Az Országgyűlés legutóbbi ülésén titkos szavazással választotta alkotmánybíróvá Balsai István Fideszes országgyűlési képviselőt, az Antall-kormány volt igazságügy-miniszterét, Pokol Béla egyetemi tanárt, Szalay Péter ügyvédet, Szívós Máriát, a Fővárosi Bíróság tanácselnökét és Dienes-Oehm Egon korábbi nagykövetet, nemzetközi magánjogászt. A voksolás eredménye szerint Pokol Béla 298 igen és 50 nem, Dienes-Oehm Egon 268 igen és 78 nem, Balsai István 265 igen és 81 nem, Szívós Mária 263 igen és 82 nem, Szalay Péter pedig 263 igen és 85 nem szavazatot kapott.

Az eseményt cirkusz kísérte a javából. Mesterházy Attila pártelnökkel az élén, az egész eljárást szégyenletesnek és a demokrácia sárba tiprásának nevezte. Az MSZP képviselői már a szavazólapokat sem vették fel.

Az LMP képviselői hasonlóan cselekedtek. Frakcióvezetőjük, Schiffer András, az egészet viccnek minősítette, - az eredmény ismertetésén azonban már jelen voltak.

A Jobbik egyedül Pokol Béla alkotmánybíróvá választását támogatta, a másik négy jelöltet „pártkötődésük” miatt nem.

A frissen választott alkotmánybíróknak, miután ünnepélyesen esküt tettek, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és a jelenlévő frakcióvezetők gratuláltak.  Szeptember elsejétől kezdhetik meg munkájukat a Taláros Testületben. Mandátumuk tizenkét évre szól.  (Az alkotmánybírók nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet. Emiatt a most megválasztott alkotmánybírák közül Balsai Istvánnak le kell mondania országgyűlési képviselői posztjáról, s így Budapest II. kerületében – ahol a politikus tavaly áprilisban egyéni mandátumot szerzett – időközi választást kell majd tartani.)

Az új alkotmánybírók mandátuma – az eddigi kilenc helyett – tizenkét évre szól.  A létszámbővítés révén a Taláros Testület ledolgozhatja az évek alatt felhalmozott ügyhátralékát, és a  lehető legrövidebb időn belül elbírálhatja a beérkezett indítványok tömegeit,  és „megfelelő, ésszerű határidőben hozhatja meg döntéseit.

+

Ellenszavazat nélkül, 13 igen és 2 tartózkodás mellett, Paczolay Pétert, a Taláros Testület jelenlegi elnökét támogatta az Alkotmánybíróság elnöki posztjára az Országgyűlés illetékes eseti bizottsága. Az ülésen minden frakció képviseltette magát, a Fidesz és a KDNP mellett, az MSZP és az LMP is támogatta a jelöltet, a Jobbik viszont tartózkodott. (A június 6-án elfogadott alkotmánymódosítás értelmében a hivatalban lévő Paczolay Péter július elején lejáró elnöki mandátuma az Országgyűlés szeptember 1-jéig meghosszabbította. A T. Háznak - a törvény szerint - július 31-ig kell az országgyűlési képviselők kétharmadának titkos szavazatával az Alkotmánybíróság tagjai közül elnököt választania. Az elnök megbízatása az alkotmánybírói hivatali ideje lejártáig tart. Korábban az Taláros Testület elnökét a tagok maguk közül választották, a megbízatás pedig három évre szólt.)

A bizottság elnöke, Varga István tájékoztatása szerint, részben politikai, részben szakmai konszenzus alapján „A jelenlegi elnök újrajelölésével a folyamatosság mellett döntött a bizottság.” Az Alkotmánybíróság étszámának növelésére utalva elmondta: a jövőben megnő a Testület munkaterhe, az új jogorvoslati fórum keretében. Azoknak az állampolgároknak ugyanis, akik kimerítették a rendes és rendkívüli jogorvoslatot a bírósági eljárás során, lehetőségük lesz ezt megtenni, ha alkotmánysértőnek látják az adott bíróság ítéletét.

A bizottsági ülés után Simon Gábor, az Alkotmánybíróság elnökét és tagjait jelölő eseti bizottság szocialista tagja közleményében jelentette be: „Az MSZP nem értett egyet az Alkotmánybíróság ilyen mértékű növelésével, nem értett egyet az öt új jelölt személyével sem, és nem értett egyet, hogy a parlament válassza meg az Alkotmánybíróság elnökét. Az MSZP nem ért egyet továbbá azzal, hogy az Alkotmánybíróság jogkörét ilyen mértékben csorbították.  Az egész folyamat veszélyezteti a demokráciát, a jogállamiságot. Az MSZP azonban - eddig elnöki tevékenységére való tekintettel - elfogadja Paczolay Pétert az Alkotmánybíróság elnökének, és reméljük, hogy a jelenlegi Fideszes többségű testület nem torzítja el az Alkotmánybíróságra jellemző korábbi színvonalat.”

Paczolay Péter 2006-ban lett alkotmánybíró. (Előtte már többször dolgozott a testület kötelékében. 1990-ben az AB főtanácsosaként, majd 1996-ban a testület főtitkárává nevezték ki. Később a Köztársasági Elnöki Hivatal helyettes vezetője, majd vezetője is volt.) A Taláros Testület tagjai 2007-ben elnökké választották.  Újraválasztásáról hétfőn, titkos szavazással dönthet a Tisztelt Ház. Megválasztásukhoz a képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges.

+

Alkotmánybírósághoz fordult a héten az SZDSZ és a Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt (SZEMA), mert álláspontjuk szerint az Országos Választási Bizottság jogszerűtlenül utasította el népszavazási kezdeményezéseiket. Ungár Klára, a SZEMA elnöke és Szabadai Viktor, az SZDSZ ügyvezető elnöke közös közleményben közölte: „A Fidesz hatalmi gépezete tovább működik: demokratikus berendezkedésünk sokadik alappillérét, a népszavazási kezdeményezést is teljesen ellehetetleníti azáltal, hogy hatályban nem lévő szabályozással, gyáva módon igyekszik meggátolni minden állampolgári véleménynyilvánítási lehetőséget, s ehhez az OVB tagjai is asszisztálnak.” Emlékeztettek arra, hogy négy kérdésben közösen kezdeményeztek népszavazást, egyben pedig a SZEMA önállóan.  A benyújtott kérdései így szóltak: „Egyetért-e azzal, hogy továbbra is bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhasson, ha úgy látja, hogy egy jogszabály alkotmánysértő? Egyetért-e azzal, hogy a Költségvetési Tanács ne akadályozhassa meg, hogy az országnak költségvetése legyen? Egyetért-e azzal, hogy továbbra is önálló országgyűlési biztos védje a személyes adatainkat, a közérdekű adatokat viszont ne titkolhassák el előlünk? Egyetért-e azzal, hogy a nő terhességének 12. htéig dönthessen arról, hogy akar-e szülni?" A SZEMA önállóan beadott népszavazási kezdeményezésének szövege pedig így hangzott: „Akarja-e, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya hatályban maradjon és Magyarország Alaptörvénye ne lépjen hatályba?”

+

Kiszivárogtatott hírek szerint Strasbourgba készülnek a magyar bírák. A Népszava értesülései szerint Alkotmánybírósághoz fordul több tucat bíró, miután az államfő aláírta és a Magyar Közlönyben ki is hirdették a bírói nyugdíjkorhatárra, illetve a szervezeten belüli kinevezési moratóriumra vonatkozó törvényt. A magukat sértve érző bírók azonban sok reményt nem fűznek a Taláros Testülethez, ezért már arra is készülnek, hogy a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnak.

A Taláros Testület legfrissebb döntései

1315/H/2009. AB határozat az Országos Választási Bizottság 445/2009. (XI. 20.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság azon határozatát, amelyben megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven a következő kérdés szerepelt volna: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők a leadott szavazatukért teljes anyagi felelősséggel tartozzanak?” A határozat indokolása szerint a feltenni kívánt kérdés az egyértelműség követelményének nem felelt meg.

 

1227/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 470/2010. (VIII. 4.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az OVB vitatott határozatában hitelesítette a Magyar Vegyipari, Energiaipari, és Rokon Szakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének alelnöke által benyújtott országos népszavazás kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy 40 év szolgálati idő megléte után az öregségi nyugdíj – az öregségi nyugdíjkorhatárra tekintet nélkül – a nyugdíj csökkentése nélkül, az eredményes népszavazást követő év januárjának 1. napjától igénybe vehető legyen?”

Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint a népszavazásra bocsátandó kérdésről a választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy ha nem volna egyértelmű, az eredményes népszavazás milyen változásokat okozna a nyugdíjrendszerben, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolniuk. A népszavazásra szánt kérdés ezért nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság ezért megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatát, és új eljárásra utasította.

1012/B/2008. AB határozat a 3/2002. Büntető jogegységi határozat IV/1. és IV/2. pontjai, valamint a 2004. 1103. elvi bírósági határozat alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítvány benyújtója szerint a Legfelsőbb Bíróság minden esetben túlment a jogalkalmazás részét képező jogértelmezés keretein, amikor jogalkotói hatáskört gyakorolt. Rámutatott arra is, hogy az elvi bírósági határozat a jogegységi határozattal egyenrangú döntés, mivel azt az ítélkezési gyakorlat jelentőségénél fogva éppen úgy követi. Ugyanakkor a konkrét esetben anomália van a jogegységi döntés és az elvi határozat között.

Az Alkotmánybíróság megállapította nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányossági vizsgálatára, eljárásának önmagában a bírói jogértelmezés nem lehet tárgya. Következésképpen annak manifesztálódott termékeire, a konkrét eseti döntések „megsemmisítésére” sem terjed ki a hatásköre. A jogegységi határozat támadott pontja kimondja: „A javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető a bűncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után követte el.”  Rögzítette továbbá: a Legfelsőbb Bíróság nem avatkozott a törvényhozó kompetenciájába, és nem tett többet, mint egy elmaradt, de a Btk. egész rendszeréből és különösen a fiatalkorúakra vonatkozó speciális rendelkezésekből logikusan levezethető, valamennyi bíróság által követendő szabályt tett egyértelművé. A taláros Testület mindezek alapján visszautasította azt az indítványt, amely az elvi bírósági határozat alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazta.

958/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 407/2010. (V. 27.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az OVB megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését, melyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a köztisztviselők által betartandó etikai normákról és az – állampolgárok által is kezdeményezhető –  etikai eljárás szabályairól?” Indoklása szerint a „feltenni kívánt kérdés nem felelt meg az egyértelműség követelményének.”

Az Alkotmánybíróság az OVB álláspontja elleni kifogást nem találta megalapozottnak, ezért az abban foglalt indok helyességére tekintettel, határozatát helybenhagyta.

957/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 406/2010. (V. 27.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az OVB megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését, melyen a következő kérdés szerepelt:„Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a bírák által betartandó etikai normákról és az – állampolgárok által is kezdeményezhető – etikai eljárás szabályairól?” Az OVB szerint „a feltenni kívánt kérdés az egyértelműség követelményének nem felel meg.”

Az Alkotmánybíróság a kérdést feltevése elleni kifogást nem találta megalapozottnak, ezért az  Országos Választási Bizottság határozatát helybenhagyta.

807/B/2007. AB határozat a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 20. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó érvelése szerint az önkormányzati alapjogok egyenlőségét sértette, hogy a sérelmezett jogszabály az illetékbeszedéssel kapcsolatos kiadásokra különböző mértékű visszatartást szabályoz a főváros javára, a megyék és megyei jogú városok terhére. Véleménye szerint a lakóhelyük szerint megkülönböztetik a fővárosi, ill. a fővároson kívüli polgárokat, amikor a fővárosnak kisebb költséget számolt el a törvény illetékbeszedésre, mint a megyéknek és megyei jogú városoknak, amely utóbbiak ezért kisebb mértékben részesülnek az illetékbevételekből.

Az Alkotmánybíróság az indítványt részben érdemi alkotmányossági összefüggés hiányában, részben hatáskörének hiánya miatt visszautasította.

Az indítványozó ugyanebben a beadványában támadta és alkotmánysértőnek vélte, hogy a régészeti feltárások lefolytatásának jogosultsága a múzeumoktól a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálathoz került. Az Alkotmánybíróság a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást, miután a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált, megszüntette.

702/H/2009. AB határozat az Országos Választási Bizottság 292/2009. (VI. 23.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az OVB vitatott határozatában hitelesítette az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az országgyűlési választásokon az egyéni választókerületekben a független jelöltet pártok kampányukkal és anyagiakkal ne támogathassák?” Az OVB megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven feltett kérdés megfelel a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvénybe foglalt feltételeknek, ezért hitelesíthető.

Az Alkotmánybíróság másként gondolta. Határozata indokolása szerint a „kampányukkal és anyagiakkal” fordulat együttállása miatt a választópolgárok nem dönthetnek akként, hogy csak az egyik feltételt támogassák ajánlásukkal. A népszavazásra szánt kérdés így nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, ezért megsemmisítve a határozatot, új eljárásra utasította az Országos Választási Bizottságot.

486/B/2009. AB határozat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 98. §-a és 99. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány vizsgálatáról.

Az indítványozó állítása szerint az sérti az önrendelkezési jogát, hogy bár az eljárási jogkövetkezmények a félnél állnak be, a bíróságok mégis a meghatalmazottat értesítik, a kézbesítési vélelem is utóbbinál áll be, a félnek pedig így tudomásszerzés híján arra sincs lehetősége, hogy a meghatalmazást időben visszavonja.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem alkotmányellenes az a hatályos jogszabályokban megjelenő egyensúlyi helyzet, amikor törvény a helyettes képviselőnek rendeli kézbesíteni a hivatalos iratokat, s csak a személyes megjelenésre való idézést kell a félnek magának (is) kézbesíteni, mert ekkor a joghatások csak személyében állhatnak be. A Taláros Testület mindezeket figyelembe véve elutasította az indítványt.

367/H/2011. AB határozat az Országos Választási Bizottság 19/2011. (II. 3.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az OVB megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését.

Az íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi-, fogászati-, és járóbeteg szakellátásért, valamint a fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásért a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szerepeltetett hálapénz adása és elfogadása büntethető legyen?”

Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Szja. tv. 1. számú melléletének 7.2. pontja jelenleg úgy rendelkezik, hogy „nem adómentes a magánszemély által, hálapénz címén megszerzett vagyoni érték.” A hálapénz adása és elfogadása tehát jogilag nem tiltott cselekmény, a hálapénz összege azonban nem mentes az adó alól, annak összege a személy jövedelmét növeli. A népszavazásra bocsátandó kérdés viszont arra irányul, hogy a hálapénz adása és elfogadása jogilag tiltott cselekmény legyen. A kérdés ellentmondást tartalmaz, mert a kérdésben foglalt tevékenység, a hálapénz adása és elfogadása nem lehet egyszerre a jog által ismert, adóköteles és a jog által szankcionált cselekmény. Mindezek alapján, az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság határozatát helybenhagyta.

98/E/2010. AB határozat a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény; a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény; a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény, valamint a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt tartalmú szabályozás létezik, mulasztás nem történt, ezért az indítványt visszautasította.

1411/B/2009. AB végzés a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény 3. számú melléklete 15., 16. és 17.3. pontjai, valamint a 3. számú melléklet kiegészítő szabályai 10. pont a) alpontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról.

Az indítványozó a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvénynek a helyi önkormányzatok normatív hozzájárulásairól (közoktatási alap-hozzájárulás, közoktatási kiegészítő hozzájárulások, kollégiumi, diákotthoni lakhatási feltételek megteremtése) szóló részt támadta, illetve kérte az ezekhez fűzött kiegészítő és értelmező rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát is. Sérelmezte, továbbá, hogy a költségvetésben a közoktatáshoz fűződő állami normatívákat a tanévhez igazítják, nem pedig a költségvetési évhez. Az indítványozó szerint a tanév közbeni módosítás, a felkészülési idő hiánya, a jogszabályok előreláthatóságába vetett bizalom megsértése a jogállami jogbiztonság követelményébe ütközik, tehát ellentétes az Alkotmánnyal. Úgy véli emellett, hogy a támadott előírások az oktatáshoz való jogot is sértik, ugyanis „a közoktatás ingyenessége és működése kerül veszélybe, amennyiben a költségvetési hozzájárulás mértékét a tanév törvényes rendje előtt az állam nem határozza meg, illetve azt nem biztosítja végig a tanév során.”

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmány módosított 32/A. § (2) bekezdése alapján, – az eljárásra nincs hatásköre. Az ügyben érintett költségvetésről szóló törvény (és annak támadott előírása) pedig egyértelműen ebbe a bekezdése által megjelölt körbe tartozik. Mivel az indítványozó nem hivatkozott olyan alkotmányi rendelkezésre, amelynek esetleges sérelme a jelen szabályozási környezetben vizsgálható lenne, az Alkotmánybíróság az ügyben hatáskörének hiányát állapította meg, ennek megfelelően a kérelmet visszautasította.

1315/B/2007. AB végzés a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 38. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról.

A támadott rendelkezése szerint a helyi önkormányzat „illetékességi területén ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén a tevékenység végzésének időtartama az irányadó az adókötelezettség időbeni terjedelmére”. Az indítványozó e rendelkezéssel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy jóllehet a fővállalkozó tevékenységének ideje alatt folyamatosan köteles megfizetni a helyi iparűzési adót, ugyanarra a tevékenységre, az építési szerződésben vállalt időtartamra az alvállalkozó is adófizetésre köteles. Az indítványozó szerint ezáltal kétszeres adófizetési kötelezettség keletkezik, amely sérti az arányos közteherviselés elvét.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó olyan jogszabállyal kapcsolatban kérte az alkotmányellenesség megállapítását, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak csak korlátozottan van hatásköre. Az alkotmányellenesség megállapításának okaként megjelölt rendelkezések nem tartoznak azon rendelkezések körébe, amelyek alapján a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényt felülvizsgálhatja. Minderre tekintettel, hatáskör hiányában, az indítványt visszautasította.

712/B/2010. AB végzés az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény 17-22. §-ai, valamint az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló 198/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet 10. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, tekintettel arra, hogy az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése értelmében az eljárásra nincs hatásköre, visszautasította, az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló esetében pedig az eljárást megszüntetette.

705/E/2005. AB végzés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. §-ával, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 4. §-ával, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvénnyel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról.

Az indítványozó bírósági, államigazgatási és szabálysértési jogsértések, továbbá bírósági értelmezési tévedések orvoslására vonatkozó, hatékony garanciákat előíró jogszabályokkal kapcsolatban kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Kérelme indokolásául saját ügyeire hivatkozott, melyek során szerinte egyrészt tévesen értelmezték a jogszabályokat, másrészt az eljárási szabályokat is megszegték. Nem tartotta hatékony garanciának a bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére vonatkozó jogszabályi előírást sem. Végül a három törvénnyel összefüggésben állított mulasztást: melyet konkrét bírósági döntésekből idézett valós vagy vélt jogalkalmazói eljárási cselekmények/mulasztások megfogalmazásával igyekezett alátámasztani.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó valójában nem a bírósághoz fordulást és a jogorvoslatot biztosító jogi rendelkezések hiányát sérelmezte, hanem — szubjektív megítélése alapján — azok nem hatékony voltát. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe viszont csak jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata tartozik. „Nem tartozik az alkotmányjogi szempontok alapján való elbírálás körébe annak vizsgálata, hogy a jogalkotó által választott megoldás eléri-e a kívánt hatást, célszerűnek tekinthető-e, az érintett jogág elmélete szempontjából vitatható-e vagy nem.” Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.

474/B/2008. AB végzés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 12. § (7) bekezdése, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 2001. évi LXXXIV. törvény 25. § (6) bekezdés b) pontja, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (6) és (8) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó állítja: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény sérti a jogállamiság és a jogbiztonság, illetve a szerzett jogok alkotmányos elvét. Szerinte azok, akik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer tagjai voltak, majd magánnyugdíj-pénztári tagok lettek, a kifogásolt rendelkezés alapján a társadalombiztosítási nyugdíj 75 százalékára jogosultak, amely érték arra az időszakra is vonatkozik, amikor még nem voltak magánnyugdíj-pénztári tagok. Szintén alkotmányellenesnek vélte, hogy a nyugdíjas a pénztár nem elég hatékony működése esetén is megközelítően olyan nagyságú nyugdíjat kapjon, mintha a felosztó-kirovó rendszerben maradt volna, vagyis a kötelező magánnyugdíj ágon minimum 25 százalékot. Alkotmányellenesnek tartja továbbá hogy a fegyveres szervek alkalmazottai, valamint a 2012. december 31-ig nyugdíjszolgáltatásra való jogosultságot szerző és 120 hónapot meg nem haladó tagsági jogviszonnyal rendelkező pénztártagok visszaléphetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Állítja: ez a szabályozás alkotmányos indok nélkül hátrányos megkülönböztetést eredményez a 2012. december 31-ig nyugdíjszolgáltatásra való jogosultságot szerző és 120 hónapot meghaladó tagsági jogviszonnyal rendelkező pénztártagokra vonatkozóan.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány benyújtása után a vizsgálni kért jogszabályi rendelkezés hatályát vesztette. Mindezekre tekintettel alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.

235/B/2009. AB végzés a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó olyan jogszabállyal kapcsolatban kérte az alkotmányellenesség megállapítását, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak csak korlátozottan van hatásköre. Minderre tekintettel az indítványt visszautasította.

Az Alkotmánybíróság július4-5-i teljes ülésének napirendje

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdésében a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el” szövegrész alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság hatósági árformába tartozó viteldíjainak legmagasabb hatósági árként való meghatározásáról és azok alkalmazási feltételeiről szóló 74/2009. (X. 10.) Főv. Kgy. rendelet 1. § (4) bekezdése, továbbá a Fővárosi Bíróság 11. Kpk. 45.818/2008/7. számú végzésével szemben előterjesztett, a tisztességtelen piaci magatartási és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 32. § (1)-(6) bekezdése, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése részbeni alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet 10-14/H. §-ai alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 7. § (5) bekezdése, 11. § (3)-(5) és (7) bekezdései, valamint 13. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az Országos Választási Bizottság 34/2011. (IV. 12.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A közigazgatási határozatok és bírósági határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 53. § (6) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. § c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

Az egyes pénzügyi tárgyú törvény módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 252. §-ával összefüggésben – az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § (7) bekezdésének c)-d) pontjai hatályba lépésével kapcsolatban – előterjesztett, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.