A jelenlegi helyzet minden eddiginél kritikusabb

A norvég tudós, Jorgen Randers még alig volt harminc éves, amikor a Római Klub 1972-ben, a növekedés határairól kiadott jelentésének a munkálataiban részt vett. A most 66 éves tudós ismét óva int attól, hogy a természet határait bárki – államok, intézmények, személyek – átlépje. A helyzet minden eddiginél kritikusabb. A Föld eddigi felmelegedése már ma is sok szenvedést okoz, embernek, természeti környezetnek, élővilágnak egyaránt, s a katasztrófák csak szaporodni fognak - hangzik a Club of Rom drámai fogalmazása.

A jelenlegi természeti katasztrófáknak nem a természet, még csak nem is a „haragvó Isten” a kiváltó oka, hanem maga a felelőtlen ember, a mindenáron hajszolt és túlhajszolt gazdasági növekedés akarásával, voluntarista kikényszerítésével. Mit ér az nyereség, aminek bevétele/behajtása, kicsikarása után rögtön jelentkeznek a súlyos környezeti károk, ártalmak, nem csak a harácsoló emberben, kapcsolataiban (kiégés, konfliktusok, „menedzserbetegségek”…), hanem természeti környezetében is?

Az atmoszféra képtelen a végtelen emberi szenny „eltakarítására”

Annak idején az első Római Klub-jelentés az állandó gazdasági növekedésbe vetett vakhitet próbálta kijózanítani és fékezni. Az 1972-ben kiadott jelentést nem sokkal követte az olajválság, ami a nyersanyagforrások végességét is bizonyította. Akkoriban a kihatások, következmények, mint például a melegházhatás még ismeretlenek voltak. Ma már mindenki észlelheti ezeket. A földet eredetileg jótékonyan, oltalmazón körülölelő teremtésbeli atmoszféra nem képes a végtelenül „felküldött” szennyező gázokat elnyelni. Ezért válaszként a földi klíma kibillen egyensúlyi állapotából.

 A 2052-ig globális előrejelzést adó második Római Klub-jelentés 35 nemzetközileg ismert és elismert tudós megállapításait közli a jövőt és a Földet fenyegető veszélyekről, illetve a lehetséges kivédés esélyeiről. A szennyező hajtógáz kibocsátás még 2030-ig emelkedik, s alig van esély a csökkenésre. Következményeként 2025-re a Föld átlagos hőmérséklete – ha más nem jön közbe – két fokkal megemelkedik. A tengerszint az olvadások következtében mindenütt legalább fél méterrel magasabb lesz. Számolni kell hatalmas kiszáradással, másrészt hatalmas áradásokkal és pusztító orkánokkal. Majd a század második felében még durvábbak lesznek a klímaváltozást jelző természeti jelenségek.

A pénzügyi kapitalizmus kétes hírű diadala

Az emberiség szaporulata viszont lelassul. 2040-ig még növekszik, akkorra 8,1 milliárd földlakót prognosztizál a jelentés, majd lassan csökkenni fog a világ lakossága. A városiasodás, a nők munkavállalása, s a képzettség szintjének emelkedése kedvezőtlenül hat vissza a születések számára, illetve a gyermekvállalási kedvre. Az argentin befektetési menedzser, Carlos Joly arról ír jelentésében, hogy a fejlődő országokban mérséklődik ugyan a szegénység, de a fejlett ipari országokban megugrik, mégpedig nagy környezetkárosítás kíséretében. Joly élesen fogalmaz, s a romlás igazi okaként a Nyugaton triumfáló pénzügyi kapitalizmust jelöli meg, s okolja. A vízforrások csökkennek majd, a talaj termelőképessége gyengül, az életminőség romlik, a klíma feje tetejére áll. „Csak” ilyen következményei lesznek a piaci szemlélet bálványozásának, már-már vallásos tiszteletének.

Világméretű forradalmi hullám várható 2020 körül

 Chadran Nair maláj gazdaságkutató az, aki a nyugati, a piachoz és a pénzhez kötődő csaknem vallásos hitet bírálja erőteljesen, s óva inti Nyugatot attól, hogy Ázsiát tekintse saját növekedése motorjának. A konzum-mentalitásnak is tudatosítani kell a növekedés határait, amíg az nem megy az egész Föld kárára. A fiatal generáció lassan elveszíti a türelmét, olvasható a Római Klub jelentésében, s 2020 körül – az 1848-as antifeudális forradalomhoz hasonlóan – világméretű forradalom robban ki a konzumkultúra túltengései ellen, s a fenntartható gazdálkodás, gazdaság érdekében – véli az osztrák római klubos közgazdász, Karl Wagner. 

„Segítsenek abban, hogy az előrejelzések tévesnek bizonyuljanak!”

 Randers szerint a jelentés sötét megállapításait nem lesz könnyű kijavítani. De ő sem adja fel a reményt, különben miért is szerkesztette volna meg az újabb jelentést. Így fogalmaz: „Kérem, segítsenek abban, hogy az előrejelzések tévesnek bizonyuljanak! Együtt még megalkothatjuk a jobb világot”. Együtt, ha az önkorlátozást mindenki vállalja. Egyfajta globális böjt formájában – a piac (túl)nyerészkedő, a konzum (túl)fogyasztásra hajszoló, az állandó növekedés tévhitét sulykoló reklámok, információs blöffök megtévesztő áltatásaival szemben.

És mit tehetnek az egyházak? – bibliai öko-kultúra elméletben és gyakorlatban

Mit tehetnek az egyházak? Igen sokat. A teremtett világot teremtésbeli társként értelmező bibliai tartalmú hit-, és tudatformálással az iskolai oktatásban, nevelésben. De ifjúsági bibliaórákon, rétegfoglalkozásokon keresztül is okíthatnak, szoktathatnak rá fiatalt és mindenkit a Teremtő által alkotott Föld teremtésbeli méltóságának a felismerésére, megőrzésére (És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó – 1Móz 1,31).

Öko-barát generációk felnevelésében is van sok teendőjük. A bibliai ökológia mind mélyebb megismertetésével. Aztán a személyes környezetvédő kultúra tanításával, ehhez kapcsolódóan ökológiai imahetek, „földbarát” imanapok tartásával. Környezetápoló akciók szervezésével. Az állandó vásárlási konzumláz csillapításával, az ésszerű és kímélő életmódra szoktatással. (Luther állítólag egyszer bement egy szatócsboltba, majd semmit sem vásárolt, kijött. Amikor utána szólt a kereskedő, csak ennyit mondott: „Most már tudom, mire nincs szükségem!”). De jó lenne, ha a felnövő nemzedékkel ezt is megtanítanák: mire nincs szüksége, mert nem az a legfontosabb, hogy „amit szemem-szám kíván”, az enyém legyen, de azonnal. 

Magyarul: szemléletváltoztatással és gyakorlati öko-barát életvitel kialakításával igen sokat tehetnek az egyházak a jövőért, a Földért. A globális önkorlátozás és a globális böjt igényének állandó előtérben tartásával, s az ezt megvalósító életforma, napi életmód pozitív modelljeinek a felmutatásával. Nem kell nagyon messzire menni, tőlünk kicsit Nyugatabbra az egyházak igen leleményesek a legkülönbözőbb akciók meghirdetésében. Az ottani ifjúság pedig sokkal környezettudatosabban él, mint a miénk.  Miért ne tanulnánk tőlük is? Ebben az egyházi és a nem-egyházi médiának hatalmas a felelőssége, de jelentős a mulasztása is! Az egyházak valóban sokféleképpen segíthetnek abban, hogy a Római Klub előrejelzései – Randers fentebb idézett kérésének megfelelően - téveseknek bizonyuljanak.

Magyar válaszunk és hozzájárulásunk az a randersi kéréshez, ha minél több hívő keresztyén és nem keresztyén a Kárpát-medencében is komolyan veszi és gyakorolja folyamatosan a globális katasztrófa megelőzésének öko-barát életformáját. Ez lesz a 21. század öko-reformációja, ami már elkezdődött. És reméljük, nem csak 2052-ig tart(hat)!

Írta: Dr. Békefy Lajos