és láttatni”. Mindezek tükrében nagy kérdés, hogy a New York Times és a Washington Post mea culpázása mennyire hiteles. Majd ezt is megmutatja – az idő. Egy bizonyosan és Kálvin kedvenc szóhasználatával élve: napnál világosabban kiderült a nagy választási sztoriból. Nevezetesen az, hogy hiábavalóságok hiábavalósága csak úgy megtölteni újságok hasábjait, hogy a cikkek nem a valóságról szólnak. Sőt inkább az átgondolt, kitekintő, összehasonlító elemzés hiányáról. Mennyi papír, pénz, újságíró, nemzetközi tudósítóhálózat a hiábavalóság szolgálatában. „Kálomista” Kazinczy Ferencünkkel szólva: „Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés”. Debrecen, Sárospatak őbenne is magasra izzott szellemisége hogy férhetne össze a mai hiábavalóságokkal? Nyelvileg és tartalmilag? És az írástudók tisztességét illetően? A tájékoztatás magasrendű szellem-erkölcsi, önzéstől visszariadó önbecsülésével? Biztos, hogy a magyar sajtó elesettsége láttán ezt mondaná: Ideje lenne ébredni, uraim! Ahogyan az amerikai elnökválasztásban az alvó keresztyének nem várt módon bizonyították. Ez pozitív meglepetés volt a javából. Mikor lesznek nálunk ilyen meglepetések? Amikor nem a rossz hír a jó hír, hanem végre olykor, néhanapján, kivételesen, szökőévenként – a jó hír lesz a jó?! De jó, sőt felettébb szükséges lenne a nagyon veszélyes magyar idiolatrizmusból észhez térni – az önmagunk vélt tökéletességének, s a magunkat mindenki fölé toló, másokat magasból lefitymáló modern kori önbálványozásából. Hemzseg az ország a bálvány-emberektől! Ahogy valaki egyszer megfogalmazta: „A világegyetem tele van urakkal. Csak egyetlen szolgája van: Isten!”. A szakmai önigazultság és az arrogancia bálványát sem ártana olykor földhöz vágni. Nyugaton az ébredés e tekintetben is elkezdődött. Jó reggelt, jobb reggelt magyar tájékoztatás!
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
Kapcsolódó anyagok az elmúlt napokból, utána lapozható a google-ben:
1.VANITATUM VANITAS – FELETTÉBB NAGY HIÁBAVALÓSÁG ÍGY ÍRNI! - A NEMZETKÖZI SAJTÓ LEVIZSGÁZOTT A TRUMP VÁLASZTÁS SORÁN
2. „Azért imádkozom, hogy az USA új elnökével az élen a világbékét szolgálja”
3. URAM, IRGALMAZZ AMERIKÁNAK! - PROTESTÁNS EVANGÉLIKÁL KERESZTYÉNEK SZAVAZATAI SEGÍTETTÉK TRUMPOT A GYŐZELEMHEZ
4. USA: NEM TÉVEDTEK BIZONYOS ELŐREJELZÉSEK - A VALLÁS ÉS A HIT SZEREPE A POLITIKÁBAN JELENTŐS TÉNYEZŐ
5. MIÉRT NEM BESZÉL, NEM ÍR ERRŐL ITTHON A MAGYAR MÉDIAVILÁG? - A TRUMP ÉS CLINTON RAJONGÓK HITE ÉS IDEOLÓGIÁJA
6. USA 2016: A VALLÁSOS HITNEK VAN A LEGNAGYOBB BEFOLYÁSA A SZAVAZÓI DÖNTÉSEKRE!
