Elaine Howard Ecklund az amerikai Houston város Rice Egyetemének tudományos kutatója. Szakterülete a szociológia, ezen belül is annak kutatása, hogy milyen hatása van a vallásnak, vallásosságnak a társadalmi életre, a tudósok gondolkodására. 2006-ban megjelent könyvében a koreai származású amerikaiak vallásosságát vizsgálva fogalmazta meg az általuk képviselt új-protestáns irányzat hatását a civil életre. 2010-ben pedig összegezte annak a kutatásnak az eredményeit, ami 1 700 tudós attitűdjét és gondolkodását elemezte és a tapasztalatokat, következtetéseket publikálta a „Tudomány kontra vallás – amit a tudósok valóban hisznek” című könyvében. És folytatta a kutatást. Milyen eredményre jutott legújabban? S miért vezeti lelkünket a mennyei liturgia felé az új oxfordi tudomány-teológia enciklopédia? A vallási és tudományos ismeretek kézikönyve? Több ezer oldala mennyei lajtorja, ismeretfokokból, információgrádicsokból megépítve…Elképesztő és csodálatos… (Houston, Washington, Oxford, global.oup.com/academic/product/the-oxford-handnbook-of-religion-and-science; archive.org/stream/TheHandbookOfReligionAndScience; pro-medienmagazin.de)
A tudósok 90%-a úgy véli, istennek van befolyása az univerzum keletkezésére. Minden tízedik amerikai meggyőződése, hogy Istennek vagy valamilyen felsőbb hatalomnak nincs semmiféle befolyása a világmindenség és az élet kialakulására. Minden harmadik megkérdezett konfliktust érzékel a vallás és a tudomány között. Mindenesetre az is tény, hogy a megkérdezetteknek nagyobb része, 36%-a nem kételkedik Isten létezésében. Ecklund és kutatócsoportja legújabb felmérésükben 10 000 amerikait kérdezett meg, akik között voltak tudósok és új-protestáns hívők egyaránt. Hatalmas, kiugró szám jött ki azzal kapcsolatban, hogy a világmindenség, a föld és az ember megalkotásában Istené, illetve valamiféle felsőbb hatalomé az elsődleges szerep. Akik így nyilatkoztak, a megkérdezetteknek 90 %-át tették ki. Az új-protestáns hívőknél ez a szám 97 %-nál állt meg. Ezt a tanulmányt, illetve felmérési eredményt Elaine Howard Ecklund az Amerikai Tudósszövetség (AAAS) éves találkozóján tette közzé. Ha valaki felüti a Science vs Religion c. könyvet, lehetetlen letennie. Egyszerűen bevonzza és felpörgeti figyelmünket már az izgalmas, szellemi íncsiklandozást támasztó tartalomjegyzék. Például: a tudósok valódi vallásos életéről, a tudomány hangja, a hit hangja, a spirituális kalandozások és megfogalmazások kit hagynának érintetlenül? Vagy: hogyan beszélnek a tudósok a vallásról az osztályteremben? Vagy: mi az, amit a tudósok rosszul tesznek, pedig jól is tehetnék?
Teremtéselmélet az iskolában is. A megkérdezetteknek a fele elfogadja a Biblia teremtéstörténeti tudósítását és a hatnapos teremtésidőzítést. Az új-protestánsoknak több mint 40%-a volt azon a véleményen, hogy az iskolákban az evolúció elmélete helyett vagy ennek alternatívájaként a kreációs, tehát az Isten általi teremtés tanát is meg kell a gyerekekkel ismertetni. A 10 000 megkérdezett között 600 volt a tudós, közülük minden ötödik vallotta, hogy a világegyetem keletkezéséhez Istennek nem volt köze. Viszont az új-protestánsoknak az 50%-a volt azon a véleményen, hogy tudomány és vallás szépen és ellentmondás nélkül egészíti ki egymást. Minden harmadik megkérdezett pedig lát konfliktust a vallás és a tudomány között. Kiváltképpen az evolúció témája körül oszlanak meg erősen a vélemények.
A tudósoknak 13,5%-a olvas vallási szövegeket, még több imádkozik. Ecklund kifejezetten az AAAS tudományos szövetség kérésére ismertette a számokat. Ezek pedig arról is szólnak, hogy a tudósoknak 13,5%-a olvas heti rendszerességgel valamilyen vallási szöveget, iratot, Bibliát, ilyen tárgyú könyvet. Ez valamivel alatta van az amerikai átlagnak, ami 17% körül mozog (ami a 319 milliós lakosságra kivetítve nem kis szám, 40 millió feletti). Ennél nagyobb az aránya azonban azoknak, akik tudósként naponta többször is imádkoznak, a felmérésben részt vevőknek 19%-a, az amerikaiak átlagos 26%-ával szemben. A tudósoknak 18%-a jár hetente legalább egyszer istentiszteletre, kultuszi alkalomra. Ez közelít a nagy amerikai átlaghoz, ami szerint minden ötödik USA-polgár rendszeresen jár templomba. Az egyéni értékelésben a tudósok 15%-a úgy nyilatkozott magáról, mint „nagyon vallásosról”, ez a szám az össznépességben 19%. A tudósok 39%-a nem kételkedik Isten létezésében. Az USA-ban az amerikaiak többsége keresztyén, 2008-ban közülük 82% nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten vallásos.
Tudomány és hit szerepe a jövő Amerikájában. Ecklund korábbi könyvében, a Tudomány kontra vallás címűben leírtakkal összhangban jelezte, hogy azok a tudósok, akik vallásos meggyőződésűek, munkájukhoz morális ösztönzést nyernek hitükből. Többen kifejezetten spirituális felfedezések lehetőségét látják a vallásosságban, mások a tudomány és a hit közötti feszültséget határozottan erős motívumnak érzik, szemben a hagyományos vallásossággal. Jason Rosenhause matematikus véleménye szerint Ecklund felmérése nem egészen pontosan tükrözi azt a folyamatot, amelynek során a tudósok vallásos életét tárja fel abban a tekintetben, milyen jellegzetességet mutat ez a személyes hittől a nyilvános vallási élet irányába haladva. A matematikus szerint ebben a tekintetben inkább a hagyományos vallásosság jellemezné a tudósokat. Márpedig a matematikus szerint a hagyományos vallásosság kategóriája nem eléggé világos, egyértelmű. Rosenhause úgy véli, a tudósoknak legalább 27%-a úgy hisz Istenben, hogy nem is mutatják semmiféle vallási kultúra hagyományos és közismert jegyeit, gyakorlati formáit. Ecklund igazgatója egyben annak a programnak is, amelyiknek a célja a vallás/vallásosság és a közélet összefüggéseinek a vizsgálata a Rice Egyetemen. Ez a program összefogja azokat a tudósokat, akik a vallási élet gazdag és sokrétű, multifunkcionális jelenlétét vizsgálják az USA-ban, de beletartoznak a programba vallási vezetők a legkülönbözőbb felekezetekből és világvallásokból, meg egyetemi hallgatók és közösségi vezetők is. Céljuk a vallásosság szerepének folyamatos vizsgálata, monitorizálása a jövő Amerikája és az amerikaiak életében.
Tudomány és vallás/hit kapcsolatának bővülése – négy modell. A tudomány és a vallás valójában ugyanarról szól, csak másként, olykor egészen másként, vélik sokan. A tudomány valóságismeretének, megismerésének az alapja a természeti megfigyelés, a tapasztalás, s ennek nyomán a felismert evidenciák elméleti leírása. A vallási/hitbeli valóságismeretek alapja a kijelentés, a hit és a szentség megsejtése, vonzása, érzékelése, tisztelete. Sokan vannak, akik ellentétet látnak a kettő valóságtartomány között, jóllehet világunknak része mindkettő. Legalább ennyien vannak, ha nem többen, akik úgy vélik, hogy inkább az emberi gondolkodás, élet meggazdagítására van a két valóságtartomány, ezek viszonyulása egymáshoz nagyon is pozitív, kreatív kölcsönhatásokat eredményez. Valójában a konfliktus nézetnek, aztán a párhuzamosan haladó, egymást kikerülő, békésebb nézetnek, s a párbeszédes, továbbá a kooperatív, együttműködő nézetnek minden világvallásban és felekezetben vannak hívei. E négy variáció ugyanarra a témára még egy ugyanazon tudós életében is mutathat különböző fázisokat. A tudomány és a hit, vallás világának felsorolt, eltérő, olykor szembenálló, de mindenkor izgalmas viszonyáról idői hosszmetszetben és tételes keresztmetszetben lehet beszélni. Hiszen az ember Isten előtti vagy „háta mögötti” szellemi és lelki fejlődéséről, spirituális hódolatáról vagy a hiányérzet miatti vergődéséről, bújócskájáról van szó. A szellem és a lélek nagy utazásáról. Ez elől kitérni, mint ahogyan Isten elől, sem így, sem úgy nem lehet…
Az izgalmas történet Oxfordban folytatódik. Tényleg, fantasztikusan izgalmas, átfogó, enciklopédikus mű jelent meg éppen a tudós kutatónő nagy visszhangot keltett munkája után Angliában. Hol máshol, mint Oxfordban? Most csak jelezzük ezt a grandiózus vállalkozást, amiben ötvennél több kiváló természettudós, tudományfilozófus, teológus fejti ki nézeteit tudomány és hit viszonyáról. A VALLÁS ÉS TUDOMÁNY OXFORDI KÉZIKÖNYVÉBEN több mint 1000 oldalon hullámzanak a tudós gondolatok, felismerések, top of top, a legmagasabb ismeretek olyan elemi erővel, hogy akár több szemeszteres egyetemi kurzust is lehetne ráépíteni a hömpölygő ismerettengerre. A Philip Clayton teológiai és Zachary Simpson vallásfilozófus szerkesztésében megjelent kiadvány abszolút csúcs-ismereteket oszt meg velünk érthető formában. Most nem kívánom részletesen ismertetni ezt a valóban igen sokrétű enciklopédikus művet, csak a legfontosabb témaköröket érintjük ebben a felvezetőben.
Hat fejezet közül az elsőben olvashatunk kilenc tanulmányt a vallás és tudomány viszonyának sajátos alakulásáról a világvallások gazdag szellemi hagyományaiban. A következő kilenc tanulmányban a jelenkori tudományok fényében történik meg a vallások legfontosabb üzeneteinek vizsgálata, például a kozmológia, a fundamentális fizika, a molekuláris biológia, az evolúcióelmélet, az ökológia, a neurológiai tudományok, a pszichológia, a szociológia, az antropológia felől. A vallás és a tudományok főbb szakterületeinek megállapításait tárja elénk a harmadik nagy fejezet hat értekezése. Ebben a szakaszban a két éve elhunyt nagyszerű német szisztematikus, Wolfhart Pannenberg ír a rendszeres teológia legfontosabb megállapításairól a témát érintően. A negyedik fejezet hat tanulmánya a vallás és a tudományok viszonyának tanulmányozásához alkalmazott módszereket tekinti át. A következő fejezet két magvas tanulmánya már igen csak fajsúlyos kérdéseket érint, nevezetesen a vallások és a tudományok területén zajló legfontosabb elméleti vitákat. Itt szerepel írásával korunk egyik kiemelkedő református teológusa, Michael Welker heidelbergi tudós teológus, a debreceni egyetem díszdoktora azzal a témával, amiben a tudomány és a teológia viszonyát elemzi a harmadik évezred elején. A következő fejezetek és tanulmányok a kvantumfizika és a teológia lehetséges kapcsolódásaitól kezdve a teológiai panentheizmus (azaz mindenek Istenben-teória, kontra Isten mindenekben panteista szemlélet) problémájától az evolúció, a darwinizmus kritikáján át az intelligens design kérdésein keresztül egészen az emberi természet és az etika összefüggéseiig, a vallás és a tudomány területein fellelhető értékszemléletig. Elképesztően gazdag az ismereti és információs horizont!
Merítsünk a tudás tiszta oxfordi forrásából! Finomhangolású információkert ez. Ötvenhét tudós tesz hozzá tudományos és teológiai ismereteinkhez ötvenhétszer akárhány, sokszorosan több ismeretet, információt, látásmód különlegességet. Pazar gazdagítás ez, ismeretterjesztés maximális felsőfokon, de mégis didaktikus adagolásban és tolmácsolásban. Csupa felfedező út ez, ötvenhét utazás a szellemi Alpok és Himalája vidékein, igazi oxfordi remekmű. Nem tulajdonságom az irigység, legfeljebb a szellemi megkívánás. Megkívánnám, s magunknak e Kárpát-medencei tájakra elkívánnám bizony ezt a nagyszerű könyvet angolszász barátainktól, Isten tudós, illetve tudomány iránt érdeklődő magyarhoni szomjúhozóinak. Magyar teológusként és a hit-tudomány viszonyát ébredő kamaszkorom óta minden ideológiai vaskalaposság ellenében bencés hatásokra és protestáns racionalizmussal mindig is komplementer módon szemléltem, gondoltam, hittem. Egymást szervesen kiegészítő és így hatásfokukat megsokszorozó kölcsönösségben állt össze bennem hit és tudomány, semmiféle ateista propaganda füstfelhője nem irritálta bennem kapcsolatukat. Csillapíthatatlan tudásszomjjal felruházott emberként nagyon szeretném honfitársaimnak is odanyújtani ezt az oxfordi forrást, amely mérgezetlen tiszta és áttetsző tudásvizével tényleg és ténylegesen felüdíti szomjas érdeklődésünket. Tudományos Pantheon ez, tudományos csúcstartók csarnoka, ahol Isten járását érzékelem sok-sok megállapítása sűrű erdejében. Mint ahogyan egykor a tudás, az örök élet Édenében, Kertjében járt-kelt az Úr a hűvös alkonyatban (1Móz 3,8). A nagyszerű ismeretek finomhangolású információkertje ez is, az oxfordi 21. századi enciklopédia, s benne a tudomány megállapításai segítségével az ősi bibliai élmény érződik vissza a lelkünkben.
Kulturális mélyemlékezet – felvezet az égi liturgiáig. Titokfejtő, Isten-dimenziókat sejtető szép érzéseket, a kulturális emlékezet mélységesen mély belső tárnáit nyitják fel szemeink előtt a tengerhullámzásként áradó számlálhatatlan tudományos és teológiai információk, melyek már liturgikus magasztalássá komponálódnak ebben a grandiózus tudományos kórusműben. Oxfordtól az USA-n át, el egészen a Kárpát-medencéig ilyesféle Isten-járás kellene, egyetemes szellemi tapasztalatok éltető és művelő, nemzetemelő áradásai kellenének, minthogy ezek jelennek meg a modern tudományosság átlátható sűrűjén keresztül. A hit és a tudomány szerves és szervező csodái ezek a könyv ezer oldalán, melyek már lírai esztétikába, racionális szépségélménybe ragadják el gondolatainkat és lelkünket. Olyan ritka intellektuális élmény ez, amiben szív és ész üli boldog nászát, amiről itt és most ennél nem is lehet többet írni… Ez már egy másik dimenzió sajátossága, ez már a kozmikus rend Urának birodalma, a tikokat őriző Teremtő Isten Országa. Hozzá csak a hódolás illik, amire a lenyűgöző titokfeltárás tudományos zarándokútján juthat el a becsületesen gondolkodó tudós és hívő ember. E nagy mű tanulmányozója. Ez az a pillanat, amikor egy tudományos mű az ismeret mesterien finoman kidolgozott grádicsain át vezet fel minket a mennyei Jeruzsálem gyönyörű liturgiájába, az üvegtenger mellet folyó kozmikus istentiszteletbe. Abba, amit a patmoszi látnok János apokalipszisében énekelt meg, vakon is látva, még többet látva az égi-földi valóságból, a mikrokozmosz és a makrokozmosz intuitíve, hittel megragadható fantasztikumából. Oda, ahol a mennyei üvegtenger mellett a hárfás angyalok együtt éneklik a szférák zenéjénél valóságosabb gyönyörű égi himnuszt, a tudás és az érzés kórusművét, Mózes énekét, és a Bárány Jézus énekét, amibe most az oxfordi csodakönyv forgatása nyomán mi is bekapcsolódunk: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten” (Jel 15,1kk).
Írta: Dr. Békefy Lajos, az ámulatba esett teológus, a KDNP PM külügyi titkára
