Juhász Hajnalka: Az a Juncker fenyegetőzik, akit kifütyültek az Európa Tanácsban…

Az a Juncker fenyegetőzik, akit egy héttel ezelőtt kifütyültek az Európa Tanácsban a beszéde alatt, alig tudta folytatni – mondta portálunknak Juhász Hajnalka, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának alelnöke, aki szerint akár egy-két hónap alatt is változhat a Néppártban a helyzetünk. A KDNP-s politikus a PestiSrácok.hu-nak adott nagy interjújában többek között arról beszélt, van rejtett erőtartalék a KDNP-ben, amely most kezd megmutatkozni. Elmondta, Sargentini szakmailag kirívóan gyenge vádirata egy politikai termék, és remélhetőleg ez az utolsó fellobbanása volt a migrációpárti erőknek, akik a nyolc hónap múlva tartandó EP-választások gyenge láncszemei. Ugyanakkor arról is szólt, az ukrán nacionalista vezetés kezdetben üres fenyegetőzésnek vette a magyar kormány figyelmeztetéseit a kárpátaljai kisebbség védelmében. Úgy vélte, „a kormány elkötelezettsége és kitartása révén Ukrajna mára felismerhette, hogy természetünk része, hogy az adott szó kötelez, mi magyarok így működünk, ezt nem árt nekik is megtanulni”.

Juhász HajnalkaJuhász Hajnalka, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője (Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok)

– Feminista kutatók kimutatták, hogy a világ pusztulásáért a középkorú, keresztény férfiak tehetőek felelőssé. Ha innen nézzük, akkor Ön e férfiak pártjának padsoraiban mint nő foglal helyet. Hogyan birkózik meg az elnyomással?
Nem olvastam ezt a kutatást, nem meghatározóak számomra a feminista megközelítések. A Fidesz -KDNP legfiatalabb női politikusa vagyok, ez tény, de ennek csak annyiban van jelentősége, hogy küldetés számomra generációm nőtagjainak pozitív példát mutatni a közéleti tevékenységek iránt. Ezen a pályán a belefektetett tudást nem szabad megspórolni. Nagyon zavar, amikor a női politizálást kvóta alapján közelítik meg, ez ugyanis diszkriminálja a nőket. Azért fordultam a politikai pálya felé, mert ez vonzott és a közigazgatásban, az Európa Tanácsban szerzett szakmai tudásommal a hazámat szerettem volna szolgálni. Ez vezetett nemzetközi jogászként a Parlament felé, amelynek fontos előzménye, hogy több szakértői együttműködés során Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr épített a tudásomra és bizalmat szavazott nekem. Látván a nemzetpolitikában elért eredményeit, történelmi pillanatokat élhettem meg.

– Ezek szerint nem politikusnak készült…
Nem, eredetileg nem terveztem. Itthon jogi diplomát szereztem, majd az Egyesült Királyságban szereztem nemzetközi közjogi mesterdiplomát, a közigazgatásban, a Nemzetpolitikai Államtitkárságon dolgoztam nemzetközi jogászként egy ideig. Amikor 2010-ben a Magyar Állandó Értekezlet hosszú megszakítás után újra ülésezhetett, és a Vadászteremben megjelent a világ magyarsága, majd megfogalmaztuk a nemzetpolitika máig érvényes alappilléreit, akkor éreztem, itt nekem feladatom van, valami visszafordíthatatlanul elindult bennem.

– A KDNP-t a baloldali sajtó a Fidesz árnyékában élő jelentéktelen pártként jellemzi. Ehhez képest láthatóan felnőtt egy generáció, akik mára a politika élvonalába küzdötték fel magukat, akárcsak Ön.
Valóban, volt egy kvázi rejtett tartalék, ami most érett be igazán. Különösen jelentős eredménynek tartom, hogy Azbej Tristan munkájának köszönhetően mára Európában egyedülálló módon külön államtitkárság foglalkozik az üldözött keresztények megsegítésével. Rétvári Bencének nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő adott nekem lehetőséget az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségben, hogy alelnökként elkezdhessem a munkát, egyedüli nőként a vezetésben. De Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár és Hollik István is ennek az akkori IKSZ csapatnak a része volt. Számíthatunk egymásra, kiváló a szakmai együttműködésünk. Annak idején nem azért kezdtük el a munkát, hogy államtitkárok, országgyűlési képviselők legyünk, hanem hittünk egy kereszténydemokrata gondolkodásmódban. Amikor az esküt letettem a Parlamentben, azt éreztem, hogy a haza szolgálatánál nincs nagyobb megtiszteltetés. És amíg ezt érzem, ezt gondolom, addig visz az erő keresztül a nehézségeken.

– Ön kezdetektől szakérzőként vett részt az ukrán-magyar konfliktus kezelésében, értékelésében, amely mára odáig fajult, hogy magyarokat listáznak Kárpátalján, és diplomatákat utasított ki mindkét ország. Meddig mehet még el Ukrajna a magyarellenes szélsőségekben?
Nemzetközi jogi szempontból úgy vélem a magyar kormány elment a végsőkig. Európa Tanács, NATO, EBESZ, sorolhatnám, mindent megtett, ami a diplomácia eszközeivel lehetséges. Az ukrán belpolitikát jelenleg a 2019-es választás határozza meg, a magyarellenes kampány ennek része, amely számos, a kormány számára elfogadhatatlan eszközöket alkalmaz, szerzett jogok elvétele, listázás, Európai Tanácsi tagállamként úgy, hogy Ukrajna anno első között ratifikálta a legfontosabb kisebbségvédelmi egyezményeket. Politikusként és nemzetközi jogászként is azt tudom mondani, ez elfogadhatatlan és tűrhetetlen a 21. században egy euroatlanti integrációs folyamatban részvevő országtól. Az ukrán fél is eljutott odáig, ameddig ezt a dialógust feszíteni lehet, ők is érzik a nemzetközi nyomást.

– Ez a nyomás nem hagyott különösebb nyomot az ukrán politikusok tetteiben…
Azért azt hangsúlyoznám, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése kirívóan rövid időn belül hozott egy olyan határozatot, amelyben elítélte Ukrajnát, hogy az oktatási törvényt úgy fogadta el, hogy semmilyen konzultáció és a párbeszéd nem történt a nemzeti kisebbségekkel.

– Ez azt jelenti, hogy az egész  Európa Tanácsot felháborította Ukrajna viselkedése?
Ez egy olyan határozat volt, amelynek súlya volt az Európa Tanácsban.

– A magyar közvélemény mégis úgy élte meg az eseményeket, mintha az európai politikusok csak a vállukat vonogatnák a magyar kisebbséget ért jogtiprásokra.
Ezt teljes joggal érezheti ezt a magyarság, mivel ez volt az egyetlen éles megnyilvánulás az európai politikában. A magyar diplomácia következetesen képviseli a kárpátaljai magyarok ügyét, a többi nemzeti kisebbség azonban fokozatosan visszakozott. Ahogy Brenzovics László, a KMKSZ elnöke pár héttel ezelőtt fogalmazott, magunkra maradtunk, Magyarországon kívül senki más nem segít.  A vezetés az ukrán nyelv kizárólagos monopóliumának megteremtésére törekszik Ukrajnában, a gesztuskommunikáció sem abba az irányba mutat, hogy csökkenjenek a feszültségek. Ezt súlyosbította a konzulátuson titkosszolgálati módszerekkel készített videofelvétel is.

Juhász HajnalkaJuhász Hajnalka, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője (Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok)

– Nem lett kimondva, de ezt nevezhetnénk kémkedésnek…
Szijjártó Péter külügyminiszter úr azt a kifejezést használta, hogy titkosszolgálati akció. Egy előre megtervezett, átgondolt, szervezett akció. Az ukrán külügyminiszter ugyanakkor azt állította, hogy ehhez Ukrajnának semmi köze, ahogy a magyarok listázásához sem, mivel nem állami honlapon tették közszemlére a magyar állampolgárságot szerzett kárpátaljai magyarok neveit. De említhetnénk az óriásplakátok esetét is, amelynek ügyében most nyomozást indítottak. Úgy látom, az ukrán vezetés kezd ebből a helyzetből kitáncolni, miközben a magyar álláspont változatlan maradt, például a NATO csatlakozás támogatásával kapcsolatban. Magyarország nem mond le a nagyhatalmak geopolitikai érdekeinek kedvéért a kárpátaljai magyarok melletti kiállásról. Az ukrán vezetés korábban azt gondolhatta, ez puszta riogatás, az elmúlt háromnegyed év azonban bizonyítja, hogy nem fogunk meghátrálni. A kormány elkötelezettsége és kitartása révén Ukrajna mára felismerhette, hogy természetünk része, hogy az adott szó kötelez, mi magyarok így működünk, ezt nem árt nekik is megtanulni.

– A Velencei Bizottság oktatási törvénnyel kapcsolatos puha véleménye inkább az ukránoknak kedvez, akik így elérték, hogy elhúzódjon a folyamat, de semmi máson nem kell változtatniuk. Ez a magyar diplomácia kudarca volt?
A magyar diplomácia véleményem szerint kiválóan érvényesítette a Velencei Bizottság ajánlásait, amelyből két fontos kitételt emelnék ki. Az egyik, hogy az oktatási törvény a magániskolákra nem terjedhet ki, a másik, hogy a konzultációt azonnal meg kell kezdeni a nemzeti kisebbségek képviselőivel. Ezt folyamatosan hangsúlyoztuk a nemzetközi sajtóban. Amiben valóban nem történt érdemi előrelépés, az a valódi szakmai konzultáció, de ez nem a magyar kormány hibája. Ezt tudatosan halogatja az ukrán fél, mert nem tud mit mondani. Még az eddig beígért lehetőség – ami önmagában nem lenne megoldás – az oktatási törvény végrehajtásának kitolása sem ment át háromnegyed év alatt az ukrán törvényhozásban. Csak szavak tettek nélkül, ez a jelenlegi ukrán vezetés.

– Az ukrán gyerekek is szenvednek az oktatás színvonala miatt, hiszen még megfelelő ukrán nyelvű oktatás sincs.
Nyílt titok, hogy az urán parlamentben sok nacionalista képviselő sem tud ukránul, miközben a magyaroktól elvárják ugyanezt. Az ukránok jelentős része az orosz nyelvet használja a mindennapokban. Azt kell látni, hogy a magyar kisebbség az ukrán nyelvű oktatás jelenlegi állapota miatt nem kapna olyan magas színvonalú képzést, amelyet jelenleg magyarul kap, nem beszélve arról, hogy szerzett jogoktól fosztják meg a kárpátaljai magyar kisebbséget, hiszen eddig az anyanyelvükön tanulhattak egészen a felsőoktatásig bezáróan. És akkor nem még nem is beszéltünk a legfontosabbról, hogy az anyanyelvi oktatás, az identitás megőrzésének kulcseleme, ezért kell kiállnunk mellettük.

– Nemrégiben Ferenc Pápa személyesen találkozott azokkal az üldözött keresztény fiatalokkal, akiket a magyar kormány ösztöndíjakkal támogat. Valami áttörés felé haladunk a keresztényüldözés néven nevezése és a migrációs politika terén?

Ebben a komplex nemzetközi helyzetben pragmatikus gondolkodásra van szükség akár a Vatikán, akár az EU irányában, és meg kell találni a gondolkodás közös pontjait és azokra koncentrálni, amelyek mentén érdemi párbeszéd és együttműködés kialakulhat. A kormány azt mondja, a segítséget vigyük a Közel-Keletre, ne a bajt hozzuk be Európába. Szíriában például jó értelemben véve ugyanaz a mentalitása a keresztényeknek, mint évezredekkel ezelőtt. Ha a templom, az iskola áll, akkor nem indulnak el, hiszen nem akarják elhagyni szülőföldjüket. A kormány bevándorlásellenes politikájának leghitelesebb válasza, hogy elmegy ezekhez a közösségekhez, és megkérdezi, mire van szükségük a megmaradáshoz. Amikor több ezer éves keresztény zarándokhelyek pusztulnak el, a feszületet céltáblának használják az Iszlám Állam terroristái, egyre többen ébrednek rá, hogy ezt a közösséget megvédeni egy nemes cél, amiért érdemes összefogni. Ezt tapasztaljuk most a Visegrádi Négyek országaival kapcsolatban is. Sok mindenben zászlóshajó a magyar kormány, a migrációs probléma kezdetén egyedül volt annak felismerésében, milyen megállíthatatlan következményekkel jár, azóta viszont sokan álltak mellénk. Ugyanezt érzem a keresztényüldözéssel kapcsolatban is. Valóban történelmi pillanatokat élünk, amelyben nélkülözhetetlen keresztény kultúránk, erős magyar identitásunk. Ez ad erőt, ahhoz, hogy olyan Európáért harcoljunk, amiben sem mi, sem az utódaink nem fogják idegennek érezni magukat.

 

– A Sargentini-jelentés megszavazóival viszont felsorakozott az ellentábor. Sőt, mintha magát a jelentést is csak az elítélés szándékával írták volna, hiszen a párbeszéd, a megoldás keresése föl sem merül a vádak tengerében…

Olyan kérdéseket is tárgyal a jelentés, amelyekben rég lezárult a kötelezettségszegési eljárás, mivel megállapodtunk az Európai Bizottsággal, például a médiatörvény. A Magyarország ellen szavazó képviselők felszólalásaiból látszott is, hogy el sem olvasták a jelentést. Sargentini szakmailag kirívóan gyenge vádirata egy politikai termék. Mára látjuk, hogy a holland kormány egyes képviselői is felszólalnak és hangot adnak annak, hogy szégyellik ezt a jelentést. Reméljük, hogy ez az utolsó fellobbanása volt a migrációpárti erőknek, akik a nyolc hónap múlva tartandó EP-választások gyenge láncszemei.

– Hogyan kezelnek egy magyar politikust európai kollégái?

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként úgy látom, hogy pontosan tisztában vannak azzal, hogy mi a magyar kormány álláspontja, és azzal is, hogy ebből nem engedünk, ez egy tiszta helyzet és egy viszonyítási pont is egyben. A Parlamenti Közgyűlést belülről látva komoly kihívásokkal néz szembe a testület, ahhoz az irányhoz képest, amely úton  eredetileg elindították. De talán megindult a megújulás szele. Óriási előrelépés, hogy ebben a helyzetben választották meg például nemrégiben gyakorlatilag száz százalékos támogatottsággal Németh Zsoltot az Európa Tanács néppárti alelnökévé. Ez amellett, hogy egy hatalmas elismerése a hosszú éveken keresztül kifejtett külpolitikai tevékenységének, egy komoly fegyvertény is.

– Tehát Németh Zsoltot vezetőnek választják, miközben a szintén néppárti Juncker azzal fenyegetőzik, hogy kiebrudalja a Fidesz-KDNP-t a pártcsaládból…

Az a Juncker fenyegetőzik, akit egy héttel ezelőtt kifütyültek az Európa Tanácsban a beszéde alatt, alig tudta folytatni. Néhány héten, egy-két hónap alatt is változhat a Néppártban betöltött helyzetünk is. Németh Zsolt kinevezése, és az ilyen komoly lépések rendkívül fontosak, hogy jó helyre pozicionáljuk magunkat. Brüsszelben a határvédelem kérdésében várhatóak komolyabb viták. A mi pozíciónkat pusztán már az is erősítheti, ha nem lépünk vissza szigorú elveinkből, a menekültek szétosztása, vagy a határvédelem terén. A kormány álláspontja mögött már uniós szinten is komoly választói akarat és felhatalmazás áll, ez ad erőt az elkövetkezendő hónapokban. Szilárd értékrendünk van, és elkötelezettek vagyunk, ez ad erőt, hogy egy keresztény kultúrát őrző Európát hagyjunk utódainkra.