Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd - persze nem együtt - ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Meddig hátrál még Magyarország?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – Az utóbbi két évtizedben egyedül a Jobbik volt az a párt, amelyik rámutatott arra, hogy az Európai Unió rendszere és logikája tökéletesen halad az európai egyesült államok irányába. Igen, abba az irányba, amelyik a Szovjetuniótól nagyjából annyiban különbözik, hogy nem 15 senki által meg nem választott bürokrata igazgatja, hanem két tucat, és a hatalmi elnyomás rendszerét nem katonai megszállásra, hanem gazdasági szankciókra, fenyegetésre és politikai nyomásra alapozza. Mindezt tökéletesen bizonyítja az a médiahecckampány, aminek a szemtanúi lehettünk Magyarországgal szemben, az a három kötelezettségszegési eljárás, amelyet Brüsszelben megindítottak Magyarországgal szemben, az európai parlamenti elítélő határozat, az europaktum áterőltetése és a múlt héten a kohéziós alapnak az a 150 milliárd forintot kitevő befagyasztása, amelyik a magyar gazdaságot és a költségvetést igencsak érzékenyen érinti.

– Miniszter úr! Ezek az intézkedések a nemzeti szuverenitásunkat rendkívüli mértékben csorbították. Egyre többen ébrednek rá arra, amit a Jobbik következetesen, hosszú évek óta mond. Legutóbb a békemenet szervezői, akik a Fidesz holdudvarába tartoznak, is rámutattak rá arra, hogy az európai uniós kapcsolatunkat újra kell gondolni és igenis meg kell fontolni az Európai Unióból való kilépésünket. Ma reggel a Kossuth rádióban Pozsgai Imre is rámutatott ugyanerre. Kérdezem a kormányt:

• Mikor számíthatunk arra, hogy a kormány észreveszi azt, amit már nemcsak a Jobbik, hanem a saját holdudvarának a tagjai is mondanak?
• Mikor számíthatunk arra, hogy a kormány kezdeményezi a népszavazást az európai uniós tagságunk újragondolása kapcsán?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! Az, hogy önök az Európai Unió ellen vannak, és ennek hangot adnak, ez szerintem belefér egy parlamentáris demokrácia keretébe, tehát nekem ezzel önmagában semmi problémám nincsen. Én nem értek egyet ezzel a nézettel, de ez egy másik kérdés.

Általában, akik az Európai Unió ellen szoktak itt Magyarországon beszélni, példaként Norvégiát és Svájcot szokták felhozni, akik jól elvannak az Európai Unión kívül is. Csakhogy, tekintettel arra, hogy sem pénzünk, sem halunk, sem olajunk nincs, nekünk nem Norvégia és Svájc az általunk választható megoldás, hanem sokkal inkább Macedónia és Albánia. Következésképpen, ha kint vagyunk az Európai Unióból, azzal mi nem jobban, hanem rosszabbul fogunk járni. Mélyen hiszek abban, hogy Magyarország európai ország. Éppen ezért gondolom, hogy helye van az Európai Unióban. Ne adjuk fel, hogy a magunk igazáról meggyőzzük az Európai Uniót is. Nem reménytelen a küzdelem, hiszen a lengyel miniszterelnök, a litván parlament vagy legutóbb a cseh miniszterelnök által kinyilvánított szolidaritás szerintem jó példát ad arra, hogy ha jó érveink vannak, ha szorgalmasan ott vagyunk mindenhol a vitahelyeken, és érvelünk a saját álláspontunk mellett, akkor meg tudjuk győzni azokat a döntéshozókat, akik adott esetben elfogultak velünk szemben.

– Természetesen nem hiba nélküli az Európai Unió. Úgy gondoljuk, hogy a békemenet azon jelszava, miszerint nem leszünk gyarmat, úgy értelmezendő: nem vagyunk hajlandóak beletörődni, hogy másodrangú tagállamai legyünk az Európai Uniónak, nem vagyunk hajlandóak beletörődni abba, hogy a magyarok másodrangú nemzetei legyenek Európa nemzeteinek! Azért kell küzdenünk és a kormánynak is ez a célja, hogy az Európai Unión belül minden tag, minden nemzet egyenrangú legyen! Ne legyen kettős mérce, azonos mérce mentén ítéljenek meg minket! Végezetül: bízom abban, hogy az önök európai parlamenti képviselői hasonlóképpen fognak majd érvelni az Európai Parlamentben.

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszter úr! Lényegi pontban eltér a véleményünk! Magyarország valóban európai ország, az volt 1100 évig, mégis kiválóan megvoltunk az olyan típusú gyarmati berendezkedések nélkül, mint ami az Európai Uniót is jellemzi. Részérdekeket képvisel, és átláthatatlanul működteti azt a rendszert, amelyik a nemzetek szuverenitását megcsorbítani készül. Ez az, ami ellen mi felemeljük a hangunkat, és ezért gondoljuk azt, hogy az európai uniós tagságunkat át kell gondolni. Azért is, többek között, mert igenis puhán és szervilisen képviseljük az érdekeinket ebben az Európai Unióban: olyan biztosunk van ott, és olyan minisztereket küldünk oda, akik nem képesek megvédeni a magyar nemzet érdekeit. Ezért kérjük: fontolják meg a népszavazás kiírását!

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő úr! Ha kivonulunk, akkor feladjuk azt a reményt, hogy megváltoztassuk az Európai Uniót. Szerintem ott kell lennünk. Ha nekünk bajunk van az Európai Bizottság működésével, az Európai Unió intézményeivel, akkor azokhoz az országokhoz kell csatlakoznunk, amelyek intézményi reformokat akarnak, és amelyek átláthatóbbá akarják tenni ezt a rendszert. Nagy-Britanniától Németországig számtalan olyan nemzeti választási lehetőség van, vagy akár egy saját Európa-koncepcióval is előállhatunk, amellyel vitára késztetjük az Európai Bizottságot vagy az Európai Parlamentet. Ha kivonulunk, akkor eleve feladjuk annak a lehetőségét, hogy érvényesíteni tudjuk a nemzeti érdekeinket, hogy meg tudjuk változtatni a számunkra problémás pontokat az Európai Unión belül. Úgyhogy én továbbra is az Európai Unión belüli tagság mellett vagyok, azzal természetesen, hogy keményen és hatékonyan kell a nemzeti érdekeinket képviselni.

Tiszteletdíjuk is 99 százalékkal csökken?

– HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Miniszter úr! Jogállamokban az államberendezkedésnél a központi hatalom kiemelkedő korlátja és ellensúlya tud lenni a független önkormányzati rendszer. Magyarországon az Orbán-kormány felszámolta az önkormányzatokat, hatásköreik elvonásával, intézményeik államosításával. A megyei önkormányzatok már csak díszletként, a központi hatalom bábjaként működnek. Szimbolikus vármegye trónol az autonóm, a legitimitásukat közvetlenül a választók akaratából nyert önkormányzatok romjain.

– Miniszter úr! Tolna megye önkormányzatának vezetése az elmúlt években a Fidesz színeiben irányította a megyét. Sokszor nagyívű beszédeket hallottunk az ezeréves megyéről, az MSZP megyei önkormányzatokat nyúzó és ellehetetlenítő tevékenységéről és arról, hogy a Fidesz kormányra kerülve miként fogja megerősíteni a megyei önkormányzatokat.

– Miniszter úr! Ezekben a nagyon nehéz időszakokban is 21 milliárd forintos költségvetéssel működött Tolna megye önkormányzata. Az idén február 17-én elfogadott 2012. évi költségvetésben ez az összeg 218 millió forint lett. A megye tehát az előző évi költségvetésének egyszázadából - jól hallották, nem egytizedéből, egyszázadából - gazdálkodik. A megyei közgyűlés tisztségviselői szolgai módon asszisztáltak az intézmények államosításához. Sőt, üdvözölték hatásköreik elvonását, s ezzel gyakorlatilag cserbenhagyták a megye lakosságát.

– Miniszter úr! Az önök nemzeti hitvallása szerint a közösségek erejének és minden ember becsületének alapja a munka. Nem vitatható tehát, hogy egyszázadnyi munkáért 1 százaléknyi fizetés és juttatás jár. A Tolna megyei költségvetés 99 százalékkal csökkent.

• Ezért a buzgalomért és együttműködésért mennyi júdáspénz jár?   
• Egyetért-e ön azzal, miniszter úr, hogy a megyei tisztségviselőknek, a közgyűlés elnökének - aki országgyűlési képviselőjük is egy személyben - és alelnökeinek a tiszteletdíját is 99 százalékkal kellene csökkenteni?
• Egyetért-e azzal, hogy ha nincs megyei feladat, akkor nem kell alanyi jogon saját használatú személygépkocsi, benzinpénz, jutalom s a többi?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Erre mondják, hogy savanyú a szőlő! Mert ha most önök irányítanák Tolna megyét, akkor éppenséggel emelnék a fizetéseket. Az a helyzet, hogy amikor önök kormányon voltak, mindent megtettek azért, hogy ne csak a megyei önkormányzatok, de még a megye is tűnjön el Magyarország fogalomkészletéből. Önök mindent megtettek azért, hogy kiradírozzuk a megyéket, és helyettük regionális képviselő-testületek legyenek, regionális közigazgatási egységek, és általában felejtsék el az emberek, mit jelent az, hogy megye. Nos, van és lesz megye, ugyanúgy ahogy eddig is volt! Tudom, hogy önnek is fáj, hogy kisebb a költségvetés, mert így kisebb a nyúlási hányad, mindazoknak, akik erre szoktak rá.

– Képviselő úr! A helyzet az, hogy mi ragaszkodunk ahhoz, hogy a feladatokat finanszírozzuk, ne pedig üres intézményeket. Nem úgy tettünk, teszünk, mint tettek a szocialisták akkor, amikor kormányon voltak: miután látták, hogy nem sikerült megszüntetni a megyéket, minden forrást elvontak, ami elégséges lett volna a működésük fenntartásához. Harangozó képviselőtársam bizonyára gazdag politikai előéletében számtalan pillanatot talált volna arra, amikor szólhatott, lobbizhatott volna a szocialista kormány időszakában, hogy többletforrásokhoz jussanak a megyék. Önök nem ezt tették. Ön is szépen csendben tűrte azt, hogy újabb és újabb pénzeket vegyenek el, szépen csendben tűrte azt, hogy a megyét meg akarták szüntetni mint önkormányzati egységet, és ha önön múlt volna, akkor ma már megye sem lenne.

+

DR. HARANGOZÓ TAMÁS: – Miniszter úr! Ez a válasz elég gyengére sikeredett. Azt azért hadd tegyem hozzá, ha annyira szorgalmasan megszüntettük volna a megyét, akkor ez önöknek már nem lett volna feladatuk. Egy biztos: az önök tevékenységének köszönhetően a megye valóban már csak fogalommá vált, mert más funkciója nincs.

– Mi lett ennek az ára? Az ára az lett, tisztelt miniszter úr, hogy Tolna megyében például elbúcsúzott hatvanvalahány közszolga a hivataltól. Ágyszámcsökkentés lesz a kórházakban, és be fognak zárni több kórházat, de egyet egész biztosan. A tűzoltóságokat is leépítik.

– Miniszter úr! A szocialisták közül senki nem akarta a Tolna megyei önkormányzatot megszüntetni, önök viszont megtették. Ezek után koszorúzni és zászlót avatni a megyei közgyűlés elnöke gyalog is el tud menni az irodájából egészen a főtérig, biztos, hogy nem lesz szüksége hivatali autóra.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Az, hogy ön nem tudja, mi a különbség a köztisztviselő és a közalkalmazott között, még csak hagyján, bár jogvégzett emberként tudhatná, de hogy nem emlékszik arra, hogy 2006 nyarán az önök kormánya akarta megszüntetni a megyei önkormányzatokat, ezt csak tudatos emlékezetvesztésnek tudhatom be. Negyven percet hagytak az alkotmányügyi bizottságban annak a koncepciónak a megvitatására, amelyben eltörölték volna a megyéket, és helyettük regionális közgyűlések jöttek volna létre. Ez azonban megbukott, de nem azért bukott meg, hogy önök jobb belátásra tértek volna, hanem azért, mert nem volt kétharmaduk a parlamentben. A megyei önkormányzatok annak ellenére, hogy egyetlen olyan támogatást nem kaptak, amivel biztosítani tudták volna az intézményeik fenntartását és működtetését, kitartottak. Mi pontosan azért voltunk kénytelenek az állami költségvetésbe és állami fenntartásba venni ezeket az intézményeket, mert önök kivéreztették őket.

Milyen módon biztosítja a kormány a siket és nagyothalló emberek számára a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást?

TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): – A fogyatékos személyek jogairól szóló és az esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján, illetve az ehhez a törvényhez kapcsolódó országos fogyatékosügyi program alapján, többévi előkészület után, 2003-ban végre kiépült a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózata. Ennek működését a kormány, az állam biztosítja, finanszírozza, mégpedig pályázati úton. A regionális, majd később megyei szintű tolmácsszolgálatok működése emiatt évről évre bizonytalan, mert egyéves pályázati ciklusok vannak. Ha jól emlékszem, 2007 környékén volt olyan év, amikor három hónapot csúszott a pályázati kiírás, és erre a három hónapra nem kaptak támogatást a szolgálatok. A fenntartókra volt bízva, hogy működtetik-e, és ha igen, miből a tolmácsszolgálatokat.

– Államtitkár úr! Az évről évre megismétlődő bizonytalanságot nehezen viselik a tolmácsszolgálat dolgozói, illetve az ügyfelek is. Mindannyian tudjuk, hogy az ügyfeleknek napi szinten van szükségük tolmácsokra az ügyintézésben, orvosi ellátásnál és sorolhatnám tovább, hogy milyen helyzetekben. A becslések szerint 60 ezer siket és 300 ezer nagyothalló sorstársam nevében kérdezem tehát:

• Milyen intézkedéseket hozott eddig a kormány?
• Van-e valamilyen terve a továbbiakra nézve a jelnyelvi tolmácsszolgálatok kapcsán?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az Országgyűlés idén is 420 millió forinttal támogatja a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működését. Való igaz az is, hogy az elmúlt éveknek egy nagyon nagy hiánya és hibája volt az, hogy ezek a szerződések a tolmácsszolgálatokkal csak egy évre köttettek, ezért mindig bizonytalanná váltak a következő évek tervezései, illetve a munkáltatók és a munkavállalók helyzete ezen a területen. Éppen ezért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megalkotta azt a rendeletét, amelynek segítségével immáron három éven keresztül kapják a támogatást, a szerződésük három évre szól, így sokkal inkább biztos lesz mind anyagi, mind tervezhetőségi szempontból az munkájuk.

– Képviselő úr! Ha megengedi, ez úton szeretném a hallássérült embereknek, szervezeteknek jelezni azt a pályázati lehetőséget, amely néhány hónap múlva kiírásra kerül európai uniós pénzekből, mégpedig az egyik 334 millió forint nagyságrendben. Ennek egyik lényege, hogy a hallássérült és siket gyermekek számára a jelnyelvi oktatás lehetőségét minél inkább szélesítsük, illetve megteremthessük. A másik pedig, több mint 540 millió forintért, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés érdekében a jelnyelvi tolmácsszolgálatok hatékonyságának fejlesztésére ad majd lehetőséget videótolmácsolás és más új módszerek megteremtésével.

+

TAPOLCZAI GERGELY: – Örömmel hallom, hogy a kormány, illetve a minisztérium megnyugtató módon rendezi ezt a kérdést rendeleti úton, így hosszabb távra tudnak tervezni a tolmácsszolgálatok, és ezáltal biztosítva lesz a hallássérült személyek kommunikációhoz való egyenlő hozzáférése, illetve a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való joguk is biztosítva lesz ezáltal. De lenne még egy kérdésem: úgy tudom, a tavalyi pályázati ciklus 2012. február 29-ével lezárul, az új pályázati kiírás viszont 2012. április 1-jétől indul, ha igaz. Ebből is látszik, hogy kiesik egy hónap, mégpedig a március hónap, van-e a kormánynak megoldási javaslata, terve ezzel kapcsolatban?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Az elmúlt hetekben mind a jelnyelvi tolmácsszolgálatok, mind pedig a minisztérium munkatársai megkötötték azt a szerződést, amely ezt az egy hónapot szerződésben rendezte, így semmiféle kiesést nem jelent ez az egy hónap. Nem mellékesen köszönöm mindazok munkáját, akik országosan segítik ezt a feladatot. És csak szeretném jelezni, kérni, hogy amikor igaztalanul vádolják Magyarországot, akkor legalább ebben Göncz Kinga és mások álljanak ki Magyarország mellett!

Miért minden esetben a fogyasztó felelős az elfagyott vízóráért?

SPALLER ENDRE (KDNP): – Az utóbbi hetekben több ezer bejelentés érkezett csak a fővárosi vízszolgáltatóhoz szétfagyott mérőórákkal kapcsolatban. Fogyasztóvédő civil szervezetek is foglalkoztak a kérdéssel, ezért teszem, hozom ide a T. Ház elé. A fő vízmérő mindig a szolgáltató tulajdonában van. Fontos tudni azonban, hogy ennek épségéről, sérthetetlenségéről a fogyasztónak kell gondoskodnia. Például, ha a mérő elfagy, mert nem kellően szigetelték, vagy az aknamérő nem volt becsukva, az a fogyasztó felelőssége. Ha a mérő szabályszerűen van beszerelve, akkor minden hőmérsékleten működnie kell, azaz elvileg függetlenül attól, hogy hány fok van odakint, nem fagyhatna el. A lényeg, hogy 80 centinél mélyebben, tehát a fagyhatár alatt legyen a mérő az aknában. A fő vízmérő szerelését minden esetben a vízszolgáltató szakemberei végzik el. Elvileg nem fordulhat elő, hogy ennél magasabbra szerelik, a gyakorlatban azonban a fogyasztónak erre nincs ráhatása. A mérő mellett elfagyhat a vezeték is, ha nem szabályosan, nem elég mélyen vezették el. Ennek műszaki paramétereit a fogyasztó szintén nem ismerheti és nem ellenőrizheti.

– Államtitkár úr! Az aknát egy darab hungarocellel vagy egy kartondobozzal is szigetelhetjük. Megéri, hiszen több tízezer forintot spórolhatunk egy kis odafigyeléssel. Többen jelezték azonban, hogy nem mernek azonban hozzányúlni a mérőkhöz. A hatályos jogszabály szerint ugyanis a fagyott vízóra kicserélésének a költsége a fogyasztót terheli abban az esetben is, ha az elfagyás nem a saját hibájából történik.

• Mi a helyzet akkor, ha valaki szabályszerűen jár el, az óra mégis elfagy?
• Milyen lehetőségük van azoknak, akiknek a saját hibájukon kívül esetleg hibás beszerelés miatt fagyott el a vízórájuk?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szolgáltató az, aki beszerelheti, aki megváltoztathatja, aki javíthatja, de ettől még a házi ivóvízhálózat a fogyasztóhoz tartozik. Tehát a csonktól, ahogy jön a víz az utcán található vezetékben, a mérőórán keresztül egészen a csapig házi ivóvízhálózatnak minősül, és ilyenformán annak a fenntartása a fogyasztó kötelessége, azt megőrizni épségben és működtetni a fogyasztó kötelessége.

– Képviselő úr! Ön azt kérdezi, hogy miért minden esetben a fogyasztó felelős az elfagyott vízóráért. Visszakérdezhetnék: ki más lehetne? Mondhatnánk azt, hogy a szolgáltató, de abban a pillanatban a szolgáltató lehetetlen feladatot kap, mert minden egyes háztartásnál például ezt a védekezési munkálatot neki kellene elvégezni, ami képtelenség, fizikai lehetetlenség.

+

SPALLER ENDRE: – Államtitkár úr! Korábban számos olyan rendszer működött Magyarországon, ami állandósította a fogyasztók kiszolgáltatottságát. A legváratlanabb helyzetekben kaptak számlát, vagy valamilyen bírságot. Ezekben a helyzetekben nem volt kihez fordulniuk. Azok mellett a fogyasztók mellett emeltem most szót, akik önhibájukon kívül, esetleg hibás mérőóra-beszerelésből fakadóan fagy el ez a vízóra. Kérem az államtitkár urat, hogy ha mód van rá, akkor tekintsék át a szabályozást ezeknek a fogyasztóknak a védelme érdekében!

+

ILLÉS ZOLTÁN: – Képviselő úr! Teljesen jogos az ön kérése. Ráirányítja egy életszerű problémára a figyelmet, nemcsak az én figyelmemet, hanem mindazoknak a figyelmét, akik ezzel az üggyel foglalkoznak. Mindenféleképpen áttekintjük, megnézzük, és ha van mód korrekt módon a változtatásra, meg fogjuk tenni!

Miért nehezíti feleslegesen a kormány a betegek, az orvosok és a gyógyszerellátók életét?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Arra szeretném ráirányítani a figyelmét, hogy e hét csütörtöktől alapvetően megváltoznak a vényköteles gyógyszerek felírásának és kiváltásának szabályai. Egy vényen 30 napra lehet ezután gyógyszert felírni, és a kezelési időszakot is fel kell tüntetni. Azt gondolom, hogy a kormány által választott eszköz rossz. Ilyenformán könnyen sokmilliós kár és káosz keletkezhet a gyógyszerellátásban, a piac csaknem valamennyi szereplője számára felesleges veszteségeket okozhat.

– A betegek körülményesebben és drágábban jutnak a gyógyszereikhez. Sok, kistelepülésen élő idős honfitársunknak komoly problémát jelent egyébként ma is eljutni az első gyógyszertárig. Megnövekszik az orvosok leterheltsége, miközben elveszik tőlük a döntés lehetőségét, hogy meghatározzák, melyik beteget milyen időtartamra kezelnek az adott gyógyszerrel. Nőni fog a tb költsége is, többe fog kerülni a gyógyszerkasszának a havi adagokban kiadható ellátás. A háromhavi kiszerelés számos esetben olcsóbb, mint a három darab egyhavi, így a beteg vagy az E-Alap bánja. A támogatott szerek közül magasabb dózis nagyobb kiszerelése a támogatottabb jelenleg, például a koleszterincsökkentőknél, a szorongáscsökkentőknél. Ha kötelezően csak kisebb kiszerelés adható ki, a betegek elesnek ettől a támogatástól, továbbá a háromhavi magyar csomagolású gyógyszereket nem tudják a gyártók értékesíteni, ami jelentős veszteségeket okozhat nekik.

– Államtitkár úr! A kormány ismét elkerülte az egyeztetést a gyógyszerpiac szereplőivel, teljesen ellehetetleníti őket. Az elmúlt két év forráskivonásaival a folyamatos ellátást veszélyeztetik. Az a nagy kérdés:

• Kinek jó ez?
• Miért nehezíti feleslegesen a kormány a betegek, az orvosok és a gyógyszerellátók életét?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Való igaz, hogy az ellátórendszer fenntarthatósága érdekében, az adósságszolgálat biztosítása érdekében komoly lépéseket kellett tennünk. De azért azt ne felejtsük el, hogy a generikus gyógyszerkörben ősszel közel 20 százalékos, a tavaszi licit esetében pedig az első adatok szerint további 10 százalékos árcsökkenést sikerült elérni. Nagyon sokan vannak, akik ezt a 20 százalékos árcsökkentést már érzik akkor, amikor fizetnek a patikában.

– Képviselő úr! Számos intézkedést tettünk a gyógyszertámogatás és az ellátórendszer fenntarthatósága érdekében, tehát, amikor ilyen szavak hangzanak el, hogy ellehetetlenítik és a többi, akkor ezeket is vegyük figyelembe. Beszélhetnénk még a biológiaterápiák kontroll alá vételéről, miként a háromhavi gyógyszerfelírásról is. Ezt sokan bírálják, pedig a célja „csak” az, hogy a lakosság kedvezőbben jusson hozzá a gyógyszerekhez. Forintonként, fillérenként kell összeraknunk azokat a megtakarításokat, amelyekkel a gyógyszer-támogatási rendszer fenntartható lesz.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Ha valóban a gyógyszer-takarékosság és a költséghatékonyság lenne a cél, és ez a szándék vezetné a kormányzatot, akkor mielőbb bevezetné az e-receptet, melynek révén valóban komoly megtakarítás lenne lehetséges.

+

SZÓCSKA MIKLÓS: – Képviselő úr! Dolgozunk az e-recepten is, miközben áremelkedésekkel riogatják a polgárokat. Úgyhogy azt kérem, képviselő úr, várjuk ki a végét a különböző intézkedéseknek!