Firtl Mátyás, a KDNP korábbi országgyűlési képviselője

Márai Sándor, „Mennyből az Angyal” versének minden sora a magyar nemzet történelmi küldetésének felismerése, tudatosítása, prófétai látomása.

A Szent István-i időktől a kereszténység felvételével vállalt magyar küldetés. Ennek beteljesülése a mi jó sorsunk, a megélt magyar csoda, „a világ csodája”.

Beteljesítése: nekünk, a mindenkori magyaroknak felelősségünk. Időben és térben a kereszténység megtartó erő, a megmaradást, a fejlődést, a  jövőt építő szellemi értékünk.

És Európa lényegi megtartó ereje is. 

Örökség, amely alapja létezésünknek, így annak is alapja, hogy forradalmainkban, sorsfordító történelmi időkben a magyarok ereje és bölcsessége nem a stratégiákban, nem a fegyverzetben, nem a kiképzésben, hanem a csatába indulók, a forradalmárok, a szabadságharcosok  lelkében, hitében, meggyőződésében és elkötelezettségében volt.

Abban az értékazonosságban, amely 1956-ban egy akarattal a forradalom eszméje mögé állított munkást, diákot, értelmiségit, művészt, városit, vidékit, a nemzet egészévé tette a forradalmat.

Ezért ünnepeljük ma is ezt a napot Torontótól Párizson át Székelyudvarhelyig, Dunaszerdahelytől, Munkácstól, Szabadkán át az Ojtozi szorosig.

Ezért mondhatjuk, hogy mi, magyarok szabadság-nemzet vagyunk.

De mindig voltak és vannak, akik 

„… kérdik, egyre többen kérdik”,  „Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Igen!  Mert, amint  Illyés Gyula fogalmaz: a szabadság olyan nagy dolog, amiért 1956-ban  a nép elment  a  halál meredélyének határára (…)  

„Puszta öklével ment tankok és géppisztolyok ellen, mert megértette, hogy az emberségét, a szellemét, a jellemét, a személyiségét akarják elpusztítani.”

Csakhogy: 

„míg 1848. március 15-én a hatalom nem lövetett azokra az ifjakra, akik a 12 pontot cenzúra nélkül akarták kinyomtatni, addig az 1956-os ifjak sortüzet kaptak, amikor a maguk tizenkét pontját a rádión át, cenzúra nélkül akarták közzétenni.”

Az 1956-os forradalom áldozattal, véráldozattal  kezdődött. És a kíméletlen megtorlásokkal még  évtizedekig is áldozatokat követelt. De, 1956  – a meghozott áldozatokhoz mérten – teljesítette küldetését:

„Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.”

Leverése ellenére előkészítette a kommunista világbirodalom erkölcsi összeomlását, és Európa újraegyesítéséhez vezetett.

Igen: „Ilyen nagy dolog a Szabadság!”

Firtl Mátyás, a KDNP korábbi országgyűlési képviselője (balra) az október 23-ai fertődi megemlékezésen

A nyugat, még ha ’56-ban csodálta is a magyar forradalmat, nem értette azt. „Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti.” – írja Márai.
Nem értették az erőt, amely bennünk dolgozik. Nem értették, miért harcoltunk akkora túlerővel szemben, amelyet emberi számítás szerint nem győzhetünk le. Nem értették, hogy miért ragaszkodunk a végsőkig saját kultúránkhoz, hagyományainkhoz és életformánkhoz.

Nem értették, hogy tiszteletet akarunk eleinknek, történelmünknek, értékeinknek, mindannak, amik vagyunk. Akik ’56-ban nem értettek, ugyanazok nem értenek bennünket ma sem.
Az értékrendet  viszonylagosnak tartók.

Szilárd értékrend hiányában érthetetlen és zavaros lesz a világ, megbomlik a rend, a biztonság, eltűnik a hagyomány, a tisztelet: és megbomlik az élet is. Mint a mai Európa.

Mi, magyarok ugyanaz a nemzet vagyunk ma is. Bennünk él a Szent István-i örökség, bennünk él ’48 szabadságszeretete és bennünk él az ’56-os forradalmárok elszántsága arra, hogy saját életünk ne idegen hatalmak szándéka szerint alakuljon.
Nemzeti ügyeinkben önrendelkezést, országunknak biztonságot, közösségeinknek gyarapodást, a családoknak békés otthonokat, a gazdaságnak fejlődést, eredményeink megbecsülését, egyenrangúságra épülő külpolitika érvényesítését akarjuk. Most ma is. Ez a cél és ezt tesszük felelősséggel az Önök bizalmából.

Mi magyarok ugyanaz a nemzet vagyunk ma is. Bennünk él Mindszenty József, Bibó István, a kockakőből barikádot építő pesti srác, Nagy Imre rádióüzenete, életüket menteni kényszerülő, menekülő szeretteink.
Mi, magunk ugyanaz a nemzet vagyunk, mert értékeinket megőriztük és mert vagyunk még tanúi, bizony, azoknak a napoknak. Bennünk él ’56... Bennünk, akik átéltük ezeket az időket.

Én is csak hétéves voltam, amikor arra ébredtem, hogy a traiskircheni  táborban fekszünk a szalmán, a betonra dobott szalmán. Nővérem férje a soproni vasöntödében a vörös csillag levételében működött közre. Volt egy hároméves kisfia és egy három hónapos kislánya,  és menekülniük kellett a pólyás újszülöttel. Nem volt más választása.  Édesanyámmal pedig kísértük a pólyás kislánnyal menekülő családot. Amikor odaértünk a lágerba, ahol elhelyezték és ahonnan szétosztották  a menekülteket.

Akkor is szétesés volt. Ők, mert egy családnak számítottak, együtt mehettek tovább Svédországba.  Mi, édesanyámmal, vissza kellett, hogy forduljunk. Visszajöttünk Sopronba édesapámhoz.  Ők elindultak Svédországba, de még 8-10 évig nem mertek hazajönni, amíg a svéd állampolgárságot nem kaptak, mert féltek a megtorlástól, Amikor édesanyám és édesapám látni akarták unokáikat, a harkai (amit jó kommunista módszerrel Magyarfalvára változtattak…)  vasútállomáson tehették meg: a vonat Bécsből Deutschkreiztba tartva ugyanis áthalad itt. Akkor mi ott álltunk az állomáson, és amikor jött a vonat, nővéremék felmutatták a vonat ablakában édesanyámnak, a szüleimnek az unokáikat. Édesapám a baktert kicsit „megfűzte”, hogy a váltót úgy állítsa, vagy a jelzővel kicsit „manipuláljon”, hogy esetleg megálljon vagy legalább lassítson is a vonat, hogy a szeretteinket, a gyerekeket kicsit több ideig lehessen látni.

Ilyen volt ez a rendszer, amelyben így kellett élni a megtorlás ideje alatt, ami ellen küzdöttek ’56-ban. És később is. Sopronban is ilyen idők jártak, ahol úgy tűnt, hogy teljes béke és nyugalom van. Ez így volt, akkor azokban az időkben, amelynek a hőseiről most megemlékezünk.

„Egy nemzetnek egy évszázadban egyszer adatik meg olyan pillanat, mint nekünk 1956 októbere” – így mondta a soproni forradalmár,az akkori főiskolás MEFESZ-elnök Bujdosó Alpár. A múlt évszázadban ez az egy – történelmi léptékkel mérhető – pillanat pedig, 1956. október 23-a volt. A forradalmat követő évtizedek minden szabadságtettét – és nem csak magyarországit – ’56 eszméje határozta meg.

Így az én ’56-ot még megélt generációm ’89 utáni közéleti szerepvállalásának is alapelve ’56 eszméinek és örökségének érvényesítése, a polgári Magyarország megteremtése és kiteljesedése volt.

Kevés nemzet van a világon, amely úgy cselekedett, hogy világrendet volt képes megrengetni néhány nap alatt.  „Nem érti ezt az a sok ember, (…) Miért remegtek világrendek?”

Mi, magyarok 1456-ban a keresztény Európát védelmeztük, ezt a történelemórákból tudjuk. Nándorfehérvár…Aztán 1848-ban az európai szabadságküzdelmek élvonalában voltunk. 1956-ban megmentettük a nemzet becsületét. Aztán  1989-ben kiütöttük – itt, a nyugati határszélen erre büszkék lehetünk – az első téglát a berlini falból. 1990-ben visszavettük a szabadságunkat.

Azután 2010-ben – ismét Önökkel együtt, Önöknek köszönhetően, az Önök szavazatának köszönhetően – pedig a nemzetegyesítés útjára léptünk, és ma már Magyarország megerősítésén dolgozunk. 2018-ban vagyunk, most pedig a világrendet kell védenünk.

Mert kevés nemzet akadt eddig, amely megállította volna határainál a népvándorlást, megkérdezte és megvédte volna országának polgárait, fellépett volna nemzeti identitása védelmére.

Most, amikor történelmünk újabb fordulópontja előtt állunk, tudnunk kell, hogy igazunk, hitünk és erőnk – küldetésünk –  tudatában, ismét világrendek mozgatói lehetünk és kell hogy legyünk gyermekeink, unokáink jövője érdekében a 2019 májusi európai parlamenti választáson.

Felelősségünk tenni azért, hogy az Európáért folyó küzdelemben a keresztény értéket, a hagyománytiszteletet, a nemzeti érdekérvényesítést, az önrendelkezést érvényre juttassuk, hogy Európa népei visszavegyék saját nemzeti életük irányítását, hogy egy értékelvű, biztonságos, méltányos, polgári, keresztény és szabad Európát alakítsunk.

Mi a küldetésünk? Küldetésünk: „Népek Krisztusa, Magyarország.”

Tisztelettel adózom Fertőd hőseinek!

Isten áldja Fertődöt!
Isten áldja Magyarországot!