Különböző okok miatt nem lehettem jelen Kovács K. Zoltán (1924-2008) gazdász és politikus, a Szabad Európa Rádió Zoltán Károlya, a Parasztnépfőiskola évtizedeken át volt szerkesztője, a magyar kereszténydemokrácia egyik meghatározó, korszakos jelentőségű személyiségének emlékére rendezett könyvbemutatón március 27-én a budapesti Piarista Gimnázium Tükrös Termében. Apropóul annak a kötetnek a bemutatója szolgált, amely EGY ÉLET A KERESZTÉNYDEMOKRÁCIÁÉRT címmel Kovács K. Zoltán értékes írásaiból ad közre válogatást. Mindazonáltal a bemutató idején, s azóta is lélekben intenzíven gondolok vissza a látásaiban európai, szívében, elkötelezettségében teljesen magyar, pannontáji születése révén földim „Zoli Bácsira”, akit ilyen egyszerűen neveztünk el és emlegettünk mindig a KDNP-ben, annak Protestáns Műhelyében is. Hiszen ő a miénk is volt és maradt hívő szívének tágasságával, politikai intelligenciájával, figyelmes érdeklődésével és példaadó alázatával. A keresztény politikai értékek misszionáriusa és pedagógusa volt ő.
Dr. Semjén Zsolt Elnök Úr nagyszerű visszatekintését „Zoli Bácsira” három politika-filozófiai kérdéshez kapcsolta. Gyorgyevics Miklós és Szabó Róbert szakmai, szerkesztési szempontokkal ismertette meg a jelenlévőket. Soraimat tiszteletadásként a PM egykori vezetői és tagjai, s mai tagsága nevében írom. Kovács K. Zoltánt abba a német protestáns kereszténydemokrata kontextusba helyezem el, ahonnan a CDU egykori kimagasló politológusa, politikai felelősség-etikusa, Hermann Ehlers nézte, gyakorolta és értékelte a kereszténydemokráciát. Ezen a magaslaton látom az éveken át Münchenben élt Zoli Bácsi eszmeiségét, gondolkodását. A kötet is azt bizonyítja, hogy ő itthon is ezzel a magas mércével és iránytűvel mérte a magyar világot és saját dolgait. Eközben pedig ő maga is valóban iránytű volt – jellemezte találó tömörséggel életét dr. Semjén Zsolt.
Írta: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
(2017. 04.04. – gratisnews)
Keresztény hittel, derűs alázattal, etikus tartással – az ehlersi lelki tükör felől
Mi az, ami tartást, derűt támasztott Kovács K. Zoltánban a legnehezebb, sorsroppantó időkben, aztán az itthoni fiatal kereszténydemokrácia háttér küzdelmei közepette? Keresem emlékeimben a választ, s ilyen fogalmak jönnek elém: képmutatás nélküli (katolikus) hit, a belülről újra és újra hite által rendbe tett ember derűje, és mind a politikában, mind a magánéletben etikus tartás, egyértelműség. Belső iránytűje volt, s azt hitének, egyházszeretetének a mágneses terében állította biztos irányba.
Most pedig felnyitom a nagyszabású német protestáns kereszténydemokrata, a Német Bundestag 1950-es évek elején elnökként tevékenykedő evangélikus jogászának, Hermann Ehlersnek az életrajzát, amit 1963-ban adtak ki róla, meg azt a vaskos kötetet, ami ennek a kivételes gondolkodónak a beszédeit, írásait, leveleit tartalmazza 660 oldalon (1991-ben jelent meg Boppard am Rheinben). S milyen különös! A két személyiség, a katolikus Kovács K. Zoltán és az evangélikus Hermann Ehlers között húsz év korkülönbség volt. Ehlehrs alkotó erejének, négyévi Bundestag-elnökségének a végén, 1954-ben hunyt el. Zoli bácsinak akkortájt tornyosultak feje és lelke fölé a „keleti” hatalmi gépezet okozta sötét egzisztenciális felhők. De mindkettőjüknek a hit volt az energiaforrása és iránytűje. Az ehlersi lelki tükörben felragyog mindkettőjük belső erőműve.
Hermann Ehlers 50 évre szabott életének az elején kapta meg a belső erőmű élményét. Ezt számára az ifjúsági bibliakör jelentette, az evangéliumi ifjúsági mozgalom. Ehhez berlini főgimnazistaként csatlakozott. Ifjúsági együttléteik csúcspontja mindig a Bibliával való foglalkozás volt, az együtt olvasás, a közös értelmezés és a közös éneklés öröme. Biblia az út elején… Kirándulások közben is vele, cserkészkedése idején, a hazai táj szépségeinek megismerése is összekapcsolódott a bibliafoglalkozásokkal. Útjaik során Ausztriában egészen a magyar határig eljutottak. Nép, haza, keresztyénség az ifjú Ehlers számára rokon értelmű szavakká, valóságokká váltak. Talán nem járok messze a valóságtól, ha úgy sejtem, hasonlókat élhetett meg Zoli Bácsi is ifjúként hite révén. De egy bizonyos: nép, haza, kereszténység eggyé forrt az ő magyar lelkében is.
„A keresztény politika” körvonalai
A későbbi ehlersi nyitottság a politikailag motivált katolikusok felé az ifjúkor pozitív élményeiből is táplálkozott. Amikor már aktív és felelős politikusként tevékenykedett, egyre többször és világosabban fogalmazta meg a sokfajta történelmi kataklizmán átvergődött világháború utáni németség számára a „keresztény politika” jellegzetességeit, jellemzőit. Legalább nyolcat. Ezek közül emelünk ki most néhányat: a felekezetek együttműködése abban az államban, melyben az evangéliumnak még van helye; az egyházak szabad tevékenységének biztosítása; a szülők jogainak tiszteletben tartása; a gazdaságilag gyengék támogatása, helyzetbe hozása; a frakciózás egyoldalúságainak a kerülése; a felebaráti szeretet társadalmi szintre emelése.
A húsvét politikai reálszimbólumként értelmezése – a modern politikus etikus egzisztenciája a Kijelentés fényében
Ehlers már a Bundestag elnöke volt, amikor 1953-ban megfogalmazta a politikai remény alapját is képező húsvétszemléletét, ami meglehetősen nagy visszhangot keltett nem csak a Bundestag tagjai között, frakcióktól függetlenül, hanem a közvéleményben is. Az igazi politikus nem szkeptikus, hanem a remény embere – lehetne így summázni az ehlersi gondolatot. És ebben szintén találkozhatott Kovács K. Zoltán krisztusi egyetemességre emelkedett reménysége Ehlers-ével. 1948 és 1956 után húsvét ugyanúgy a politikai és emberi remények egyetlen reális táplálója volt, miként a megosztott németségben az újraegyesülés majdani valóságát is ez táplálta. Ehlers húsvétot az üressé vált sír valóságaként mindenfajta politikai megkötözöttség, lehetetlenség és végzetesnek mondott vég ellenére a továbblépés esélyének tekintette. Merész, de megalapozott remény volt ez. Az üdvtörténeti eseményt Ehlers így applikálta kora és körei számára: „A politikus is, és minden ember, aki bármifajta nyilvános felelősséget vesz a vállára, tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy a legkilátástalanabb feladat és helyzet után is jön, jöhet megoldás!”. Ez a remény a keresztyén ember reménye, ami abból a hitbeli, de bármikor valóssá alakuló szabadságból, szabadításból táplálkozik, amit Ehlers politikai beszédeiben többször is kifejtett, idézve a Szentírást: „Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).
Határhelyzetekben mennyei koordinátákkal
És még valami ehhez. A határesetekben, határhelyzetekben, minthogy az ember állandóan világok, lét-nem lét, jó-rossz határhelyzeteiben járó lény, az éles helyzetekben, amikor döntései esetleg nagyon sok mindent, vagy sok mindenkit befolyásolhatnak, az Apostolok Cselekedeteiről írt levélben fedezte fel Ehlers a biztos iránytűt. Feltehetőleg Zoli Bácsi is rálelt erre: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). Erről írta Ehlers: ez az Ige és ez a szemlélet a modern kori politikus etikus egzisztenciájának a valódi fundamentuma és fordítópontja. A politikai gondolkodó és cselekvő Ehlers számára mindig a Biblia jelentette az iránytűt.
Gyakran fogalmazott így: „Holnap reggel ismét felkelek, és olvasni fogom a zsoltárokat. Micsoda gyönyörűség lesz ez megint!” Nagyon el tudom képzelni, hogy Zoli Bácsi ezt így fogalmazta át: „Holnap reggel elmegyek misére. Micsoda öröm lesz ez nekem!”. Mindkettőjükben helyén voltak az égi koordináták. Ezért mindkettőjük képességet kapott arra, hogy helyükre tegyék a dolgokat is. Magukban és maguk körül – meg a hazában és a Házban. Mert nem csak horizontálisan szemlélték az így olykor beláthatatlan világot, „békaperspektívából”, hanem vertikálisan is, felülnézetből. A kettővel egyszerre, szinoptikusan. Ezért láttak mélyebbre és távlatosabban. Így teljesíthették azt, amit Isten rájuk bízott – kereszténydemokrataként, evangélikus és katolikus politikusként, Isten- és emberszolgálatban fáradozva mindvégig... (Folytatjuk)
