Miként nemzetközi szinten, úgy itthon sem tekinthetünk el attól, hogy az idén már 50. alkalommal a svájci Davosban január 21-24. között megrendezett Világgazdasági Fórumról (VGF), melyen mintegy 3 000 gazdasági és politikai vezető, konszern-vezérigazgató és tulajdonos, közgazdasági szakértő vett részt a világ sok országából, ne tájékoztassuk az érdeklődőket az egyházi visszhangokról. Mert ilyenek is voltak, sőt olykor kritika is megfogalmazódott és hangzott el a VGF-fel kapcsolatban. Azt is jó tudatosítanunk, hogy idén először került sor az ötven év alatt, hogy a vallásszabadság témájával is hivatalos napirendi pontként foglalkoztak.
Ferenc pápa világos üzenete
„Egyértelmű felelősséggel tartozunk mindenki, kiváltképpen azok iránt, akik a legsebezhetőbbek, leggyengébbek, legtörékenyebbek”
A római katolikus egyházfő minden évben üzenetet küld a Világgazdasági Fórum résztvevőihez. Így tette idén is, amit Peter Turkson kúriai kardinális olvasott fel. Már fórum történeti érdekesség, hogy Klaus Schwab, aki fél évszázada alapítója volt a Fórumnak, német és katolikus, így érthetően kifejezésre juttatta, mennyire örült volna, ha a pápa is megjelenik Davosban. Helyette viszont jött a kardinális és a pápai üzenet. A megnyitó plenáris ülésen felolvasott üzenetben az egyházfő emlékeztette a résztvevőket rendkívüli felelősségükre a jövő nemzedékek iránt.
Mind a gazdasági életben, a vállalkozásokban éppúgy, mint a politikában az embernek kell a középpontban állania, nem a hatalom és a profit hajszolásának. Igazi fejlődés csak akkor valósulhat meg, ha mindenki a köz javáért is tesz valamit, tőle telhetőt. A pápa nehezményezte, hogy a jelenkori viták az izolációról, elszigetelődésről és a szélsőséges individualizmusról, az egyéni érdekek mindenek elé és fölé helyezéséről szólnak. Az egyéni önző érdekek szolgálatában álló rafinált praktikák, struktúrák teljes ellentmondásban állnak a szolidaritással, s ennek kárára érvényesülnek, és igazságtalanságot eredményeznek. Úgy történik mindez, mintha nem egy nagy emberiségnyi család tagjai lennénk, s nem lenne erkölcsi kötelességünk a gondoskodás egymásról.
A pápai üzenet tartalmát, és szerzője gondolkodását, aggodalmát és bizodalmát is pontosan kifejezi annak stílusa, szóhasználata. Úgy fogalmaznám röviden: a szolidáris fogékonyság, érzékenység és érzékennyé tétel lelkülete járja át az üzenetet. Ilyen fordulatokból kiváltképpen érzékelhető ez: „egyértelmű felelősséggel tartozunk mindenki, kiváltképpen azok iránt, akik a legsebezhetőbbek, leggyengébbek, legtörékenyebbek”. Vagy: „elfogadhatatlan, hogy emberek ezrei halnak meg naponta éhség következtében, miközben felfoghatatlanul sok élelem van felhalmozva világszerte”. A felelősséget hangsúlyozó jelzőkkel látta el Ferenc pápa üzenetét: ezeknek a problémáknak a valódi megközelítése csak „megújult, mélyreható és széleskörű felelősség értelmezéssel és felelősség tudattal” lehetséges. A nemzetközi üzleti világnak kritikusan üzente: szem előtt kell tartania, hogy a jólétnek az egész emberiséget kell szolgálnia, nem pedig ezzel keveseknek uralkodni az emberiségen. A GVF-ra küldött egyik tanulmány szerint a világgazdaság potenciálisan legnagyobb két veszélyeztetője: a világszerte növekvő munkanélküliség és a továbbra is szélesedő szakadék a szegények és gazdagok között sok országban. Mindezzel a pápa kiemelni és hangsúlyozni kívánta minden ember egyforma emberi méltóságát és a közjó iránti felelősséget. Utalva elődje, XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate kezdetű enciklikájára, idézte: a gazdasági fejlődéshez is szükség van „az emberi személy transzcendens szemléletére”. A nemzetközi üzleti világban fontos a korrektség, a fair kapcsolatok, a nagyvonalúság és a gondoskodás eszméinek érvényesítése, ezért felszólította a világfórum résztvevőit: támaszkodjanak még erőteljesebben a nagy emberi és morális forrásokra.
A „zöld pátriárka” személyes szavai
„Tényleges tettekre van szükség a klímavédelemben és a teremtett világ megőrzésében”
I.Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka személyesen megjelent a világgazdasági fórumon. Január 21-én, a megnyitón a nagyvállalati termelők és a fogyasztók figyelmét a helyszínen és világszerte ezekkel a szavakkal keltette fel: sokkal energikusabb lépésekre, tényleges tettekre van szükség a klímavédelemben és a teremtett világ megőrzésében. Az ortodoxok lelki feje kendőzetlenül fogalmazott: „Sajnos nagyon kevés lépés született meg ennek érdekében”. Szemléletesen fogalmazott: „Egyre nő a távolság a fej, a szív és a kezek között”. Senki nem mentegetheti magát ezzel: „Nem tudtunk róla”. A világ meggondolatlan és felelőtlen energiafogyasztását a szegények fizetik meg...
Dr. Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsa főtitkárának levele a Fórumhoz
„Az élet ökonómiájára, gazdaságára és gazdaságtanára van szükség”
Kritikus hangvételű levelében a norvég evangélikus lelkész arról is írt, hogy az egyenlőtlenség világméretű terjedése felszínre hozza a mélyen gyökerező különbségeket és feszültségeket a társadalmi osztályok, népcsoportok, nemek között. Kritikus szavaiban elsőrenden az USA-hoz fordult, de a legfejlettebb országokhoz is, hogy ha a rajtuk kívüli világot kizárják a gazdasági fejlődésből, ezzel világméretű veszélyeket generálnak. Ha a pénzügyi rendszer megengedi magának a kizsákmányolást, a korrupciót és az adócsalást, akkor alapvetően minden visszásan fejlődik. Működési zavarnak és erkölcstelennek nevezte a főtitkár-lelkész azt, hogy miközben a mai globális gazdaság milliárdos bevételeket tesz lehetővé, addig nem képesek arra, hogy ember millárdoknak biztosítsák az alapvető táplálékot, ruházatot és hajlékot. A nemrég nyilvánosságra hozott Oxfam jelentés szerint a világ leggazdagabb nyolc embere akkora gazdagságot birtokol, mint a világnépesség szegénységben vergődő fele. 85 olyan multija van a jelenkori világnak, akik akkora vagyonnal és gazdagsággal rendelkeznek, mint a globális népességből három milliárd ember. Mindennek a társadalmi igazságtalanság, a szociális nyugtalanság és a bűnözés a következménye. Felelős politikai vezetők e tények előtt nem csukhatják be a szemüket. Ma az élet ökonómiájára, gazdaságára és gazdaságtanára van szükség! Ezért fenntartható fejlődési célokat kell megfogalmazni és követni, hogy az egyenlőtlenséget meg lehessen fékezni, s így a működési zavarokkal terhelt rendszereken javítani lehessen. Ehhez viszont igazságos pénzügyi rendszerre, fair kereskedelmi politikára, igazságos nemzeti adótörvényekre, nemzetközi együttműködésre, a legkiszolgáltatobbak szociális védelmére van szükség. Szavak helyett tettekre – fejeződik be az EVT főtitkárának üzenete az idei Davos-fórumhoz.
Ilyen még nem volt: végre a vallásszabadság is VGF téma lett
„Minden évben foglalkozzon a Világfórum ezzel a kérdéssel”
50 év kellett ahhoz, hogy a Világgazdasági Fórumon felkerüljön a hivatalos témák közé a vallásszabadság kérdése, mégpedig a világméretű tapasztalatok tükrében. Mindenek előtt az üldözött egyházak helyzete, kiváltképpen Afrikában. A libanoni ember-jogi szakértő, Wissam al-Saliby emelte fel szavát a vitában azért, hogy a világ vezető gazdasági képviselői tegyenek konkrét lépéseket a társadalmi összetartás érdekében, kiváltképpen azért, hogy az Afrika nyugati térségeiben mind inkább erősődő iszlámista támadásokat, terrorcselekményeket meg lehessen fékezni. A vallásszabadság kérdéseivel foglalkozó újságíró és szakértő, Illia Djadi szerint is ugrásszerűen megnőttek az iszlámista támadások Burkina Faso-ban, Nigériában, Nigerben és Maliban. Ezek az országok a világ legszegényebb területei közé tartoznak. Burkina Fasoban 2 000 iskolát zártak be, 300 000 gyermek maradt iskolázás nélkül. Ha az említett országok fejlődését a gazdagabb országok nem segítik elő, a gazdasági hatalmat az iszlámista csoportok veszik át, s ezzel az egész Szahara alatti övezet helyzetét destabilizálják. A Világgazdasági Fórum svájci ága és a Svájci Evangéliumi Allianz képviselői bejelentették: ezután minden világfórumon alkalmat teremtenek arra, hogy a vallásszabadság kérdése, aktuális világhelyzete felkerüljön a hivatalos napirendre.
Egyházi szaktudósító: Dr. Békefy Lajos, PhD
