Franciaországban nemzeti gyásznap, félárbocra eresztett trikolór, világszerte hatalmas megdöbbenés, elítélő nyilatkozatok. És ima is, meg józanító szavak, Igék. Kétségtelenül, a brutalitás, terror, gyilkosság semmivel sem igazolható, abszolút nem fogadható el. Mindazonáltal ez a véres esemény is felvet néhány igen fontos kérdést. Például: hol vannak a határok a kultúrák és világvallások között, amiket nem lehet büntetlenül átlépni sem Európában, sem másutt? Mennyire lehet elmenni a mások számára szentnek tekintett értékek gúnyolásában, kifigurázásban? Meddig lehet Európának, a szabadelvű és magának oly sok mindent megengedő „szabad világnak” elmenni? Azoknak lenne igazuk, akik a 21. századot a világvallások és kultúrák közötti világméretű konfrontáció századának kiáltották ki? S kik azok a háttérben, akik erre még rájátszanak? Vélemények, véleményünk, s ellenvélemények a párizsi dráma másnapján.
Mennyire lehet keresztyénként szolidarizálni a Charlie Hebdo vallásfricskázó lappal?
Anna Lutz, a német protestáns pro-medienmagazin.de-ben a párizsi dráma másnapján, azaz csütörtökön közzétett kommentárjában idézi az idei Losung Igéjét Róma 15,7-ből: Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket. Végkövetkeztetése: Mit szólna mindehhez Jézus? És eszembe jut közben a Mester másik mesterien aktuális Igéje is, amikor a fegyvert ragadó tanítványnak elfogatásakor ezt mondja: „Akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26,52). Felveti a protestáns újságírónő, mennyire lehet hívő keresztyénként a Charlie Hebdo, gyakran vallásgúnyoló lappal szolidarizálni? Nem a hozzátartozókkal, hanem a lappal! Azzal a lappal, ami keresztyéneket, zsidókat és muszlimokat egyaránt nem kímélt karikatúráiban, melyek olykor valóban sértők lehettek? Attól függően, hogy a gúnyolt fél toleranciájának mennyire tágasak vagy szűkek a határai? Márpedig tudjuk, bizonyos iszlám körökben ez nagyon-nagyon szűk és merev! S ezt tudniuk kellett az újságíróknak is. Itt nem a sajtószabadságról van szó, hanem a vallási értékek tiszteletben tartásáról. Miért ne lehetne egymáshoz humorral szólni, olykor csipkelődni is, de vannak szent dolgok, amiknek a gúnyolása túl van a jó ízlés határán. (Később erről még szó lesz). Egyáltalán nem lehet csodálkozni, ha a kigúnyolt fél reagálása durvább. Ez persze messze nem igazolja azt, ami Párizsban, vagy New Yorkban, Közel-Keleten, Irakban és másutt történt, történik. Ugyanis nincsenek arányban a gúnyiratok mérges nyilai és a gépfegyverek lövedékei! Nemrég 125 iszlám tudós 25 pontos nyilatkozatban ítélte el az ISIS=Iszlám Állam, s afrikai véreskezű ága, a Boko Haram kegyetlenkedéseit, melyek semmiképpen nem igazolhatóak a Koránnal, s Allah, az irgalmas Isten akaratával sem egyeztethetők össze.
Már csak a katolikus egyházat lehet kritizálni, különben életveszélybe kerülünk?
Valláskritika, vallásközi párbeszéd helyett meg kellene szoknunk a könnyet, gyilkolást magával hozó leszámolásokat, a terror adok-veszek-jét? Hol van ettől az irgalmas iszlám java része, a szeretet vallásaként aposztrofált keresztyénség, s a remény és igazságosság vallásaként elhíresült zsidóság? Igazat lehet, kell adnunk a párizsi terror napján twitterében véleményét közzétevő CDU politikusnak, Erika Steinbach-nak, aki így érvelt: „Már csak a katolikus egyházat lehet kritizálni, különben életveszélybe kerülünk”?
Szakadás a vallási és a politikai iszlám között? Világ-kalifátus?
Vagy a vallások kijátszása egymás ellen az „oszd meg és uralkodj!” megvalósítására?
Csak hogy a vallási iszlám és a politikai iszlám között úgy tűnik egyre nagyobb hasadás, törés keletkezik. Nem titok, a politikai iszlám egy része felgyorsítani akarja a történelem kerekét, s az iszlám világ-kalifátus felállítását belátható idői közelbe akarja hozni. Ennek érdekében a lehető legkülönfélébb eszközökhöz folyamodik. A robbantástól, a keresztyének elüldözésén át a legbrutálisabb lefejezésekig, s kit tudja még meddig terjed militáns eszközeik arzenálja? Szakértők véleménye szerint „stílusváltás” következett be Párizsban: a vakmerő egyéni akciók ideje látszik beköszönteni, nem csak Egyiptomban, Nigériában, s másutt, ahol egy-egy autóba vagy nadrágövre szerelt bomba a gazdájával együtt másokat is széttép. Mintha ez a módszer Afrika, Közel-, és Távol-Kelet után beköltözött volna Európába? Avagy az lenne a terrorizmus igazi lényege, hogy a vallási csoportokat, a vallási értékeket kijátssza egymás ellen? Netán a régi római uralmi elv 21. századi szélsőséges iszlám megvalósításának vagyunk tanúi, melynek célja a vallások, vallási értékek egymás elleni kijátszásával gyengíteni a világot, hogy annál könnyebb lehessen valakiknek birtokba venni?
Európai rövidzárlat – világuralom – vagy mégis Küngnek lesz igaza? Jaj, jaj, szabados Európa!
Vajon lehet-e ilyen helyzetben józannak maradni? Emberileg olykor alig. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint Franciaországban a párizsi újságíró-mészárlás nyomán azonnal elkezdődött a visszavágás: iszlám intézmények ellen akciók indultak. És Svédországban az utóbbi időben mecseteket, intézményeket támadtak meg, robbantottak ezeknél. Németország-szerte egyre növekszik az iszlám-fóbia, félelem az iszlámtól, s ebből adódóan az agresszivitás is a muzulmán lakosság ellen. Mintha az ellenség a sötétség tettein keresztül és éjjel eljött volna, hogy a búzavetésbe elhintse a konkolyt. Ahogyan Mesterünk példázatában erről is szólt. Szörnyű rövidzárlatok Európában: ideges, félelemből táplálkozó erőszakos cselekmények. A szadadelvű, olykor ultraliberális, nihilista Európa kissé elvetette a sulykot. Emlékszünk még a dán és holland Mohammed-kritikákra, s az arra adott válaszokra iszlám részről.
Miért nem tanulják meg Európa fiai, lányai, MIÉRT NEM TANÍTJÁK MEG VELÜK, hogy van, amivel nem szabad játszani? Mert vannak helyek, ahol nem tudnak nevetni az ultraliberális gúnyon és irónián. Avagy kinek a céljait, érdekeit szolgálja mindez? Kik állnak a konkolyhintés hátterében? Kinek érdeke a világvallások köntösébe csomagolni az egész világ megosztását és esetleges legyőzését vagy rabszolgasorba döntésének világuralmi szándékát? Vagy ez már végidői teológia? Vagy elkezdődött volna a globális világháború, aminek nyitánya szeptember 11. volt? Olyan gondolatok ezek, amelyeket keresztyénként, európaiként, s a 150 éven át a török, iszlám uralmat túlélt magyarként is újra kellene gondolnunk. Meg kellene tanítani önmagukat újra arra, hogy vannak határok, amiket büntetlenül nem lehet átlépni. De azt is, hogy a keresztyén, posztkeresztyén világ védelmében, egyáltalán a világ védelmében a vallások között békét kell teremteni. Hans Küngnek lesz majd igaza: amíg a világvallások között nem jön létre és nem véglegesítődik a béke, a világnak sem lesz békéje.
Iszlám és terrorizmus – 10 tanács keresztyéneknek egy áttért muszlim professzortól
Pontosan tíz évvel ezelőtt írtam cikket a kairói Al-Azhar Egyetem felmentett professzoráról, Mark A. Gabrielről, aki akkoriban sikerkönyvet írt, melynek ez volt a címe: „Iszlám és terrorizmus – mit tanít valójában a Korán a keresztyénségről, az erőszakról és a dzsihad céljairól”. A könyv az amerikai és a német könyvpiacon bestsellerré vált. Mark A. Gabriel korábban az iszlám történelem tanára volt Kairóban, majd keresztyén hitre tért, amikor nevét is megváltoztatta. Az igazság kutatása során jutott el Jézus Krisztus szeretetéhez. Legutóbbi könyvében, a már jelzett „Iszlám és terrorizmus”-ban ír arról, hogyan alakult ki az iszlám a 7. század arab kultúrájában, milyen atrocitások érték Mohammedet Allah nevéért. A dzsihad, azaz a hitetlenek elleni szent háború elmélete miként alakult ki az iszlám teológiában. Hogyan ölték meg és rabolták ki egyiptomi fundamentalisták a keresztyéneket, hogy a terrorizmushoz eszközöket, pénzt és más javakat szerezzenek. Vizsgálja, mi a különbség a moderált, józan muszlimok és a fundamentalisták között. Az iszlám világban nincs semmi titok a sajátos aktivitások mögött, ezek csak a kívülállók, más kultúrához és valláshoz tartozók számára érthetetlenek. Minden tettnek a gyökere az iszlám filozófiában gyökerezik – állítja Mark A. Gabriel.
A másik, Jézus és Mohammed című könyvében elvezet minket Jézus és Mohammed életéhez, s velük együtt járjuk végig életútjukat. Életrajzuk az alap tanításaik összehasonlításához. Arról ír a szerző, hogyan látta Jézus és Mohammed önmagát, hogyan válaszoltak a zsidók részéről őket ért kihívásokra, milyen csodákat és gyógyításokat végeztek. Külön foglalkozik a könyv imaéletükkel, a szellemi-lelki erők segítségével folytatható harcról, és arról, mit tanítottak a mindennapi élet kérdéseiről. Mark A. Gabriel tíz tanácsot ad a muszlimokhoz való viszonyról, a helyes keresztyén magatartásról. Ezt olyan valaki teszi, aki mindkét vallást ismeri már belülről is. De jó lett volna Európának idejekorán odafigyelni tanácsaira, megismerni, s átgondolni ezeket! Talán a francia szatirikus „Ludas Matyi” tulajdonosa, néhány szerkesztője sem jutott volna arra a sora, amire. Néhány a 10 tanács közül: Idézzük a muszlimok előtt bátran Isten Igéjét! A muszlimok ugyanis tisztelik a szent könyveket: Mózes törvényeit, a zsoltárokat, az evangéliumokat, de mindenek előtt a Koránt. Engedjük, hogy Isten Igéje önmagában hasson, hiszen az Ige a Lélek által elvégzi a maga munkáját. Mi csak a hűséges továbbadásra ügyeljünk! Legjobb kiindulópont a velük folytatandó beszélgetésben valamelyik evangélium, kivált alkalmas erre Máté és Lukács. Érződjék rajtunk imaéletünk! A Szentlélek az, Aki Krisztusnak megnyeri az embereket. Ezért keressük állandóan, amikor csak tehetjük az Ő vezetését, tanácsolását és erejét, csak így lesz az Igéről szóló bizonyságtételünk hatékony. Ne nyilatkozzunk soha bántóan vagy felületesen Mohammedről és a Koránról! Ez legalább annyira sértő a számukra, mint számunkra az, ha valaki nyeglén vagy becsmérlően szól Krisztusról vagy a Bibliáról. Tartsuk tiszteletben a szokásaikat és a muszlimok érzékenységét bizonyos dolgokra! Ne okozzunk botránkozást a következőkkel: Ne beszéljünk szexuális kérdésekről, mert ők nem beszélnek erről, ezt tisztátalan dolognak tartják! Ne keltsük azt a benyomást, hogy meghitt, bizalmas viszonyban vagyunk a másik nem valamelyik tagjával! Ne mondjunk olyan témájú vicceket, amelyekben a böjtről, imáról vagy Istenről van szó!
Semmivel sem igazolható bűntett – egyházi, vallási reagálások
A nagy nyugat-európai egyházak elítélik a francia szatirikus lap, a Charlie Hebdo szerkesztősége és munkatársai elleni brutális akciót. Szégyenletes bűncselekmény – olvasható az EKD, a Németországi Protestáns Egyház nyilatkozatában. Ferenc pápa imádkozott az áldozatok és a sebesültek családjáért. Mindkét megnyilatkozás óvott attól, hogy a terrorakció nyomán muszlimellenes gyűlölethullám öntse el Európát. Különböző muszlim szervezetek is elhatárolódtak a véres terrorcselekményektől. Sem politikai célok, sem vallási meggyőződés nem igazolhatja ezt a közönséges bűntettet.
A gyűlölet magvetésének nem szabad teret engedni. A németországi iszlám szervezetek csúcsszerve nevében Erol Pürlü még szerda este Kölnben kijelentette: A terrornak nincs helye egyetlen vallásban sem! Kétségtelen, ebben a helyzetben, amikor dübörögnek a sivatagi homokban az ISIS – kerülő utakon - Európában vásárolt tankjai, amikor kalacsnyikov fegyverekkel gyilkolnak Párizsban, nem lehet más útja a mai emberiségnek és Európának, mint a világméretű koalíció, a párbeszéd a világvallások között. És védelmi koalíció az euro-atlanti államok között, de mindenek előtt egymás tiszteletének a megtanulása, s bizonyos határok betartása és betartatása. Ha erre nem leszünk képesek, akkor feljön a halál ablakainkra, nem lehet efelől semmi kétségünk. Vagy béke a vallások között, vagy világkultúrák eddig nem tapasztalt méretű pusztító harca vár reánk a 21. században. Legyen hozzánk, keresztyénekhez irgalmas Atyánk és Istenünk, Adonáj a zsidókhoz, Allah a muszlimokhoz, ők vezessék népeik lépteit a béke keskeny ösvényére. Berlinben, a Vallások Házában a három könyvvallás képviselői és hívői mintha rátaláltak volna erre az útra, abban a közös Vallások Házában, amit nemrég hoztak létre. Hála Istennek, ilyen pozitív ellenpéldák is akadnak Európában, s jó, hogy éppen Berlinben!
Írta: Dr. Békefy Lajos
