Földi László, a KDNP országgyűlési képviselője (KDNP Fotó)

- Képviselő úr, „Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget” – mondta Kossuth Lajos. A szabadságharc vezetőjét miért fontos a ceglédi fiatalok – és nemcsak a ceglédiek – elé magasítani?

- Szeretek az emberek szemébe nézni. És ezt elvárom másoktól is. Az őszinteséget sokra tartom. Ennélfogva a képmutatást elutasítom. Igyekszem úgy élni, hogy őszintén tudjak az emberek szemébe nézni, és nekem édesapám annak idején azt mondta, hogy kisfiam, ha kezet fogsz valakivel valamire, akkor ha az ég leszakad, az akkor is úgy legyen. A jövő nemzedékeinek is kucskérdés kell, hogy legyen a tisztesség.

- Amit a kézfogásról mondott, azzal nemcsak Kossuthtal, hanem Széchenyivel is megegyezik, mert a Legnagyobb Magyar azt írta: a hitelrül szólok, s ami belőle foly: a becsületrül, az adott szó szentségirül, a cselekedetek egyenességirül. Az adott szó szentségét ő még talán kézfogás nélkül is szentségnek tartotta.

- Én Széchenyit nagyon szeretem. Széchenyi szavai példaként szolgálnak a ma nemzedékének és remélem, hogy a jövő nemzedékének is.

- A Kinizsi Pál Gimnáziumban mely tanárok ébresztették fel Önben a vonzalmat a földrajz és a biológia iránt?

- Két tanárnőt említek meg: Dóka Jánosné igazgatónő, ő volt a biológiatanár. Lőrincz Andrásné tanárnő pedig a földrajzot tanította. Mind a ketten kimagasló tanáregyéniségek voltak. A diákban benne volt, hogy szeretne olyan lenni, mint amilyenek ők.

- Nyíregyháza, ahol a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán pallérozta elméjét, miért jelentett szellemi fordulatot Önnek?

- A családban én vagyok az első diplomás gyerek. Nekem nagy megtiszteltetés, és nagy öröm volt, hogy főiskolára járhatok. Kiváló tanáregyéniségekkel találkoztam Nyíregyházán is. A teljesség igénye nélkül például Durucz Pista bácsi. Ő volt az állattani tanszék vezetője. Vagy Fisnyák Sándor tanár úr, a földrajz tanszék vezetője. Vagy Paál Miklós tanár úr, aki a növénytani tanszék vezetője volt. Sok nagy emberrel, nagy tudású tanárral találkozhattam. Számomra felemelő dolog volt.

- A tápiószelei bő évtized mihez kínálta a fölkészülés lehetőségét?

- Véletlenül kerültünk Tápiószelére. Amikor összeházasodtunk, ott hirdettek tanári állást, szolgálati lakással. Megpályáztuk és sikerült elnyerni a két állást. A felségem tanítónő. Mind a ketten ott jutottunk álláshoz. Akkor még Tápiószele falu volt hivatalosan. Most város már, tíz éve talán. Nagyon sok jó, szókimondó, egyszerű, becsületes emberrel találkoztam. A kollégáim is ilyenek voltak hála Istennek. A gyerekek szeretetét, a tanításban megtalálni az örömöt, ezt ott el tudtam sajátítani abban a bő tíz évben. Nagyon jó volt ott tanítani.

- A politikai jövőhöz miben jelentett pluszt ez az időszak?

- A politikához annyi pluszt jelentett ez a falusi évtized, hogy rögzítette bennem: hinned kell abban, amit csinálsz. Hinned kell abban, hogy jót akarsz tenni. Hinned kell az emberekben.

A teljes beszélgetést ide kattintva olvashatja el.