VATIKÁNON BELÜLI-KÍVÜLI ELLENFELEK, MAFFIA ÉS ISZLÁMISTA FENYEGETÉSEK
Múlt év októberében a német könyvpiacon szenzációs könyv jelent meg „Hatalom és tehetetlenség” címen. Nemrég pedig a 42 éve megjelenő, érdekfeszítően kritikus keresztyén lap, a Publik-Forum közölt írást „Ferenc pápa és ellenfelei” címmel. Az ellenfelek, ellenségek pedig mindenfelől fenyegetnek. Vatikán vastag falain belülről éppúgy, mint Itáliából vagy a Közel-Keletről. A bonyolult és szövevényes vatikáni erőviszonyokról behatóan nem tudunk most írni, de érzékeltetünk valamit a nehéz helyzetből. Igen, a szokatlan stílusú, egyszerű Ferenc pápa olykor életveszélyben van. A Szentszék hosszú történetében bizony nem egy pápagyilkosság történt. A hatalmi harc ott is kegyetlen. Nem volt véletlen, hogy Luther, Kálvin, s a többi reformátor külföldön és itthon is közel 500 évvel ezelőtt az egyház megtisztítására, megújítására tette fel az életét… (Vatikán/Berlin – 2014. 09. 02. – Publik-Forum.de; dailymail.co.uk; catholicnewsagency.com)
Írta: Dr. Békefy Lajos
Könyv, cikkek a vatikáni intrikákról és veszélyekről
Christa Kramer von Reisswitz újságírónő több mint 30 éve a német SWR1 rádió, majd valamennyi németnyelvű média, katolikus és nem-katolikus hírközlő szerv vatikáni akkreditált tudósítónője. Svájcban, Németországban és Ausztriában közlik írásait. Vatikán-szakértőként tartják számon. Az elmúlt három évtized pápáit, II. János Pált, XVI. Benedeket és Ferencet személyesen ismeri, számos utazásra elkísérte őket. Alapos ismeretei vannak arról, kik vezetik, s kik próbálják megvezetni a katolikus egyházat, és miként. 1973 óta Firenzében és Rómában tanult idegen nyelveket és irodalomtudományt. Doktorátust a római Sapienza Egyetemen szerzett. Múlt év őszén megjelent könyvében Ferenc pápáról és ellenfeleiről írt. A kényes és kellemetlen témákat sem kerülte ki, botrányok, indiszkréciók, a katolikus egyházon belüli hatalmi harcok tényei sorjáznak könyvében 230 oldalon. Vajon az új pápa milyen irányba viszi Vatikán politikáját, teológiáját? Behatóan írja le könyvében a Vatikán belső „domborzatát”, bemutat bizonyos hálózatokat, hatalmi összefüggéseket, befolyásos rendekről és szervezetekről ír. Amennyi publikus lehet, azt közzé teszi a legújabb pápaválasztás politikai-vallási hátteréről.
Thomas Seiterich a Publik-Forum független keresztyén lapnak a szerkesztője, szakterülete a katolikus teológia, az egyház fejlődése, a vallások és az Észak-Dél kérdéseinek kutatása, publikálása. Katolikus teológiát, történettudományt és szociológiát tanult a német Freiburgban, Jeruzsálemben, Fribourgban és Frankfurtban. 1985-ben doktorált a frankfurti egyetemen publicisztika-történeti témáról.
A Publik-Forum augusztus 6-i számában írt beható elemzést az új stílusú Ferenc pápa belső ellenzékéről, ellenfeleiről, az egyházi apparátusban érzékelhető ellenállásról. Beleértve egyes nemzeti püspöki konferenciákat is. Az intrikákat, csapdákat sem hallgatja el. A két szerző, s más cikkek alapján jogos a feltételezés: Ferenc pápa nem kis veszélyben van. Seiterich cikke felvezetőjében utal arra, hogy ami a Vatikán vastag falai mögött történik, az nincs mindig a pápa kedvére. A Ferencet bírálók viszont nem csak a Kúriában, a kardinálisok között találhatók, hanem a világ sok helyén - állítja Seiterich.
Népszerűségre törekvő „Copacabana teológia” vagy az első evangéliumi pápa?
Kétségtelen, hogy Ferenc pápának vannak elszánt ellenségei. És egyre több ellenfele, ellenzője. Ők a legkülönbözőbb szinten és stílusban adnak hangot véleményüknek, némelyek nagyon brutálisan, mások gonoszkodva, ironikusan vagy cinikusan. Vannak, akik intellektuálisan érvelnek, nagyon kifinomultan, differenciáltan. A Publik-Forum cikkírója megemlíti, hogy a nagyon képzett, tudós és idősebb kardinálisok a Vatikánban, mint például Walter Brandmüller német egyháztörténész professzor gúnyosan megjegyzi, Ferenc pápa népszerűségre törekvő „Copacabana teológiát” hozott be a Szentszék falai közé, ami elődje, XVI. Benedek „magas, tudós” teológiájához képest naiv, teológiailag könnyű fajsúlyú képződmény. Ezt az állítást korábban Reinhold Michels Vatikán-szakértő (rp-online.de) azzal utasította vissza, hogy Ferenc pápa nem falusi lelkész, nem is populista szellemtáncos, hanem szerinte ő az első evangéliumi pápa. Az új pápa nem akarja az egyházat hozzáigazítani a mai és a holnapi világhoz, hiszen ennek a fényűzését, talmiságát, csalfa és üres ragyogását már korábban, argentínai főpapsága idején is élesen bírálta. Mert a puritánság és az ésszerű egyszerűség híve.
És a szegények főpásztora. Nem lehet belegyömöszölni őt sem a liberális-progresszív, sem a hagyományos-konzervatív gyűjtőkategóriákba. Az evangélium neki nem parancsoknak és tanoknak a kódexe, gyűjteménye, hanem a Szentlélek ajándéka, s ez az örömüzenet hit által terjed a világban. Walter Kasper német katolikus kardinális, teológus nem átallotta így jellemezni őt: „Nem áll messze Luthertől”.
Nem áll messze Luthertől – de „politikailag ostoba”?
A két vélemény szöges ellentétben áll egymással. Az elsőt a német katolikus teológus képviseli, a másodikat az előbb baloldali értelmiségi gondolkodó, a milánói Giuliano Ferrara, aki aztán hirtelen-váratlan, vagy közönséges érdekektől vezérelve jobboldalra lendült át, a konzervatív teológusok táborába. Miniszter volt korábban, majd Berlusconi sajtószóvivője. Ez persze véleményét sem nem erősíti, sem nem gyengíti. Hangja egy a sok közül, akik hamar és keményen kitátják szájukat. Ennél sokkal aggasztóbb, hogy vannak püspökök, nemzeti püspökkari konferenciák, vallásos mozgalmak, rendek a katolikus világegyházon belül, melyek egyet nem értésüket Ferenccel tartózkodó, hallgatásba merülő magatartásukkal fejezik ki. Ők tudatosan a hallgatás átlátszó, de fojtogató üvegfalát építgetik.
Célra irányzott fenyegetések – a maffia
Korábban írtunk arról, hogy Ferenc pápa idén tavasszal látogatást tett a dél-itáliai Kalábria börtöneiben, találkozott, beszélgetett fogvatartottakkal, akik között maffiatagok is voltak. Ugyanakkor kétszer is elítélte a maffiamódszereket, s a maffia tagokat exkommunikációval, kiközösítéssel fenyegette meg. „Ilyeneknek nincs helyük az egyházban” – mondta. A válasz nem váratott sokáig magára, tudomására hozták, hogy akár meg is ölhetik. A pápa első renden nem a maffia ellen indított kampányt, hanem a korrupció ellen, aminek a totális felszámolását a politika fontos céljának jelölte meg. Persze ez eltalálta a maffiát, hiszen a kalábriai Ndrangheta maffia-birodalom a kokain kereskedelemben utazik, s Európában e kábítószerpiacnak a 80 %-át tarja kezében.
„Végcélunk, hogy a Vatikán is muzulmán legyen”
Az iraki keresztyénüldözés révén hírhedtté vált ISIS (=Iszlám Állam) nevű szélsőséges terrorista szervezet is célkeresztjébe fogta az egyházfőt. Az iszlám világ-kalifátus, világuralom felállításáért küzdő szervezet leginkább azért kapta fel a vizet, mert a pápa áldását adta az amerikai légierő iraki akcióira, hogy így védjék meg az ottani vallási és etnikai kisebbségeket az elüldözéstől. Olasz és izraeli titkosszolgálatok jelentései szerint a keresztyénség legfontosabb személye, a pápa, továbbá Vatikán, Itália és Európa is célpontja lehet az IS közeljövőben tervezett terrortámadásainak. Ugyan Federico Lombardi, a Szentszék sajtófőnöke igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy „ebben a fenyegetésben nincs semmi különös”, ám a félelem lassanként beszívódik az idegekbe és a tudatalattiba is, ami ellen a vastag vatikáni falak sem nyújtanak védelmet. Ezen még az olasz belügyminiszter, Filippo Bubbico szavai sem változtatnak, aki magabiztosan kijelentette: Vatikán és Itália a fenyegetettség szempontjából egyet jelent, de a speciális erők kellő védelmet jelentenek. Ezt lehet ugyan állítani konkrét akció nélkül, de eszünkbe jut a rettenetes szeptember 11, amikor a csúcstechnikájú USA csődöt mondott a manhattani világkereskedelmi központot repülővel felrobbantó terroristákkal szemben. Mindenestre az is kiderült időközben, hogy az ISIS-ben vannak olasz származású fiatal terroristák is, legalább ötvenen. Vajon miért? A korábban Itália északi részén élő és működő dzsihadista Bilal Bosnic imám többször nyilatkozott arról, hogy mohamedán hitre áttért olaszok is vannak az ISIS-ben. Mások is toboroztak olasz fiatalokat, például Velence környékén a bosnyák Ismar Mesinovic imám. A ma Boszniában élő Bosnic nemrég interjút adott a La Repubblica című olasz lapnak, és kijelentette: „Mi muszlimok abban hiszünk, hogy egy napon az egész világ iszlám állam lesz. Végcélunk, hogy a Vatikán is muszlim legyen. Lehet, én ezt már nem élem meg, de ez az idő el fog jönni”.
Van új a nap alatt és a Vatikánban? – „Imádkozzatok értem!”
Megfigyelők összehasonlítják a két pápa, XXIII. János és Ferenc helyzetét. A II. Vatikáni Zsinat, az újjáéledés pápája és az argentin származású pápa helyzetében közös, hogy mindkettőjüknek komoly ellenállást kellett legyőzniük, ami belülről, a kúriai apparátus irányából fékezte-gátolta őket. Ferenc helyzete annyival súlyosabb, életveszélyesebb, hogy a belső és kifinomult, rafinált főpapi ellenkezés mellett a maffia és az IS nyílt, kérlelhetetlen fenyegetésével is szembe kell néznie. Nem kis lelki teher ez. Csak alázatos és imádkozó ember képes ekkora terhet elhordozni. Nem véletlenül lehet hallani újból és újból szájából a kérést, amikor a Szent Péter téren vagy utazásai során katolikus hívők sokaságával találkozik: „Imádkozzatok értem!”. Bizonyos, hogy százmilliók imádkoznak érte. A Publik-Forum szemleírója arra is rámutat, hogy a római ellenfelek megkeresték és megtalálták a pápa egykori ellenfeleit, akik Latin-Amerikában élnek. Meglehetősen drámai hangon fejezi be írását Thomas Seiterich: „A pápa életveszélyben van. És ez a fenyegetettség több mint szellemi ütközés. Közben meg kell találnia az egyház igazi útját a bizonytalan jövő felé…”.
És mi mit tehetünk protestánsként Ferenc pápáért?
Bizony, ez nem egyszerű. Protestánsként talán első hallásra különösen hangzik, mégis úgy vélem, nekünk is szabad imádkozni Ferencért, az emberért, Krisztus gyermekéért, az evangélium pápájáért, aki nincs messze Luthertől. Tudja végigcsinálni, amire belsőleg elhívatást kapott onnan felülről. De imádkoznunk lehet azért is, hogy Isten Lelke az evangélium erejével tisztítsa meg a Vatikánt, a Kúriát mindazoktól, akik idegen szellemet és érdekeket, keresztyénietlen magatartásmintákat képviselnek a vastag, sokszázados, sok mindent látott, hallgatag falak mögött. Új reformáció, még inkább a reformátori elv szerint „semper reformanda”, állandó reformálódás kell a Vatikánban is, hiszen Luther, Kálvin és a többi reformátor az egyház, Krisztus szent teste megújításáért harcolt, mert nagyon szerették az egyház Urát, az egyházat. Ezért „tiszta”, szeplőtelen egyházat, tiszta evangéliumot, tiszta viszonyokat akartak. Ez a megtisztulás ráférne a Vatikánra is, s ha ez lesz Ferenc küldetése, igazi tette, amit megvalósít, akkor Kasper kardinális Lutherre utaló szavaival: Ferenc pápa sem lesz nagyon messze tőlünk…
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM volt külügyi titkára
