Összefoglaló táblázat és néhány gondolat Luther ás Kálvin tanításához kapcsolódóan a Reformáció, államhatalom, politika című könyvem alapján.
Írta: Dr. habil. Birkás Antal (KRE ÁJK)
Fontos, hogy Luther és Kálvin vonatkozó nézeteit a joghallgatók is ismerjék – látni fogják, hogy a nagy reformátoroknak is volt mondanivalójuk államról, jogról, politikáról és hatalomról (felsőbbségről).
A táblázatban összefoglaltakon túl érdemes azért is ismerni e gondolatokat, mert egy részük ma is hasznos, továbbvitele érdemes – hívő és nem hívő jogászok és politikusok számára egyaránt meggondolandók. Ezek közül a legfontosabbak – amelyek hívő és nem hívő jogászok, politikusok számára egyaránt megfontolandók – a következők: a világi hatalom (állam) szükségessége, a törvények tisztelete (jogállamiság!), a közösségi döntéshozatal fontossága, az alkotmányeszme gondolata (különösen is Kálvinnál), és a józan ész szerepe a kormányzásban. És talán a legfontosabb a hivatásetika – úgy, ahogyan arról Luther és Kálvin gondolkodtak. Ez utóbbi egyfajta magyarázat is a protestánsok közéletben való „felülreprezentáltságra”, hiszen a protestantizmusban különös nyitottság van a közélet, a politika iránt. Ez pedig – többek között – teológiai okokkal is magyarázható.
Luther és Kálvin tanítása jogról, törvényről, világi felsőbbségről – összefoglaló táblázat
Luther | Kálvin | ||
A világi felsőbbség szükségessége | Szükséges; alapvetően a bűn miatt. |
Szükséges; Isten rendjéhez tartozik, de nem csak a bűn miatt. (Egy „picivel” pozitívabb antropológia.)
|
|
A törvények „haszna” – teológiai megközelítésben |
A törvények kettős haszna.
Mindketten beszélnek a törvény két hasznáról, feladatáról.
|
A törvények hármas haszna.
Harmadik „haszon”: vezérfonal az Isten rendje megvalósításában; önkéntes jogkövetés – olykor a kényszerrel „segítve”.
A harmadik funkciója (tertius usus legis) a „pedagógiai” funkció: a törvény nem csak azt mutatja meg, hogy bűnösök vagyunk – és ebben az értelemben a kegyelemre, Krisztusra szorulunk –, ill. mutat rá a nyilvánvaló igazságtalanságokra, hanem útjelzőként is szolgál.
Melanchthon szerint szükségünk van a törvény igéjére, hogy támaszunk és útmutatónk legyen. Ez Kálvinnál úgy fogalmazódik meg, hogy a törvény „vezetőnk az engedelmes életre” (John Richard de Witt).
|
|
A törvények szerepe és fajtái |
Egyházjog elvetése; világi jogról – és jogászokról – valamivel pozitívabb vélemény – de az is lesújtó.
„Törvénykönyvek helyett” a józan ész hangsúlyozása.
|
Ceremoniális törvények, erkölcsi törvények, Tízparancsolat, nemzetek/népek törvényei. Ez utóbbiak bár változhatnak, de nem mondhatnak ellent a Tízparancsolatnak, a szeretetparancsnak és a természetjognak. | |
Természetjogi, „jogelméleti tételek” a reformátorok gondolkodásában |
Korrupt természet doktrínája – természeti törvény „értelmezhetetlensége” (nem integrálódik szervesen az „örök” törvénybe); helyette törvények erőteljes morális hangsúlyokkal.
A jognak tartalmát nem a természetes erkölcsi törvény(ek), hanem magának Istennek a parancsolatai adják. „A földi jog majdhogynem a büntetéssel, Isten haragjának képével azonos.” |
Méltányosság fogalma – Isten által a szívbe írt természeti törvényben van „előnkbe írva”. „Minden törvénynek a méltányosság kell hogy legyen célja, mércéje, szabálya és korlátja.”
A természeti törvények megegyeznek a legalapvetőbb parancsolatokkal (isteni törvényekkel). A szeretet állandó szabályához kell igazítani a népek jogát. |
|
A jó kormányzás kérdése. Államforma/kormányforma | Királytükör pontjai; a józan ész szerepe és fontossága a kormányzásban. |
„Vegyes” forma; „választás mozzanatával kiegészített „arisztokratikus demokrácia”.
A felkészültek és a rátermettek uralma – közös döntéshozatallal! |
|
Alkotmányeszme csírája | A királytükör hatalmat korlátozó volta; Luther kettős birodalom elmélete („két eszköz nem keveredhet”). |
Egyházi rendtartás mint példa és minta; monarchomachusok (Hotman) szerepe.
|
|
Közösségi döntéshozatal | Kölcsönös kiigazítás, figyelmeztetés. (Tanácsosok szerepe – Luther levelei!) | Kölcsönös kiigazítás, figyelmeztetés. | |
Ellenállás lehetősége |
Egyén számára nem. Szenvedés, passzív ellenállás, ill. menekülés.
Rangban egyenlők között igen (védekező háború). Felsőbbséggel (császárral) szemben eleinte nem. Később igen. Ellenállás egyéb formái: Isten által küldött „szabadító”, ill. Isten mint bosszúálló („ő támaszt nagyobb és erősebb hatalmat”, az uralkodó betegsége stb.) |
Egyén számára nem. Csoportok, rendek, városi tanácsok esetében igen.
Illetve egyéb kivételek: Isten által küldött „szabadító”; őrült uralkodó elmozdításának a lehetősége. |
A táblázatban összefoglaltakon túl érdemes azért is ismerni e gondolatokat, mert egy részük ma is hasznos, továbbvitele érdemes – hívő és nem hívő jogászok és politikusok számára egyaránt meggondolandók. Ezek közül a legfontosabbak – amelyek hívő és nem hívő jogászok, politikusok számára egyaránt megfontolandók – a következők: a világi hatalom (állam) szükségessége, a törvények tisztelete (jogállamiság!), a közösségi döntéshozatal fontossága, az alkotmányeszme gondolata (különösen is Kálvinnál), és a józan ész szerepe a kormányzásban. És talán a legfontosabb a hivatásetika – úgy, ahogyan arról Luther és Kálvin gondolkodtak. Ez utóbbi egyfajta magyarázat is a protestánsok közéletben való „felülreprezentáltságra”, hiszen a protestantizmusban különös nyitottság van a közélet, a politika iránt. Ez pedig – többek között – teológiai okokkal is magyarázható.
Írta: Dr. habil. Birkás Antal, PhD (KRE ÁJK) egyetemi docens, a KDNP PM elnöke