Alkotmánybíróság: bőséggel borzolják a kedélyeket!

A talárt öltött a testület legújabb tagja Salamon László. Bihari Mihályt váltotta, aki a hetvenedik életévét betöltve nyugdíjba vonult. Visszaható hatállyal megsemmisítették az egyházi törvény több rendelkezését, köztük azokat, amelyek az egyházak parlament általi elismerésének eljárására vonatkoznak. Reakciók. Május elsejétől újra ragyoghat a vörös csillag. Az ombudsman új beadványai.  Íme, a legfrissebb döntések, és a tárgyalandók.

Az Alkotmánybíróság március 1-jén hatályba lépett új ügyrendje szerint a teljes ülésekről hangfelvétel készül, a jövőben nyilvános meghallgatások lesznek, továbbá az indítványozó kezdeményezheti az érintett alkotmánybíró kizárását az ügy elbírálásából.

A talárt öltött a testület legújabb tagja Salamon László. Bihari Mihályt váltotta, aki a hetvenedik életévét betöltve nyugdíjba vonult. Érdekesség, hogy 1999-ben Bihari volt az első, aki a parlamenti képviselői posztot cserélte fel az alkotmánybírói talárral. Őt MSZP-s képviselőként választották meg, míg utódja most a KDNP-t hagyta el az új pozícióért.

(Dr. Salamon Lászlót, (1947. december 25.) az Országgyűlés 2012 decemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává, 2013. február 25-ei hatállyal. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1967-72 között folytatta egyetemi tanulmányait. 1969-72 között az Államigazgatási Jogi Tanszéken demonstrátor. 1972-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg diplomáját.

1972-74 között ügyvédjelölt a Budapesti 24. számú Ügyvédi Munkaközösségben, majd az ügyvédi- jogtanácsosi szakvizsga letétele után a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként ugyanitt folytatta ügyvédi tevékenységét 1990-ig. 1980-90 között a munkaközösség vezető-helyettese. 1990-től ügyvédi működését szünetelteti, 1996-98 között a szüneteltetést félbeszakítva praxisát egyéni ügyvédként gyakorolta.

1990-től kezdődően alkotmánybírói hivatalába lépéséig országgyűlési képviselő. Jelentősebb parlamenti tisztségei: az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának – az 1994-98-as ciklus kivételével – mindvégig tagja; 1990 és 1994 között, illetve 2011-től elnöke; az Országgyűlés ügyrendi bizottságának 1998-től 2002-ig elnöke, 2002 és 2006 között alelnöke. Tagja volt továbbá az 1995-98-ban tevékenykedő Alkotmány-előkészítő bizottságnak, illetve elnöke az új alkotmány koncepcióját kidolgozó – 2010-11 között működő – Alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak. 1996-98-ban az Országgyűlés alelnöke volt.

1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán az Alkotmányjogi Tanszék oktatója, 1997-től címzetes docens, 2005-től mestertanár.)

Borzolja a kedélyeket…

A Századvég 2013 februárjában készített közvélemény-kutatásának tanúsága szerint a lakosság többsége nem ért egyet azzal az alkotmánybírósági döntéssel, ’mely megsemmisítette az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi rendelkezést.

Az Alkotmánybíróság február 19-i döntése alapján 2013. április 30-i hatállyal semmisítette meg az önkényuralmi jelképek használatát tiltó büntető törvénykönyvi rendelkezést, hangsúlyozván: sérti a jogbiztonság követelményét, és ezzel összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságát. (AB határozat: IV/2478/2012.)  A Századvég legfrissebb kutatása ennek a döntésnek az ismertségét és társadalmi megítélését vizsgálta a felnőtt korú magyar lakosság körében.

A kutatás eredményei alapján a lakosság közel háromnegyede (73 százalék) hallott az Alkotmánybíróság ezen döntéséről, vagyis az ügy ismertsége magasnak mondható. A megkérdezettek többsége (51 százalék) nem ért egyet azzal, hogy a testület megsemmisítette az önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezést, 26 százalékuk fejezte ki egyetértését, 23 százalékuk pedig nem tudott vagy nem akart a kérdésben nyilatkozni.

Az ombudsman új beadványai

Szabó Máté szerint  alkotmányellenes az a jogszabály, amely megtiltja, hogy a jogerősen elítélt szerzői jogdíjat kapjon, ha alkotása összefüggésben áll az általa elkövetett bűncselekménnyel. Az alapvető jogok biztosa ezért azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket, mert aránytalanul korlátozzák a vállalkozás szabadságát, továbbá ellentétesek a jogállamiság elvével és a jogbiztonság követelményével. (Az indítvány:  http://www.ajbh.hu/allam/jelentes/201208476Ai.rtf .)

+

Az alapvető jogok biztosa szerint alkotmányellenes a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény módosítása is, nemzetközi szerződésekbe ütközik és sérti az emberi méltóság, valamint a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának követelményét.

Indoklásában megállapítja: a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény módosított szövege nem ad megfelelő garanciát és kellő jogalapot arra, hogy belátható időn belül teljes mértékben megtörténjen a járművek, pályaudvarok, állomások és megállóhelyek akadálymentesítése, ezzel lehetővé váljon a tömegközlekedéshez való egyenlő esélyű hozzáférés.

Szabó Máté szerint a módosítás nemzetközi szerződésbe ütközik, sérti az ENSZ „Fogyatékossággal elő személyek jogairól szóló” egyezményét, amelyet Magyarország is törvénybe iktatott. Emellett sérti az emberi méltóság, az Alaptörvényből levezetett mozgásszabadság, a tartózkodási hely szabad megválasztásának elvét is. Jelenlegi formájában ugyanis a törvény nem garantálja és kikényszeríthetővé sem teszi a tömegközlekedési eszközök és állomások mielőbbi akadálymentesítését. Visszalépést jelent az állam által már elért intézményvédelmi kötelezettségből. Az ilyen változtatás azonban – az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint – csak különös indok alapján lehetséges, ami jelen esetben nem áll fenn. Mindezen indokok alapján az alapvető jogok biztosa azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg ezeket a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény módosítását. (Az indítvány: http://www.ajbh.hu/allam/jelentes/201300702Ai.rtf .)

Legfrissebb döntések

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének döntései:

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény több rendelkezése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette.

Tizenhét egyházi jogállását elveszített vallási közösség és az alapvető jogok biztosa kezdeményezte a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény megsemmisítését. Az indítványozók elsősorban az egyházként való elismerésre irányuló passzusait támadták, állítván, hogy sértik az állam világnézeti semlegességének elvét, egyes vallási közösségek hátrányos megkülönböztetéséhez és a vallásszabadsághoz való jog sérelméhez vezet, az országgyűlési képviselők politikai mérlegelést végeztek, nem biztosították a tisztességes eljárás garanciáit, nem biztosították a jogorvoslati lehetőséget.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az államnak a vallási csoportok önálló működését lehetővé tevő sajátos egyházi jogállás megszerzését a vallásszabadsághoz való joghoz igazodó, tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján, tisztességes eljárásban, jogorvoslati lehetőség mellett kell biztosítania. Ugyanakkor rámutatott arra is: nem alkotmányos elvárás, hogy minden egyház azonos jogosultságokkal rendelkezzen, és az sem, hogy minden egyházzal ugyanolyan mértékben működjön együtt az állam; a vallásszabadsághoz való joggal összefüggő jogok érvényesítésében meglévő gyakorlati különbségek alkotmányos határok között maradnak mindaddig, amíg nem diszkriminatív jogi szabályozásból erednek, illetve amíg nem diszkriminatív gyakorlat eredményei.

Az Alkotmánybíróság nem vitatta az Országgyűlés jogát arra, hogy – ha a korábbi törvényben szabályozott eljárás nem bizonyult elég hatékonynak a nem vallási tevékenységet végző szervezetek kiszűrésére, illetve a törvénysértően működő szervezetek elleni fellépésre, akkor – tovább részletezze az egyházként történő elismerés tartalmi feltételeit, további garanciákat építsen be az elismerési eljárásba, illetve hatékonyabb jogi eszközöket biztosítson a törvénysértésekkel szemben. Egy szervezet egyházi jogállása nem minősül az Alaptörvény által védett „szerzett jognak” abban az értelemben, hogy azt – ha utólag igazolást nyer, hogy nem álltak fenn az igénybevételének feltételei – ne lehetne felülvizsgálni és adott esetben visszavonni. Az egyházi jogállás felülvizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatban is alkotmányos követelmény azonban a tisztességes eljárás és a jogorvoslati lehetőség biztosítása.

Az Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény szabályainak vizsgálata során azt is megállapította, hogy a törvény az egyházként történő elismerés elutasításról szóló javaslat, döntés vonatkozásában nem ír elő részletes indokolási kötelezettséget, az elutasított vallási közösségek nem kapnak hivatalos, írásos magyarázatot arra, hogy miért nem szerezhetnek egyházi jogállást, illetve a már megszerzett jogállásukat miért nem tarthatják meg. Továbbá: sem az országgyűlési bizottsági javaslattételt, sem az országgyűlési döntést nem köti határidőhöz, és sem az Országgyűlés elutasító döntése, sem a döntés elmaradása esetére nem biztosít jogorvoslati lehetőséget. Az egyházi státusz parlamenti szavazás útján történő elismerése, önmagában e döntéshozatali eljárásnak az Országgyűléshez telepítése politikai alapon meghozott döntésekhez vezethet. Az ilyen, jogi mérlegeléssel megítélendő, alapjogi vonatkozású egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a független bíróságtól való elvonása és kizárólagosan az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek minősítette a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a panaszt benyújtó korábbi egyházak a jogállásukat elvesztették. Az ügyben elbírált alkotmányjogi panaszok jogorvoslati céljára tekintettel az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes rendelkezéseket visszaható hatállyal megsemmisítette, ebből eredően a panaszt benyújtó egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a határozatában nem azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozók megfelelnek-e a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényben foglalt elismerési feltételeknek, hanem – az alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll jellegének megfelelően – csak szabályozását vizsgálta felül. Az Alkotmánybíróság határozata nem érinti a törvény mellékletébe foglalt, az Országgyűlés által már elismert egyházak jogállását.

A határozathoz Balogh Elemér, Bragyova András, Holló András és Lévay Miklós alkotmánybírák párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek. (AB határozat: IV/2352/2012.)

Reakciók

A kereszténydemokrata Lukács Tamás szerint jogbizonytalanságot eredményezhet az Alkotmánybíróság határozata, mert a határozatából nem derül ki, hogy az egyházak a döntés nyomán visszakapják-e korábbi státuszukat.

Lendvai Ildikó és Nyakó István, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának szocialista tagjai  azt remélik, hogy az „Orbán-rezsim felhagy az egyházi közösségek vegzálásával, egyes egyházak üldözésével”, és kiveszi az alaptörvény módosító indítványai közül az Alkotmánybíróság által „szemétkosárba dobott” jogszabályokat. A két szocialista politikus megfogalmazása szerint „egyháztörténeti gyásznap volt, amikor a Fidesz–KDNP elfogadta a vallásszabadság korlátozásáról és vallási közösségek jogfosztásáról szóló törvényt”. Állítják, hogy az MSZP már akkor megmondta, hogy a „diktátum” nem fogja kiállni a jogállami próbákat. Hozzáteszik: többször felhívták a figyelmet arra, hogy az Országgyűlésnek, mint politikai testületnek nincs fennhatósága hitéleti kérdésekben, mivel a parlamentben „nem istenek, nem szentek, hanem politikusok ülnek”.

Az LMP-ből kivált képviselők is üdvözölték az Alkotmánybíróság ítéletét, s bejelentették: kárpótlást követelnek a kisegyházaknak.

A Jobbik és a kormánypártok padsoraiban ülök közöl is többen úgy vélik: az Alkotmánybíróság a vörös csillag viselésével kapcsolatos állásfoglalás után újabb vitatható döntést hozott. Megnyílt az út azon szervezetek előtt, melyek egyházként milliós összegeket vettek el a magyar adófizetőktől. A biznisz-egyházak olyan közösségek, amelyek csak névleg működnek egyházként, valós hitéleti tevékenységet nem folytatnak, hanem az állam által nyújtott támogatásokra és kedvezményekre – többek között a személyi jövedelemadó egy százalékára, valamint több adókedvezményre – utaznak. Példaként említik, hogy a Fény Lovagjainak és Testvériségének Egyháza egy a 185, technikai számmal rendelkező magyarországi egyház közül, amelyeknek az adófizetők az szja-juk egy százalékát ajánlhatták fel. A fény lovagjai a 2008-as esztendő után e forrásból 1,603 millió forintot kaptak. Hozzájuk hasonló alakulat az Akia Egyház, mely fő feladatának „a földlakók rendben tartását és bolygónk egészségesebbé tételét” vallja. Célja a híveinek számítása szerint 2003. február 23-án elkezdődött „Új Kor kikényszerítette feladatok ellátása”, élén a vezérmagos áll. A Tiszta Lelkű Emberek Egyháza alapítói azonban „a Szent Szellemmel betelve és az Ő sugallatára úgy határoztak, elsődleges feladatuk az kell legyen, hogy embertársaikat a hit útjára vezessék”. A Metafizikai Hagyomány Centruma néven bejegyzett egyház – a honlapján fellelhető anyagok alapján – mind a kereszténységet, mind a modern tudományosságot olyan fekélynek tartja, amely ellensége a „fajnak” és az „ősi tudásnak egyaránt”. Bizonyos felekezetek a nemzetbiztonsági hivatal évkönyveiben is szerepeltek az elmúlt években, miközben a törvény feltételként szabja, hogy az adott egyesülettel kapcsolatban ne vetődjön fel nemzetbiztonsági kockázat.

Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szerint a T.Ház előtt lévő alkotmánymódosítás elfogadása megoldja az egyházak elismerésének problémáját, de alaposan tanulmányozni fogják az Alkotmánybíróság döntését, és amit lehet, azt tiszteletben tartják belőle. Ugyanakkor kijelentette: "business-egyházakat", pláne a szcientológia egyházat, akkor sem fogják támogatni, ha egyes alkotmánybírák ezt szeretnék.

+

A Budapest Környéki Törvényszék jogerős ítéletének alaptörvény-elleneségének megállapítását és megsemmisítését kérte az indítványozó.

Története dióhéjban: az állami adóhatóság vagyongyarapodási vizsgálatot folytatott nála, a 2004-es és a 2005-ös adóévekre vonatkozóan. Megállapította, hogy a indítványozó jövedelme nem állt arányban a vizsgált időszakban felmerült kiadásokkal, ezért az adó alapját becslési módszer alkalmazásával valószínűsítette. Ennek eredményeként 11 345 447 Ft adókülönbözetet tárt fel, valamint ehhez igazodó adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg. Sérelmezve az eljáró adóhatóság eljárásának törvényességét kezdeményezte a másodfokú adóhatóság határozatának bírói felülvizsgálatát. Keresetét a Budapest Környéki Törvényszék jogerős ítéletében elutasította. Ezt követően a panaszában a kifogásolt törvényszéki döntést alkotmánysértőnek tartva kérte a Taláros Testülettől az ítélet megsemmisítését. Alkotmányjogi panaszában a tisztességes eljárás követelményének sérelmére hivatkozással elsődlegesen azt adta elő, hogy a törvényszék a kereseti kérelmét érdemben nem bírálta el, nem vizsgálta meg az adóhatóság által alkalmazott vagyonmérleg törvényességét.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/10. számú ítélete alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A törvényszéki ítélet indokolását értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a törvényszék a felülvizsgálata során nem hagyta figyelmen kívül az indítványozó kereseti kérelmében előadott lényeges kérdések vizsgálatát. Az alkotmányjogi panasz ugyanakkor érdemi indokolást nem tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a kifogásolt bírói döntés miért sérti az Alaptörvény megjelölt rendelkezését. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3061/2012.)

+

A Győri Törvényszék jogerős ítéletének alaptörvény-elleneségének megállapítását és megsemmisítését kérte az indítványozó.

A Soproni Városi Ügyészség folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt emelt ellene vádat. A megállapított tényállás lényege szerint: 2008-as évtől kezdődően, korábbi munkaadóját – miután már nem tudta tovább foglalkoztatni – családi együttélését, házasságát és egzisztenciáját veszélyeztető, folyamatos fenyegetéssel arra  kényszerítette, hogy heti rendszerességgel adjon át számára százezer forintot készpénzben. Fenyegetésének komolyságát alátámasztva azt is közölte, hogy fegyvert tart magánál és utalt arra, hogy a követelt pénz megszerzéséért bármire képes. E zsarolási cselekményeket egészen a büntetőeljárás megindulásáig, 2010 januárjának elejéig folytatta. A fenyegetések hatására huszonkét millió forinthoz jutott. A Soproni Városi Bíróság a megállapított tényállás alapján a vádirati minősítéssel egyezően súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében bűnösnek mondta ki. 

A Győri Törvényszék a városi bíróság ítéletével szemben előterjesztett fellebbezések alapján másodfokon járt el. A védelem kifogásolta, hogy az indítványozót a nyomozást folytató Soproni Városi Rendőrkapitányság bűnügyi őrizetbe vette, az őrizetbe vétellel egyidejűleg, 2010. január 5. napján védőt rendelt ki, azonban a védőt a kihallgatás tervezett időpontjáról igazolható módon nem értesítette. A fellebbezések szerint a kirendelt védő értesítésének elmaradása jogot sértett,  lévén a terhelt jogosult arra, hogy megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre. A másodfokon eljáró Győri Törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a nyomozó hatóság értesítette-e a kirendelt védőt az indítványozó első terhelti kihallgatásának pontos időpontjáról. A törvényszék megállapította, hogy az indítványozót kihallgatásának kezdetekor a nyomozó hatóság részletesen figyelmeztette, így többek között a figyelmét felhívta arra is, hogy érdekében védőt rendeltek ki, aki azonban a gyanúsítottként történő kihallgatásán nem vesz részt. Az indítványozó a vallomásmegtagadási jog ismeretében, önként döntött úgy, hogy mégis vallomást tesz, ezért a törvényszéki ítélet azt állapította meg, hogy a védelemhez fűződő jogok nem serültek olyan fokban, amely a szóban forgó vallomás bizonyítékként történő értékelésének kizárását megalapozná.

Az indítványozó a törvényszék ítéletével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Érvelése szerint a Győri Törvényszék azzal hogy a panaszban kifogásolt eljárási cselekményből származó vallomását nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből az Alaptörvényben biztosított védelemhez fűződő, és ezzel összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozta.

Az Alkotmánybíróság a Győri Törvényszék 3.Bf.109/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenessé nyilvánítása és megsemmisítése érdekében benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította.  (AB határozat: IV/3411/2012.)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntései:
(Tagjai: Holló András tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter.)

– A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 140. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3191/2012.) 

– Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 14. § (1)-(2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzésl: IV/3297/2012.)

– A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 0100-1.Vh.500.013/2007/24., 0100-1.Vh.500.014/2007/27., és 0100-1.Vh.500.174/2007/47-I. számú végzései alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés: IV/3523/2012.)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései:
(Tagjai: Paczolay Péter tanácsvezető, Balogh Elemér, Pokol Béla, Stumpf István, Szívós Mária.)

– Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 71. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés: IV/2492/2012.)

– A Kúria Pfv.I.20.457/2011/9. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasította.. (AB végzés: IV/3572/2012.) 

Döntésre várva
Az Alkotmánybíróság legközelebbi teljes üléseinek témái:

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 185. § (1) bekezdésének „és elnökhelyettesének” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/2309/2012.)

– Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. számú törvény 35. § (2) bekezdés f) pont 100. § (3) bekezdésének, 136. § (1) bekezdése második mondatának, valamint 143. § (1) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/844/2012.)

– A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 2. § (4a) bekezdés és (5) bekezdés aj) pont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/3568/2012.)

– Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30/B. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésére és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata. – (II/3635/2012.)

– A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló közvetlen alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (II/3736/2012.)

– A 6/2009. Büntető Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/3152/2012.)

– A Szombathelyi Törvényszék 8.B.289/2008/278. számú, valamint a Győri Ítélőtábla Bf.119/2010/17. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/2514/2012.)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának legközelebbi ülésének témái:

A megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény 13. § (2) - (3) és (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/3255/2012.)

– A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 8. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/3834/2012.)

– A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26. § (3) bekezdése első mondatának és 40/A. § (1) bekezdésének megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/3567/2012.)

– A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 51. § (1) bekezdésének első és második mondata, valamint 87/D. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/3811/2012.)