Kálvin János genfi reformátor, a református reformáció elindítója élete 59 éve alatt hihetetlenül nagy szorgalommal, kitartással, összeszedettséggel végezte hitújító munkáját. Hajnalban kelt, reggel hétkor már szószéken állt. Aztán tanított, hivatalos egyházi és közügyeket intézett, naponta levelezett királyokkal, hercegekkel, reformátor társaival, hugenotta rabokkal, ellenfeleivel. Hogy bírta? A genfi Musée International de la Reformation állandó kiállítása animációs film segítségével vezet végig minket Kálvin egy napján. Ez Nadia Magnenat-Thalmann fantáziáját és keze munkáját dicsérik. Tartsunk vele!
Ha ránézünk a gyönyörű fekvésű reformátori város térképére, s a genfi tó partjától a Mont Blanc hídon átsétálunk a Parc des Bastions, a reformációi emlékmű irányába, máris ott vagyunk a Kálvin utca (Rue Jean-Calvin), a Szent Péter katedrális, az auditórium, s Kálvin Akadémiája (Collége Calvin) környékén. Az enyhe hajlatú Saint-Antoine dombocskára a Rue Jean-Calvinon is felbaktathatunk. Itt volt Kálvinnak a háza, előbb kisebb, majd nagyobb, a mai 11. szám alatt. Erre a nagyobbra igencsak szüksége volt, hiszen rendszeresen 15-16 hugenotta menekült vagy diák szállásolta be magát a reformátorhoz. 1543-tól haláláig, 21 éven át lakott itt.
Hajnali beszélgetés Istennel-életünk erőműve
Ez volt az a ház, aminek ablakából minden áldott reggel négy órakor már kiszűrődött a fény, hiszen ekkor kelt Kálvin, majd imaszőnyegére térdelve imádkozott, és Bibliát olvasott. Utána néha visszapihent. Úgy tartotta, hogy az ima az a földi-lelki erőmű, ami biztosítja a napi hajtóenergiát életünkhöz. Nagy művében, az Institutioban, a „Keresztyén vallás rendszere” c. kétkötetes munkájában jó 70 oldalt írt „az imádságról, mint a hit legfőbb gyakorlásáról, amellyel az Isten jótéteményeit naponta elvesszük”. Az emberek eme legkiválóbb érintkezésmódját saját fogalmazású imákkal, meghitt kommunikációval gyakorolta. Néha ágyában fogalmazta meg imádságát. Fennmaradt hajnali beszélgetéseiből idézünk most: „Istenem, Atyám és Szabadítóm, mivel tetszett Neked, hogy engem ezen az éjszakán kegyelmedből megtartsál, s erre az új napra juttassál, segíts nekem, hogy minden gondolatom, beszédem, cselekedetem tetszésedre lehessen, minden lépésem a Te tiszteletedre, testvéreimnek pedig üdvösségére váljék. Minden, amit ma megteszek, arra a célra irányul, hogy Téged szolgálhassalak. Segíts, Uram!”.
Reggel hétkor már szószéken – 4000 beszéd
Reggel hétkor már a Szent Péter templomban prédikált, nyáron gyakran hatkor kezdett. A templomban szinte mindig tolongtak a genfi polgárok, a francia menekültek, és a külföldi diákok, akik a hitújítás tanaival ismerkedtek. 500-600 hallgatója volt rendszeresen. 45-50 percen át egy bibliai könyv verseit fejtegette, ún. lectio continua rendszerben, azaz Igéről-Igére, fejezetről-fejezetre haladt. Fejtegetéseit gyorsíró titkára, Denis Raguenier jegyezte le, s olykor már pár nap múlva megjelentek nyomtatásban kommentárjai. Magát így nevezte: „a genfi egyházban a Szentírás lektora, tanítója vagyok”. Közel 4 000 igehirdetést tartott, csak kis részük maradt fenn. 1542 igehirdetése ismert. Hétköznapokon ószövetségi Igét választott, vasárnapon újszövetségit. Nagyon kedvelte a Zsoltárokat. Akadtak persze nehézségei is. Nem genfi francia nyelvet beszélt, hanem művelt magas irodalmi nyelvet, s ezt nem mindig értették. Aztán gyenge volt a hangja, akusztikailag elveszett a hatalmas Szent Péter templomban, nem mindenki értette tisztán a tömegben. Amit mondott, az viszont elhangzott egészen Vilniusig és Skóciáig, meg Erdélyig, s a 21. századig. Igehirdetéseit lépcsőzetesség, világosság, lelkigondozói alkalmazás és pedagógiai vezetés jellemezte. Vallotta: a keresztyén élet tanulás halálig, s ennek egyik legfontosabb eszköze a Biblia tanulmányozása és fejtegetése. Isten a tanító, a gyülekezetet Ő tanítja a lelki ABC-re. A vizsgáztatást is sajátos leckékkel végzi: próbákkal, nehéz utakkal. Hallgatói életének a megértését, Isten szerinti értelmezését segítették igehirdetései.
Igehirdetés után közügyek – „a szegénység botrány, a luxus önzés”
Sokszor 9 órakor már a genfi tanácsra kopogtatott be, hogy a menekültek, a szegények, vagy az akadékoskodók ügyes-bajos ügyeit intézze. Jóllehet ő maga csak húsz évi genfi tartózkodás után kapta meg a városi polgárságot hivatalosan, amit haláláig fájlalt, másoknak viszont minden erővel igyekezett megszerezni honpolgárságot, főként a hugenotta menekülteknek. Jogi végzettségét jól hasznosította közügyek intézésében. Néha kemény helyzetekkel is szembe kellett néznie, mint akkor, amikor a városi tanács, a Conseil épületében csaknem agyonverték az ellene fordult genfi bankárok „verőlegényei”. A tét nem volt kisebb, mint a magas kamatok és az uzsora letörése, amire akkoriban elszánta magát. Kálvin 6 %-ban maximalizálta a kamatot, és három évig kamatmentes életkezdési támogatást vezettetett be a letelepedettek, a vonakodva hitelező bankárok szerint „jöttmentek” számára. De nem kedvelték az ilyen csattanós kijelentései miatt sem: „A szegénység botrány, a luxus önzés”.
11 órakor megbeszélést tartott a templom épületében a konzisztóriummal, azaz a gyülekezetet irányító 12-12 fős papi-világi presbitériummal. Lelki ügyek, betegek, szegélynek gondjai, az Isten Igéje szerint reformált más svájci városok gyülekezetinek megkeresései, a genfi egyház jövője foglalkoztatta őket ilyenkor. Majd ebédre hazament. Orvosa, Sarasin kis bort tanácsolt neki, hogy minden nap negyven cseppet igyon romló emésztése javításáért, s egy kis szilenciumot tartson a napi hajtásban. Nem szívesen engedett neki, de belátta, nem akar rosszat neki házorvosa.
Naponta előadások, levelezés, majd beszélgetés baráti körben
Délután 2-től már az Auditóriumban tartott teológiai előadást. Ez a kiskápolna a Szent Péter katedrális mellett található, falai között francia, holland, német, olasz, angol, lengyel és persze magyar szavak is hallatszottak. Ma a Place de la Taconnerie-n található. Kálvin gyakran az Institutio-ból, a Keresztyén vallás rendszere c. főművéből citált részleteket itt, s vitatta meg reformátori tételeit a hallgatókkal. Ilyenkor szólt az istenismeret és az emberismeret összefüggéseiről, a nagy hitújító elvekről (egyedül a Szentírás a kijelentés forrása, egyedül Krisztus a közbenjáró Isten-ember között, egyedül hit által igazolunk meg, egyedül kegyelemből van mindez, s mindezért egyedül Istené a dicsőség), az eleve elrendelésről, az egyház igazi mivoltáról, az egyházi és a polgári igazgatásról, a jövő élet titkairól, a keresztyén erkölcsökről. Hallgatói között nem kisebb személyek voltak, mint például a skótok későbbi reformátora, John Knox. A másfél-két órás szellemi bajvívás után hazament, s általában négy órától hatig levélírással töltötte az időt..
Délután 16 órától rótta leveleit. Közel 3 000 levelet írt kora vezető uralkodóihoz, teológusokhoz, lelkésztársaihoz, Lutherhez, Melanchthonhoz, a francia és az angol, meg a lengyel, s más uralkodóhoz. És egy-egy levél olykor 9 oldalt is kitett! De volt szíve ahhoz is, hogy levelein keresztül lelkigondozza, vigasztalja a lyoni és a párizsi börtönökben sínylődő hitsorsosait, a hugenottákat, vagy de Coligny admirális, Franciaország hitéért mártírhalált halt marsalljának özvegyét. Leveleiből közel ezer különböző fordításokban maradt fenn. James Stuartot, V. Jakab fiát a skót reformáció védelmezésére kéri, Sommerset grófját Anglia erkölcsi megújítására buzdítja az ifjúság erkölcsi oktatása segítségével. Radziwill litván nagyherceget, főként Barbara nevű hitvesét, a protestáns hit támogatóját egész Lengyelország evangéliumi ébredésének kitartó támogatására kéri…
Svájci órák pontosságával mozgó életritmus a titok nyitja
Levélírás után, pontosan 18 órakor vacsora következett, amit legtöbbször barátai, lelkésztársai közösségében fogyasztott el. Rendszeresen 21 órakor tért nyugovóra. Ezután már nem szűrődött ki mécses fény ablakából. De voltak, akik házának vendégszobáiból hallották a reformátor hangját, amint halkan imádkozik. Esti imáját rendszeresen így fogalmazta: „A Nap és a Hold fényében szabad meglátnunk a nappal és az éjszaka változását. Add, ó Mindenható Isten, hogy megtanuljuk szemeinket még magasabbra emelni. Engedd, hogy megláthassuk reménységünk célját, örök üdvösségünket abban a bizonyosságban, hogy ez az üdvösség olyan rendíthetetlen, mint a Te hűséged, aminek változhatatlanságát megláttatod velünk a Nap és a Hold állandóságában…”.
Vajon Kálvin pontos, precízen beosztott napja lett a legendás svájci óragyártás ősjelképe, mintája, vagy éppen fordítva? Mindegy. Az viszont kétségtelen tény, csak ilyen fegyelmezett és pontos ritmusban, percre beosztott életmóddal lehetett a roppant reformátori művet elvégezni 59 év alatt, ami adatott neki. Ezért tartalékolta, osztotta be energiáit – Isten dicsőségére, valóban jól. Post tenebras lux – sötétség után világosság. Ez áll a reformációi emlékművön Genfben, ez jellemezte az ő életét is. A hitújító szellemi-lelki fényenergiát ki kellett termelnie önmagából, istenadta szellemi, lelki adományaiból kora és korunk javára. Ő ezt megtette...
Írta, az idézeteket fordította Dr. Békefy Lajos
