Egyház és sport

A nyári olimpiai játékokon ezres nagyságrendben fognak sportlelkészek, olimpiai lelkészek segíteni a sportolóknak és a játékok résztvevőinek, az utcákon, reptereken, olimpiai szállásokon. Stadionkápolnában és személyes beszélgetésben, nagy templomokban is „odateszik” majd magukat, hogy a londoni olimpia még eredményesebb, tartalmasabb és emlékezetesebb maradjon – pozitív értelemben. A nemes küzdelmek nemes módon történő lelki kísérésnek is van már története, nem csak az olimpiai játékoknak vagy más sportvetélkedőknek. És a kezdeteknél elsőként ott volt Karl Zeiss (1912-1994) is.

Szószéktől az olimpiai stadionokig

A száz éve született különleges lelkészre hazájában mostanában gyakran emlékeznek. Az ötvenes években már messze hazája határain túl is megismerték nevét, hiszen ő volt a kezdeményezője az egyház és a sport párbeszédének is. Öt olimpián vett részt az EKD „sportnagyköveteként”: Helsinkiben (1952), Rómában (1960), Innsbruckban (1964), Mexikóvárosban (1968) és Münchenben (1972). Az 1974-es futball világbajnokságon már az EKD Egyház és Sport munkaközösségének a képviselőjeként jelent meg és a német fociszövetség hivatalos kapcsolattartója volt az egyházak felé.

 „Azért jutott el idáig, mert felismerte annak szükségességét, hogy testünknek is felelős gazdájává kell válnunk” – nyilatkozta nemrég az évforduló kapcsán Wolfgang Zeiss jogász, az első olimpiai lelkész fia. „Apám korán etikai kérdést csinált abból, hogy a kimagasló sportteljesítményt senki se a tiltott teljesítménynövelő szerekkel érje el” – tette hozzá. Nagyon szívén viselte az iskolai sportot, majd később a fogyatékosok sportoltatását, és nemzetközi versenyeken teljesítményük, akaraterejük összemérését. Ilyen irányú fáradozásait 1980-ban a Német Sportszövetség az először neki odaítélt „Ludwig-Wolker-Plakettel” ismerte el. Méltatásában ez is elhangzott: „A sport területén végzett odaadó munkájáért, és az erkölcs, valamint az emberi méltóság szolgálatáért”. Érdemes megjegyezni, hogy a plakettnek a névadója római katolikus lelkész volt, Ludwig Wolker, vallástanár, az Észak-Rajna-Vesztfáliai Tartományi Sportszövetség elnökhelyettese (1947-1955), a Német Sportszövetség egyik alapítója és első elnöke (1950-1955).

180 ezer motoros és hallgató előtt prédikált

Karl Zeiss kiváltképpen szeretett prédikálni, a boldogító és felszabadító evangéliumot hirdetni sportolóknak, bíróknak is. És ebben nem kis eredményeket ért el. Ez volt az ő igazi „sportága”. 1953-ban motorversenyzőknek reggeli áhítatot tartott, ezen 180 000 száguldó motoros és érdeklődő állt szinte hangtalanul – jegyzi fel a korabeli sajtótudósító. A németeknél közkedvelt egyházi napokon (=Kirchentag) is szívesen szólt a jelenlévőkhöz. Hannover, Berlin, Lipcse, Frankfurt, München százezreket mozgató egyházi napjain sokan figyeltek szavára.

De népszerűségének árnyoldala is volt. 1959-ben rálőttek házára.

Karl Zeiss etikája és elkötelezettsége a sport, és a nagy rendezvényeket látogatók mellett azonban nem maradt meg ebben a körben. Tanítójához, a svájci református teológushoz, a 20. század egyik legnagyobb szabású személyiségéhez, Barth Károlyhoz hasonlóan, aki egyik megalapítója volt a náci időkben a Hitvalló Egyháznak, maga is sokszor foglalt állást politikai kérdésekben. Ebben követte kortársai közül a „barthiánusokat”. Miután az észtországi Dorpatban, ma Tartuban is tanult evangélikus teológiát, 1937-ben Wiesbadenben kezdte el lelkészi szolgálatát. Az SS ezekben az időkben többször zaklatta, és kihallgatásra vitte a friedrichstrassei Gestapo-központba. Amerikai fogásba került 1945-ben, majd Münsterben kezdte meg ismét lelkészi munkáját.  Halála után spotstadiont neveztek el róla Erlenbachban. 

Minden áron győzni?

Döntő szerepe volt abban is, hogy az Egyház és a Sport kapcsolatát elvi szinten, meg stratégiailag is megfogalmazta. Ma az EKD-nak a sport-munkaközössége az ő szellemében végzi munkáját. Claudia Rudolff személyében már lelkésznő is van a sportlelkészek között. Az együttműködés más felekezetű, elsősorban katolikus sportlelkészekkel egyre erőteljesebb. Az EKD rendszeres képzést, továbbképzést biztosít az ilyen érdeklődést mutató lelkészeknek, lelkésznőknek. Például 2011. januárban a kaiseraui sportiskolában 20 teológus bevonásával folyt képzés, melynek témája ez volt: „Élettempó”. Az előadók egyebek között több megközelítésből szóltak a sportedzések és a lelki élet összefüggéseiről. Katolikus és protestáns akadémiák programján rendszeresen szerepelnek sporttémák. A katolikus wolfsburgi akadémián például legutóbb ilyen téma szerepelt: „A sport az értékorientált teljesítmény és a minden áron elérendő győzelem között”. Volt előadó, aki a sportos tárdalom és a páli újszövetségi üzenet kapcsolatát taglalta.

„Tégy jót a testeddel, hogy a lelkednek kedve legyen ebben a testben lakozni!”

A katolikusok is hasonló szervezetben és szerveződéssel dolgoznak Németországban. DJK Sportszövetség – katolikus össznémet szövetségük honlapján (klikkeljünk erre, vagy írjuk be a google keresőbe: http://www.djk.de/4_kirche_u_sport/frame_kirche_u_sport.htm) sok hasznos információt találhatunk. Különösen értékesek az ott közzétett sport-elmélkedések, ír áldások, a sport és a spiritualitás kapcsolatáról szóló tanulmányok. Sportosan, fitten írnak a test-lélek-szellem kondícióban tartásának összefüggéseiről, ezek fontosságáról. Olvashatjuk Leonardo da Vinci (1452-1519) máig megálló megállapítását: „Az élet – mozgás”. És a középkori Avilai (Szent) Teréz (1515-1582) bölcs intését is emlékezetbe idézi a honlap: „Tégy jót a testeddel, hogy a lelkednek kedve legyen ebben a testben lakozni!”. Valójában ez a sport, legyen az élsport vagy tömegsport, avagy csak egyéni testedzés, esetleg sportlelkészi, olimpialelkészi szolgálat, közös célja célt tűz maga és mindannyiunk elé: hogy a lélek jól érezze magát a testünkben. Ennél többet nem akart Karl Zeiss sem. Ezt munkálja az Egyház és a Sport protestáns és katolikus testvérszervezete is. Érdemes jobban odafigyelni reájuk!

Írta: Dr. Békefy Lajos