Gömbös Gyula és Klebelsberg Kuno majdnem egyidejű elhunyta után Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt már érződött a gazdasági helyzet javulása. Darányi egymilliárd pengős gazdaságélénkítő programot hirdetett és ebben szerepelt a hadsereg korszerűsítése és megerősítése is. Ez már egy új korszak, a Horthy-éra harmadik szakaszának előjele volt. Darányi rövidesen elhunyt és miután őt is Németországban kezelték mint Gömböst, elterjedt az a nézet, hogy a nácik tették el őket láb alól. Ennek azonban semmi realitása nem volt, hiszen nemcsak német-, de határozottan Hitler-szimpatizánsok voltak. Az ilyen pletykák jellemezték a kort. És ez jelezte, hogy Európában új szelek fújnak.
d-y-ó
A lehetséges szövetségeseink körében terjedő agresszív nacionalizmus felélesztette nálunk is a szélsőséges reményeket. egyre több kis, Hitler-epigon nemzetiszocialista csoport alakult, színre lépett Szálasi Ferenc, aki mögé felsorakoztak a nyilaskereszt viseléséért egymással is rivalizáló csoportocskák. A félmilliós hazai németség körében német-náci agitátorok jelentek meg és szeparatista hangulatot terjesztettek. Felélesztve a Mein Kampfban is szereplő tézist, amely a magyarokat alsóbbrendűeknek nyilvánította és az összes németek egyesítésének jegyében a Dunántúl elcsatolásával hitegetett.
Mindez az antiszemitizmus feléledésével is együtt járt. A hazai zsidó fiatalság körében pedig a cionizmus és kivándorlási hangulat terjedt, társulva a baloldal iránti rokonszenvvel.
A régi, konzervatív és katolikus Magyarország utolsó, háború előtti fellángolása volt az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus, amely milliós tömegeket mozgatott meg országszerte és amelyen számos magas külföldi méltóság között volt jelen Pacelli bíboros, akit egy év múlva XII. Pius néven pápává választottak és a XX. század egyik legmeghatározóbb egyházi személyisége lett. Ebben az időben erősödött meg a KALOT, a háború alatti és utáni évek nagy szerepet játszó politikai mozgalma is, amely szembehelyezkedett a nemzeti szocializmussal és a kommunizmussal.
Két hónappal a Kongresszus előtt Hitler egy népszavazást követelve megszállta az őt tombolva ünneplő Ausztriát és véget vetett a keresztényszocialista kormányzásnak, mely a nácik által meggyilkolt Dolfuss kancellár utóda volt. Magyarország így a náci Németország szomszédjává lett.
A változás nyugtalanító jele volt, hogy a katolikus Ausztriából és Bajorországból rendkívül kevesen vehettek részt a Kongresszuson.
Ekkor Hitler már Csehszlovákia ellen fordult, a szudétanémet területek Németországhoz csatolását követelve. Ezen felbátorodva a magyar közvélemény egyre erősebben remélte, hogy a magyar kormány is keményen lép fel a Felvidék visszacsatolásáért.
Anglia és Franciaország a csehek szövetségesei voltak és felkészületlenül érték őket Hitler követelései. Egy négyhatalmi konferencián Chamberlain angol és Daladier francia miniszterelnök hozzájárultak a Szudétaföld elcsatolásához, cserbenhagyva szövetségesüket, de a magyar követelésekkel nem foglalkoztak. A negyedik résztvevő – Mussolini – külügyminiszterét, Ciano grófot és Ribbentroop német külügyminisztert bízták meg a magyar követelések elbírálásával. Közben a csehek hozzájárultak a színmagyar Komárom és Ipolyság visszacsatolásához és a két országrész lakossága húsz év szüntelen trianoni depressziója után végre fellélegezhetett. Egy jobb jövő reménye villant fel rövid időre.
A két külügyminiszter 1938. november 2-án rövid tárgyalás után további tizenegy magyar város és tizenegyezer négyzetkilométernyi magyarlakta terület visszacsatolása mellett döntött. Ezek visszaszerzése és Horthy ünnepélyes bevonulása Komáromba és Kassára rendkívül megemelték a kormányzó népszerűségét, az „országgyarapító” jelzővel kezdték őt emlegetni. A visszatért területeken megalakult a magyar közigazgatás, az elüldözöttek egy része visszatért hajdani szülőföldjére és a felvidéki képviselők helyet kaptak a magyar parlamentben.
A náci szomszédság melléktermékeként felélénkült a „zsidókérdés” néven emlegetett vita, de a társadalmat kezdte megosztani a „németbarátság” és az „angolbarátság” címen emlegetett, az ország külpolitikai irányultságát meghatározó vita is. Horthyt és környezetét, amelyet Bethlen István és zsidó nagytőkések szimbolizálták a köztudatban, angolbarátnak, míg Imrédy Béla miniszterelnököt és a politikusok nagy többségét német, de legalábbis olaszbarátnak tartották és az olaszok is szemben álltak az angol-francia szövetséggel. Horthyt közben Hitler látogatásra hívta meg, nagy parádét rendeztek a tiszteletére és az a hír járta, hogy „megvették” a németek. Az olasz királyt viszont Budapesten fogadták nagy pompával. Ez azt szimbolizálta, hogy ha már muszáj, akkor inkább az olaszok.
Ebben a légkörben került sor a német sugallatú zsidótörvények meghozatalára. Ezek hatása eleinte nem érződött és a társadalom nagy többsége, részben még a zsidók sem vették komolyan, meglehetősen hézagosnak tartották. A hangulatra jellemző az akkor keletkezett kis gúnydal, amelyet egy rövidéletű, felkapott angol tánc, a lembeth walk dallamára költöttek:
Egy drót, két drót, három drót,
Ilyen törvény még nem vót…
De nem lesz semmi baj,
Mer’ az Imrédy se gaj…
Tudniillik szemfüles kutatók kiderítették, hogy a német eredetű, derék vaskereskedő család, Heinrichék Imrédyre magyarosodott sarjának egyik dédmamája izraelita vallású volt.
Imrédy miniszterelnök, a zsidótörvények beterjesztője, amikor Horthy eléje tárta a bizonyítékokat, állítólag elájult és azonnal lemondott. Pedig a zsidótörvény szerint egyáltalán nem volt zsidónak tekinthető.
