Fülöp Attila (KDNP), az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős államtitkára

A hajléktalanok és a többségi társadalom érdeke is, hogy a fedél nélküliek ne az utcán töltsék az éjszakákat – mondta lapunknak Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár. A politikus szerint a hajléktalanok védelmét az ellátás szolgálja, nem az, ha az utcán maradnak, ezért télen tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás. Az államtitkár beszélt az emelkedő szociális juttatásokról is.

– Közeleg a hajléktalanellátás szempontjából legnehezebb őszi-téli időszak. Mit tesz a kormány azért, hogy a fedél nélkül élő emberek biztonsággal átvészelhessék ezt a számukra kritikus periódust?

– Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a hajléktalanellátást egész évben biztosítjuk, nem csak az ősz beköszöntével. Ahogy azt is: minden hajléktalannak jut elég hely a fővárosban és vidéken is, senkinek nem kell az utcán éjszakázni a közelgő télen. Eddig sem, ezután sem utasítanak vissza senkit férőhelyhiány miatt. Ennek megfelelően az az együttműködés, amely az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, az egyházak, a mentőszolgálat és a rendőrség között korábban kialakult, most is él. Csak összefogással lehet eredményt elérni, mert a hajléktalanellátás a szociális gondoskodás talán legnehezebb és legösszetettebb műfaja. Az egyeztetések, a felkészülés a télre mindig megtörténik, ez most is így van.

– Fejlesztették az intézményi hátteret, épült valahol új hajléktalanszállás?

– Tavaly bevezettünk egy fontos újítást: létrehoztunk egy hajléktalan tartalékalapot, aminek az volt a célja, hogy – a meghosszabbított nyitva tartás finanszírozásán túl – legyen egy alap, ami fedez egy-egy felújítást, új férőhelyek létrehozását. Ez a pályázat sikeresen lezárult, az ország számos pontján alakítottak új férőhelyeket, történtek felújítások, fűtés- vagy vizesblokk-rekonstrukciók, vagyis számos olyan fejlesztés történt, amire korábban nem volt forrás.

– Mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket az alacsony küszöbű, első befogadóhelynek nevezett intézmények, ahol a hajléktalan ember megszállhat, bármilyen állapotban is van?

– Igénybe vették a fedél nélküliek ezeket az intézményeket, ezért idén is fenntartjuk majd, mert szükség van rájuk. Azért is fontosak, mert ha már egyszer itt megszállt a hajléktalan ember, onnan továbbléptethetik a szakemberek egy magasabb szintű ellátási forma felé. Hiszen az a hajléktalan és a többségi társadalom érdeke is, hogy ne az utcán töltse az éjszakákat.

– Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke többször beszélt arról, a hajléktalanügy télen mindig átpolitizálódik. Tart most ettől, hiszen a tavalyi változás – vagyis, hogy előállítható, aki három rendőri felszólítás után sem hagyja el a közterületet – után kapott hideget-meleget az ellenzéktől?

– A kormány tavaly is azt támogatta, hogy a hajléktalan emberek ne a hideg aszfalton aludjanak, hanem menjenek be egy intézménybe. A hajléktalanok védelmét az ellátás szolgálja, nem az, ha az utcán maradnak, ezért télen tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás. Vannak, akiket csak a politikai haszonszerzés érdekel, a kormány azonban az emberi életet és méltóságot védi. Nekünk az volt a szándékunk, hogy minél több hajléktalan vegye igénybe az intézmények nyújtotta szolgáltatást, ezért például a nappali melegedők is hosszabb ideig tartottak nyitva. Azt tapasztaltuk, hogy a férőhelyek kihasználtsága nőtt, sokan az utcakő helyett a hajléktalanszállásokat választották, és ez a tavasz folyamán is így volt. Nem maradt senki ellátás nélkül, aki igénybe szerette volna venni a szolgáltatást, így nem is lehet más a célunk, mint az, hogy ezt
a bevált rendszert fenntartsuk idén is.

– A napokban a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte azt az elsőfokú döntést, amelyben a bíróság elmarasztalt egy férfit, mert a rendőrök felszólítása ellenére sem hagyta el az utcát. Erről mi a véleménye?

– Született egy alkotmánybírósági döntés, amely megállapította, hogy a tavaly életbe léptetett jogszabály törvényes. Ez a legfontosabb kiindulási pont a tavalyi törvénymódosítással kapcsolatban. Nem a büntetés a cél, nem is ez a gyakorlat, hanem a hajléktalanok védelme. A legtöbb hajléktalan együttműködő.

– Mekkora összeget fordít idén a kormány az ellátásukra?

– Minden évben körülbelül kilencmilliárd forint áll rendelkezésre, tavaly ez az összeg elérte a 9,4 milliárdot.

– Folytatódik a hajléktalanok közfoglalkoztatási programja?

– Fontos cél a hajléktalanellátás során, hogy ne konzerválja azt az állapotot, amelybe a fedél nélküli ember került. A lényeg, hogy megpróbáljuk őket valahogy kimozdítani az élethelyzetükből. Ezért indult el öt éve a Belügyminisztérium vezetésével a speciálisan hajléktalanoknak szánt közmunkaprogram, amelyben eddig csaknem négyezer ember vett részt a közfoglalkoztatókon keresztül. A programot szeretnénk a továbbiakban is fenntartani, mert akkor lehet jó a hajléktalanellátó-rendszer, ha sikerül felfelé „kinyitni”. Ebben a programban élen jár a Tarlós István vezette főváros, a Budapest Esély Program jóval az országos átlag felett teljesít, vagyis a rendszerbe bekerült emberek húsz százaléka tovább tudott lépni a nyílt munkaerőpiacra, és ez hatalmas eredmény.

– A megváltozott munkaképességűek munkához juttatása terén milyen eredményeket ért el idén a tárca?

– Amikor arról beszélünk, hogy a fogyatékossággal élő embereken mivel segíthetnénk, két fontos területet említhetünk. Az egyik terület a fizikai és az infokommunikációs akadálymentesítés. A másik, hogy támogassuk az önálló életvitelüket. Az összes fogyatékosságügyi szervezet azt mondja: ne üres együttérzés áradjon feléjük, mert azzal nem jutnak sehova. Helyette azt szeretnék, ha az állam és a társadalom a fogyatékos ember önálló életét segítené. Ezt leginkább azzal tudjuk támogatni, ha munkához, önálló jövedelemhez juttatjuk ezeket az embereket, amellyel maguk rendelkezhetnek. Ezért alapvető kérdés, mennyivel tudjuk növelni a foglalkoztatást. A Fidesz–KDNP kormányzása alatt tizennyolcról negyvenkét százalékra nőtt a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási rátája. Idén azzal az intézkedéssel segítettünk, hogy ha a piaci szereplők fogyatékossággal élőket foglalkoztatnak, járulékkedvezményt, szociális hozzájárulási adókedvezményt kapnak a minimálbér kétszereséig. Ezzel a kedvezménnyel egyre többen élnek, mintegy nyolcezer-hatszáz munkáltató negyvenkétezer embert foglalkoztat. Azok a cégek, amelyeknek missziója a fogyatékos emberek foglalkoztatása, vagyis a háromszázhatvanöt akkreditált cég, külön költségvetési támogatásban részesül. E célra idén negyvenkétmilliárd forintot fordítottunk, jövőre 43,5 milliárd forintot biztosít a kormány.

– Mi az állam célja?

– Még mindig sok a tartalék a fogyatékossággal élők foglalkoztatásának lehetőségében. A cégek ma még hetvenezer fogyatékos ember alkalmazásáról mondanak le, és inkább megfizetik a rehabilitációs hozzájárulásnak nevezett adót. Sokat gondolkodunk azon, miként változtathatnánk ezen a hozzáálláson. Nem titok, számos gazdasági szereplőt meg is kerestünk, rendkívül jól haladnak ezzel kapcsolatban a tárgyalások, a nemzetközi piacon is jól ismert, nagy cégekkel közösen fogunk dolgozni. Ha valaki fogyatékos ember foglalkoztatásába fektet energiát, biztos meg fog térülni számára.

– A napokban Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke arról számolt be, hogy uniós forrás segítségével húsz önálló életvitelcentrumot létesítettek országszerte. A forrás idén december 31-ig biztosítja e centrumok működését, támogatja-e az állam jövőre
a működésüket?

– A hat legnagyobb fogyatékosokat tömörítő szervezet kapott egy projektet, amelynek keretében infokommunikációs akadálymentesítést hajthatnak végre. Erre négymil­liárd forintot költhettek. Azokat szerettük volna ezzel a támogatással helyzetbe hozni, akik a legjobban ismerik az érintett családokat, így valósulhat meg a „semmit rólunk nélkülünk” elv. A kérdésre felelve pedig elmondhatom, hogy az érintett szervezetekkel megkezdtük a tárgyalást, hogy a fejlesztéseket a jövőben is továbbvigyük, hiszen azért jöttek létre, hogy hosszú távon támogassák az akadálymentesítést.

– Az év első felében az egész országot bejárta a nevelőszülői intézményt népszerűsítve. Milyen hozadéka van
a kezdeményezésnek?

– Azt a fajta régi rossz beidegződést szeretnénk lebontani, amit még a kilencvenes évek előttről örököltünk, azaz hogy a gyermekvédelmet intézményi keretek között tudták elképzelni. Az alapvetően halmozottan hátrányos helyzetből érkező, sokszor fogyatékossággal élő gyermekek életében a legrosszabb, ha kiszakítjuk a családi közegből. A kormány nem ezt az utat követné, hanem a családközpontú gyermekvédelmet preferálja, és a gyermekek nevelőszülőkhöz kerülnek. Ezért akarunk erről minél többet beszélni, a hivatást megismertetni. A kampány hatására egyébként nőtt a nevelőszülők száma, ma ötezer-nyolcszáz nevelőszülő gondoz gyermeket. Fontos számunkra, hogy hosszú távon legyen mindig elég nevelőszülő, ezért a kormány folyamatosan növelte a nevelőszülők támogatását: 2014 előtt egy gyermekre tizenötezer forint jutott, ma ennek már a háromszorosát kapják a nevelőszülők, mindemellett már foglalkoztatási jogviszonynak számít, ha valaki nevelőszülő, ami mögött tb- és nyugdíjszerzési jogosultság áll. Jövőre bevezetjük a nevelőszülői gyedet, vagyis aki kétévesnél kisebb gyermeket gondoz, e juttatásra is jogosulttá válik.

– Sokan vélekednek úgy, hogy örökbe fogadni még manapság is csak hosszas, bonyolult folyamat után lehet. Gondolkodnak az örökbe fogadás szabályainak könnyítésén?

– Az elmúlt időszakban vezettünk már be könnyítéseket, és jelenleg is vizsgáljuk, milyen adminisztrációs könnyítéseket tehetnénk még. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy a gyermekvédelemben élő huszonháromezer kiskorú közül keveseket lehet örökbe fogadni. Emellett sokaknak azért kell többet várni az örökbefogadásra, mert általában három év alatti, egészséges kisgyermekeket szeretnének magukhoz venni. Az örökbefogadásra váró, nagyjából ezerötszáz gyermek több mint háromnegyede ennél idősebb, és sokszor valamilyen fogyatékossággal él, vagy több testvérük van.

– Idén emelkedett az ápolási díj, emellett bevezették a gyermekek otthonápolási díját (gyod), amit egy ideig nagy elánnal támadott az ellenzék. Emelkednek-e a díjak jövőre?

– A Fidesz–KDNP volt az, amely érdemben hozzányúlt az ápolási díj emeléséhez. Azok az ellenzéki politikusok, akik támadják a gyodot, igen kétszínűek, a tavaly decemberi szavazáskor inkább balhéztak a megszavazása helyett. Korábban ötvenezer embert érintett az ápolási díj, a jogszabályi változásnak és az új fajta jogosultsági kritériumoknak köszönhetően ma háromezerrel többen jogosultak ápolási díjra. A magyar állam 2010-ben tizenötmilliárd forintot költött ápolási díjra, idén a gyoddal együtt ez az összeg elérte a negyvenötmilliárdot. Jövőre az előzetes számítások szerint további tízmilliárddal növekszik ez az összeg: az ápolási díj a harminc–ötvenezer forintról harminckilenc–hetvenezerre nő kategóriától függően, míg a gyod százezer helyett százhuszonnégyezer forintra. Ezek az élethelyzetek soha nem fejezhetők ki számokban, de amit az állam segíteni tud, azt megteszi.