Mennyit ér az Alkotmány?

Egy alkotmányos berendezkedést négyféle módon lehet kikezdeni: az Alkotmány következmények nélküli megsértésével; az alkotmányellenes jogszabályok gátlástalan és ismétlődő meghozatalával, kibocsátásával; az alkotmány folyamatos szapulásával; végül nyakló nélküli alkotmánymódosítások ötlethalmazával.

„Ha az emberek tudnák, hogyan készül a virsli
és a törvény, nem ennék meg az előzőt, és nem tartanák be az utóbbit.”
(Angol  mondás)

Nem sztárügyvéd, pedig milliókat kereshetne. Salamon László a KDNP parlamenti frakciójának alkotmányjogra szakosodott politikusa. Van mivel foglalkoznia! Sorozatban terjeszt az Országgyűlés elé a kormány alkotmánymódosító javaslatokat.  Legutóbb hármat, és - mint hírlik - már útban van a negyedik, ötödik is, kormányválság közepette…– Szólt is, szólt róla újra és újra a Tisztelt Házban. Nem először, s feltehetően nem utoljára…

Méltó-e ez az alkotmány a tiszteletre és védelemre?

– Meggyőződésem, hogy a jelenlegi Alkotmány alapvetően megfelel egy demokratikus jogállammal szemben támasztható elvárásoknak, és korrekciókkal magát az intézményrendszert azonban tökéletesíteni lehet. Röviden azért annyit szeretnék leszögezni: alkotmányos rendszerünk működése valóban recseg-ropog. Ez részben alkotmányos megoldásokkal kapcsolatos kérdéseket vet fel, vagyis vitathatatlanul van min alkotmányos rendszerünkön változtatni, van min módosítani. Hozzá kell azonban tenni: az alkotmányos rendszer működése az én véleményem szerint nagyobbrészt inkább a szereplőkön múlik… De, tudomásul kell, kellene venni: Alkotmány fundamentális értékekre épül, amely az egész nemzet, az egész társadalom talpkövéül szolgál. Értékei őrzendők és óvandók! Elfogadhatatlan, hogy „egyesek” az Alkotmány szabályait leküzdendő akadályoknak tekintik. Ha bármely politikai természetű probléma megoldására alkotmánymódosításért kiáltunk, ha az Alkotmányt oly magától értetődő könnyedséggel egy napon háromszor is módosíthatjuk, mintha a porolás rendjét meghatározó házirend szabályainak javítgatásairól lenne szó, akkor nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Magyarország nem rendelkezik stabil alkotmányos rendszerrel.

– Egy alkotmányos berendezkedést négyféle módon lehet kikezdeni: az Alkotmány következmények nélküli megsértésével; az alkotmányellenes jogszabályok gátlástalan és ismétlődő meghozatalával, kibocsátásával; az alkotmány folyamatos szapulásával; végül nyakló nélküli alkotmánymódosítások ötlethalmazával… Remélem, világossá vált: a magyar alkotmányt évek óta úgy kezeljük, mint egy gittegylet alapszabályát. És ha továbbra is ezt teszi az Országgyűlés, akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy az Alkotmányt egyre többen nem fogják ebben az országban többre becsülni, mint egy gittegylet alapszabályát.

Sokan nem ismerik, hogy az Alkotmány stabilitásának
milyen nemzetközi eszközei vannak…

– Jó néhány országban úgy lehet Alkotmányt módosítani, hogy az Országgyűlés módosítja az Alkotmányt, utána a parlamentet feloszlatják, kiírnak egy új választást, és ha az újonnan megválasztott parlament a korábbi parlament által elfogadott szöveget szó szerint megerősíti, akkor lép érvénybe, és akkor válik hatályossá az alkotmánymódosítás. Vannak országok, ahol alkotmánymódosítási moratóriumot tartalmaz az alkotmány szabálya. Tehát nem engedi meg az Alkotmány bizonyos időn belül ismételt alkotmánymódosítás megvalósítását. Jó néhány országban az alkotmánymódosítás érvényességéhez annak népszavazásra bocsátása szükséges.  Van olyan megoldás is – ezt nem pártolnám, mert úgy gondolom, nem igazán célszerű –, ahol az Alkotmány bizonyos rendelkezéseit az alkotmány önmaga nyilvánítja megváltoztathatatlannak. Az időskorúak tudják: annak idején, a rendszerváltás előtt, az egyetemen csak ilyesmiről hallhattak.

Nézzük az előttünk fekvő, legújabb alkotmánymódosítást!

– A kormány azért akarja az Alkotmányt módosítani, hogy a továbbiakban a Magyar Honvédség békefenntartásban történő részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről ne az Országgyűlés, hanem a kormány döntsön. A javaslat indokolásában a kormány arra hivatkozik, hogy igazodva külpolitikai elvárásokhoz, a hatékonyabb nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében szükséges a kormány döntési jogkörét kibővíteni.

– Az indokolásban foglaltak engem nem győznek meg a javaslat elfogadásának szükségességéről. Nem tudjuk, milyen külpolitikai elvárások fogalmazódtak meg velünk szemben, és hogy miben kell hatékonyabbá tennünk a nemzetközi együttműködésben történő részvételünket, hiszen egy korábbi alkotmánymódosítás folytán a NATO és az Európai Unió döntésein alapuló csapatmozgásaink fölött már most is a kormány diszponál.  Arra is szeretnék emlékeztetni: alkotmányjogunkban - kivételek és ellenpéldák ellenére - szinte az Aranybulláig visszavezethető tradicionális megoldás az, hogy a magyar haderő határainkon kívüli alkalmazásáról a végrehajtó hatalom legalábbis egyedül nem rendelkezhetett.  A rendszerváltozáshoz kapcsolódó 1989-es alkotmánymódosítás e történelmi tapasztalatokból kiindulva utalta az Országgyűlés hatáskörébe a Magyar Honvédség határainkon kívüli alkalmazásáról szóló döntést. Ezt az elmúlt tíz évben nemzetközi katonai és politikai integrációkban történő részvételünk okán módosítottuk, biztosítva ez által a NATO- és az európai uniós tagságainkból eredő elkötelezettségeink gördülékenyebb, operatívabb teljesítését.

– A mostani javaslat azonban anélkül, hogy konkrét és kellő súlyú indokát adná, teljesen kiüresíti az Országgyűlés említett hatáskörét. Az így beépítendő kivételek teljesen felemésztik a főszabályt. Valójában az alkotmánymódosítás elfogadása eredményeként minden csapatmozgás a kormány hatáskörébe kerülne, és az kikerülne az Országgyűlés döntési jogköréből. Visszatérve az alap-megközelítéshez: ezt a javaslatot a felesleges és indokolatlan alkotmánymódosítás iskolapéldájának tartom. Annak sem örülök, hogy teljesen kiüresedik az Országgyűlés említett, a Magyar Honvédséggel kapcsolatos irányító hatásköre, de talán még ennél is komolyabb problémának tartom, hogy az Alkotmány újabb toldozgatásával-foldozgatásával feleslegesen koptatjuk, rongáljuk az Alkotmány szövetét.

Bartha Szabó József