– Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke egy korábbi háttérbeszélgetésen azt mondta, télen mindig átpolitizálódik a hajléktalanügy. A szakember reményét fejezte ki, hogy idén ez elmarad, ám nem teljesült a kívánsága.

– Nem lepett meg a hajléktalanellátás körüli politikai hangulatkeltés, hiszen az ellenzéki pártok előre beharangozták azt. Ám a valóság az, hogy növekedett a férőhely-kihasználtság, tehát nem igaz az az állítás, hogy nincsenek többen a szálláshelyeken, pedig a kemény hideg még nem is köszöntött be. Az október 10-i helyzethez képest november 22-ig többen vették igénybe a hajléktalanellátó szolgáltatást, ám ezzel a növekedéssel együtt is csupán 80,45 százalékos a kihasználtság országosan.

Fülöp Attila (KDNP) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár

Budapesten ez az arány még alacsonyabb, 78,57 százalék. Igaz ugyan, hogy október 15-én új jogszabály lépett életbe, amely nem engedi a közterületen való életvitelszerű tartózkodást, ám azt le kell szögezni, hogy a hajléktalanellátó rendszer feladatait illetően ugyanaz a munka folyik, mint több évtizede. Az október 15-e óta eltelt időszakban sem a szankcionáláson van a hangsúly, hanem a motiváláson, hogy lehetőség szerint minél több embert segítsenek be a szociális munkások közreműködésével a hajléktalanellátó rendszerbe.

– Az ellenzéki politikusok nem is ezt kifogásolják, hanem azt, hogy elkobozzák a fedél nélküliek holmiját, akár meg is semmisítik azt, vegzálják, emberi méltóságukban sértik meg őket.

– A hajléktalanellátó rendszert működtetőkkel rendszeres az eszmecsere, a legutóbbi találkozón mindannyian megköszönték az emberséges bánásmódot a rendőrségnek, mert abszolút emberbarát módon lépnek fel. Nem vegzálni, szankcionálni mennek az utcára a rendőrök, hanem segíteni. Ami az egyéb városi legendákat, például az állandó lopásokat illeti: országszerte több hajléktalanszállón jártam, de mindegyik intézményben volt zárható szekrény az értékek számára. Lehet, hogy harminc évvel ezelőtt más volt a helyzet, de a folytonos lopásokról szóló történetek ma már leginkább a legenda kategóriájába tartoznak. Be kellene menni egy-egy intézménybe és megnézni a körülményeket, a munkát, ami ezeken a helyeken folyik, és a népmesei motívumok hangoztatása helyett az objektivitás talaján maradni. Egy kormánydöntés nyomán plusz háromszázmillió forintot tettünk a rendszerbe – erre korábban még nem volt példa –, aminek segítségével fejleszteni lehet az ellátást. E keret terhére néhány napja írtunk ki egy pályázatot, 84 millió forint áll a fenntartók rendelkezésére, hogy fejlesztéseket valósítsanak meg, javítsanak a személyi, tárgyi feltételeiken. Összesen több mint kilencmilliárdot költünk csak idén a hajléktalanellátásra. Hét vidéki helyszínen hatszázmillió forintból újulnak meg hajléktalanszállók.

– Mi a véleménye arról, hogy két vidéki bíróság is az Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontjuk szerint a hajléktalanokat érintő jogszabály az alaptörvénybe ütközik?

– Nem ért váratlanul, hogy jogi oldalról is támadják majd a rendeletet. De ha abból indulunk ki, hogy mi az, ami a hajléktalanok helyzetét javítja, és az ő érdekeiket szolgálja, akkor azt kell mondanom, hogy a megalkotott szabálysértési törvény és az ellátórendszer ilyen típusú megerősítése jelent valós segítséget, hogy később arról beszélhessünk, miként integrálhatjuk vissza a társadalomba az érintetteket. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a társadalomba visszavezető út az utcakőről vezet. Ezért van szükség arra, hogy a hajléktalan embert besegítsük az ellátórendszerbe, ahol a szociális munkások segítsége és támogatása jelentheti a kapaszkodót, hogy visszajussanak például a munka világába.

– Van B tervük arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság azt mondaná ki, hogy alaptörvénybe ütközik a jogszabály?

– Az a törvény, amelyet megalkotott a parlament, megállja a helyét. Egyelőre a hatályos szabálysértési rendeletből tudunk kiindulni, ez alapján végezzük a munkánkat. Az a dolgunk, hogy a szociális ellátórendszer jól működő és fenntartható legyen.

– Az ellenzéki politikusok mellett tudósok, ügyvédek, orvosok is tiltakoztak a rendelet ellen.

– Érdemes megnézni, kik fogalmazták meg és írták alá e tiltakozásokat, és hogy eddig milyen társadalompolitikai kérdésekhez szóltak már hozzá az elmúlt években. Nagyjából mindenhez. Szakmai kritikát egyre kevesebbet hallok, akik pedig hasonló petíciókat fogalmaznak meg, azoknak azt tanácsolom, nézzék meg, miként működik a hajléktalanellátó rendszer, és az élményeik alapján fogalmazzák meg az észrevételeiket. Mi maradunk a valóság talaján, és a munkában hiszünk.

– November közepéig kedvező volt az időjárás, talán ennek is köszönhető, hogy ismereteink szerint november közepéig kilenc szabálysértési eljárás indult a hajléktalanokkal szemben. Ilyen adatokra számított?

– Nem az a cél, hogy eljárásokat indítsanak a hatóságok, hanem az, hogy minél többen bejussanak az ellátásba. Eljárás csak olyan emberrel szemben indul, aki többször megtagadja az együttműködést a hatóságokkal. A jogszabály-módosítás bevezetése óta eltelt több mint egy hónap, és minden előzetes állítás ellenére nem az történt, hogy tömegesen állították volna elő az embereket, és a szabálysértés irányába tolták volna a rendszert, hanem 1115 férőhellyel többet vettek igénybe a korábbiakhoz képest. Az időjárás tagadhatatlanul kedvező volt november közepéig, de ez azt is bizonyítja, hogy az ellátórendszer kihasználtsága nem a nagy hideg miatt nőtt meg, hanem azért, mert már október elejétől kezdve tájékoztattuk a hajléktalan embereket a megváltozó jogszabályi környezetről.

– Be kellett már vetni az Országos Mentőszolgálat úgynevezett gondoskodó csoportját?

– Igen, a három, szállításra alkalmas járművet többször is igénybe vették Budapesten, ötvenöt hajléktalan embert vittek szociális intézménybe. Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak akkor hűlhet ki valaki, ha fagypont alá süllyed a hőmérséklet, hanem éjjel akár már most is, hiszen a hajléktalan emberek olykor a hideg járdán fekszenek.

– A Hetek értesülései szerint a jövőben a jelenlegi 9,1 milliárd forintos keretnél is több forrás áll majd a hajléktalanellátás rendelkezésre, továbbá tervezik az intézményi lakhatási támogatás, valamint az ágy- és társbérlet-támogatás bevezetését.

– Ahhoz, hogy a hajléktalanellátással kapcsolatban sikerről beszélhessünk, rendkívül sok és hosszú távú munkára van szükség. Az első lépcső, hogy az ellátórendszeren belül lássuk az embereket, az aluljárókban vagy az utcákon ugyanis nem tudunk segíteni. Folyamatos a konzultáció az ellátószervezetekkel arról, hogy hol van szükség további támogatásra. Korábban is voltak már uniós finanszírozású programok, amelyek ebbe az irányba mutattak, továbbá vannak olyan munkáltatók, akik hajlandók hajléktalan embereket alkalmazni. Nyilván ez nem megy egyik napról a másikra, de a célunk a felülről nyitott rendszer elérése, hogy ne a rendszerben tartsuk az embereket, hanem sok munkával vissza tudjuk vezetni őket a társadalomba. E folyamat kulcsa a munka, amely biztosítja a megélhetést.

– A kormány nemrég nevelőszülőket toborzó országos kampányt indított. Miért volt erre szükség?

– Az egyik célja, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét a nevelőszülői munka fontosságára, mert meggyőződésünk, hogy ez nem kizárólag a nevelőszülők vállalása, hanem közös társadalmi ügy. A gyermekvédelemben huszonháromezer gyermek van, tizenötezer él nevelőszülőknél. Ha úgy vesszük, egy kisebb város lakossága, azaz a magyar nemzet szempontjából nagyon nem mindegy, hogyan alakul a sorsuk. Ahogy az sem, hogy az ő gyermekeik hogyan szocializálódnak majd. A másik célunk pragmatikus, szeretnénk további nevelőszülőket toborozni, felhívni a figyelmet arra, hogy van egy ilyen lehetőség. Az elmúlt években e területen is történt jogszabályi változás, 2014 óta nevelőszülőnek lenni foglalkoztatási jogviszonynak minősül, így nagyobb anyagi biztonságban élhetnek a családok.

– Tervezi-e a kormány, hogy emeli a foglalkoztatási jogviszony dotációját?

– A nevelőszülői hálózatokra évente húszmilliárd forintot fordít a kormány, ez a forrás a jövő évi költségvetésben 850 millió forinttal növekszik, illetve a minimálbér emelkedésével is emelkedik az összeg.

– A kormány a kiváltás területén is aktív.

– A szocializmus évtizedei alatt beágyazódott örökséget, tudniillik, hogy a fogyatékkal élő embereket „eldugták” a települések szélén található, elavult intézetekbe, sok időbe telik teljesen felszámolni. Az a feladatunk, hogy erősítsük a társadalom befogadóképességét, és az eddig peremen élőket el- és befogadják. A kulcsszó ezért ebben a munkában elsősorban a befogadás. Egyrészt szeretnénk azt elősegíteni, hogy a családban való gondoskodás legyen az első, és a fogyatékossággal élő embereknek ne kelljen feltétlenül intézményben élniük. Másrészt azt is elő kell segítenünk, hogy a fogyatékos emberek, a nagy intézményekbe száműzöttek visszajussanak kisebb lakóotthonokba, a közösségeinkbe.

– Tervezik az ápolási díj emelését?

– Kormánydöntés született arról, hogy aki ápolási díjban részesül, annak emelkedik az illetménye. Új kategória lesz, hogy gyermekek otthongondozási díja címen január elsejétől százezer forintot kap, aki tartósan önellátásra képtelen beteg, fogyatékos gyermeket ápol otthon. Mindenki más számára tizenöt százalékkal emelkedik a díj, ami az elkövetkező három évben további öt-öt százalékkal nő.

– Több, fogyatékossággal élőket képviselő civil szervezet is arról számolt be, hogy számos – sokszor igen drága – (segéd)eszközhöz nem juthatnak hozzá alanyi jogon a fogyatékos emberek. Várható e téren változás?

– Valljuk, hogy az a jó irány, amely elősegíti a fogyatékos emberek önálló életvitelét. Ezért folyamatosan konzultálunk a civil szervezetekkel arról, hogyan tudnánk a problémát megoldani és a jogszabályi környezetet ennek megfelelően átalakítani.