Latorcai János: Az ellenzéki randalírozást a humor is fékezheti

Az Országgyűlés tekintélyét megvédeni olyan közegben, ahol az ellenzéki képviselők el nem hanyagolható része minden tekintélyt elvi alapon elutasít, nem egyszerű feladat – fogalmazta meg Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmányának elnöke. A kereszténydemokrata politikust kérdezte a Gondola.

– Magyarországot a nyugati véleményformálók igyekeznek antidemokratikus módon vezetett országként beállítan, miközben az Egyesült Államokban és az Európai Unió egyre több tagállamában a „demokráciáért” hadakozó szélsőséges kisebbség szájkosarat próbál tenni a többségi véleményt megfogalmazókra. Mit gondol Alelnök úr, miért ilyen áthidalhatatlannak látszó a különbség a progresszív és a konzervatív demokrácia-felfogás között?

Latorcai János

– A modern demokrácia eszméje tartalmi és formai értelemben is megragadható, ugyanakkor bármelyik túlhangsúlyozása lényegében a fogalom kiüresítéséhez vezet. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a többség felhatalmazásával sem tehető meg minden egy demokráciában, ugyanakkor a legmagasztosabbnak vélt elvek sem valósíthatóak meg a társadalom többségének véleményével és akaratával szemben.

A nyugat meghatározó újbaloldali politikusai minket vádolnak a demokrácia kiüresítésével, miközben egyre többször mennek nyíltan szembe a társadalom többségének akaratával, legyen szó akár a kötelező kvóták tervéről, vagy az LMBTQ-lobbi támogatásáról.

Többségük ugyanis a 68-asok szellemében és Herbert Marcuse nyomán úgy véli, hogy forradalmi változásokat csak erőszakkal és a nép akarata ellenében lehet végrehajtani. Azaz a demokrácia a progresszív baloldali politika számára csak egy szabadon formálható eszköz, mely majd elvezet egy „szép új világhoz”. Ez a világ azonban se nem lenne szép, se nem lenne igazán új, újdonság talán csak annyi lenne benne, hogy az „újbeszéd” legfrissebb nyelvjárása pontosan a toleranciára hivatkozva a szólásszabadság korlátozásával rekesztené ki a konzervatív, jobboldali gondolatokat.

Latorcai János

Ennek a folyamatnak bizonyos jeleit már egyértelműen láthattuk és megtapasztalhattuk az amerikai elnökválasztási kampány során is.

Ahogy azt is, hogy a magát progresszívnek nevező baloldal még attól sem riad vissza, hogy egy agresszív kisebbség által kezdeményezett sorozatos utcai megmozdulásokkal vagy akár kierőszakolt forradalmak eredményeként hajtson végre számára kívánatos társadalmi változásokat.

Ezzel szemben mi, kereszténydemokraták keretekben és a társadalom szerves fejlődésben gondolkodunk, melyhez elengedhetetlen a többség támogatása. Az imént említett keretek közül legyen szó a szólásszabadságról, a személy tiszteletéről vagy az egyéni kezdeményezések támogatásáról, és a kollektivizmus elutasításáról, ezek olyan elvek, melyeket a „haladó baloldal” veszélyeztet. Az utóbbi időben már érzékelhető, hogy a baloldallal frigyre lépett liberálisok egy része is kezd felébredni csipkerózsika álmából, és immár az egyéni szabadságra leselkedő illiberális baloldal jelentette veszélyre is felfigyeltek.
Hogy mindezen folyamatok hová vezetnek, azt ma még nehéz megjósolni, de a történelem tanulsága, hogy ha egyszer kileng az inga, az vissza is fog csapódni.

– Ilyen nemzetközi környezetben az IPU Magyar Nemzeti Szervezete Alelnökeként mit gondol, tehet-e valamit, és mit ez a dicső múltra visszatekintő szervezet a demokráciáért?

– A magyar Országgyűlés jelenleg hét nemzetközi parlamenti szervezetbe küld delegációt, köztük az Interparlamentáris Unióba, melynek tevékenységében 1889 óta alapító tagként vesz részt. Az Interparlamentáris Unió a legtöbb nemzeti parlamentet magába foglaló és legrégebben alapított világszervezet, melynek fő feladata a parlamentarizmus, azaz a törvényeknek és határozatoknak parlamenti viták közötti kiérlelése, a parlamenti intézmények fejlesztése, és ezáltal a demokrácia erősítése.

Latorcai János

Ez a feladat-meghatározás rendkívül fontos, ugyanis elég világosan rögzíti, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás legfontosabb szervei a népképviseleti alapon megválasztott parlamentek. Természetesen „vadhajtások” az IPU működése során is megfigyelhetők, de az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján egyértelműen helyesnek bizonyult az a gyakorlat, amelynek során a parlamentáris hagyományokkal nem igazán rendelkező országok számára a törvényhozási rendszer belső működésével és ellenőrző szerepével kapcsolatosan az IPU tanácsokat adott. Az IPU működése ugyanakkor soha sem vezetett amerikai típusú „demokráciaexporthoz”, melynek nemcsak létjogosultsága, hanem hatékonysága is igencsak megkérdőjelezhető. Az Afganisztánból érkező legfrissebb hírek jelzik mindennek kudarcát, teljes képtelenségét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik kabuli egyetemen pár éve létrehozott gender tanszék.

Visszatérve szűkebb környezetünkre, az Interparlamentáris Uniónak azért lehet rendkívül fontos szerepe, mert valójában ez a szervezet tömöríti a legerősebb demokratikus legitimációval rendelkező nemzeti parlamenteket, amelyeknek a háttérbe szorításán folyamatosan munkálkodik a brüsszeli vezetés. L

Az uniós intézmények vezetői – legyen szó akár a Bizottságról, akár az Európai Parlamentről – saját pozíciójukat a nemzeti parlamentek háttérbe szorításával kívánják megerősíteni.

Egy konkrét közelmúltbeli példára éppen Kövér László házelnök úr hívta fel a figyelmet az Európai Unió Parlamenti Elnökeinek májusi konferenciáján, amikor provokációnak minősítette azt, hogy az Európai Parlament Protokollszolgálata csupán 2021. május 7-én, pénteken este 20:00 órakor küldte meg a nemzeti parlamentek brüsszeli állandó irodái részére az EU parlamenti elnökeinek szóló hivatalos meghívókat az Európa jövőjéről szóló május 9-i konferencia strasbourgi nyitóeseményére.

Latorcai János

A nemzeti parlamenteknek ehhez hasonló háttérbeszorítása és megkerülése elfogadhatatlan, az ilyen gyakorlat ellen pedig minden lehetséges fórumon, köztük az IPU által biztosított szintéren is tiltakozni kell.

– Alelnök úr iménti válaszában a nemzeti parlamenteket a legerősebb demokratikus legitimációval rendelkező szerveteknek nevezte. Ez a mi fogalmaink szerint természetszerűleg együtt jár a lehető legtágabban értelmezett szólásszabadsággal, ugyanakkor levezető elnökként kötelessége megőrizni az Országgyűlés tekintélyét is. Miként valósítható meg mindez a gyermeteg vagy éppen durva bekiabálások, netán a provokatív látványelemekkel tarkított ellenzéki felszólalások közepette?

– Az Országgyűlés tekintélyét megvédeni olyan közegben, ahol az ellenzéki képviselők el nem hanyagolható része minden tekintélyt elvi alapon elutasít, nem egyszerű feladat. Ennek a problémának a kezelését segítik elő az Országgyűlési törvény és a Házszabály vonatkozó rendelkezései, ugyanakkor kívánatos, hogy az ülést vezető elnök az adott eset összes körülményét figyelembe véve döntsön és csak a legvégső esetben, amikor a jogszabályi rendelkezések már nem adnak számára más lehetőséget, akkor szankcionáljon.

Az elmúlt több mint 10 év során számtalan rendkívüli szituációban hárult rám az ülés vezetésének felelőssége. Átéltem az elnöki emelvény, a pulpitus elfoglalását, nem is egy alkalommal és ennek során olyan is előfordult, hogy a padsorokbeli saját helyemről kellett levezetnem a szavazásokat.

Volt olyan eset is, amikor hajnalig tartó obstrukcióval is szembe kellett nézni. Nem könnyű nyugalmunkat és józan ítélőképességünket megőrizni ilyen kiélezett szituációkban. Van néhány képviselőtársam, akiket ilyenkor elragad az indulat és olyan kijelentésekre ragadtatják magukat, amelyek sokszor el sem hangozhatnának az Országgyűlésben.

Ezeket a helyzeteket sokszor – akárcsak

az élet metsző konfliktusait – a humor képes a legrövidebb időn belül feloldani. Alkalmanként próbálunk ezzel az eszközzel is élni,

néha magam elé is görbe tükröt tartva.
Sokszor jut eszembe, hogy a 2002 és 2010 közötti időben ellenzéki képviselőként a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójában ülve milyen nehézséget jelentett önuralmat gyakorolni egy-egy szándékosan provokáló felszólalás alatt.

– Tényleg nem lehetett egyszerű az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának alelnökeként elviselni, amikor a balliberális kormányzás mélyrepülésbe vitte a gazdaságot: miközben a szlovák gazdaság kiemelkedő növekedést ért el egy évben, a magyar gazdaság a hibahatárnak beillő egy százalékkal kullogott. Ellenzéki képviselőként miket tehetett a gyurcsányi nehézfejűség ellen?

– Valóban nem volt egyszerű átélni, hogy mindaz amiért 1998 és 2002 között rengeteget dolgoztunk, sok esetben szélsebesen vált semmivé. Az első Orbán-kormány alatt létrejött családtámogatási és otthonteremtési rendszer a kormányváltást követően már az első intézkedések során felszámolásra került, jelezve azt a társadalompolitikai fordulatot, ami a dolgozó és a gyermekeket nevelő családok érdekeit a háttérbe szorította és a segélyezés alapú szociálpolitikát részesítette előnyben. E téren sajnos mit sem változott a mai ellenzéki pártok gondolkodásmódja, így különös felelősségünk van abban, hogy valamilyen módon „alkotmányos védelmet” adjunk az Orbán-kormány által létrehozott családtámogatási- és adórendszernek, valamint a nyugdíjaknak.
Erre azért van különösen nagy szükség, mert a 2002 és 2010 közötti időszak megmutatta, hogy a balliberális koalíció égbekiáltó hibáinak feltárása önmagában nem elegendő. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának alelnökeként ezt bőven volt alkalmam megtapasztalni. Ebbéli tisztségemben leginkább a Ház ellenőrző szerepére tudtam támaszkodni, és igyekeztem az elkövetett gazdaságpolitikai hibákra és azok társadalmi hatására felhívni képviselőtársaim és a nyilvánosság figyelmét. Ez az időszak ugyanakkor sok olyan tapasztalattal is szolgált, melyek nagy segítséget jelentettek a Fidesz-KNDP gazdasági stratégiájának kidolgozásában.

Az ellenőrzésen, a hibák feltárásán és a hosszú távú programalkotáson túl a bizottság alelnökeként leginkább arra volt lehetőségem, hogy olyan civil kezdeményezéseket támogassak, melyek valamilyen jól meghatározható módon a hazai gazdaság megerősítését célozták. Különösen fontosnak bizonyult ebben az időszakban a Magyar Termék Nagydíj Pályázat, melynek célkitűzései tökéletesen illeszkedtek ahhoz a patrióta gazdaságpolitikai gondolkodáshoz, melyet érvényre kívántunk juttatni.

– Szeptember 9-én adták át az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat – az egykori Magyar Termék Nagydíj - kitüntetéseit az Országházban. Ön a pályázat fővédnökeként miért látja fontosnak, hogy ez a nagydíj már elnevezésével is megerősítést adjon az embereknek?

– A 2010-es kormányváltással bekövetkezett gazdaságpolitikai fordulatnak köszönhetően a hazai gazdaság rövid időn belül növekedésnek indult, melyet lényegében csak a koronavírus-járvány volt képes megtörni rövid időre.

Latorcai János

Ezen változások eredményeként nemcsak stabil és kiszámítható makrogazdasági környezet jött létre, hanem a munkát terhelő adók radikális csökkentésének és egyszerűsítésének köszönhetően rendkívül magasra nőtt a foglalkoztatottság és európai összehasonlításban is az egyik legalacsonyabb lett a munkanélküliség hazánkban.

E pozitív intézkedések és folyamatok mellett azonban azt is látnunk kell, hogy a magyar gazdaság hosszantartó és kimagasló növekedése eredményeként megjelenő jövedelemtöbblet egy el nem hanyagolható része sajnos továbbra is olyan külföldi termékek vásárlása révén áramlik ki hazánkból, olyan termékekért, amelyeket mi magunk is képesek lennénk kiváló minőségben megtermelni, előállítani.

Ennek egyik legfontosabb oka, hogy

sokszor jobbnak, nagyobb presztízsűnek véljük a nyugat-európai importárut a hazainál, miközben már a V4-es kezdeményezésekre indult vizsgálatok is bizonyították, hogy a térségünkbe exportált termékek sokszor gyengébb minőségűek az itthon előállítottnál.

Éppen ezért kiemelkedően fontosnak tartom azon civil szervezetek támogatását, felkarolását, amelyek a vásárlói tudatosság erősítésével a hazai termékek vásárlásának támogatása révén elősegítik a patrióta gazdaságpolitika célkitűzéseinek megvalósítását.

Az elmúlt 10 év munkája e téren nem bizonyult hiábavalónak, hiszen a felmérések igazolják, hogy két, tulajdonságában megegyező, azonos áru termék közül a magyarok túlnyomó többsége a hazait választja.

A célunk az, hogy ezek a sikeres hazai vállalkozások képesek legyenek a külpiacokat is meghódítani. Ebben segítséget jelenhet a Nagydíj védjegye, mely immár nemzetközileg is elfogadottan és igazoltan utal a termék, a szolgáltatás vagy eljárás kiemelkedő színvonalára.

Ugyanakkor mindez sok vállalkozás számára komoly állami támogatás nélkül elérhetetlen cél. Ezért döntött szeptember elején a kormány arról, hogy az eddigi 150 milliárd forint helyett 300 milliárdos hitelkeretet nyit az Eximbank a piacra lépés segítése érdekében a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások számára.

Ez is bizonyítja, hogy csak erős, jól szervezett és vezetett Magyarország képes megfelelő módon segíteni azokat a hazai vállalkozásokat, melyek nélkül a nemzet gyarapodása és boldogulása elképzelhetetlen lenne.