Alig túlbecsülhető értékalkotó és jövőt formáló, kohéziós ereje van annak a legújabbkori hagyománynak, aminek szellemében az USA mai elnök is, Barack Obama a nemzethez intézett kiáltványában január 16-át, hétfőt a Vallásszabadság Napjának nyilvánította az egész országban. Az előző napot a Vallásszabadság Vasárnapjának nevezte el, amikor minden templomban hálát adnak a nevelőkért és a diákokért, akik a békés, toleráns vallásgyakorlásra és véleménynyilvánításra nevelik a felnövő nemzedéket. A fiatalok különböző programokban mutatják be, hogyan gyakorolják egymással békében különféle vallásukat. E nap bibliai alapja a 3Mózes 25,10-ben olvasható: „Hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának…”. Forrás: christianheadlines.com; mnnonline.org;
A Virginiai Vallásbékétől 2012-ig – a hit társadalomépítő erő
A Vallásszabadság Napja minden amerikait emlékeztet az 1786-ban elfogadott Virginiai Vallásbéke okmányára, amit az akkori elnök, Thomas Jefferson hitelesített aláírásával. Ez a jelentős dokumentum mindenkinek biztosította a jogot ahhoz, hogy vallásos hitét szabadon kifejezhesse és gyakorolhassa.
Ez a dokumentum és szellemiség képezte alapját aztán a 20. század végén elnöki rendeletekkel megtartásra rendelt Vallásszabadság Napjának. Elindítója George H. W. Bush volt, aki 1993 január 16-ára rendelte el megtartását. 1994-ben William J. Clinton elnök is átvette ezt a napot, s kiemelte ennek fontosságát az amerikai polgárok függetlenség-tudatának erősítésében, az erkölcsi tartás egyéni életekben betöltött fontos szerepének gyakorlásában. S még egy igen fontos szempontot is hozzátett: az iskolák sokkal többet tesznek, mint a gyermekek puszta értelmi gondolkodásának az alakítását az ismeretátadás révén. Segítenek ugyanis abban, hogy azokat az értékeket, amiket a család és a közösség is fontosnak tart, átvegyék, magukénak tartsák a felnövő gyerekek. A nevelésnek ez a szerepe segít a vallásos hit szabad gyakorlásában. S ez igen nagy érték – tette hozzá Clinton elnök. George W. Bush szintén rendeleteket adott ki 2002-től kezdődően, hangsúlyozva: a vallásszabadság az egészséges és reményteljes társadalom alapja. Megteremtésében fontos az a párbeszéd, ami a vallásról, a hitről a tanárok, szülők és a diákok között folyik. Barack H. Obama elnök szintén átvette az immár hagyománnyá formálódó ünnepet, s üzeneteiben emlékeztetett arra, hogy a hit közelebb hozza egymáshoz az embereket, a vallásbéke pedig segíti a hit gyakorlását, s mindkettőnek döntő jelentősége van abban, hogy az amerikai polgárok harmóniában élhetnek.
Az imádság alkotmányos védelme az iskolákban és a harmonikus jövő
Az USA Nevelésügyi Minisztériuma 2003. február 7-én kiadta azt a dokumentumot, ami ajánlásokat tartalmaz az alkotmányosan védett és biztosított imádkozás szabad megtartására az elemi-, és középiskolákban.
A példaértékű ajánlásokat 7 pontban foglalták össze. Ezek: 1. A tanulók minden iskolában imádkozhatnak, Bibliát vagy más vallási könyvet olvashatnak és szabadon szólhatnak hitükről az iskolai tanórák alatt. 2. Szabadon szervezhetnek imacsoportokat és vallásos klubot az iskolákban. 3. Szabadon kifejezhetik vallásos hitüket és nézeteiket az írásos iskolai feladatokban és a házi feladatokban. 4. A tanárok szabadon szervezhetnek imacsoportokat és bibliatanulmányozó alkalmakat az iskolákban. 5. A diákoknak lehetővé kell tenni, hogy iskolai óráról is kimehessenek, ha ezt bibliatanulmányozás céljából vagy hitük gyakorlása miatt teszik. Az iskola elősegíti a vallási önszerveződést. 6. A különböző iskolai rendezvényeken a diákok szabadon kifejthetik vallási nézeteiket, nem csak keresztyén, hanem másfajta vallási meggyőződésüket is. 7. Hivatalos ünnepélyeken is szólhatnak vallásos hitükről.
Az USA előtt 200 évvel jártunk, mégis hátrányba kerültünk
Amikor napjainkban világszerte mintegy 100 millió keresztyén szenved hátratételt, üldözést hitéért, amikor Nigériában és Afrika más államaiban, meg a Közel-, és Távol-Keleten szinte naponta halnak meg emberek hitük, vallásuk miatt, és sok helyütt éleződik a vallási türelmetlenség okozta feszültség, már-már a vallásháborúk középkorát idézve, hihetetlenül nagy jelentősége van annak a törekvésnek, ami a Vallásszabadság Napja mögött van. Valóban nagy dolog, hogy a felnövekvő nemzedék tagjai már helyből hozzák magukkal a vallási türelmet, egymás hite, vallása megismerésén alapuló tiszteletüket, és az egészségesebb, reménytelibb társadalom élményét már az iskolapadban elsajátítják.
És nálunk? Mi minden kell még ahhoz, hogy a szülők és gyermekeik, tanárok és az oktatás, meg a társadalom közszemlélete ráébredjen ennek szükségességére? Pedig a vallásbékét biztosító szabad vallásgyakorlat törvénye Európa más népeit, és az USA-t is jóval megelőzve már 1568-ban megszületett az erdélyi Tordán. „Ne szidalmaztassék senki az religióért /vallásért/ senkitől…”- olvasható a magyar törvényben.
Viszont az USA-ban hamarabb megcsinálták azt, amit nálunk 200 évvel korábban már törvénybe iktattak. Igaz, ott nem volt török, Habsburg, szovjet megszállás, sem államvallássá emelt ateizmus. De volt faji megkülönböztetés, elnök-, és prédikátor gyilkosság még a 20. század derekán is (John F. Kennedyé és Martin Luther Kingé).
Csak remélni tudjuk, hogy nagy történelmi előnyünk nem marad sokáig hátrány. Nem csak érdemes, hanem nagyon is szükséges Torda szellemében az USA Nevelésügyi Minisztériumának korszakos ajánlásáról a hit, az ima és a vallásosság iskolai, közoktatásbeli, tehát nem csak egyházi iskolai (!) védelméről és jövőt formáló erejéről itthon is alaposan elgondolkodni. És sürgősen megtenni azt, aminek halasztgatása a felnövekvő nemzedékekben személyiségkárosodást, országos intoleranciát, vagy bármikor közösséget bénító, brutálisan kirobbanó tömeges agresszivitást okozhat.
