„AZ TÖRÖK ÁFIUM ELLEN VALÓ ORVOSSÁG” A 21. SZÁZAD ELEJÉN (I.)
Aki 100 évre tervez, az imádkozik, és Istent ültet a szívekbe, azaz nevel…
Napjaink egyik legégetőbb kérdéstömegével, a világvallások versenyfutásával, ennek radikális, hatalmi térhódításba fordult/fajult változatával, a terrorizmussal, s a migrációra telepedett pániszlám, világkalifátusos törekvések összefüggéseivel foglalkozunk sorozatunkban. A dolog súlyát most Zrínyi Miklós „Ne bántsd a magyart…” kezdetű iratának (1660-1661) címbeli második mondatával érzékeltetjük. Ezekben az írásokban tisztázni igyekezem a migráció, a paramigráció (azaz a migrációra települt terrorista beszivárgás) fogalmait, ezzel összevetve a bibliai exodus másságát és többletét. Elemezzük a világvallások trendkutatásával előre jelzett 21. századi vallásközi versenyfutás okait, a várható statisztikai fordulatokat, s a paradox intenciót, ami azzal függ össze, hogy a világvallások eddig soha nem látott felvirágzása következik be a 21. században, s éppen ez fogja köztük kirobbantani - emberileg szólva - a feszültségeket, illetve konfliktusokat. Leginkább a keresztyénség és az iszlám akart vagy nem, manipulált vagy békés, egyeduralmi vagy együttéléses helyzetéből adódó különféle, főleg politikai és hatalmi érdekektől motivált küzdelmét. És megismerkedünk a török világ Magyarországon 150 éves korszaka izgalmas, protestáns történetteológiai szemléletével, ami ma is elgondolkodtató. Most röviden azokat a pozitív jeleket vázoljuk fel, melyek a tehetetlenség és az önmegadás, hogy’ ne mondjam, az önfeladás ellenében hordoznak biztatást, reményt, még ha ez ma olykor szinte lehetetlennek tűnik is. Tesszük ezt Jézus biztatása értelmében, akit az epileptikus fia meggyógyítása érdekében így szólított meg a gyermek apja: „Ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Erre Jézus így válaszolt: „Ha tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz” (Márk 9,23). Allegorikusan és valóságosan is Európa olykor tehetetlenségében és betegségeiben, tétovaságában mintha ehhez a gyermekhez hasonlítana. Mit lehet itt még tennünk? – kérdezik sokan itthon is, látva az egyre erősebb migrációs nyomást. Minden lehetséges annak, aki hisz! A tehetetlenséggel szemben ez a minden lehetségest feltételező hit kell Európának, öreg kontinensünk keresztyénségének. A „ha” és a kérdőjelek nélküli hit. Nem a vakhit, s nem is az illúziókba menekülő vagy becsaphatóan életveszélyes hiszékenység, hanem a gyógyító, látó, és talpra állító hit. Itt annyi minden között eszembe jut a bölcs kínai keresztyén mondás: „Ha valaki egy évre tervez, rizst ültet. Ha valaki tíz évre tervez, fát ültet. Aki viszont 100 évre tervez, imádkozik, és Istent ülteti a szívekbe, azaz nevel”. A valamit tehetünk még jeladót és jeleit vesszük sorra mostani szemlézésünkben, jeladásokat a világ különböző részéről. Nem megoldás-kulcsokat ajánlgatunk drótostót módjára, hanem reális alternatívákat megfontolásra. És a saját magunk kontinentális, olykor hazai szkepszisével, vagy éppen Európa képzelt „fölényével”, önigazultságával, anyagias bálványaiba kapaszkodásával szemben! Arról írok, amit sokkal ütősebben, erőteljesebben kellene a magyar közvéleményben is kommunikálni. A háztetőkről hirdetni! A médiában szétteríteni! A hazai, kárpát-medencei magyar nyelvű egyházi és nem egyházi sajtóban összehangoltan megjeleníteni – amíg nem lesz túl későn…
Három milliós email-győzelem – a kétely mételyével szemben!
Micsoda fantasztikus szabadítás-, és győzelem-történetet írt Isten az iráni Youcef Nadarkhani protestáns lelkész hányattatásán keresztül! És micsoda bizonyíték ez a történet arra, hogy keresztyénként nem vagyunk tehetetlenségre ítélve, legfeljebb saját közönyünk, hitetlenségünk képezhet akadályt vagy torzíthatja el vélekedésünket. S akkor már az ellenfél vagy ellenség győz is. A kétely kultúra és kontinens-pusztító métely! Nem véletlenül írta le közel 500 éve a reformáció küzdelmei és már az akkor Európát fenyegető törökvész hírei hallatán a hitújítás várfalaival „védett” Wittenbergben Luther Márton: Spiritus Sanctus non est scepticus. Azaz: a Szentlélek nem szkeptikus, nem a kételkedés Lelke. Fordítva is igaz: ahol, és amikor felüti fejét a kétely, ott bizony súlyos Lélek-hiány áll a háttérben. Azaz: meggyőződés és hit-hiány. Ahol viszont még él és hat a hit a Lélek által, ott van remény, és lesz, lehet győzelem. Nadarkhani lelkészt 2012-ben az iráni hatóságok letartóztatták, mert gyerekei az iszlám iskolában a kötelező muszlim imaidőben nem imádkoztak a többséggel. Számon kérő érdeklődésre annyit mondtak: Édesapával már reggel imádkoztunk. – És pár órán belül a bázis-közösségi lelkész már előzetes letartóztatásban találta magát. Négyszer ítélték halálra, volt a vádak szerint lázító, meg izraeli ügynök. AzAjatollah négyszer nem írta alá a kötél általi kivégzés végrehajtását elrendelő parancsot. Miért? Talán mert a síita iszlámot követő Irán felvilágosultabb, toleránsabb ország, mint a többséget alkotó szunnita iszlám országok? Talán. Vagy mert az ENSZ emberjogi kartáját, s a vallásszabadság egyetemes kódex-követelményét igyekeztek Teheránban is betartani? Talán. De leginkább azért, mert az Open Doors (=Nyitott kapuk), s más szervezetek, mint például a Christian Solidarity Worldwide (=Világméretű Keresztyén Szolidaritás), vagy a Christian Solidarity International (=Nemzetközi Keresztyén Szolidaritás), továbbá kormányok, az USA, a német elnök, kancellár asszony akciót hirdettek Nadarkhani megmentéséért. Ennek nyomán 3,2 millió tiltakozó, közbenjáró petíció érkezett az Ajatollah kancelláriájára email-ben és twitterben. Ennek következtében, de persze nem ezzel indokolva, végül is 2014 őszén szabadon bocsátották Youcef Nadarkhanit, s ejtették az ellene korábban felhozott vádakat. Micsoda győzelem, milyen nyomós érv ez a tehetetlenség kényelmes, önfeladó, másokat feladó álláspontjával szemben! Pedig nem került ez egyénileg sokba: két perc, amíg a neten valaki aláírja a tiltakozó petíciót.
Madridtól Bejrúton, Tiranán, Varsón, Kairón, Indián át is vezetnek utak – ugyanoda
Nem hagyható említés nélkül a tehetetlenség ellenszerei között néhány, nemzetközileg is nyilvános alkalom, ahol manifesztumok születtek, döntések, ajánlások keletkeztek a világkeresztyénség, főként az európai keresztyénség erősítésére. Mert ez ma a cél, a keresztyének, teológusok, a Krisztus ügyének elkötelezettek szívügye, hogy az európai keresztyénség megerősödjék identitásában. És akkor, csak akkor másként viszonyul majd minden olyan jelenséghez, legyen az vallási köntösben jelentkező militáns világhódító törekvés vagy lappangó szellemi aláaknázás, aminek végcélja ténylegesen Európa elrablása önmagától. S elvitele valahová Keletre, nem kultúraterjesztési, értékátviteli, átvételi céllal, hanem „megerőszakolása”, tönkretétele, legyőzése, megsemmisítése érdekében. Amint Sansal, az algériai francia író nyilatkozta minap: Az Iszlám Állam nem tudja katonailag legyőzni Európát, ezzel tisztában van, de a félelemkeltéssel, félelemben tartással megbéníthatja, és összeroppanthatja. Hogy a legelképesztőbb spengleri és nietzschei látomások Nyugat alkonyáról tényleg valóra váljanak. Ez ellen szóltak a bergeri, s egyéb euro-atlanti, legutóbb elterjedt, a szekularizációt cáfoló, a világvallások neoreneszánszáról írt látomások, de legfőképpen az élő keresztyén hit erejének új reformációs feléledése céljából is imádkoztak, szóltak, ébresztenek egy ideje sok rendezvényen, kontinensünk nyugati csücskétől el egészen Libanon cédrusaiig, meg a Nílus partjáig. Legfőképpen a szenvedő Közel-Kelet keresztyénségének vezetői és hívői. Mire gondolok?
Például arra, hogy 2015. tavaszán Madridban a citizenGO emberjogi, főként fiatalokat mozgósító szervezet rendezésében megtartott konferencián a résztvevők kimondták, s a Madridi Manifesztumbanegyértelműen meg is fogalmazták, sőt, a nemzetközi sajtóban és kormányokhoz, ENSZ-hez, EU-hoz intézett petíciójukban közhírré tették: ami Szíriában, Irakban folyik, az szocio-kulturális genocídium, vallási okok miatt folytatott népirtás. Ezt a legilletékesebb, a moszuli IS brutalitását átélt keleti keresztyén érsek mondta. Ugyanott hangzott el Mirkis babilóniai érsek beszédében ez a szinte kontinentális méretűnek szánt felkiáltás: „Mire szolgál a mi szenvedésünk Közel-Keleten? Arra, hogy a nyugati keresztyénség hitét ébressze, s megerősítse őket az üldözésben helytállók példája”. Micsoda szavak! Ex oriente lux? Igen! Keletről jön a fény Nyugat számára, nem csak az égen, hanem a lelkekben is. Jó lenne ezt tisztelettel megköszönni nekik, nemcsak „Jönnek a migránsok, jönnek a migránsok!” pejoráló kiáltással teleharsogni róluk a sajtót!
Imát és nyilvánosságot! – Varsó ismét előttünk!
Vagy amint a bagdadi missziós angol lelkész fogalmazott: „Imádkozni kell Nyugaton a keleti keresztyénekért, nem szabad hallgatni szenvedésükről, imát és nyilvánosságot kérünk!”. Imát, nyilvánosságot kell adni szenvedésüknek is, s erről is szólni kellene Nyugat és hazánk nyilvánossága előtt. Sokkal nagyobb mértékben, mint eddig. Ezt valósította meg érdemben 2015-ben a bejrúti és tiranai keresztyén-muszlim világkonferencia is a világvallások békés együttélése esélyeinek a mérlegelésével, imafelhívással, helyzetértékeléssel, stratégiák felvázolásával.
És mint annyiszor, Varsó ismét előttünk jár. Mikor érkezik meg hozzánk ama legendás, de ma más tartalmakat szállító varsói expressz? A Radio Dla Ciebie – Rádió Neked adó létrehozásával és 24 órás műsor szolgáltatásával vallásközi rádiót hoztak létre lengyel barátaink, a média eszközével megvalósítható vallásismereti, hitismereti, valláserkölcsi nevelés céljából. Az adásban vannak vitafórumok, különféle vallások képviselői beszélgetnek egy-egy adott témáról, pl. a gyermekvállalásról, az élet tiszteletéről, a család szerepéről, a vallási szokások közötti különbségekről, ezek sajátos értelméről, az ábrahámi vallások, a zsidóság, a keresztyénség, és az iszlám közös pontjairól. De az eltérések, a másik vallás, felekezet számára szokatlan sajátosságok megértésének, megértetésének lehetőségeiről is szólnak, meg hiterősítő igemagyarázatok, bibliaismereti kurzusok, a keresztyénség, a Biblia kulturális és gazdasági befolyását taglaló sorozatok is elhangzanak. Közvéleményt formáló fórum a rádió, hatalmas lehetőség arra, hogy értékelje a sok-sok hallgató: nem a csípőből formált ellenkezés, gúny, hogy ne mondjam nem a francia Charles Habdo-i sértően brutális szatíráé, emberek vallási érzéseiben gázoló, megalázó obszcenitásé a jövő, hanem a szívós, következetes, színvonalas, igényes nevelésé, közkulturálódásé, a viselkedés és a beszéd tisztességéé. Minden primitív, közönséges és romboló tendencia ellenében. Ha valami, akkor hazánk még sokkal jobban rászorul erre a sajátos köznevelésre. Irgalmatlan és színvonaltalan a magyar közvélemény! S a nevelést, a felnőttoktatást ebben a tekintetben is el kellene kezdeni, különben Európa és a világ sereghajtóivá csúszunk le a nyelvromlásban, egymás nyilvános és egyéni megbecstelenítésében. A lengyelek e tekintetben is lóhosszal, vagy varsói expressznyi tempóval előttünk vannak! Nagyon fájdalmas ezt megállapítani, de szükséges, és talán még nincs későn! Az RDC adásai ebben is példaértékűek. S ez már rég nem ökumené a szó klasszikus és alkalmi értelmében, hanem üzenet valami másfajta lehetőségről, valami újdonság az együttélés, a megismerve jobban tolerálás szellemi és lelki tágas térségéről! Az annyira veszélyes beszűkítés, elszigetelés, bezárás, így az ezek által gerjesztett agresszió ellenében!
De valami ehhez hasonlót szeretne megvalósítani a Világvallások Egy Háza nevű berlini kezdeményezés is, amit még a migrációs beáramlás, „cunami” előtt terveztek Berlinben a zsidóság, keresztyénség és az iszlám képviselői. Elképzelésük szerint egy hatalmas épületben, egy fedél alatt épülne fel és egymás mellé zsinagóga, templom és mecset, ennek funkcionálisan megfelelő vallási könyvtárak, s előadótermek, ahol egymás jobb megismerését segítő előadások, beszélgetések, viták valósulhatnának meg. Kérdés, a mai helyzetben ez mikorra valósulhat meg Berlinben vagy másutt? A cselekvési stratégiák, a varsói, berlini és más jellegű kezdeményezések hátterében kétségtelenül ott húzódik Hans Küng világethoszának megértett figyelmeztetése: A nemzetek között nem lesz béke, csak ha a vallások között béke lesz. A vallások között nem lesz béke, amíg nem lesz igazi, lényegi párbeszéd közöttük. Ennek érdekében a legfontosabb lépés a nevelés, egymás megismerése. Csak erős hitű keresztyénség, erős hitű, bibliailag fundált hit lesz képes önfeladás nélküli párbeszédre és tiszteletre, ahol kell és lehet! Tehát sokkal inkább kellene készülnünk az ilyen párbeszédekre identitás-erősítéssel, annak a missziói és történelemértelmező hitbeli látásnak a mai újrafogalmazásával és adaptációjával, amit eleink így fogalmaztak meg: Isten azért bocsátotta ránk a törököt, mert meggyengült Európa hite. Azért, hogy ne tudják az ő hitükre hajtani a keresztyéneket, másrészt a bálványozás, széthúzás, pártoskodás ellenében. Tehát büntetésként, bűnbánatra terelésért, de missziói feladatként is. Czeglédi István hitvalló prédikátor (1620-1671) szerint „Ha Krisztus szavára együtt maradunk/Nem lesz ügy a török/Ez hazában örök”. Drábik Miklós (1588-1671) református huszita püspök szerint pedig azért küldte ránk őket Isten, hogy „körösztyén hütre térjenek”.
Kairói kopt Maggie Gobran jeladása az iszlám világban
Vajon nem a másfajta, azaz az iszlám kultúrában megvalósítható, hitünkről szóló verbális és nem verbális, szóbeli és tettekkel hirdetett bizonyságtételért adta Isten a 20. század végén a kairói Amerikai Egyetem professzori állásából a mokattami szeméttelepek világába boldog és boldogító szívvel, mosollyal alászálló Maggie Gobrant? Aki 90-nél több óvodájával, iskolájával, tanintézetével, orvosi rendelőjével mindennél meggyőzőbb jeladás a keresztyén hit embermentő reménységéről, erejéről? 100 ezernél is több szeméttelepi kopt gyermek általa ismerte meg a betűvetést, a Biblia világát, a kulturálódást, de a kopt keresztyénség kétezer éves hatalmas és gyönyörű imavilágát, lelki örökségét! És nem ugyanez a belső elkötelezettség vezette a hindu-buddhista indiai kultúrában napjaink protestáns lelkész-író-filozófusát, Vishal Magnalwadit, hogy elmondja, leírja, hirdesse a Közép Könyve, a Biblia világkultúrát teremtő, 2,2 milliárdnyi mai keresztyént boldogító, üdvözítő, fantasztikus befolyását, nem csak az euro-atlanti kultúrkör létrehozásában, hanem a keresztyén világkultúra megalkotásában is? Bizony, kifogynék a szóból, vagy 100 oldalig meg sem állnék, ha mindazt leírhatnám, mennyi jelet ad Urunk a mai világban is ugyanarról: Őmagáról, az általa megalkotott keresztyénség élet-, és jövőképességéről, az egyetlen Üdvözítőről, a Világ Világosságáról, akiben megvalósul az, amit Mangalwadi írt hatalmas panorámájú könyve záró fejezetében: Biztos, hogy Nyugaton nyugszik le a fény? Őbenne ugyanis nincs napfelkelte, nincs napnyugta, Őbenne csak fény, világosság, egyértelműség, átláthatóság, élet és jövő van.
Többdimenziós cselekvési stratégia – Lélek-impulzusok!
A migráció által felkavart helyzetben Isten tükröt tart az európai keresztyénség elé. Igen fontos, hogy ebben azt lássuk meg, amit Ő mutatni akar! És hogy a hazai egyházakban is közügy, beszédtéma, folyamatos reflexió tárgya legyen és maradjon a migráció kérdésének bibliai szemlélete, főként az exodus tanításának a többletével. S ha már az üldözöttek között első renden a szír és keleti keresztyének, arameusok, káldeusok, asszírok vannak drámaian érintve, illene jobban megismernünk és tisztelettel említenünk őket már csak azért a hatalmas keresztyén szellemi ima-, és lelki kincsestárért, amit eleik hoztak létre, s aminek gyakorló örökösei ők. Bertalan és Taddeus apostolok és mások missziói munkája nyomán már az első század végén viruló keresztyén közösségek magasztalták Urunkat Damaszkuszban és Bagdadban, Edesszaban és másutt, jóval 550 évvel az iszlám megszületése előtt! S amikor magyar őseink még valahol a messzi Keleten nyereg alatt puhították a húst, meg a történelmet, és sámándobok ütemére pattantak nyeregbe, a Moszul és környéki népek Jézus anyanyelvén, arameusul mondták már a drága Igéket, s 900 évvel előttünk váltak Jézus tanítványaivá. Sőt: mire eleink elérkeztek a Kárpát-medencébe, ők már Tibetbe és Kínába mentek misszióba! Nem hódítani, gyarmatosítani, hanem bizonyságot tenni, fényt árasztani Keletnek! Ezért mindennél fontosabb Európa visszahódítása ennek a szelíd Krisztusnak, aminek módja, eszköze a kontinens népeinek újra evangelizálása. Erős egyházak, erős hitű keresztyének kellenek, akiknek vasárnap nem vásárnap, hanem az Úr napjának megünneplése, s a lelki ritmus és erőgyűjtés alkalma! Ki merné a muszlimok között péntek szentségét, a zsidók között a sabbat sérthetetlenségét megkérdőjelezni? Egyéni és közösségi bibliatanulmányozás kell minden eszközzel, módszerrel és kommunikációs technikával, az iskolai hitoktatásban mindenek előtt. De olyan fórumok is kellenének, ahol más vallásúakkal is megismerkednek a felnövő fiatalok, s nyugodtan megkérdezik, miért neked a pájesz, a keppeli vagy a burka, s miért nem szabad muszlimnak keresztyén nővel kezet fognia? És fel kellene tenni sokkal komolyabban napjaink történetteológiai kérdését: mit akar Isten a migrációval? Mert ilyen olvasata is van, kell legyen ennek a népvándorlási cunaminak! Mit jelent például napjainkban az Ige: Újuljatok meg elméteknek lelke szerint (Efézus 4,23), különös tekintettel a reformáció 500. évfordulójára. Lesz-e mentális forradalom, mentális reformáció, vagy csak ünnepélyes és nem sok hasznot hozó múltba nézés? És mit jelent felvenni ma a lelki fegyvereket (Efézus 6,10-21), hogy készek legyünk a számadásra a bennünk lévő reménységről és a lelki-szellemi küzdelemre?! És mit jelent a holnapra készülve a szövetség-teológia felelevenítése, ami erős kötőanyaga volt a nyugati protestáns – kálvinista, magas kultúrát alkotott népeknek, és létrehozták segítségével az erős Európát? Vagy Isten Országa bibliai, kálvini gondolata, azaz vertikális kötöttségünk és ezért horizontális függetlenségünk, biztonságunk, produktivitásunk, s milyen egyéni és közösségi dinamikákat, innovációs energiákat lenne képes adni ez a szemlélet a mai és a holnapi nemzedékeknek? És mikor szólalhatna meg a Rádió Neked Budapesten vagy Debrecenben, s hol épülhetne meg a pannóniai Három Vallás Egy Háza? - hogy csak néhány kérdést érintsek
Allahu Akhbar!? – Abbá, Atyánk! – és Moszkva?
És tudunk-e élni testvéri szolidaritásunk bizonyítására az emailek és a twitterek, s más közösségi eszközök nyújtotta lehetőségekkel, akár a citizenGO-n, vagy egyéb fórumokon keresztül? A gyülekezeti szintű cselekvés legújabb példáját adta a győr-szabadhegyi gyülekezetben elfogadott imafelhívás, a Győri Manifesztum. A párbeszédek most inkább belkörű, a széles nyilvánosságot még jelentőségéhez mérten messze el nem érő, az Ökumenikus Tanács által szervezett vallási dialógusok, fórumok kommunikálása szélesebb körben mikor lesz érzékelhető? Teendő tehát sokféle van, de Isten eszköztára kifogyhatatlan. A Lélek fantáziája pedig felülmúlhatatlan. Szánjuk oda magunkat élő eszközül történelemformáló Urunk kezébe egyénileg, egyházként, magyar és európai keresztyénségként. S akkor azt is meglátjuk majd, hogy az Úr keze alant van az Ő népével. Remélhetőleg ennek lesz hatalmas és egyértelmű jele a moszkvai őszi (2016. október 28-30.) világimafórum, az ortodox egyház és a Billy Graham Társaság közös rendezésben! Ilyen még nem volt, az üldözött keresztyének védelmére, lelki oltalmazására, a Lélek fegyvereinek közösségi felvételére! Mögöttünk és előttünk a bizonyságok fellege! Hogy lehetne ennyi erő között elveszni? Nem a csüggedés és a kételkedés, hanem a bizalom lelkét kaptuk, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyánk. Az Allahu akhbar! terrorista szájakon elhangzó kiáltása közben, fölött hangozzék a világkeresztyénség szava: Abba, Atyánk! S ehhez halljuk meg Jézus Igéjét: a hívőnek minden lehetséges! És mert 100 évre (meg tovább, a történelem végéig) tervezünk, kezdjük el, illetve folytassuk fantáziával és szorgosan, hittel és reménységgel az Isten-ültetést a szívekbe! A többi nem csak rajtunk múlik!
A BIBLIAI EXODUS MINŐSÉGI TÖBBLETE A MIGRÁCIÓVAL SZEMBEN, S A TÖRÖK VILÁG MAGYARORSZÁGON KORSZAK MAGYAR PROTESTÁNS TÖRTÉNETTEOLÓGIAI FIGYELMEZTETÉSE (II. rész)
Európa elrablása többé nem a görög mitológiavilág szerelmi drámája. Mára egy egész kontinens létének, továbbélésének, önfenntartásának a veszélyeit, kockázatait jelző szókapcsolat. A migrációs áramlatokra rátelepedett pániszlám célú terrorista mozgások és potenciális veszedelmek Párizs óta kőkemény realitások. Az, amiről Oswald Spengler 1918-ban, majd 1922-ben megjelent, hatalmas történelmi, kultúrtörténeti tényanyaggal érvelő „A Nyugat alkonya…” c. könyvében elméletileg írt, s Európa kultúrájának civilizációba történő felhíguló átmenetét, karaktervesztő süllyedését és kiüresedését vetítette előre, mára, a poszt-szekularizáció korszakában kézzelfogható valóság. Jogos tehát a kérdés: Eurábia vár ránk, vagy Migrópa lesz a holnap kontinense? S hol marad eközben Christeurópa, a 2000 éven át keresztyén habitusú, erkölcsű kontinens? Milyen esélyeket láthatunk Európa visszavételére, megmaradására, túlélésére? Vagy illúzió lenne a visszavétel, s új formációkban kellene gondolkodnunk? De milyenekben? Ilyen súlyos kérdésekre egy pár részes cikksorozatban nem lehet mély és sokrétű választ adni. De talán már a kérdések megfogalmazása, s néhány továbbgondolásra szánt szempont felvázolása sem haszontalan…
Egykor mitológia – ma realitás – hányféle narratíva?
A szépséges Európa (Europé) a görög mitológia szerint a föníciai király leánya volt. Zeusz meglátta Európét, amint virágokat szedett a tengerparton, és szerelemre lobbant iránta. Átváltozott egy gyönyörű fehér bikává és lement a tengerpartra. A bika kecsesen odament Európa elé, és a lábaihoz térdelt. A bika megjelenése és mozgása olyan szelíd volt, hogy Európa a bika nyakát virágokkal díszítette, és felült a hátára. Ekkor a bika hirtelen átrohant a tengeren, elrabolva Európát. És csak akkor fedte fel magát, amikor Kréta szigetére értek. Zeusz ekkor ledobta a bika alakját és emberi alakot öltött, majd magáévá tette Európát egy ciprus fa alatt. Így lett Európa Kréta első királynéja és szült Zeusznak három fiút. Végül Zeusz szerelmük emlékére a bika alakját feltette az égre, megalkotva a Bika csillagképet.
Napjaink politikai, történelmi realitásai alaposan átírták az ókori „mesét”. Zeuszt ma Iszlám Államnak, terrorizmusnak, Közel-kelet és Európa rémének nevezik. Zeusz ma nem térdel le, hanem térdre kényszerít. Ami maradt: Zeusz és a mai Zeuszok célja Európa elrablása, önmagától való megfosztása, félelem-bilincsekbe verése, Eurábia vagy Migrópa formájában „magáévá” tétele. Ennek egyik történelmi eszköze ma a migráció. Ebben a cikkben felidézzük a migráció és az exodus közötti bibliai különbségtételt, valamint „a török világ Magyarországon” idején kialakított magyar református történetteológia legfontosabb figyelmeztetéseit. A helyzet a fentebbi szatirikus ábrázolás narratíváinál sokkal komolyabb, de az effajta „könnyedség” is a mai Európa, és a mai Magyarország egy részének a szemlélete. A mitológiai és az aktuálpolitikai narratíva mellé mi most odatesszük a bibliai narratívát, ami nélkül az a bizonyos értelmezési háromlábú szék csak kétlábú lenne, s bizonyosan akár végzetes balesetbe is sodorhatná azt, aki megpróbálna rátelepedni…
A bibliai minőségi többletek – az egészen más, amikor a migráció oka Isten hívása
Egészen sajátos, ahogyan a Biblia különbséget tesz a helyváltoztatás két alapvetően különböző motívuma között. Az előbbi cikkben („Határait nem tudta megvédeni Európa. Képes lesz-e önmagát megvédeni?” - EURÓPA ELRABLÁSA VAGY VISSZAVÉTELE? - II. rész) írtam arról, hogy a migráció lehet akaratlagos, de lehet kikényszerített. Az a kegyelmi migráció, bibliai exodus, amivel a választott nép története indul Abrám kihívásával városából, az nem terrorista vagy ellenséges csoportok kényszerítésének következménye, hanem engedelmesség, az Úr hívó-küldő szavának meghallása az oka, de célja is.Vertikális indítékú migráció ez az exodus. A mai migráció, ami szemünk előtt zajlik, kifejezetten és elsőrendűen horizontális, jórészt emberi, gyilkos kényszerítés hatására indul és valósul meg. A kegyelmi migrációról, az exodusról ezt olvassuk a Biblia elején: „Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Móz 12,1-2). Micsoda különbség, amikor a „menj el földedről!” ígéret nélkül, cél nélkül hangzik el, a „Takarodj el innen!” értelmében, fejnek-szívnek szegezett gépfegyverek hatására, esetleg ilyen gyilkos alternatívák hallatán: vagy áttérsz muszlimnak, vagy fizess 13,5 gramm aranyat váltságdíjként havonta, ami előbb-utóbb úgyis elfogy, vagy: húzz el innen! Mekkora minőségi, hangnembeli, tartalmi különbség van az exodus és a mai migráció között! Az isteni indításra az emberi válasz: „Lement Abrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos éhség volt a földön” (1Móz 12,10). Itt azt láthatjuk, hogy akár gazdasági és klimatikus migrációnak is lehetne tekinteni Abrám lemenetelét Egyiptomba, ha nem ismernénk annak isteni indítékát (majd az Úr mutatja meg az új földet) és végcélját (nagy néppé tesz, megáld, naggyá lesz neve és áldás lesz). Négyszeres többlete van a kegyelmi exodusnak minden más, csak emberi indítékú migrációval szemben! Ezért is visszhangozza ezt az exodus típusú migrációt évezredekkel később a Zsidó levél, mint a hitbeli engedelmesség gyönyörű példáját: „Elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe” (Zsidókhoz írt levél 11,8kk). Ők azok, akik „vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön… jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után” (11,13kk).
Teljességgel nyilvánvaló, hogy az exodus a Biblia minőségi plusza. Ennek az indítéka, oka mindig Isten, solus Deus az útra indító motívum, nem emberi, fegyveres kényszer, erőszak, nem mögöttes erő, hanem a megelőző és sokra bízó, előrelátó isteni ígéret, hívás, küldés, emberi oldalon pedig a hit. Az exodusnak mindig két oldala van, az isteni felszólítás, és az emberi engedelmesség. A migrációnak csak emberi, egyoldalú, horizontális motívuma van, a félelem, s a megfélemlítés. A keresztyén migráns teológianem téveszti szem elől a kettőt, és lényegi, hatalmas különbségüket. Az egyikhez a hála köti az embert, a másikat az irgalom érzésével teszi helyére. Történelmileg szemlélve, már jókorán kialakult Isten népében a csak emberi indítékú, ellenségek okozta migrációval kapcsolatban az irgalom, s a menekültek támogatásának az intézménye, a menekültvárosok státusza.
Később, a 2. században a Diognétoszhoz írt levél szerzője mindezek nyomán és tudatában így fogalmazta meg a sajátosan keresztyén migráns-sors szemléletét: „Saját hazánkban idegenek, polgárként jövevények. Mindig idegen a hazánknak, s a hazánk idegenben van”. Ez a keresztyén „idegen” állampolgárság folyamatos paradoxona, amit semmi nem old fel igazán és végérvényesen a földön, csak a halál, egészen pontosan a menny, a teljes jogú állampolgárság gyakorlásának helyszíne, a színről-színre látás teljessége. Az lesz a csonka állampolgárság végérvényes vége. És az lesz az utolsó, nagy „migráció” az életünkben, amikor majd meghalljuk a hazahívó, kivonulásra, végső távozásra indító szót. Elgondolkodtató, s reménységre biztató, hogy az Újszövetség a meghalást, az élet végét nagy egzisztenciális exodusnak tekinti.
Amikor Jézus felment a megdicsőülés hegyére imádkozni, akkor Mózes és Illés beszélgettek jelenlétében élete végéről (tén exodon autú, az eredeti görög szöveg szerint), aminek Jeruzsálemben kellett beteljesednie (Luk 9,30). Péter is tudott erről az exodusáról, amikor az elköltözése utáni időre utalt apostoli próféciájában (2Pét 1,15). Summa: alapvető minőségi különbség van tehát a Bibliában exodus és migráció között, ez a különbségtétel a Szentírás minőségi többlete, s ez a mai szemlélettel, szatírával, mitológiai vagy aktuálpolitikai narratívával szemben szögesen más! Úgyis mondhatjuk: az exodus felismerése, elismerése jelentheti a mai migráció közepette az egyik reményforrást. De emellett voltak már a bibliai időkben, s kell legyenek ma is olyan jogintézmények is, amelyek a menekülteknek válságos helyzetükben némi immanens támaszt nyújtanak.
A menekültbefogadás több ezer éves jogintézménye Izraelben
Izraelben jogintézmény volt tehát a menekültek befogadása, ami visszamegy az egyiptomi gazdasági migráció emlékére, amikor József és testvérei élelmiszerért menekültek el az éhínség megpróbáltatásában idegen földre. De jogintézmény lett a menekültvár(os) is: 3 a Jordánon innen, 3 Kánaán földjén, legyen ez a hat város „menedékül Izrael fiainak és a jövevényeknek, meg a köztük lakó betelepülteknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit” (4Móz 35,14kk). Izrael Credojában pedig állandó az emlékeztetés az egykori „migráns sorsra”, hiszen „bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott” (5Móz 26,5kk). Az irgalmasság is jogintézmény lett a tizedadásból a jövevénynek – az Úr „szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban!”(5Móz 10,18-19). A nyugalom évében, a 7. Sabbat évben megilleti a föld termése őket is. És minden 49. esztendőben a teljes felszabadítás, illetve elengedés, ha úgy kívánta a jövevény. Mindennek már van több tekintetben is szerteágaztatható szociáletikai alkalmazhatósága, érdemes elgondolkodni mindezen.
A keresztyén ember mennyei állampolgárságának földi látszatmigrációi – üdvtörténeti célú migráció
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy földi létünk, mennyei valódi és földi ideiglenes állampolgárságunk során olykor adódhatnak látszatok, mintha mi sem tudnánk mást tenni, mint mások. Hiszen a Biblia tud emberi indítékú migrációról is, amikor Isten emberei vagy Jézus követői, mindenek előtt maga Jézus is migránssá lett egy időszakra. De ez is a végcél szolgálatát, s megvalósításának az elvehetetlen esélyét jelentette, azt, hogy az emberi indulat, ellenségeskedés, a gyilkolás se akassza meg Isten tervét. Ez azüdvtörténeti célú menekülés, migráció leginkább Urunk élettörténetének a kezdetén mutatkozott meg. Jézust szülei menekítik Heródes politikai haragja elől Egyiptomba: „Vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked” (Mát 2,13). Ezt ma cirkulációs migrációnak, idegen indítékú, s visszatérési esélyt nyitva tartó migrációnak neveznénk, hiszen Heródes gyermekgyilkossága volt az emberi, horizontális indíték, a vertikális indíték pedig az Úr angyala életmentő akciója volt, aki megjelent Józsefnek álmában. Cirkulációs sajtossága abban mutatkozott meg, hogy visszatéréshez vezetett Heródes halála után, ugyanígy vertikális utasításra, az Úr angyala révén. És azt is megtudjuk tőle, hogy a horizontális veszély-pontenciál elmúlt: „…meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek” (Máté 2,20). A horizontális indítékú migrációs kényszer már korán megjelent Isten népe körében is. Például, amikor Mózes Midjánba menekül gyilkossága miatt, miután agyonütötte az egyiptomit, s elrejtette a homokba, „elmenekült a fáraó elől” (az igazságszolgáltatás elől) (2Móz 15), amit ma externális, bűnelkövetői migrációnak lehetne nevezni a szakirodalom kategóriájával. Elvette a pap Cippóra nevű leányát, aki szült neki fiút, Gersómot, mert „jövevény lettem idegen földön” (2Móz 2,16kk). Dávid is menekült Saul elől, felesége, Mikal éjjel eresztette le őt az ablakon át, s futásnak eredt (1Sám 19,12), amit idegen indítékú migrációnak lehet tekinteni (Saul bosszúja). Mindezeken túl és innen, s mindezek között megáll Urunk Igéje, mint a népek történelmi megmérettetésének egyik fő kritériuma:„jövevény voltam és befogadtatok engem” (Mát 25,35/b). Ennek is meg vannak a mai konzekvenciái, amiket nagyon körültekintően szabad csak alkalmazni.
A magyar református történetteológia figyelmeztetése
Miért engedte ránk Isten a törököt?
A közösségi és egyéni önvizsgálat kérdése megkerülhetetlen volt egykor, az ma is! Miért engedi ránk Isten a migránsok több milliós seregét, köztük az álmigráns terroristákat, mindenféle halál-kommandó elszánt gyilkosait?
A magyar protestáns történetteológiai értelmezés szerint két oka volt a török világnak Magyar-honban. Egyrészt „Mahumet” által büntette meg Isten bűneinket, a bálványozást, a pápizmust, a széthúzást, pártoskodást. Másrészt missziói céllal, hogy az iszlámról keresztyén hitre térítsük őket. Tehát büntetés, plusz misszió. MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1532-1572) „döbröcöni pispek” szerint „Ü szent Igéje utálásáért, csúfolásáért” ostorként bocsátotta a törököt ránk, mely hatalmas eszköz a pápaság kipusztítására és a hitetlenség ellen. De a török célja „az ő hitükre hajtani a keresztyéneket” (iszlám misszió). Debrecen nagy fia szerint hiábavaló Mahumet tudománya a pápa tudományával együtt, mert Krisztus erősebb náluk. A török képmutatásról SKARICA MÁTÉ (1544-1591) leleplező szavakkal írt: „fondorkodásukkal, hízelkedéssel szövetséget színlelnek, cselvetés és csalárdság lakozik ennek mélyén”. BORNEMISSZA PÉTER (1535-1584) arra intett: „Se török, se pápa… tévelygésre ne térjünk!”. Az iszlám értelmezése a 3 prófétáról (Mózes-Krisztus-Mahumet) pedig szerinte egyenesen „dögletes értelem, pokolbeli ördög hazugsága”.
A büntetési és missziói értelmezés századokon át tartotta magát. Érdekes volt, hogy a török a reformációt megtűrte, mivel ezzel is gyengítette a római egyházat, ugyanakkor közömbös volt azokkal, akik megfizették neki az adót. CZEGLÉDI ISTVÁN (1620-1671) úgy értelmezte, hogy a török hódítást Isten „az ecclaesiáért cseleköszi velünk”, hogy általa bűnbánatot, majd békességet támasszon a nép szívében. A szabadulás útja az Istenhez térés: „Ha Krisztus szavára együtt maradunk/Nem lesz ügy a török/ Ez hazában örök”. Fantasztikus összhangzás, szinte vélemény egyezés tapasztalható Czeglédi uram 17. századi diagnózisa és terápikus javaslata, valamint a 21. századi indiai protestáns lelkész-filozófus megállapítása között, aki a Közép Könyve, a Biblia címen nemrég Németországban megjelent könyvében ezt írja: „Barátaim, nektek ott Európában nem az iszlám a fő bajotok, Hanem ti magatok, az, hogy elveszítettétek eredeti arcotokat, az igazságot. Ha nem nyeritek vissza, Európa elpusztul. Új reformációra van szükség!”. Hogy mi mindent lehetne, kellene ezért megtennünk sok mindennel együtt, azt a következő cikkben vázoljuk fel, lényegre törekvő tömörséggel…
„HATÁRAIT NEM TUDTA MEGVÉDENI EURÓPA. KÉPES LESZ-E ÖNMAGÁT MEGVÉDENI?” (III. rész)
Migrációs mini szótár, vándorlási turbulenciák
A migráció szó eredete a latin migro-,are igére megy vissza, aminek jelentése meglehetősen sokrétű volt már az ókorban: helyet változtatni, kivándorolni, megváltoztatni, átlépni. Ma valóságos migrációs turbulenciában élünk, szinte világméretű mozgásviharban. Nem új a jelenség, csak számunkra itt Európa közép-keleti részében mérsékeltebben jelentkeztek ezek a hullámok. Nyugat-Európa már sok évtizede erőteljesebb mozgásviharban élt, hiszen az olasz, spanyol, portugál, majd egykori jugoszláv vendégmunkások tízezrei jelentek meg az iparilag fejlett, munkaerőszívó országokban, elsősorban Németországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában és Skandináviában. Ez a mellékelt térkép világviszonylatban jelzi a migrációs irányokat, fő kiindulási területként Afrikát, Dél-Ázsiát jelölve meg. Az elmúlt években Európában tapasztalt migrációs mozgás még mindig nem annyira heves, mint az indiai és indonéziai régióból induló, főként az USA irányában megvalósuló mozgás, amit a vastag fekete vonal jelez. Azt is láthatjuk, hogy kontinensünk felé főként Afrikából és Közel-Keletről valósul meg a vándorlás. Becslések szerint az egész világon mintegy 150-200 millió ember van egyidejűleg mozgásban, szinte mozgásviharban.
Okok és a veszélyes paramigráció
Hogyan fogalmazhatjuk meg legegyszerűbben a migráció jelenségét? Általánosan így: a migráció az emberek nagyobb tömegének mozgása egyik helyről a másikra, hogy ezáltal átmeneti vagy állandó lakóhelyhez, munkához jussanak. Két alapvető formája: az akaratlagos vagy szándékos migráció, amikor valaki vagy valakik tudatosan döntenek arról, hogy elhagyják állandó lakóhelyüket, hazájukat, közösségüket. Ilyen a munkavállalási célú migráció vagy a családegyesítés okán létrejövő hely-, és helyzetváltoztatás. Ennél sokkal nagyobb tömegeket mozgat meg a kényszerű vagy szándékolatlan migráció, melynek okai többrétűek. A ma Európa felé irányuló migrációnak főként politikai, vallási okai vannak, például a keresztyénüldözés, a polgárháború. Második nagy mozgató tényező környezeti ok, azaz a klímaváltozás, a nagy szárazság, klímaváltozás. S lehetnek az elvándorlásnak gazdasági okai, így megélhetési nehézségek, szegénység. A ma tapasztalható, a közel-keleti területekről induló migrációnak elsődleges oka a vallásüldözés, a polgárháború, s ennek következtében az egzisztenciális ellehetetlenülés. A migrációnak sajátos, napjainkban keletkezett új és veszélyes formája a paramigráció. Ez valójában álmigráció, mert a tényleges migránsok közé egészen más indítékú személyek vegyülnek, akik csak álcázásként használják a migrációt, valójában terrorista szervezetek „küldöttei”, tagjai, akik főként dzsihadista katonai kiképzést kaptak, s nyilvánvaló céllal érkeznek kontinensünkre.
A keresztyénüldözés világindexei
A kikényszerített, szándékolatlan migrációs mozgások hátterében vallási türelmetlenség is erősen fellelhető. A vallási intolerancia sok formája tapasztalható modern korunkban. Hindu és iszlám ellentétek, keresztyén-hindu-iszlám-ateista feszültségek gyakran robbannak ki drámai formában, véres akciókban. Közel-Keleten az iszlám szunnita, fundamentalista, a nagy többséget összefogó irányzata ugyanúgy üldözi az „oldottabb” síitákat, mint a jezidákat és a keresztyéneket. Az Open Doors és más szervezetek éves jelentései arról számolnak be, hogy a más vallások által leginkább üldözött vallás a világon a keresztyénség. Évente világszerte mintegy 200-220 ezer mártírral. Elgondolkodtató, hogy a „keresztyénüldözés éllovasai” évek óta ugyanazok. A világindexek első helyén áll Észak-Korea, ahol az ateista diktátor százezres tömegben zárat rács mögé keresztyéneket. Viszont az utána következő 2-9. helyen iszlám országok állnak: Szomália, hírhedt El-Sabaab félkatonai terrorista csoportjaival, aztán Irak, Szíria, hírhedt Iszlám Állam fekete seregével és kalifátusával. Majd Afganisztán, Szudán, Irán, Pakisztán és Eritrea következik. Aztán Nigéria, melynek északi hatalmas területein a Boko Haram „haramiái” irtják a keresztyéneket, robbantják fel a templomokat. Azt kell az adatok alapján megállapítani, hogy a legnagyobb küzdelem, versenyfutás az iszlám és a keresztyénség között zajlik a 21. században.(További információk itt a honlapon, a korábbi publikációkban!)
Kétarcú iszlám
A küzdelem sajátos velejárója vagy fő oka az iszlám kétarcúsága: a békés, imádkozó, Korán-hű, irgalmasságot hirdető és gyakorló vallásos iszlám az egyik oldalon, illetve a vallásosság álarcát magára öltő, valójában véreskezű, hódító politikai iszlám, a militáns, terrorista iszlám. Ez utóbbi minden eszközzel a pániszlámizmus megvalósítására törekszik, célképzete a világkalifátus létrehozása. Ennek egyik állomása Európa iszlámosítása. Ebben sajátos jogértelmezésük is támogatja őket, miszerint ahová a történelem során valaha is betették iszlám őseik a lábukat, az a terület végső soron az övék. Csak idő kérdése, mikor foglalják vissza azt, ami úgymond az „övék”. Ezért keletkezhetett ez a sajátos fekete térkép. Ennél már csak az a fehér grafikon a legmeglepőbb, és egyben elrémisztőbb sokaknak, amit nemrég az amerikai Pew Research Center adott ki a keresztyénség és az iszlám versenyfutásáról a 21. században.
A kutatóközpont világvallásokkal foglalkozó trendvizsgálatai abból a tényből indultak ki, hogy a két, lélekszám tekintetében vezető világvallás a keresztyénség és az iszlám. 2010-es világösszesítésben a keresztyének száma 2,2 milliárd, a muszlimoké 1,6 milliárd. 2050-ig ez várhatóan – nem véve számításba klímakatasztrófát, világégést, harmadik világháborút, legfőképpen pedig Jézus Krisztus potenciálisan mindig küszöbön álló visszajövetelét – úgy alakul, hogy a Földön 2,9 milliárd keresztyén fog élni, az iszlám erősen közelíteni fogja ezt a számot 2,8 milliárd muszlimjával. A fordulópont az iszlám javára 2070 körül várható, utána a statisztikai valószínűség szerint a világ össznépességéhez viszonyítva a muszlimok száma 34,9 % lesz a keresztyének 33,8 %-ával szemben.
„Szüljétek le Európát!”
Ennek a fordulatnak a valós oka és indoka a muszlim női termékenységben található, abban az egyszerű tényben, hogy ennek mértéke 2015-ben világméretű adatokkal alátámasztva 3,1, a keresztyén nőké 2,7, az előbbi erőteljes növekedési tendenciában van, utóbbi erőteljes csökkenést mutat, főként Nyugat-Európában. A muszlim családok gyermekszáma átlagban 4-6, a keresztyéneké 1-2. Mintha Kadhafi egykori líbiai diktátor demográfiai parancsa valósulna meg: „Muszlimák, ti csak szüljetek, akkor nem kell Európa legyőzéséhez fegyvert fognunk!” – Azaz „szüljétek le Európát”. Migráció + növekvő, csendes fertilitás = Európa iszlámosítása? Túl egyszerű a képlet, de ettől még lehet benne tényigazság…
Poszt-szekuláris paradox pozitívum – ellenünkre?
Különös és paradox helyzetben vagyunk már most, mi európaiak. Peter Berger amerikai vallásszociológus, az elvilágiasodás ideológiai atyja és vallásszociológiai bizonyítója a ’90-es évek elején bátor lépésre szánta el magát. Visszavonta szekularizációs tézisét, s pontosan az ellenkezőjét hirdette meg. Látva, hogy a szociális jóléti állam, a fogyasztói társadalom amerikai vagy európai válfaja, az anyagiasság nem nyújt végleges és maradéktalan kielégülést az embervilágnak, sőt az anyagi gyarapodás éppen hogy felébreszti a spirituális értékek iránti éhséget, meghirdette és bizonyította: avilágvallások új reneszánsza, eddig nem látott felvirágzása következik be planetáris méretekben. Erről szólt a világ de-szekularizációjáról írt forradalmi, nagyszerű tanulmánya, amit sorjában követtek más szerzők és a világvallások újraéledésének a kutatásra létesített intézetek izgalmasabbnál izgalmasabb közlései, kiadványai, vizsgálati és kutatási jelentései Bostonban és Münsterben, meg másutt. Angliában az Isten visszatérése, a God is back keltette az első feltűnést, Amerikában az Isten évszázada, a God’ Century.
Európa több sebből is vérzik…
Rögtön hozzá kell tennünk: sajnálatosan nem európai vallási reneszánszról van elsősorban szó, hanem más kontinensekéről, ahol az iszlám, hinduizmus, buddhizmus, s a keresztyénség karizmatikus, új-protestáns ága szárnyal magasra. A paradox ebben a pozitív trendben pontosan az, hogy az erősödő világvallások öntudatosabbak, missziói eltökéltségük határozottabb, olykor türelmetlenebb is. Hogy a trendkifejezésnél maradjak: egyik felvirágzás a másik vallás virágainak az erőszakos tépkedését is magával hozza. Európa közben pedig egyre több sebből vérzik: a szekularizáció, a kelet-európai ateizmus és a nyugati nihilizmus máig érezhető utóhatásai, melyek messze estek a keresztyénség jó fájától, mind tátongóbb ürességet, kifosztottságot, kiégettséget hozott létre milliókban. A meggyengült keresztyén identitás vákuuma szippantja be a keleti, közel-keleti vallások és migránsok áramlatait éppúgy, mint az utóbbiakkal együtt a militáns terrorizmust. S a legfájóbb és egyre nagyobb belső-európai elerőtlenedést okozó „eurószindróma” a gyermekszám drasztikus csappanása.
Európa lelki, demográfiai, vallási önveszejtés folyamatában van. Vagy ez már állapota kontinensünknek?Ha visszaút nincs saját elvesztegetett örökségéhez, előre talán még menekülhet. A Christus Adventus et Adveniens, az Eljött és Eljövendő Isten-Ember most is úton van felénk is. A kérdések kérdése ez: és Európa merre mozdul? Engedi-e magát visszavenni, kiváltani az önpusztítás verméből? Ahogyan ezt olyan nagyszerűen élik át velünk egyidejűleg más kontinensek: Latin-Amerika, Ázsia, Afrika déli fele. A Szabadító, de az új rabszolgaság hódítója már az ajtó előtt áll. Kopogtatnak. Kit engedünk be? A határokat nem tudta megvédeni Európa. Képes lesz-e önmagát megvédeni? Ahol a lelki tartás, és ellenállás összeroppan, ott már sem a diplomácia, sem az euró milliárdok, sem a kerítések nem segíthetnek. Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! Kyrie eleison, Christe eleison!
GYŐRI KERESZTYÉN MANIFESZTUM
A MIGRÁCIÓRÓL ÉS IMAFELHÍVÁS ÜLDÖZÖTT TESTVÉREINKÉRT
MI, KERESZTYÉN LELKIISMERETÜNKTŐL VEZÉRELVE, 2016 Pünkösdje után megismerkedtünk a migráció és az álmigráció válságjelenségének mélyebb okaival, valamint napjaink növekvő keresztyénüldözésének összefüggéseivel. Az Ige tanítását követjük, ami arra emlékeztet mindnyájunkat: „Ideje van a hallgatásnak és ideje van a szólásnak” (Prédikátor 3,7), s a jelenlegi európai helyzetben meghallva az Úr Jézus intését tanítványaihoz: „Ha ők elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!” (Lukács 19,40), ezért mi is felemeljük szavunkat és
CSATLAKOZUNK a 2015. április 19-én kiadott Madridi Nyilatkozathoz, amelyben felelős közel-keleti ortodox, katolikus, protestáns egyházi vezetők és lelkészek kimondták, hogy az évek óta tapasztalható közel-keleti népirtás vallási genocídium, s imádságra hívnak az új mártíromság által sújtott vagy otthonaikból hitük miatt elüldözött, menekülő családokért, a terrorizmus befejezéséért, a nemzetközi államközösséghez is szólva kérik felelős döntéseiket a nemzetközi kapcsolatokban, sőt azokért is imádkoztak, akik elkövetik a gonosztetteket, hogy ébredjenek rá cselekedetük súlyosságára;
ISTENÜNK SZENT LELKÉTŐL VEZETVE HISSZÜK ÉS VALLJUK, hogy a drámai események láttán nem vagyunk tétlenségre kárhoztatva, mert az ima szabadságában és lelki tusájában senki sem gátol minket, éppen ezért hívjuk testvéri imaközösségre és folyamatos könyörgésre lakóhelyünk, városunk, hazánk keresztyéneit, hogy egyesítsük szolidáris imakéréseinket üldözött testvéreinkért, a felelős hazai és nemzetközi döntéshozó testületekért, személyekért. Továbbá tartsunk imaalkalmakat egyénileg és közösségileg, ökumenikus tágasságban a közel-keleti térségben élő sok százezer keresztyénért, valamint azokért is, akik Európában keresnek menedéket;
URUNK LELKÉTŐL VEZETVE, HISSZÜK ÉS VALLJUK, NEM VAGYUNK TÉTLENSÉGRE ÍTÉLVE, ezért kérjük városunk, régiónk és hazánk, valamint a köztájékoztatás felelős egyházi, és politikai vezetőit, hogy támogassák a nyilvánosság erejével imaszándékainkat, s mozdítsák elő olyan alkalmak szervezését, ahol a migráció bibliai, lelki és erkölcsi összefüggései a nyilvánosság elé kerülhetnek;
HISSZÜK ÉS VALLJUK, NEM VAGYUNK TÉTLENSÉGRE KÁRHOZTATVA, meggyőződéssel hirdetjük: csak erős nemzet és erős hitű keresztyénség képes ellenállni a külső nyomásoknak, ezért az imádságon túl fontosnak tartjuk keresztyén identitásunk, hitünk, 16-17. századi történelmi tapasztalataink tudatosítását és erősítését, ezért népünk újra evangelizálását, s az új reformáció munkálását elsőrendűen fontos feladatunknak tartjuk. Ennek érdekében szorgalmazzuk gyülekezeti és városi, területi hitébresztő alkalmak tartását;
REMÉNYSÉGGEL LÁTJUK, hogy a Történelem Ura minden emberi fantáziát felülmúló módon képes újat teremteni, ennek jeleként ismerjük fel azt a történelmileg eleddig páratlan világ-imacsúcsot, aminek megrendezésére 2016. október 28-30. között kerül sor Moszkvában, az amerikai Billy Graham Evangelizációs Társaság és az Orosz Ortodox Egyház szervezésében. Hívjuk magyar keresztyén testvéreinket hazánkban és szerte a Kárpát-medencében, hogy a „Világtalálkozó az üldözött keresztyének védelmére” elnevezésű alkalom megáldását buzgó imával és előítélet mentes, elfogulatlan lélekkel kérjük el a Királyok Királyától, az Uraknak Urától!
ISTENÜNK ÉS URUNK SZENT LELKÉTŐL VEZETVE ezzel a felhívásunkkal szeretnénk megszólítani minden keresztyén felekezetben az élő hittel imádkozó testvéreket, s bízunk abban, hogy manifesztumunk nem marad pusztába kiáltott szó az Ige biztatása szerint: „Szüntelen imádkozzatok!” (1Thessz 5,17) – „Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4,6).
SZERETETTEL KÉRÜNK MINDENKIT, hogy lehetőleg már ma kezdjük el imaakciónkat. Legyen ehhez indító imapélda a Német Evangéliumi Allianz „Ima üldözöttekért és üldözőikért” ajánlása, amit német református testvéreink már tavaly felvettek vasárnapi liturgiájukba:
URAM,
Hozzád könyörgünk minden üldözöttért,
akiket azért üldöznek, mert Benned hisznek.
Különösen is azokért emeljük Hozzád imánkat, akik iszlám országokban élnek.
De könyörgünk mindazokért, akiket hitük, származásuk, nemzetiségük miatt üldöznek.
URUNK, kérünk, Te állj mellettük, erősítsd és őrizd meg őket!
URAM, IRGALMAZZ!
Könyörgünk Hozzád azokért, akik Szíriában, Irakban, Szudánban, Nigériában élnek,
légy nekik oltalom és védelem!
URAM, IRGALMAZZ!
URAM, könyörgünk a hatalmasokért,
az uralmuk „mindenhatóságába” szédültekért,
az üldözőkért,
mutasd meg Magad nekik, és fordítsd vissza őket halált osztó útjukról.
URAM, IRGALMAZZ!
URAM, hadd kérjünk Téged magunkért.
Segíts, hogy minden körülmények között
hűségesek maradhassunk Hozzád,
ölelj szorosan Magadhoz Lelkeddel minket,
őrizz meg igazságodban, és szeretetedben.
URAM, IRGALMAZZ!
Jézus ezt mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
Atyámnak áldottai,
örököljétek azt az országot,
ami elkészíttetett számotokra
a világ kezdete óta.
URAM, Hozzád kiáltunk,
hiszen Atyád, Istenünk a mi oltalmunk,
erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
Minden üldözött keresztyén testvérünkért
Hozzád kiáltunk, URAM.
Minden elhurcolt gyermekért és felnőttért
Hozzád kiáltunk, URAM.
Minden fogolyért és megkínzott testvérünkért
Hozzád kiáltunk, URAM.
Minden jóakaratú, segítőkész emberért
Hozzád kiáltunk, URAM.
Tégy minket békességed és szereteted munkálóivá,
formálj alkalmassá,
hogy éltető, ítélő és kegyelmező Igédet
oda vigyük, ahova azt küldöd!
(PROTESTÁNS LITURGIA-RÉSZLET AZ ÜLDÖZÖTTEKÉRT, EV. ALLIANZ.DE, KÖZÖLVE: JAHRBUCH 2014 –ford. Dr. Békefy Lajos)
Tisztázzuk a fogalmakat - Ha lehet, beszéljünk végre egy nyelven! Eurábia – Migrópa – Christeurópa - Christorient (IV. rész)
Philip Jenkins amerikai történész, teológus 2007-ben jelentette meg könyvét Isten kontinense – keresztyénség, iszlám és Európa vallási válsága címmel angolul. Egy év sem telt el, s már németül is olvasható volt az izgalmas, tendenciaelemző, prófétikus mű. Ebben leírja az Eurábia fogalom történetét. Kiderül, hogy ezt az 1970-es évek eleje óta használták az USA új-konzervatív körei kontinensünk tervezett iszlámosítására. Megtudható Jenkins elemzéseiből sok minden. Például az is, hogy az Egyiptomban született zsidó író, Bat Ye’or növekvő muszlim szubkontinensnek látta öreg kontinensünket már akkor, ahol a maradék zsidók és keresztyének másodrendű állampolgárok. Meglepően úgy fogalmazott, hogy nem kell nagyon sokat várni, amikor majd „a muszlim müezzin a római Szent Péter dóm balkonjáról hívja az igazhitűeket imára, s a Notre Dame is Hagia Sophiává változik”. Európa iszlám kontinensként történő „alávetettségét”, arabizálódását látszott hangsúlyozni, mintegy elővételezni eztMichel Houellebecq francia író, akinek regénye pontosan a 2015. január elején lezajlott Charlie Habdo elleni támadáskor került piacra. Ha van időnk, el lehet töprengeni ilyen elképesztő egybeesésen. Az Alávetettség vagy magyarul a Behódolás egyebek között azt is sejteti, hogy az iszlám félhold 2022-ben felhág az Eiffel torony csúcsára.
És a Migrópa jelentése? Ez a szó az utóbbi évek migrációs folyamatainak leképződése, amit először Heinz Fassmann osztrák szociológus használt a migránsok Európájának megjelölésére. Valójában Európa humánpotenciálját hivatott hangsúlyozni, azt az európai demokráciában honos attitűdöt, ami szembeszáll az iszlámfóbiával, az iszlámtól való félelemmel, az antiszemitizmussal, a rasszizmus mindenféle torzulásával, a xenofóbiával, idegengyűlölettel. A probléma mindösszesen az, hogy a migránsok Európája paradoxul „fejlődik”.A klasszikus Európa még mindig nyitott, a migránsok egyre inkább vagy változatlanul „gettósodnak”, zárványokban élnek. Az integráció vagy párhuzamos vallási, etnikai zárványok, izolált közösségek dilemmája egyre inkább élesedik. Az integráció minden pénz, fáradozás, program ellenére alig működik. Európa korábbi történelmének leküzdött, mondhatni prehisztorikus állapotába esik vissza, újabb vallási, etnikai, nyelvi, kulturális szekértáborok jönnek létre. Igazából sem Migrópa, sem Eurábia nem jelent ígéretes jövőmodellt kontinensünk számára.
Christeurópa ?
És van még ezek után realitása Christeurópának? Mennyire él a keresztyénség kontinensünkön a bolsevista, jobboldali, baloldali diktatúrák, ateista ideológiák, nihilista, szekuláris, ultraracionalista, konzumista fogyasztói élvetegség, s megannyi posztmodern technokrata dekadencia ellenére és közben, illetve után? Nem Vishal Mangalwadi indiai protestáns kortárs-filozófusnak, misszionáriusnak van igaza, amikor így fogalmaz: „Barátaim, nektek Európában nem az iszlám az igazi problémátok! Hanem az, hogy elveszítettétek az igazságot. Európa és Nyugat akkor omlik össze, amikor a leginkább keresztyén vonást arculatán, az igazság keresését elveszíti. Pogánnyá lesz Európa, ha a sztorikat, történeteket és a mítoszokat fontosabbnak tartja az igazságnál. Új reformációra van szükség!” (Idézet az indiai szerző Buch der Mitte, a Közép Könyve, azaz a Biblia című, nemrég németül is megjelent nagyszerű kultúrtörténeti elemzéséből – ford. drbl).
És a Christorient?
Rövid fogalomelemzésünk, illetve meghatározásunk nem lenne igazi utalás a valóság pluriformitására, sokrétűségére, ha kihagynánk a Christorient, keresztény Közel-Kelet megemlítését. Azt a területet, ahol Szíria, Irak lakosságának évekkel ezelőtt még számottevő, ősi vallási kisebbsége volt a keresztyénség, az, ami részben az arameusok révén őrzi Jézus arám nyelvét, illetve ami már az első század óta kultúrateremtő erőként van jelen a térségben. A szír, káldeus, arameus, kopt keleti keresztyénség az iszlám születése előtt 500 évvel már kultúraalkotó szellemi hatásokat árasztott arra a vidékre és lakosságára, s amikor magyar őseink jó 1500 éve még sámándobok hangjára kaptak lóra, messze Keleten, addigra itt 1700 éve a szír és kopt atyák, pusztai remeték lelki remekműveket, spirituális és teológiai csodákat alkottak. Nem véletlenül mondta Hasszán Ibn Talal jordániai koronaherceg évekkel ezelőtt az iraki Moszulból és Szíriából az Iszlám Állam elől menekülő keresztyéneknek tv és sajtóüzenetében: „Ne menjetek messzire szülőföldetektől, hiszen nélkületek nem lett volna arab kultúra. Szükség van rátok!”. Az sem véletlen, hogy Ammanban éppen a herceg kezdeményezésére hívtak össze keresztyén-iszlám konferenciát a kiengesztelődés előmozdítására. Ő volt a kezdeményezője aKeresztyének Közel-Keletencímű konferenciának is két éve, melynek célja a keresztyénüldözésre felhívni a világ figyelmét hiteles szíriai, iraki egyházi személyek bizonyságtételével, beszámolóival. A koronaherceg ritka kivételt jelent az iszlám világban, de potenciálisan méltó és nyitott partner az annyira fontos keresztyén-iszlám párbeszédhez abban a forrongó térségben, az európai migráció egyre szélesebb csatornájának a mentén. Azon a konferencián ezt is mondta: „Az arab keresztyének is végső soron arabok, sőt, ők az arab gondolkodás úttörői, és az arab megújulás munkálói”.
Nasrani – Názáreti követői – 1900 éve a Szentlélek hárfásai – szír misszió Kínáig!
Ezen a mellékelt jelvényen az arab NOUN betűt látjuk. Olykor azoknak a szíriai, iraki keresztyéneknek az üzletére, lakásaik ajtajára is rámázolták ezt az elmúlt időkben, akiket a terrorista fundamentalizmus el akart távolítani évezredes lakóhelyükről. Ez a Noun az arabban a keresztyének, azaz a Nasrani-k, a Názáreti Jézus követőinek a betűjelképe. Azoknak a nagyszerű keresztyén gondolkodóknak a leszármazottaira, meg egykor volt apáik, őseik megjelölésére, ma inkább megbélyegzésére használják ezt a betűszimbólumot, akik már az első századokban gyönyörű Szentlélek-himnuszokat alkottak a pusztai csendben. Ők voltak a Szentlélek hárfásai, citerásai az 1-5. században, mint például Cyrillonas, Szír Efrém, Afrahát, Sarugi Jakab, Antióchiai Izsák, Damaszkuszi János, Ninivei Szír Izsák. A gazdag, közel 2000 éves szír irodalomnak is első alkotói, műfajteremtői voltak (róluk sorozat jelent meg pünkösd előtt e cikk szerzőjétől bekefy.agnusradio.ro-n, andante, allegretto pentecoste, molto vivace címeken). Szelíd, lírai és mély hitben fogant imáikkal, Krisztus-himnuszaikkal táplálták a rájuk bízott lelkek millióit. Amióta pedig felütötte az iszlám a fejét vidékükön, Krisztus halálig rendíthetetlen bátor hitvallóivá, mártírjaivá is váltak nem egyszer szülőföldjüknek és egyházuknak. És közben olyan szelíd missziót folytattak, aminek során eljutottak már a VI. században Tibetig és Kínáig. Soha nem éltek semmiféle Európából ismert missziói fegyverrel, sem a szellemi, sem a rabszolgaejtő gyarmatosítással. Amikor még Angliában nem létezett egyház, nekik már vagy 90 püspökük és közel 20 pátriárkájuk volt az asszír, a ninivei egyházakban, a termékeny keresztyén NOUN vidékén. Páratlan szellemi, teológiai és irodalmi alkotásaik jó részét a csodálatos keresztyén hit-masszívumként létrejött örmény egyházban őrizték meg vagy örmény fordításban, vagy eredetiben sok évszázadon keresztül. És a mai migránsok között ilyen gazdag lelki örökséget hordozó testvéreink is ott vannak. Azzal együtt, hogy a paramigránsok, az álmigránsok terrorista alakulatai rátelepedtek az igazi és valódi okok miatt menekülők hullámaira, azt világosan látnunk kell, hogy több százezres nagyságrendben vannak a menekültek között szír és más felekezetű keresztyén testvéreink.
Amint látjuk, tapasztaljuk, Európa elrablása többé nem a görög mitológiavilág szerelmi drámája. Mára egy egész kontinens létének, továbbélésének, önfenntartásnak a veszélyeit, kockázatait summázó szókapcsolat. A migrációs áramlatokra rátelepedett pániszlám célú terrorista mozgások és potenciális veszedelmek Párizs óta kőkemény realitások. Amiről Oswald Spengler 1918-ban, majd 1922-ben megjelent, kétkötetes hatalmas történelmi, kultúrtörténeti tényanyaggal érvelő „A Nyugat alkonya. A világtörténelem morfológiájának körvonalai” c. könyvében elméletileg írt, s Európa kultúrájának civilizációba történő felhíguló átmenetét, karaktervesztő süllyedését és kiüresedését vetítette előre, mára, a poszt-szekularizáció korszakában kézzelfogható valóság. Jogos tehát a kérdés: Eurábia vár ránk, vagy Migrópa lesz a holnap kontinense? S hol marad eközben Christeurópa, a 2000 éven át keresztyén habitusú, erkölcsű kontinens? Milyen esélyeket láthatunk Európa visszavételére, megmaradására, túlélésére? Vagy illúzió lenne a visszavétel, s új formációkban kellene gondolkodnunk? De milyenekben? Ilyen súlyos kérdésekre egy négyrészes mini-esszé sorozatban nem lehet mély és sokrétű, jövőt biztosító válaszokat adni. De a kérdés megfogalmazása, s néhány továbbgondolásra szánt szempont felvázolása talán nem volt haszontalan…
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
