„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Karitatív összefogás a válság sújtotta Ukrajnáért!

VEJKEY IMRE (KDNP): – Államtitkár Úr! Számos kezdeményezés indult útjára az elmúlt hónapokban, amelyek közös célja, hogy a kárpátaljai és az ukrán humanitárius helyzeten javítsanak. A háború sújtotta kelet-ukrajnai területek viszontagságai hamar tovagyűrűztek az ország nyugati részeibe, ahol az ukrán-ruszin-orosz kisebbség mellett jelentős magyar kisebbség is él. A családok mindennapi megélhetése nemcsak az általánosan alacsony bérek miatt forog veszélyben, hanem az egész országban tapasztalható infláció miatt is. Csak szemléltetés céljából mondom: Kárpátalján az elmúlt időszakban a közüzemi díjak az azt megelőző időszak három-négyszeresére emelkedtek. A tél során tapasztalt páratlan hazai és más határon túli magyar lakta területekről érkező összefogás valamelyest enyhíteni tudta a lakosság nélkülözését, de azt gondolom, most a jó idő beálltával is szükség van a keleti határainkon élő magyar és más nemzetiségű embertársaink megsegítésére.

– Számos szervezet vett részt az eddig felajánlott segélyek összegyűjtésében, többek között a Magyar Katolikus Egyház és Karitász, a Református Szeretetszolgálat, a Máltai Szeretetszolgálat, de ezek mellett több civil szervezet, helyi közösség is. Itt szeretném megjegyezni, hogy a KDNP parlamenti frakciója külön is támogatta a rászoruló kárpátaljai magyar testvéreinket. Mindezek alapján kérdezem:

– Milyen anyagi vagy tárgyi segítséget tud nyújtani hazánk a kárpátaljai magyarságnak és Ukrajnának?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Olyan kérdésről van szó, amely, bízom benne, hogy minden párt soraiban ülők számára fontos kérdés, és így is kezelik ezt, hiszen Kárpátalján és egész Ukrajnában olyan helyzet állt elő, amilyennel – szerencsére mondhatom – nem nagyon találkoztunk az utóbbi évtizedekben. Olyan mértékű a jövedelmeknek az elértéktelenedése és mellette olyan mértékű a megélhetéshez szükséges költségek megemelkedése, hogy egészen egyszerűen ellehetetlenültek az ukrajnai és kárpátaljai családok, ahogy ön is mondta, többszörösére nőnek az energiaárak, többszörösére nőnek a rezsidíjak, miközben a pénz és a jövedelmek elinflálódnak. Így egy családnak arra sincsen lehetősége, arra sincsen megfelelő keret, hogy akár csak a saját rezsijét kifizesse, nem is beszélve arról, hogy utána hogyan jut élelmiszerhez, hogyan jut ruhához, hogyan sikerül a létfenntartáshoz szükséges összegeket előteremteni.

– Képviselő Úr! Fokozott szükség van Kárpátalján mindenfajta segítségre. Többször beszéltünk itt már többféle gyűjtésről. Ha a saját kis közösségünket, a saját plébániánkat veszem példaként elmondhatom: az elmúlt évtizedekben soha nem gyűlt össze akkora adomány, mint azon a vasárnapon, amikor a katolikus egyház a kárpátaljaiak megsegítésére gyűjtött adományokat. A Karitatív Tanácsnak az öt tagszervezete, amelyek közül ön is néhányat említett, Máltai Szeretetszolgálat, Katolikus Karitász, Magyar Vöröskereszt, Magyar Református Szeretetszolgálat és a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány, valamint a hozzájuk csatlakozott Egységes Magyar Izraelita Hitközség, Johannita Segítő Szolgálat, Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat egy nyolc kamionból álló adományt visz Kárpátaljára a következő napokban, egy részét Kárpátaljára, a másikat pedig a Kárpátokon túlra. 132 ezer euró összértékű szállítmány, tartós élelmiszerek elsősorban a Kárpátokon inneni, a gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek pedig a Kárpátokon túli részre. Ma reggel kezdődött ezeknek a bepakolása.

+

VEJKEY IMRE: – Államtitkár Úr! Válaszát köszönve meg kell állapítanom és ki kell mondanom: morálisan rendkívül helyesen cselekszik a magyar kormány, amikor napról napra további segélyeket juttat el Ukrajnába. Az ott élők helyzete az IMF által diktált gazdaságpolitika és ezáltal a szakadatlanul növekedő rezsi, a bérek elértéktelenedése és a növekvő munkanélküliség miatt sajnos teljesen reménytelen. 

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Ami fontos a magyar állam részéről, és ami teljesen más, mint a korábbi idők támogatáspolitikája ebben a rendkívüli helyzetben, az az hogy igyekeztünk a gyermekétkeztetést is támogatni Ukrajnában, Kárpátalján. Tehát azoknak a magyar családoknak segíteni, akiknek a gyereke magyar iskolába jár ott igyekszünk ezt a fajta szolgáltatást is nyújtani, hiszen a családok egy jó részének nem lesz erre pénze. Emellett nyilván igyekszünk mindenfajta közösségnek, pedagógusoknak és másoknak is segítséget nyújtani. Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a nyári időszakban minél több kárpátaljai magyar gyereknek is legyen lehetősége Magyarországon békés körülmények között egy-két hetet eltölteni.

És a Legfőbb Ügyészség?

BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): – Legfőbbügyész-helyettes Úr! A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatásokról szóló törvény egyértelműen elkülöníti az ügyfelek vagyonát a társaság vagyonától, éppen ezért soron kívül kiadhatóvá teszi a vagyont az ügyfeleknek. Igaz kell legyen ez a Buda-Cash-ügyben is. Nyilvánvaló azonban, hogy a Buda-Cash Brókerház Zrt.-nél történt bűncselekmények elkövetőinek majdani jogerős elítélését követően végrehajtandó vagyonelkobzás nem érinti, nem érintheti az ügyfelek vagyonát. Egész eddig azonban hónapok óta senki nem kapta vissza ezt a neki jogosan visszajáró vagyont.

– Legfőbbügyész-helyettes Úr! A Legfőbb Ügyészség felügyeli a nyomozást, illetve a nyomozás törvényességét. Az új hírek szerint változni látszik a nyomozó hatóság gyakorlata ebben a témában. Kérem a mondja meg:

– Ha nem adható ki ez a vagyon, akkor miért nem?

– Ha pedig kiadhatónak tartja, meg tudja-e erősíteni itt, a parlament nyilvánossága előtt azt, hogy törvény szerint ezek a vagyontárgyak visszajárnak az ügyfeleknek? 

+

BELOVICS ERVIN, legfőbb ügyész helyettese: – Képviselő Úr! A különösen jelentős kárt okozó csalás bűntett és más bűncselekmények miatt a Készenléti Rendőrség, Nemzeti Nyomozó Iroda illetékes főosztálya előtt folyamatban levő, a Buda-Cash Brókerház Zrt.-t érintő ügyben kényszerintézkedések foganatosítására került sor. A lefoglalás jogszabályi alapját a büntetőeljárásról szóló törvény 151. §-ában írtak, míg a zár alá vétel jogszabályi alapját a  159. §-ában meghatározottak képezik.

– A nyomozás, illetve a kényszerintézkedések elrendelését követően az egyébként igen szerteágazó és bonyolult megítélésű ügyben a tényállás tisztázása során derült ki, hogy olyan számlák zárolására is sor került, amelyek az ügyfélvagyon részét képezik. Ezért a Vagyon-visszaszerzési Hivatal a törvényesség biztosítása érdekében 2015. április 28-án feloldotta a Buda-Cash Brókerház Zrt. két pénzforgalmi számlájára elrendelt zár alá vételt. Az érintett számlák zárolását tehát megszüntették, és a számlákon szereplő összegeknek az ügyfelek részére történő kifizetése iránti intézkedések folyamatban vannak. A problémakört az ügyészség a jelentőségére figyelemmel folyamatosan figyelemmel kíséri, és annak indokoltsága esetén haladéktalanul fellép a befektetőket ért hátrányok elhárítása érdekében. 

+

BÁRÁNDY GERGELY: – Legfőbbügyész-helyettes Úr! Bonyolult volt a válasz szövege, de abból azt értettem ki, hogy a Legfőbb Ügyészség e tekintetben egyetért az én felvetésemmel, hogy ezeket a vagyontárgyakat ki kell adni. Ezt előrelépésnek tartom, és örülök annak, hogy ugyan hosszas folyamat után, de végül a jogos vagyontárgyaikhoz hozzájuthatnak majd a károsult ügyfelek. Azonban mindenképpen meg kell említeni: az kevéssé helyeselhető elvi alap, hogy hónapokig, bár a jogszabály azt írja elő, hogy ez a pénz visszajár, mégsem tudnak intézkedni, és ha valaki bizonyítani tudta, hogy ez neki visszajár, akkor sem tudta visszakapni a vagyontárgyait. Tehát azt gondolom, hogy a Legfőbb Ügyészség és a rendőrség is mulasztott, ha mást nem, legalább azt, hogy erős késedelembe esett.

+

BELOVICS ERVIN: – Képviselő Úr!  Elengedhetetlenül szükséges volt a tényállás tisztázása, konkrétan annak a felderítése, hogy egyes vagyonelemeknek ki a tulajdonosa. Abban az esetben ugyanis, ha olyan fiktív számlák alapján került volna sor a vagyonelemek visszajuttatására, amelyekről esetleg később kiderül, hogy valójában a Buda-Cash tulajdonosai a háttértulajdonosok, akkor azt gondolom, hogy nyilvánvalóan törvénysértés történt volna. A tényállás tisztázását követően viszont haladéktalanul megtörtént azon vagyon felszabadítása - és ez az ügyféli vagyon -, amelynek tekintetében se lefoglalásnak, se elkobzásnak, se vagyonelkobzásnak nem lehet törvényesen helye. Tehát ezeket a vagyonelemeket vissza kell juttatni a jogos tulajdonosaiknak.

Mi kell még, hogy meghallják az ágazat dolgozóinak szavát?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár Úr! Pénteken részt vettem a szociális ágazat dolgozóinak demonstrációján, ami az Alkotmány utcában ért véget, és az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Az egyik szemem sírt azért, mert ennyi év után is még ott tartunk, hogy lehetetlen élethelyzetben vannak szociális pályán dolgozók az alacsony bérük miatt, lehetetlen helyzetben, egyik napról a másikra élve. A másik szemem nevetett, mert öröm volt látni, hogy ilyen összefogás van a szférán belül, sőt más szakmának, más ágazatoknak a képviselői, érdekvédelmi szervezetei is részt vettek a demonstráción, hogy ezzel fejezzék ki együttérzésüket a szakma dolgozói iránt. Tisztában vannak a szféra dolgozói azzal, hogy mi történt eddig, mi várható, de nem elégedettek ezzel. Több tízezer ember a létminimum alatt marad, ha július 1-jével ez a minimális, könyöradomány jellegű bérkompenzáció megtörténik.

– Államtitkár Úr! Az életpályamodellt még sehol nem látjuk, a kanyarban sem, a 2016. évi költségvetés nem tartalmazza. A szférában dolgozók, érdekvédelmi szervezetek kiszámolták, hogy a költségvetésben a bérfejlesztésre 30 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy egy minimálisan elvárható, sőt az életben maradáshoz és normálisabb magyarországi, mert európainak nem mondható életet élhessenek azok, akik ezt a segítő, mindennapi küzdelemmel és lemondással járó hivatást választják. Ne kelljen olyan élethelyzetben lenniük, hogy a velük szemben ülő kliens, akiken segíteni kéne, azok jobb egzisztenciális állapotban vannak, mint a segítő szakma résztvevői. Egyenes választ várok, nem kitérő válaszokat, nem felsorolást.

– Mikor lesz normálisan elfogadható életpályamodell?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:  – Képviselő Úr! A szociális szférában dolgozóknak az emberfeletti munkájával szerintem mindenki tisztában van, és mindenki úgy gondolja, hogy az az anyagi elismerés messze nem fedezi azt, amit ők tesznek azokért az emberekért, akik tényleg a legnehezebb helyzetben vannak. Sokszor nemcsak lelki, de fizikai megpróbáltatást is jelent ilyen esetben szociális intézményben dolgozni. Éppen ezért a kormány, ahol tudta, és látta, hogy van lehetősége ágazati bérpótlékra vagy más fizetésemelésre, ott igyekezett is megtenni. Az a furcsa hatás jött létre, hogy a többi ágazatban elfogadott életpályák vagy béremelések ebből az ágazatból is elszívják a munkaerőt, és sokan gondolkoznak azon, hogy a más ágazatban megemelt összegű életpályát válasszák. Ezért volt fontos nekünk az, hogy 2014. január 1-jétől ágazati bérpótlékot vezessünk be. Ezt az elmúlt években mindig tartottuk, és ezt a 12 milliárd forintos költségvetési tételt folyamatosan szerepeltettük, és szerepeltetjük a költségvetésben. Ez tekinthető az itt lévő bérnövelés első lépésének.

– Képviselő Úr! A kormány május 20-án döntött arról, hogy az előző években keletkezett bérfeszültségnek az oldására további forrásokat biztosít. A  2015. évi költségvetésben ez 7,6 milliárd forint, a jövő évi költségvetésben pedig ennek a duplája lesz. Ennek pedig az az oka, hogy a minimálbér nagymértékű megemelése miatt sokaknak felemelkedett a bére a kevesebbet keresők közül, míg mások, akik régebb óta dolgoznak, vagy magasabb iskolai végzettségük van, ehhez képest nem kerestek többet, csak adott esetben ugyanennyit. Éppen ezért a régebb óta vagy magasabb szakmai végzettséggel rendelkezőknek a fizetését emeli most meg a kormány július 1-jével. Bízunk benne, hogy az eddigi 7-8 ezer forint mellé, így 12 ezer forint is kerülhet pluszban a szociális dolgozók borítékjába havonta.

+

VÁGÓ SEBESTYÉN: – Államtitkár Úr! Ez messze van még attól, hogy életpályamodell legyen. Nem bérpótlékokra, hanem bérkompenzációra van szükség, tényleges életpályamodellre van szükség. A szociális szféra dolgozói, diplomával rendelkezők, akik már régóta a szakmában dolgoznak, elmondták: ők senkit nem fognak hátrahagyni, szemben a kormánnyal, aki nemcsak az út szélén hagy embereket, hanem belerúgja őket az árokba. Ők senkit nem fognak hátrahagyni, azt a 30-40 ezer embert sem fogják hagyni, akik most a július 1-jei pótlékadásból, bérkompenzációból kimaradnak.

– Államtitkár Úr! Kérem, hogy legyen szociális életpályamodell. Itt van a remek alkalom, költségvetés tárgyalása, költségvetés elfogadása. Fogadják el a módosító indítványunkat, amiben 30 milliárd forintot különítenénk el erre a célra. Ne húzogassák az oroszlán bajszát! A demonstráción a tömegben emberektől, szociális ágazati dolgozóktól azt hallottam, hogy a legvégsőkig el fognak menni, valószínűleg hasonló lépésekre szánják el magukat, mint néhány évvel ezelőtt a rezisztensek, és elképzelhető, hogy polgári engedetlenség lesz a vége. 

+

RÉTVÁRI BENCE:  – Képviselő Úr! Valószínűleg csak nyelvbotlásból mondott rezisztenseket a rezidensek helyett. Mind a kettő az egészségügyben értelmezhető fogalom, de nem mindegy, hogy melyikkel foglalkozunk. Amit ön mondott, 30 milliárd forint. Azért adja össze, képviselő úr, hogy a minimálbér emeléséből, az ágazati bérpótlék 12 milliárdjából, a jövő évi kétszer 7,6 milliárd forint több mint 15 milliárdjából majdnem ott vagyunk, sőt, ha a minimálbér-emelést hozzátesszük, akkor előrébb vagyunk, mint az önök által javasolt 30 milliárd forint. És nyilván a személyi jövedelemadó-csökkenésből is az a jövedelem ott marad a családoknál.

– Képviselő Úr! Ez persze még nem annyi, mint  amit mi is szeretnénk adni, csak nekünk az a hozzáállásbeli különbségünk a szocialistákhoz képest, hogy nem hitelekből, hanem a gazdaság teljesítményéből kívánunk ezeknek az embereknek bérpótlékot adni, mert az fenntartható, illetőleg nem kívánjuk elvenni tőlük az egyhavi bért, mint azt az előző időszakban megtették az MSZP-SZDSZ-kormány idején. Tehát ön is láthatja, itt rendszeresen és folyamatosan igyekszünk ezeknek az embereknek a helyzetén is javítani, és számíthatnak a következő években is a kormányzat támogatására.

Mikor engedik már végre el Farkas Flórián miniszterelnöki biztos kezét?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Miniszter Úr! A Lehet Más a Politika 100 milliós nagyságrendben tárt fel a pazarló, hűtlen kezelés és a korrupció gyanúját is felvető költekezéseket a „Híd a munka világába” programmal kapcsolatban. Elképesztő kiadásokra mutattunk rá az irodavásárlásoknál, a bútor- és számítógép-beszerzéseknél, a rezsiköltségeknél, az autóbérléseknél, a benzinköltség-elszámolásoknál, a munkatársak csapatépítésénél, tanulmányok írásánál, és sorolhatnám. Messze a józan elvárásokat meghaladó kiadásokról van szó. A projekt vezetője az Országos Roma Önkormányzat, amelynek a korábbi vezetője Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő, frakcióvezető-helyettes, miniszterelnöki biztos, akinek a botrányos programhoz is köze van, hiszen ő a vezetője a projekt forrásait kezelő foglalkoztatási szövetkezetnek.

– Amikor korábban számon kértük a kormányon a program kivizsgálását, lényegében alig történt valami. Az elmúlt hetekben azonban újabb fordulatot vett az ügy: az LMP feljelentése nyomán végül mégiscsak beindult a nyomozás. A NAV megszállta az ORÖ székházát, iratokat foglaltak le, már amiket egyáltalán a székházban találtak, hiszen addigra már nagyüzemben folyt az iratmegsemmisítés. A „Híd a munka világába” program botránya mellett több másik botrány is kirobbant az ORÖ háza táján, mindenféle Farkas Flóriánhoz köthető gazdasági elszámolási ügy. Miniszter Úr!

– Önnek mint a Miniszterelnökséget vezető miniszternek, személyesen megvan-e a bizalma Farkas Flórián miniszterelnöki biztos irányában a történtek után?

– Töretlenül kiáll-e a kormány Farkas Flórián mellett?

– Teljes mértékben bíznak-e benne továbbra is?

– Maradhat-e miniszterelnöki biztos, maradhat-e a Fidesz frakcióvezető-helyettese, maradhat-e parlamenti képviselő?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Ha megengedi, azzal kezdeném, hogy reményeim szerint nem kell fognunk Farkas Flórián miniszteri biztos kezét, tekintettel arra, hogy megáll a saját maga lábán. Aki a magyar államban, különösen Orbán Viktor kormányában tisztséget vállal, azzal szemben alapvető elvárás, hogy a törvényeket tartsa be, a rábízott vagyonnal a jó gazda gondosságával bánjon, egyébként pedig a rábízott hivatalban is minden szempontból a törvényesség érvényesüljön. Aki ezt saját magára nézve nem tudja megtenni, az előbb-utóbb kénytelen ennek viselni a következményeit. Tehát azt remélem, hogy Farkas Flórián képviselőtársam megáll a saját maga lábán és nem kell a kezét fognunk. Másrészről pedig már többször mondtam önnek, képviselő úr, hogy ezekben az ügyekben rendkívül fontos a körültekintő, alapos vizsgálat. Tudomásom szerint ön áprilisban találkozott Balog Zoltán miniszter úrral, aki hasonlóképpen tájékoztatta önt erről. Tudomásom szerint a rendőrség is nyomoz az ügyben több feljelentés és közérdekű bejelentés alapján, és tudomásom szerint lezárás előtt van az a vizsgálat, amely az EMMI-ben folyt, és amelybe az emberi erőforrások minisztere önnek betekintést nyújt.

– Képviselő Úr! Hiszem, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű közösség bármilyen vezetője, szervezeti vezetése vonatkozásában fölmerült vádak esetében a magyar társadalomban és különösképpen a megválasztott képviselőknél elvárható a különös gondosság. Elvárható a különösen körültekintő eljárás, amikor bármilyen vád megfogalmazódik, hiszen egy ilyen váddal, alappal vagy alap nélkül, nagyon könnyen jó ügyeket is le lehet járatni. S attól, ha egy vezető hibázik vagy vezetők hibáznak, még nem biztos, hogy az ügy rossz, illetve ez nem vonhatja kétségbe azt, hogy segítségre szorulnak azok a társadalmi csoportok, akik a képviseletüket rábízták a képviselőre.

+

IKOTITY ISTVÁN: – Miniszter Úr! A Lehet Más a Politika részéről különösen fontosnak tartjuk a felzárkózást, különösen fontosnak tartjuk azt, hogy ez a nagy összeg, amiről itt szó van, eljusson azokhoz az emberekhez, akiknek leginkább szükségük van rá, akik érdekében ez a felzárkózási program történik. Amikor ezt a programot elkezdtük vizsgálni, akkor rájöttünk a problémákra, a gyanítható visszaélésekre, és elkezdtük ezeket különböző módon felderíteni. Amikor megtettük a rendőrség felé a feljelentést, akkor a megfelelő eljárás elindult. Azt szeretnénk, hiszen itt vagyunk a parlamentben, jó lenne, ha ennek a dolognak legalább egy politikai felelőse is lenne. Ezért tettem fel önnek azt a kérdést, hogy maradéktalanul bíznak-e az éppen jelen nem lévő Farkas Flóriánban. Az ő felelőssége nyilván nem megkérdőjelezhető, ezért érdekel bennünket, hogy mi az ő szerepe ebben, az övé-e a felelősség, vagy kié a felelősség?

+

LÁZÁR JÁNOS: – Képviselőtársam! Mindazt megerősítve, amit eddig mondtam, csak aláhúzni tudom: ha Farkas Flórián képviselőtársunk nem tudja a szerepét az ügyekben tisztázni, amely ügyekről egyébként kétséget kizáró módon kiderült, hogy törvénytelenek, akkor a miniszterelnök úr természetesen meg fogja tőle vonni a bizalmát, ez nem is lehet kérdés. Ezért mondtam a legelején, ebben a kormányban nagyon fontos, hogy akire feladat bízatik, az magára és az általa képviselt ügyre a törvényességet elsődleges vonalmércének tekintse. Ez vonatkozik Farkas Flórián képviselőtársamra is. Azt a lehetőséget azonban biztosítani kell, főleg a mai közéleti viszonyok közepette, hogy Farkas Flórián képes legyen bebizonyítani, hogy helyesen járt el. De sokkal fontosabb a magyarországi cigányság ügye annál, mint hogy pártpolitikai csatává süllyesszük. Ezért azt kérem öntől és a pártjától, adják meg a lehetőségét annak, hogy az ORÖ, illetve ez a szervezet tudja tisztázni az egymás közötti viszonyokat, és az igazságszolgáltatás ebben a kérdésben el tudjon járni, hogy kellőképpen tisztán lássunk.

Újak jönnek és egyre éhesebbek?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Képviselőtársaim! Tanulságos héten vagyunk túl a 2016-os költségvetés tárgyalását illetően. Az agrárvitanap ellenzéki szószólói nem rejtették véka alá, hogy számukra a közérdektől sokkal fontosabb az önérdek. Gőgös Zoltán képviselőtársunk a hortobágyi nagybirtokosok érdekeit védte könnyes tekintettel, válogatás nélkül mindenkit tegezve a tisztelt Házban. Vérzik a szíve Gőgös Zoltánnak, hiszen véget ért az a korszak, amikor barátja, Lajtos István a szocialista kormányzás idején a Hortobágyi Nemzeti Parkban 2200 hektár állami földre tette rá a kezét, hektáronként kevesebb mint 3 ezer forintért. Ez harmada volt az akkori piaci árnak. Ez éves szinten 370 millió, azaz napi több mint 1 millió forint állami támogatást jelentett a szocialista havernak. Mint köztudott, ez idő tájt volt Gőgös Zoltán a tárca államtitkára.

– Képviselőtársaim! Szerencsére ez az idő már a múlté, de újak jöttek és egyre éhesebbek! Nemrég hallhattunk arról, hogy Sallai R. Benedek LMP-s képviselőtársunk a napokban úgy írt önmagáról a bejegyzésében, őt idézem: „Nem egyszerű az új agrároligarchák élete. Ha egy évben nem szankcionálna az a fránya MVH, akkor lenne esélyem, hogy további 3 misi felé toljam a területalapút.” Igen, újak jöttek és egyre éhesebbek. Folytatva Sallai R. Benedek naplójából: „A feleségem most még jobban utálja a Fideszt, és le sem írom, hogy miket mondott Fazekasról.”  Az LMP-s agrárbáró, mert a naplójában így is nevezi önmagát, némi álmodozásról is szó esik, amikor Csányi Sándort kollégájának nevezi, és utol kívánja őt érni. Joggal kérdezem tehát: 

– Vajon valóban azért küldték őt a parlamentbe, hogy saját zsákmányszerzéséről álmodjon?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Úgy látom, egyre inkább egy nemtelen vita bontakozik ki a tisztelt Házban ezzel a „földet a gazdáknak” programmal kapcsolatosan. Egyrészről az a legbántóbb, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik pontosan tudják, hogy mi történt ebben a programban, de mégis mást állítanak az Országgyűlés falai között. Említette Gőgös képviselő urat, akinek azért visszatetsző aggódnia a kis gazdákért mert az ő államtitkársága idején a 600 ezer hektár állami termőföldet nagyjából 600 szerződéssel fedték le, most viszont ugyanerre a mennyiségre több mint 7500 gazda van. Szeretném kiemelni, azt az 53 olyan nagybirtokot, ahol egyesével 500 hektárnál nagyobb területeket is béreltek. Ezen a területen most több mint 1500 az új nyertes gazda, és körülbelül ugyanekkora a számuk a fiatal gazdáknak.

– De ugyanígy visszatetsző az, amit Sallai Róbert Benedek képviselő úr tesz: délelőtt megműveli azt a termőföldet, amit használ, délután pedig bejön a parlamentbe, fölveszi a zakóját, és azt mondja, hogy csak politikai hátszéllel lehet, mondjuk, a „földet a gazdáknak” programban nyerni. Délelőtt azt mondja otthon, hogy milyen jó az a területalapú támogatás, amit megkap, zsebre tesz, mondjuk, 240 hektár után nagyjából 16 millió forintot, délután pedig  bejön a parlamentbe, és azt mondja, csak a nagyok kapnak agrártámogatást. Az a legbosszantóbb ebben a kérdésben, hogy folyamatosan elbeszélünk a tények mellett, egészen pontosan: az ellenzéki képviselők elbeszélnek a tények mellett, és nem hajlandók észrevenni azt, hogy az állami földhasználatnak most már nagyjából több mint 80 százalékát a természetes személyek kisgazdaságokban használják. Még azok sem hajlandóak ezzel szembesülni, akik egyébként nyertesei ennek a „földet a gazdáknak” programnak, akár saját kft.-n, akár céghálón keresztül, akár kedves feleségen át.

+

PÓCS JÁNOS: – Államtitkár Úr! Azt mondta válaszában, hogy Sallai R. Benedek délelőtt földet műve. Szintén egy szó szerinti idézet a naplójából, ott a földművelést kihagyja, azt írja: „Szóval, jártatom a számat, mi mást tehetnék kezdő politikusból lett agrároligarchaként.”

Talán emlékszünk rá, amikor Szent György-napkor Sallai R. Benedek cifraszűrbe bújva mondta el a beszédét. Úgy gondolom, ez is ékes példája annak: ha a farkas báránybőrbe bújik, attól nem bárányabb lesz, hanem egyre farkasabb. 

+

BITAY MÁRTON ÖRS: – Így van! Azt gondolom, hogy nem az a probléma egyébként, hogy képviselő úr nyertese a „földet a gazdáknak” programnak, túrkevei gazdaként nyugodtan nyerhet a túrkevei „földet a gazdáknak” programban. A probléma az, hogy utána bejön a parlamentbe, és azt mondja, hogy csak politikai hátszéllel lehet nyerni. Nekem pedig az az állításom, hogy a saját mondatainak önmaga a cáfolata, mert kiválóan lehet látni, hogy amit mond az nem úgy van.  Ha kezdő politikusként agrároligarcha címre tör, ehhez sok sikert kívánok neki; 240 hektár nem kevés föld, de azt gondolom, hogy ez még mindig a családi közepes méretek kategóriájába tartozik. Abban reménykedem, hogy a következő években még több földet fogunk tudni adni a gazdáknak használatra, és még több nyertese lesz az állami földeknek.