Magyarország az iskolapéldája annak, hogy mi romolhat el, ha egy ország túlzottan a külföldi finanszírozásra támaszkodik – olvasható abban a szerdai elemzésben, amely több vezető amerikai lap elektronikus kiadásában jelent meg.

Kelet-Európa volt kommunista országaiban nagy a félelem, hogy az évtizedes virágzásnak véget vethet a globális pénzügyi válság; Magyarországnak több mélyen gyökerező problémával kell szembenéznie – állapították meg az írás szerzői a térséggel foglalkozó cikkben, amelyet a The New York Times, a The Washington Post és a The Washington Times is lehozott. Az elemzők szerint a krízis által sújtott piacok és a gyengélkedő forint miatt Kelet-Európában a magyar kormány volt az első, amelyik tárgyalásokat folytatott a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a segítségnyújtás lehetőségéről a helyzet stabilizálása és a feszültségek enyhítése érdekében.

Ez drámai fordulatot jelent, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy hete még arról beszélt, hogy a globális válság nem fogja közvetlenül érinteni a magyarokat. Napokon belül spekulatív támadás érte a legnagyobb magyar bankot, az OTP-t, ami eladási hullámot váltott ki a budapesti értéktőzsdén, a forint zuhant.

Az írás felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar hitelszerződések többsége devizaalapú, többnyire svájci frankban és euróban jegyzik; a magyar háztartásoknak és vállalatoknak több mint 62,3 milliárd dollárnyi olyan hiteltartozásuk van, amelyek külföldi valutához kötöttek.

A kelet-európai országok gazdasági kilátásait számba vevő cikk emlékeztet arra, hogy a kommunizmus bukása után a Nyugat ezeket az államokat a bankok és más állami intézmények privatizálására sarkallta. A térségben így most zavart okoz, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, továbbá más országok éppen ahhoz az eszközhöz folyamodnak, amelyről őket lebeszélték: az állami intervencióhoz. „Ez a válság megmutatta, hogy nincs éles választóvonal a kapitalizmus és a szocializmus között” – fogalmazott iróniával Zeljko Kardum, a zágrábi tőzsde szóvivője.