Felelősség - bizalom - nyilvánosság

Mint ilyenkor lenni szokott, nem csak a kezdetekre tekintettek vissza, 1952. március 14.-re, amikor Konrad Adenauer szövetségi kancellár vezetésével megalakult az EAK. Ma is érzékelhető volt szinte minden ünnepi megnyilatkozásban a politika és az egyház kapcsolata, feszültsége, és konstruktív együttműködése.

A kölcsönös hasznosság szempontját emelte ki beszédében Nikolaus Schneider református prézesz, a Német Protestáns Egyház (EKD) Tanácsának elnöke. „Jézus segít győzni” – hangsúlyozta beszédében nem csak a hazai, hanem a külföldi vendégek előtt is. Norbert Röttgen környezetvédelmi miniszter, a CDU éllovas jelöltje felé fordulva, aki a soron következő parlamenti választások nagy esélyese, a napi Losung Igéjébe rejtett üzenetet adta át: „Az Úr erőt ad népének” (Zsolt 29,11).

 A 60 évvel ezelőtti alapításkor még a rajnai katolikus unió dominált a kereszténydemokrata pártban, de jött Hermann Ehlers, az evangélikus jogász és hívő ember, aki az ötvenes évek első felében megalapozta a protestánsok aktív szerepvállalását a CDU-ban. Ezért hozták létre a Protestáns Munkaközösséget. A reformáció egyházának fontos felismerését, a felelősség kategóriáját sikerült a politikába beemelnie ennek a szinte népmozgalmi jellegű politikai szerveződésnek. Az ő érdeme volt az is, hogy országszerte elfogadták iránymutatását, ami arról szólt, hogy a bizalom a demokratikus struktúrák megszilárdulásának nélkülözhetetlen feltétele. Az ötvenes években Ehlers azt is elérte, hogy a parlamenti üléseket a rádió elkezdte közvetíteni, így téve lehetővé a politikai folyamatok átláthatóságát, követhetőségét, s így a politika hitelességének fokozását – hangsúlyozta beszédében Nikolaus Schneider. Ma az uniós pártok felekezetek fölöttiségének jellegzetessége egyértelmű és vitathatatlan. Az EAK komolyan veszi ma is felelősségét, s korunk összetett, olykor túl bonyolult kérdésire is megpróbál elfogadható, követhető, érthető válaszokat keresni és találni. Konkrét példaként említette a vasárnap védelmének teremés-teológiai alátámasztását, ami két kultúrkört is összekapcsol, a zsidó és a keresztyén világot. 

Politikai hitvallás: „A hit számunkra iránytű”

Angela Merkel kancellár ünnepi beszédében tovább fokozta a szellemi feszültséget, bár a parlamenti választások kérdését kerülte. De egyértelművé tette: „Politika és vallás, állam és egyház nem válnak el szigorúan, mereven egymástól…A politika nem mindentudó és nem mindenható. Nem ez adja meg az emberi élet értelmét”. Az élet értelmének felismertetése inkább az egyházak feladata. Sőt: a vallás a politikai hétköznapokban fontos iránymutatásokat adhat. A Biblia ugyan nem politikai kézikönyv vagy útmutató, de „a hit számunkra iránytű”. Emlékeztetett mindenkit arra, hogy „az utolsó szó Istené”.

Peter Hintze, az EAK jelenlegi elnöke beszédében áttekintést adott arról, hogy az elmúlt hat évtizedben alapvetően megváltoztak a Protestáns Munkaközösség politikai hangsúlyai. Hintze önkritikusan szólt arról is, hogy kissé kellemetlenül érezte magát, amikor a hatalmas országos politikai szerveződés vezetését át kellett vennie, de aztán „belejöttem és végül is a dolgok jól mentek”.

Angela Merkel evangélikus lelkészcsalád lánya, a CDU főtitkára, Hermann Gröhe szintén evangélikus, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke, Volker Kauder szintén meggyőződéses protestáns. Az EAK ma is éberen ügyel a politika területén is a keresztyén felelősség hangsúlyozására, megjelenítésére, érzékenyen reagál a keresztyénüldözés jelenségeire, bárhol is történjenek ezek a világon, és hallatja szavát fontos bioetikai, gazdasági, környezetvédelmi kérdésekben is a német közvéleményben. Fontos az is, hogy a Protestáns Munkaközösség szervezésében évente egy alkalommal országos konferenciát tartanak Teológiai beszélgetések címen, amikor a legégetőbb, aktuális kérdések bibliai, teológiai, protestáns megközelítésével, értelmezésével foglalkoznak – mondta Christian Meissner lelkész, az EAK szövetségi ügyvezetője.

 Merkel kancellárasszony szavait követően filmbemutatóra került sor az EAK hatvan évéről, majd pódiumbeszélgetés következett, melynek résztvevői között volt a korábbi szövetségi elnök, Roman Herzog, az EKD előző elnöke, tovább a neves heidelbergi etika professzor, majd püspök, Wolfgang Huber, és a szövetségi pénzügyminiszter, a zseniális Wolfgang Schäuble is. 

Égbekiáltó botrány Iránban

A napi politikai aktualitások jegyében szólalt meg az EAK szövetségi elnöke, oktatásügyi parlamenti államtitkár, Thomas Rachel, aki utalt arra, hogy a Protestáns Munkaközösség az élet védelméért is felemeli szavát, nem csak orvosi vonatkozásban, hanem az emberi jogok vagy a vallásszabadság megsértése esetén is. Égbekiáltó botránynak nevezte azt a tényt, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság Youcef Nadarkhani protestáns lelkészt keresztyén hite miatt ítélte kötél általi halálra. Utalt arra, hogy március elején az EAK szövetségi elnökeként levelet intézett Ali Reza Attar sejkhez,  Irán németországi nagykövetéhez, melyben Nadarkhani lelkész szabadon bocsátását kérte.

A levélben így fogalmazott: „Az egyetemes emberi jogok nevében a leghatározottabban tiltakozom Youcef Nadarkhani lelkész tervezett kivégzése ellen. Irán ezzel a jogtalan és barbár ítélettel minden kétséget felülmúlva semmibe veszi a civilizált humanitás érvényes és mindenkire vonatkozó alapelvét, s az Ön országa olyan tévútra lép, ami további és fájdalmas nemzetközi elszigetelődését fogja eredményezni. Felszólítjuk Önt arra, hogy minden befolyását vesse latba annak érdekében, hogy az elemi vallási szabadságjogokat hazájában betartsák, és azonnal vessenek véget a szisztematikus állami üldözésnek, ami keresztyének és más vallási kisebbségek ellen irányul”.

Írta: Dr. Békefy Lajos