Politikai vezetők és közéleti szereplők az elmúlt héten sorra ítélték el az új-zélandi mecseteknél történt támadásokat – nagyon helyesen, eközben ugyanakkor mélyen hallgatnak a Nigériában muszlim szélsőségesek által lemészárolt több, mint 120 keresztényről.
Azbej Tristan (KDNP), a miniszterelnökség üldözött keresztényekkel foglalkozó államtitkárságának vezetője
Nem lehet kérdés, hogy minden jó érzésű ember a leghatározottabban elítéli az Új-Zélandon történt támadásokat. Így tett a magyar kormány is, elítélve az erőszak minden formáját, egyértelművé téve, hogy a továbbiakban is támogatja a terrorizmus és az erőszakos szélsőségek visszaszorítására tett nemzetközi erőfeszítéseket.
Ez az a megállapítás, ami után nem következhet „de” szócska, hanem csak „és”. Ezért folytatom így, „mellérendelő szerkezetben” azzal, hogy embertelennek tartom azt a liberális kettős mércét, ahogyan a nyugati világ nagy, magukat mértéktartónak kikiáltó liberális médiumai nem említik a Nigériában történteket, csak az új-zélandi támadásokat.
Mint ismert – vagy talán éppen ismeretlen, hiszen alig hallhattunk róla a médiában – több mint 120 nigériai keresztényt mészároltak le hitük miatt muszlim szélsőségesek Nigériában az elmúlt három hétben.
Ártatlan emberi áldozatok között sosem szabad különbséget tenni. A számok méricskélése sem helyénvaló, hiszen egyetlen elvesztett élet is tragédia. És ahogyan mi valljuk: a szenvedésnek nincsen sem személyigazolványa, sem keresztlevele. Nem így a nyugati kettős mérce szerint, amely képmutató módon – akarva, akaratlanul? – rendre elhallgatja a keresztényeket ért támadásokat.
Beleillik ez a magatartás abba a jelenleg is érvényesülő fősodorba, amely az úgynevezett politikai korrektség jegyében csak általánosan és értéksemlegesen beszél a hitük és a vallásuk miatt üldözöttekről – persze csak ha keresztényekről van szó –, tudomást nem véve arról a tényről, hogy a világ legüldözöttebb vallása ma a kereszténység, és így a keresztények a legsérülékenyebb, legveszélyeztetettebb csoport.
Így válik a liberális olvasatukban egy Nigériában elvett keresztény élet értéktelenebbé, mint egy Új-Zélandon kioltott muzulmán élet, csak azért, mert neoliberális értelmezésben a keresztény kultúra minden maradi rossz hordozója. Szerintük tehát a keresztény áldozatok nemhogy együttérzést, de még említést sem érdemelnek.
Büszke vagyok arra, hogy a magyar kormány az elsők közt ismerte fel azt a tényt, hogy a keresztények kiszolgáltatott helyzetben vannak. És arra is méltán lehetünk büszkék, hogy Magyarország mer az árral szemben úszni, és szakítva a liberális képmutató megközelítéssel, elsőként és egyedüliként emelte kormányzati szintre 2016-ban az üldözött keresztények megsegítésének ügyét.
Azbej Tristan
