Az Országgyűlés megkezdte „a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról” valamint „a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló” törvényjavaslatok együttes általános vitáját. Az előterjesztők szerint „a törvénycsomag egyfajta csendes közigazgatási reform, amely a hatósági eljárások teljes vertikumát felülvizsgálja, és maximális mértékben megteremti az ügyfélbarát és kiszámíthatóan működő közigazgatás jogszabályi környezetét.” A Fidesz és a KDNP már általános vitára sem tartotta alkalmasnak, hangsúlyozván: ilyen salátatörvényt nem volna szabad beterjeszteni. Megítélésük szerint a hatáskörök átláthatatlanná válnak, elbizonytalanítják a jogalkalmazókat, és nehezítik az állampolgárok jogkövető magatartását.

Nem csak a címe „cirádás”, majd ötszáz oldal az előterjesztés, mozaikos, szövegcserés módosítások seregével.  Joggal hihette Lukács Tamás (is), amikor letöltötte, hogy egy újabb vecsési számlagyár anyaga érkezett. Mondotta is a KDNP álláspontját kifejtő jogász-politikus:

– Timeo Danaos et dona ferentes – félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is! Feltehetően a kormány arra számított – és ebben semmi különbség: az előző kormány, amely beterjesztette és a mostani kormány, amely megpróbálja keresztülvinni -, hogy a képviselő urak és hölgyek ezt a törvényt nem fogják elemezni, hiszen idejük sem lesz ennyi jogszabályt elolvasni. Ráadásul, ha tisztességesen járna el a képviselő, akkor nemcsak a tervezett jogszabályi változásokat olvasná el, hanem azt is, amin változtatni szándékozik. Nyilvánvaló, kiszámítható, hogy erre a beterjesztéstől számított idő a mostani beterjesztésig kevés. Még a kormánypárti padsorokban is egyesek szerint 152, mások szerint 178-180 törvényről szól a mostani módosítás, és olyan törvényeket is érint, melyeket nemrég tárgyalt a magyar parlament. Úgy tűnik, hogy ebben a jogalkotási káoszban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. Jogállamiság kérdésében, akár az előző, a mostani kormány is folyamatosan hadilábon áll. Igazolják ezt az alkotmánybírósági határozatok is. Tehát amikor nemet mondunk az ilyen típusú, a jogállamiság eszméjével össze nem egyeztethető törvényalkotási folyamatra, akkor elsősorban azért mondunk nemet, mert nem hisszük, hogy tisztességes és alkotmányos ez a törvényalkotási mód. Ez nem felel meg a jogalkotási törvénynek! De ugyanakkor nem szolgálja a jogbiztonságot sem!

– Ha az ember csak a törvény indokolását olvasná el, a magasztos és szép elvek gondolhatnánk: talán bizonyos értelemben a közigazgatás modernizációját is szolgálhatná. De, hölgyeim és uraim! Ma egy olyan országban élünk, ahol a közigazgatásnak nincs meg a törvényességi felügyelete! És akkor ilyen törvényt tárgyalunk? Föltehető a kérdés: szabad-e ilyen körülmények között ilyen törvényt tárgyalni azzal a kormánypárti jelszóval, hogy itt tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak egy korábban elfogadott közigazgatási eljárási törvény novelláját próbáljuk a magyar jogrenden keresztülvezetni, - ami egyébként természetesen nem igaz.

– Szeretném, ha szembenéznének önmagukkal, és őszinték lennének! Tudniillik, a kormány elkövette a csempészet bűntettét! Becsempészte például a 412. §-tól kezdődően a 416. §-ig - például: „szolgálati időként nem lehet figyelembe venni fizetés nélkül szabadság, a munkavégzés alóli mentesítés és a bíróság által jogerősen jogszerűtlennek minősített sztrájkban való részvétel időtartamát”. A tb-törvény módosítása, a teljes nyugdíjrendszert átszabása, az eljárásjogi vagy a teljes anyagi jog átszabása társadalmi vita és egyeztetés nélkül oly mértékig nem felel meg a jogalkotási törvénynek, hogy emellett tisztességes ember vagy tisztességes képviselő szó nélkül el nem mehet. Határozottan ki kell jelentenem, hogy tiltakozunk az ilyen típusú jogalkotás ellen. Nem felel meg sem a jogalkotási törvénynek, sem az alkotmányosságnak, és nem felel meg a jogbiztonságnak sem.

– Csemegeként idézem: a törvény 120. §-a azt mondja a személyazonosító jelek alkalmazásánál, nem a természetes személyt, nem a magyar állampolgárt nevesíti jogi kategóriaként, hanem  „a polgárt”. Tessék most értelmezni: mit értenek a „polgár” szó alatt? Én tudom, hogy mi az, nem jogi értelemben használjuk ezt a kifejezést eleget, de jogi kategóriaként a polgár nem állampolgár, nem természetes személy. Vagy: „A természetes személyazonosító adataikból kiválasztott, az adatkezelés célja szerint szükséges „igazolás a megfelelő mértékű adat”. Csak találgatni lehet, hogy e törvény előkészítői mit értenek „igazolás megfelelő mértékű adatokkal”? Hogy szolgálná a jogbiztonságot, amikor ilyen kategóriákat tartalmaz a törvény? Külön szépsége, hogy a „gendert” is bevezetik a magyar jogrendbe! (A „Gender Mainstreaming" kifejezésre a nyelvészek még nem találták meg a magyar megfelelőt, a végleges döntésig a szövegben magyar fordítás nélkül, az eredeti angol kifejezést használják. Politikai célt jelent, egyben egy stratégiát is a nemek teljes egyenlőségének eléréséhez. – A szerk.)  Ezt is társadalmi vita nélkül! És ha már nemi azonosítás nem lehet, nem tudom, hogy a személyi számokkal mit fognak kezdeni, a 2-est vagy az 1-est mire fogják átírni? (Régi szakállas vicc: két kismama tolja a babakocsit, találkoznak egymással; kérdezi az egyik a másiktól, hogy kisfiú-e vagy kislány, mire a válasz: majd ha felnő, eldönti. Hát, körülbelül ez a véleményem a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló módosításról. Szerk.) Elképesztő! És sorolhatnám még hosszasan.

– Tisztelt Ház! Ami a törvénytervezet bevezetőjében szerepel, azokkal a feltételrendszerek megléte esetén még egyet is érthetnénk. De ha ebben az országban sorozatban nem az történik, amit mondanak vagy hirdetnek, ha nem az elvek szerinti jogalkotás történik, akkor azt gondolom, hogy a képviselőháznak és minden képviselőnek az a dolga, hogy tiltakozzon, és védje a jogállamiságot, ahogy és amíg lehet! Azt gondolom, hogy önök ilyen súlyú kérdéseket ilyen körülmények között nagyon komoly alkotmányossági kérdéseket vetnek föl, és természetesen abban bízunk, hogy ilyen törvényt a köztársasági elnök úr nem fog aláírni.

– Azt gondolom, hogy egyetlenegy tisztességes megoldás van: ezt a törvényt vissza kell vonni! Nincs értelme annak, hogy egy Gyurcsány-kormány által beterjesztett, a csempészet lehetőségével élve anyagi jogszabályokat benyújtva, társadalmi vita nélkül ilyen súlyú törvényeket áterőltetni. Úgy látom, hogy megkísérlik. Ha pedig ezt megkísérlik, akkor a következményeikkel is számolni kell. Abban reménykedem, hogy amikor a novella hatályba lépne, 2009. október 1-jén már nem lesznek kormányon!