Lelki útravalóval ezúttal Rácz Borbála szociális nővér szolgált, aki a Slachta Margit alapította rend kötelékében humánökológiával foglalkozik. Ferenc pápa teremtésvédelmi enciklikáját, a Laudatio si’-t idézve négy pontban foglalta össze a téma keresztény megközelítését: 1. A földi élet ajándék, amit megismerni, nem pedig tönkretenni vagyunk hivatottak. 2. Az ökológiai megtérés szükségessége: ha a kisebb dolgoknak is tudunk örülni, kevesebbet kell fogyasztanunk; a teremtett világban az embernek meghatározott helye és méltósága van, ami a jézusi értelemben vett „uralkodásra” (nem kizsákmányolás!) jogosítja fel. 3. Az ökológiai és a szociális probléma egy tőről fakad. A világ leggazdagabb kb. 20%-a a világ javainak kb. 80%-át birtokolja! A változás egyéni, kisközösségi szinten kezdődik. 4. Keresztény öröm és remény: akármennyire is látjuk a negatív folyamatokat a világban, nem veszthetjük el az örömöt és a reményt, a megváltottság és kegyelem dimenzióját, mely kiegészíti földi hiányosságainkat – így visszaértünk a „megajándékozottság” gondolatához.

Áder János volt köztársasági elnök kérdésre válaszolva elmondta, hogy két öt éves ciklus után az alkotmány szerint a köztársasági elnöki pálya véget ér, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzet érdekében végzett szolgálata ne folytatódna. Jelenleg a „Covid-árváknak” segítő Regőczi István Alapítvány és a teremtésvédelemmel/természetvédelemmel foglalkozó Kék Bolygó Alapítvány ügyei kötik le. Már köztársasági elnökként is fontos témái voltak a klíma- és természetvédelem, illetve a vízkészlet megóvás, hogy látja most ezeket? – firtatta a következő kérdés. A volt köztársasági elnök válaszában elmondta: a természetvédelem ma az egyik legfontosabb téma, hiszen a Földön már közel 8 milliárdan élnek, és ezzel együtt a fogyasztás, a természeti erőforrások felélése exponenciálisan nő.

A Földet úgy használjuk, mintha kimeríthetetlen erőforrás volna, pedig nem az

– szögezte le.

Egy következő kérdésre a volt köztársasági elnök kifejtette: az úgynevezett klímacsúcsokat (most ért véget Dubajban a COP28) ő nem a külsőségei, hanem inkább a tartalma miatt illetné kritikával. Bár minden évben egyre többen jönnek össze azzal a céllal, hogy csökkentsék a CO2-kibocsátást és a tengerszint emelkedését, ez sosem sikerül. Ennek oka szerinte, hogy ez a forma nem eredményes, ez inkább a politikai turistáskodás része. E helyett egy olyan politikai fórumra volna szükség, ahol a G20-országok vezetői – és az őket kísérő néhány szakértő – hoznak komoly döntéseket, mivel ez az országcsoport felel a kibocsátás 80%-áért. „Ha ezek az országok megállapodnának, annak valódi eredménye lenne” – szögezte le a volt köztársasági elnök. Csakhogy a G20-országok nem erről, hanem a további gazdasági növekedésről tárgyalnak, egymással is folyamatosan rivalizálva ebben. Ehhez kapcsolódva hangsúlyozta Áder János is a Laudatio si’-enciklika fő üzenetét, miszerint „ökológiai megtérésre volna szükség”.

Ha „a Földet édenkertként kaptuk a Teremtőtől, a jövő generációinak ne vad pusztaságként adjuk tovább”

– idézte Ferenc pápát a volt magyar köztársasági elnök.

M. Dobos Marianne ezzel kapcsolatban idézte azt a közkeletű vélekedést, miszerint az ipari-technológiai lobbi ereje minden efféle kezdeményezést megakaszt. Áder János azt vetette ellene, hogy igenis vannak sikertörténetek a természetvédelemben is. Példaként idézte az ózonlyuk esetét, amelyet Ausztráliában bőrrákos megbetegedések kapcsán vettek észre, majd 1987-ben Montréalban már meg is született egy nemzetközi megállapodás az ózonpajzsot károsító gázok betiltásáról. Mára eljutottunk odáig, hogy az ózonréteg kezd visszaerősödni, ennek pozitív hatását – ha minden így megy tovább – a következő generációk már élvezni fogják. Ez a példa is mutatja, hogy a világos szabályozás képes szembemenni az ipari lobbival, ez politikai szándék kérdése is.     Felmerül a kérdés, hogy akkor a nagy országok vezetői miért nem akarnak érdemben tenni a mai természetrombolás ellen? Áder János szerint ez elsősorban a bipolárissá váló világrendnek köszönhető, hiszen Kína nagyon jelentősen erősödik, az USA pedig minden olyan lépéstől tartózkodik, ami a versenyképességét rontja. Az elvben „zöld”, természetvédő Biden-kormányzattal kapcsolatban elmondta, hogy három további nagy alaszkai olajmezőre adtak kitermelési engedélyt, és fokozzák a rendkívül környezetszennyező technológiát használó palagáz-kitermelést is. Kína ugyan felpörgette a nap- és szélerőművek építését, valamint a nukleárisenergia-programot is, de azért nem mondanak le a hagyományos szénről sem, sőt új – igaz, valamivel korszerűbb –erőműveket építenek. A volt köztársasági elnök szerint amíg a helyzet nem kényszeríti rá az országokat, ez aligha fog megváltozni.

Az európai helyzetről pedig kifejtette, hogy kontinensünk vezető ipari nagyhatalma, Németország józan ésszel fel nem fogható baklövést hajtott végre energiapolitikájában azzal, hogy politikai döntésre bezárták az euromilliárdokból felépített nukleáris erőműveiket – ráadásul azután, hogy az EU ún. taxonómia rendeletében a nukleáris- és gázenergiát zöldenergiának minősítették. Azt is pontosan lehetett tudni, hogy az északon szélerőművekre, délen pedig naperőművekre épülő zöldenergia-felhasználásuk hálózati problémákhoz, állandó feszültségingadozáshoz fog vezetni, még az ehhez szükséges tárolókapacitást sem építették ki. Amikor az energia ára elindult fölfelé, a német cégek komoly versenyhátrányba kerültek, a lakosság pedig megszenvedi a magas árakat és az ellátás bizonytalanságát. A németek ezért most francia atomerőművekből vesznek áramot, és megnyitnak újabb szénbányákat, amivel épp az elsődleges célt, a klímaváltozás elleni küzdelmet adták fel.

„Mi ebben a logika? Semmi, ideológiai alapon folyik az energiapolitika”

– szögezte le a volt köztársasági elnök. Az Unió egésze már jóval differenciáltabb képlet – tette hozzá –, mivel az alapszerződések szerint mindenki saját maga állítja össze az energiamixét. A szankciók miatt most persze le kell válni az orosz olajról, erre „valaki” még rátett egy lapáttal az Északi Áramlat felrobbantásával. Amikor kiderült, hogy Európának kívülről kell gázt beszereznie, az amerikai palagáz-lobbi rögtön bejelentkezett, a kontinens gázszükségletének 40%-át már amerikai gázzal látják el. Az USA pedig ezzel a legnagyobb gáz- és olajtermelővé vált...

Magyarország helyzetére áttérve a volt köztársasági elnök megállapította, hogy az akkumulátorgyárakat övező ellenzéki felháborodás szakpolitikai szempontból megint csak nonszensz. Először is: az akkugyárak a vízbázist nem szennyezik el, a Duna átlagos vízhozama nagyjából másodpercenként fedezi egy közepes gyár napi szükségletét. A „szürke szennyvíz” pedig már akár innovatív magyar cégek saját vízkezelő technológiájával is jól tisztítható. Valójában teljesen mindegy, hogy az amúgy is beszerzett akkumulátorokat itthon gyártjuk le, vagy máshol, mivel a végén leadni, gyűjteni úgyis itthon kell. Áder János hozzátette: összesen hatvan akkugyár épül ma Európában, a mieinkkel pedig az összes európai igény 20%-át ki lehet elégíteni. Ráadásul 2035-től az uniós szabályok szerint csak elektromos meghajtású autókat lehet majd forgalomba helyezni. Ezt az autómennyiséget így is, úgy is le fogják gyártani, az ezek működéséhez szükséges akkumulátorokkal együtt – csak az a kérdés, hogy mi profitálunk ebből, vagy más. Áder János megérti, hogy az igazi kérdés, hogy mindez biztonságosan megoldható-e? A válasz egy határozott igen, hiszen az összes ilyen tevékenységre a legszigorúbb – német – szabályozást írja elő a nemrég elfogadott magyar törvény. Hozzátette: Alsó-Szászországban az ottani szocdem-zöld kormány nagyon örül az akkugyáraknak, miközben ugyanaz a kínai cég építi őket ugyanazzal a technológiával, mint Magyarországon. Az egyre szaporodó hazai zöld pártok programját illető kérdést ezért két szóban meg tudta válaszolni a volt köztársasági elnök: „no comment”.

Áder János azt is kifejtette, hogy bár Magyarország csak 0,13%-kal járul hozzá a globális klímakibocsátáshoz, mindenkinek a saját háza táján kell sepregetni. A Mátrai Erőmű széntüzelésű részét egy évtizeden belül be fogják zárni, de a gáz és nukleáris energia továbbra is megkerülhetetlen marad. Komoly eredménynek tartja, hogy a folyók ma tisztább állapotban hagyják el az országot, mint ahogy ideérkeznek, 100 év alatt pedig a duplájára növeltük az erdeink kiterjedését a trianoni országcsonkítás – ami az erdők 90%-ának elvételével járt – ellenére is. Az előttünk álló egyik legfontosabb kihívásnak tekinti a föld termőképességének javítására szolgáló innovatív technológiák elterjesztését, miközben a közel 4000 kilométernyi töltést magában foglaló öntözőrendszer napi szintű karbantartásáról is gondoskodni kell. Így védekezhetünk érdemben az ország egy részének (például Homokhátság) már ma is szemmel látható elsivatagosodása ellen.

Előadása végén Áder János a közönség figyelmébe ajánlotta Roger Scruton brit konzervatív gondolkodó Zöldfilozófia című munkáját, amelynek alapvetése, hogy a valódi zöldpolitika csak jobboldali lehet, mivel az értékek megőrzésére irányul, és lokális indíttatású. Megemlítette továbbá az általa innovatívnak tartott magyar természetvédelmi kezdeményezéseket, mint például a TeSzedd, a gödöllői természetfilm fesztivál, a Greendex zöld hírportál, a Planet Budapest fenntarthatósági expó és élményprogram vagy éppen az Under2 nemzetközi mozgalom, mely arra vállalkozott, hogy a károsanyag-kibocsátást helyi szinten 2050-ig 80%-kal csökkentik, és amelyhez már Budapest (Tarlós István főpolgármestersége alatt), valamint több megyei jogú városunk is csatlakozott. A volt köztársasági elnök egyetértett Rácz Borbála szociális nővérrel abban, hogy ha világiasabb köntösben is, de ez – a teremtésvédelmi megközelítés – a leginkább járható út.

Köszönjük szépen, hogy elfogadta meghívásunkat!