Változó világunk eseményei forgószélszerűen, percről percre új élethelyzetek elé állítják az embereket. Környezetünk alapvető elvárása az újonnan kialakult feltételekhez történő tökéletes alkalmazkodás. Ez nem könnyű feladat.

Nekünk, politikusoknak az a küldetésünk, hogy az ország irányítása során olyan döntéseket hozzunk, amelyek a hipersebességgel változó környezetben segítséget és támogatást nyújtanak a mindennapok kihívásaiban az emberek számára.

A globalizált világ évről évre feszítettebb tempót diktál, amelyhez alkalmazkodnunk kell úgy, hogy megőrizzük azokat az alapvető fontosságú értékeinket, hagyományainkat, hitünket, amelyek magyar identitásunkat, környezetünket, Magyarország és a magyar emberek iránt érzett tevékeny törődésünket meghatározzák. A Föld lakossága maholnap nyolcmilliárd főt fog számlálni. Az erőforrásokért folytatott versenyfutás, a digitális világ okozta elidegenedés várhatóan drámai méreteket ölt majd, és ugyanilyen drámai mértékben fog csökkenni a környezet megóvására fordítható anyagi és szellemi kapacitás. Nekünk, a ma élő embereknek a felelősségünk, hogy valódi tettekkel gondoskodjunk a teremtett világ megőrzéséről.

Karácsony Gergely főpolgármester, Zugló korábbi polgármestere elmúlt egy éves működéséről el lehet mondani, hogy valódi tettekben nem igazán bővelkedett, így az megfelelt az elvárásoknak.

Természetesen nem azon választók elvárásairól beszélek, akik meg lettek tévesztve, és ezért jóhiszeműen rá szavaztak, hanem a mi elvárásainkról. Akik pontosan tudták, hogy nem fog más történni, mint az, hogy visszatérnek a Demszky-éra emberei a városházára, és a balliberális holdudvar osztozkodása, valamint a haverok pozícióharca körüli zavaros ügyeket majd látszatpolitizálással igyekeznek ellensúlyozni.

Sem a Lánchíd felújítása, sem a súlyponti kórházak, sem pedig a járvány elleni védekezés ügyében nem sikerült olyan döntéseket meghoznia a főváros balliberális köntösben tetszelgő, valójában Gyurcsány Ferenc által távirányított vezetésének, amelyeket politikai megfontolásoktól függetlenül, a józan ész szavát meghallva is meg kellett volna hozni.

De ahogy a Habsburgoktól az 1848–49-es magyar szabadságharc leverésében segédkező nemzetiségek azt az elnyomást kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül, úgy kilenc év látványos fejlődése után az ellenzéki vezetés alá került Budapest átgondolatlan bringasávokat, a tomboló járványban magára hagyott idősotthonokat, „rovarhoteleket”, öt főpolgármester-helyettest és most egy állatvédelemért felelős főpolgármesteri megbízottat, „ombudsmant” kapott.

Az újonnan létrehozott posztot Szabó Rebeka zuglói alpolgármester, Karácsony Gergely párbeszédes párttársa tölti majd be. Mindez egy újabb látszatintézkedés csupán, hogy maguknak vindikáljanak a közbeszédben egy fontos, pártállástól függetlenül sokakat érintő és érdeklő témát. Tarlós István – és a Fidesz–KDNP-s polgármesterek – közreműködése által kilenc év alatt a fővárosi kutyatartás kultúrája jelentős fejlődésen ment keresztül.

A teremtett világ, benne az állatok és a növények megóvása, illetve az erről való értekezés nem balliberális privilégium, hanem minden jóérzésű ember közös célja.

A siker érdekében nem ígérgetésre, újabb pártkatonák pozícióba emelésére és terméketlen szólamokra van szükség, hanem értelmes ötletekre, életképes elképzelésekre, valamint azok következetes megvalósítására. Az élőlények védelme nem ideológia kérdése, hanem attól függ, hogy ki mennyire képes rendszerben és távlatokban gondolkodni.

Vegyük például az ember legjobb barátait, a kutyákat. A latinul canis lupus familiaris (családhoz tartozó) gyűjtőfogalommal illetett ebek képezik a legszorosabb kapcsolatot az élővilág és az emberek között. Felgyorsult világunkban talán még nagyobb szükségünk van kutyáink szeretetére, mint eddig bármikor. A munkaerőpiaci igények során a magas IQ-val, tárgyi tudással rendelkező pragmatikus fiatalok iránti kereslet vált dominánssá, ezért az elmúlt évtizedekben több generáció került ki hiányos érzelmi intelligenciával az iskolapadokból. Egy szoros ember-állat kapcsolat ezen a tendencián is segíteni tud.

A kutya különleges képességeit, szolgálatát a XXI. századi modern civilizáció sem képes számos területen újfajta találmánnyal, technológiával pótolni. Gyakorta felmerülő vitakérdés, hogy lehet-e joga a kutyának, ha nincs kötelezettsége. Egy vakvezető kutyának is van „kötelessége”, amit ragaszkodásból, a gazdi iránti szeretetből végez. De az ebek vadászat során is, terápiás állatokként vagy épp őrkutyaként is teljesítik „kötelességüket”, mindemellett pedig részei az állattartó családok hétköznapjainak, igaz barátként, családtagként is tekinthetünk rájuk. Egy kutya szeretete, ragaszkodása, hűsége és ezek viszonzására, az állatokkal való törődésre való képesség elsajátításával mi magunk is emberibbek, egymás problémái iránt megértőbbek, érzékenyebbek lehetünk, még a mai rohanó és gyorsan változó világban is.

Ez az, amit Budapest jelenlegi vezetése és az ellenzék nem ért.

A társállatok szeretete, a kerékpáros közlekedés űzése és általában a környezetvédelemre való odafigyelés nem politikai identitás kérdése.

Az viszont politikai kérdés, hogy milyen világot vizionálunk, és a felvázolt elképzelés érdekében mit teszünk. A teremtett környezet védelme érdekében tettek kellenek. A budapesti embereknek nem egy főpolgármesteri csőszre, szabályzatokra és büntetésekre, hanem példamutatásra van szükségük, mintát kell adni számukra.

Dr. Simicskó István