Elhunyt Rubovszky András

Elhunyt Rubovszky András, a Széchenyi Társaság egyik alapítója, és több mint harminc éven át vezetője.

Rubovszky András

A jogász, politikus, turisztikai szakértő Budapesten született. Az Árpád Gimnáziumban tanult, majd 1962-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1976-ban pedig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szerzett diplomát. A Budapesti Gazdasági Főiskola címzetes egyetemi docense volt.

Harminc éven át volt a Gellért Szálloda igazgatója, 2000-től a dr. Rubovszky Turisztikai Tanácsadó Bt. ügyvezető tulajdonosa, a Kraft & Rubovszky ügyvezető igazgatója.

Rubovszky András 1993–1994 között a Magyar Demokrata Fórum pártigazgatója volt. A Széchenyi Társaság alapítója, 1989-től főtitkára. 1992–1993, majd 1998–2000 között a Magyar Szállodaszövetség elnöke. Ő volt a leghosszabb ideig hivatalban lévő szállodaszövetségi elnök hazánkban. 2002-2004 között a Magyar Egészségturisztikai Marketing Egyesület elnöke volt.

Egyik alapítója volt a Balassi Bálint emlékkard nevű irodalmi díjnak, ami olyan, közéleti küzdelmeket is vállaló költők elismerésére szolgál, mint Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Csoóri Sándor vagy Döbrentei Kornél.

Munkája elismeréseként – többek között – a Magyar Érdemrend Középkeresztjét is megkapta, az indoklás szerint „a keresztény és a nemzeti értékek iránt elkötelezett, értékteremtő közéleti és közösségszervező tevékenysége elismeréseként”.

Eddig a szikár tények, egy életút állomásai.

Rubovszky András törekvéseinek kiemelt célja gróf Széchenyi István országépítő örökségének megismertetése és terjesztése, a magyar nemzet felemelése, egységének megőrzése volt. Nemcsak ismerte, hanem meg is értette és egész életében meg is valósította a nagy előd, a társaság névadójának szavait: Lesz időbár ne legyen késő, mikor ki fog világlani: valjon azon rátorkolók, kikIsten bocsássa meg bűneiket, mert nem tudják, mit tesznekujjá alakulásunk legnagyobb gátjai, értettek-e a nemzeti ápoláshoz jobban, vagy velem együtt azon kevesebbek, kik a magyarság általános megkedveltetésére törekednek.

Mindig látta a rátorkolókat, az újjáalakítás gátlóit és mindig, megalkuvás és elbizonytalanodás nélkül a nemzet felemeléséért dolgozott.

Ez a munka sosem volt könnyű. Sem a dicső szabadságharc idején, sem később, különösen nem a rendszerváltás eufórikus, ám kaotikus lázában.

Ekkor is rendületlenül kiállt elvei mellett.

Rubovszky András hű maradt eszméihez, hű maradt önmagához. Bizonyára a családból hozta ezt a markáns attitűdöt, a keresztény–konzervatív–nemzeti értékek ápolását és az ezekhez való rendíthetetlen ragaszkodást. Unokatestvérét, Györgyöt három éve temettük el, aki a Kereszténydemokrata Néppárt meghatározó politikusa, országgyűlési képviselője volt. András a Fórumot választotta, amíg az nemzeti és keresztény volt.

Öregkori visszaemlékezéseinek, gondolatainak reményt adott, hogy bár a nemzeti MDF megszűnt, de a nemzet megmaradt és a nemzeti ápolás újra fejlődik.

András, nem küzdöttél hiába! Isten nyugosztaljon!