A ludak történelmi pályafutása Róma őskorára nyúlik vissza. Mikor a gallusok feldúlták a várost és egy éjszaka a végső mentsvár, a Capitolium elleni támadásra indultak, a felriadt ludak gágogása figyelmeztette a védőket a közelgő veszedelemre. Attól kezdve a régi rómaiak szent ludakat tartottak Jupiter templomában.
d-y-ó
A keresztény ókorban hazánkfia, Szent Márton legendájában tűnnek fel hasonló szerepben a derék szárnyasok, gágogásukkal árulván el Szent Mártont, aki a megtiszteltetés elől rejtőzött közéjük. Nem kétséges tehát a ludak történelmi szerepe, egyrészt mint vészjelzőké, másrészt mint a rejtőzködés leleplezőié, tevőlegesen és szimbolikusan.
Ez utóbbiként bukkantak fel a Kossuth Lajos téren a múlt keddi miniszterelnöki ceremónián és a Heti Válasz április 16-i számának fotográfiáján, ahol komor, sötét rendőrök sorfala előtt peckesen, katonásan, egyszerre lépve, szabályos alakzatban hat liba díszmenete látható, mint hajdan nagy náci és bolsevista ünnepeken megörökítő filmhíradókban. Ez a kép megérdemelné az év fotója kitüntetést, lényegre törőbben összefoglalja az elmúlt hónap kutyakomédiáját százoldalnyi magyarázkodásnál.
Ennyit a libákról. És a világért e jussanak eszünkbe, ha megfigyeljük az MSZP-ben történt változásokat, amelyek abba az irányba mutatnak, mintha a férfiak elszeleltek volna, a párt hölgykoszorújára hagyományozva csődgondnoki feladatokat. Havas Szilvia főrendező az Internacionáléval, Lendvai Ildikó a pártelnökség terhével, Szili Katalin az európai fővárosság polgármesteri kilátásaival és udvarhölgyei, Göncz Kinga az EU választási kampány várható kudarcával. Sokáig nem figyelt az MSZP a madárjósokra, s íme, most a libák jelzik a közelgő véget.
Aki sok mindent megért már, annak különös asszociációi támadhatnak a biztos bukással végződő csődkorszak szertartásait látva.
„Kamikáze Gyurcsány” (copyright Debreczeni) után most Bajnai is megkapta a médiában a megtisztelő kamikáze rangot, talán valamivel megérdemeltebben, mint elődje. Az eredeti kamikázék is egy reménytelen ügyért áldozták életüket, de mit tesz a haza oltárára a régen besározódott, erkölcsileg halott Bajnai? Azzal akarja jóvátenni a jóvátehetetlent, hogy még egy sereg szegény embert hoz kilátástalan helyzetbe? Rajtuk próbálja megtakarítani az előd-kormányok esztelen költekezéseit és felmérhetetlen korrupciós garázdálkodását? Megpróbálja még néhány hónapig fenntartani a nemzetközi pénzforrások kezelői előtt a hitelképesség látszatát, hogy elverjék még az utolsó euró-milliárdokat a hitelből. Erről van szó. Nem érti, ahogy eddig sem értette, hogy emberéleteket oltott ki és további áldozatai lehetnek.
Ebben a tekintetben a Szálasi-kormányra és a Szálasi-korszakra emlékeztet. Szálasiék is halálos komolysággal játszották az utolsó utáni pillanatokban egy kormányalakítás látszatát, a Szent Korona előtti eskütétel színpadi külsőségeivel, egy csonka, illegitim parlament jelenlétében, államcsőddel a hátukon, néhány hónapnyi időnyerésre játszva, hátha lesz csodafegyver.
Bajnai is olyan időtávra készít terveket, amelyek megvalósítására már nem lehet alkalma. Tervezetei ezért olyan irreálisak, mint a Szálasi-féle Kárpát-Duna-Nagyhaza. Szakértők szerint a Bajnai-programnak, ha egyáltalán elkezdődik és megvalósul, legkorábban 2011-ben lehetne érezhető a gazdaságélénkítő hatása.
A miniszterelnök maga is elismeri, hogy végső esetben is egy évre szól a mandátuma, de mások szerint csak néhány hónapra. Nincs olyan politikai tényező a láthatáron, amely vállalná ennek a most körvonalazódó intézkedéshalmaznak az örökségét.
Ki lehet számolni – naptár sem kell hozzá – hogy a már most is egy hónapos huzavona tovább fog tartani, mint amennyi idő alatt egy előrehozott választási kampány után felállhatott volna egy stabil új kormányzat.
A Szálasi–Bajnai párhuzam természetesen nem azt jelenti, hogy Bajnai náci.
Bajnai üres, nem érzi, hogy mit tett a liba-ügyben, és hogy mire vállalkozik, mikor lenyomja a parlament – és remélhetőleg nem az ország torkán a saját programját, mint becsapott ügyfelei a libák torkán a kukoricát.
A hasonlóság a Szálasi-féle, a Szent Koronára tett eskü és Bajnai semmire sem kötelező „Isten engem uccse…” esküformulája között van. Egyik sem tudta, hogy az eskünek miféle belső tartalma van.
A másik hasonlóság: Ahogyan Szálasi után már nem jött semmi, a nácizmus minden formája mindörökre ellehetetlenült, ugyanúgy Bajnai, aki talán még csak nem is volt soha kommunista, a hajdani kommunista rendszerek végső csökevényeinek tökéletes likvidátoraként lép majd le a történelemnélküliség színpadáról.
