Zsidó vallású magyar emberként aggódva figyelem, hogy az európai uniós demokráciákban megszűnt a húsvét és a karácsony, mert nem bántjuk a lassan többségbe kerülő muszlim emberek érzelmeit – írta Weisz Péter, KDNP pártalapítványánál, a Barankovics István Alapítványnál működő izraelita műhely vezetője Orbán Viktor tusványosi kijelentéseiről.
Hallgattam Miniszterelnök úr tusványosi beszédét, mely zsidó vallású magyar emberként megérintett, és teljes egyetértésemet élvezte. Ugyanakkor a politikailag másként gondolkodók – legyen az akár zsidó, akár keresztény – szavakat lovagolnak meg. Nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy Magyarországon mind a zsidó, mind a keresztény vallású magyarok – megnevezéstől, szavaktól, besorolási kategóriáktól függetlenül – a kormány jogszabályi és következetes végrehajtási politikája révén szabadon és békében élhetnek. Mert a tettek beszélnek, és nem a szavak.
A Holokauszt úgy kezdődött, hogy nincsenek koncentrációs táborok, a zsidók fizetésért és szállásért csak munkára mennek. De a fajelmélet törvényei szerint gázkamrára ítéltettek. Mert a tettek beszéltek, és nem a szavak. Lehet, hogy a magyar szótárban lévő szavak némelyike feltűnt a háború alatt-, de a mögöttes tartalom nem ugyanaz: nincs üldöztetés, nem kell zsidó ünnepeken állig felfegyverkezett tankokkal védeni a zsinagógákat, szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat, mert a tettek beszélnek, nem a szavak.
Európában mindegy, hogy milyen megközelítéssel és milyen fogalomrendszerrel fejezzük ki, többségbe kezd kerülni egy, az európai kultúrától, a zsidó kultúrától ellentétes kultúra, és következményeként vannak olyan nyugat-európai városok, ahová zsidó vagy keresztény jelképekkel bemenni több, mint életveszélyes. Nálunk a kormányzati migrációs politika eredményeképpen magyarok vannak csak. Legyenek azok zsidó vagy keresztény vallású, nemzetüket szerető magyarok. Akik egymást az azonos nyelv és azonos haza szeretete kapcsán elfogadják. Mert nálunk a tettek beszélnek, nem a szavak.
Politikailag másként gondolkodó honfitársaimnak az javaslom, aggódjanak nemzetünk jövőjéért ugyanúgy, ahogy magyarként én aggódom. Támogassák a nemzet törekvéseit, az uniós politikában tegyenek meg mindent, hogy az ország uniós forrásokkal fejlődjön, az ő megítélésüket a tettek vezessék, és ne a szavak.
A nemzet a választásokon megítélte, és elsöprő többséggel nyertek a polgári erők. Mert a tettek beszéltek, és nem a szavak.
A nemzetet nem szabad és nem kell leváltani. A nemzetet szeretni kell, aggódva, félve, segítve, de szeretni. Beszéljenek a tettek, és ne a szavak.
Javaslom, néha vegyék elő Radnóti Miklós: Nem tudhatom… című versét, Szép Ernőnek az imádságát, és olvassák. Nem azért, mert ez a két géniusz zsidó volt, hanem azért, mert ez a két vers nem a haza szeretetéről szól.
Ez a két vers maga a nagybetűs HAZASZERETET.
Zsidó vallású magyar emberként aggódva figyelem, hogy az európai uniós demokráciákban megszűnt a húsvét és a karácsony, mert nem bántjuk a lassan többségbe kerülő muszlim emberek érzelmeit – locsoló ünnep és fák ünnepe lett helyette. Ez engem a kommunista diktatúrákra emlékeztet.
Zsidó emberként büszkén elfogadom, hogy a húsvét az húsvét, a karácsony az karácsony, és bátran kérem keresztény barátaimat, hogy éljék át ennek az ünnepnek a keresztény vallási tartalmát. Ahogy ő általuk elfogadva, békében és tettekben élhetem meg hanukát, purimot, és a többi zsidó ünnepet. Mert a nemzet jóvoltából nálunk a tettek beszélnek, és nem a szavak.
És aggódom a békéért Európában, de egyetértek: a magyarok békéje a fontos, és ezért mindent meg kell tennünk, hogy magyar testvéreink, akár határon túl rekedve ne halljanak meg egy igaztalan ügyért, ahogy több, mint 80 magyar testvérünk halt meg eddig a háborúban. Védjük meg őket is. Álljunk ki értük. Mert a tettek beszélnek, nem a szavak.
Az üzenetem a gondolataim végén egy picit átalakítva hadd legyen végszóként egy ismert magyar vers, ami üzenet a kritizálóknak:
Adj emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak, hogy ne legyünk idegen gyarmat!
