Rózsás János 1926. augusztus 6-án született Budapesten. Családja 1934-ben Nagykanizsára költözött, ahonnan 1944 decemberében, mint leventét egylövetű mauser puskával kivezényelték a frontra, ahol a hónap végén fogságba esett. A Vörös Hadsereg letartóztatta és a 3. Ukrán Front haditörvényszéke 10 évi, javító munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre és örökös szibériai száműzetésre ítélte. A vád az volt ellene, hogy önként harcolt magyar leventeként a Szovjetunió ellen. Szibériától Kazahsztánig megjárta a Szovjetúnió lágereit, az ekibasztuzi lágerben három évet töltött együtt Aleszander Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval. 1953. december 3-án jött el számára a szabadulás pillanata és térhetett haza Magyarországra, ahol házasságot kötött és három gyermeke született. Folyamatosan tanult és képezte magát, így közgazdasági érettségit, majd különböző közgazdasági szakvizsgákat tett, és megszerezte a kiemelt „A” kategóriás orosz nyelvvizsgát. Felsőfokú német és orosz nyelvtudását folyamatosan használta, mint tolmács, illetve szakfordító. Feladatát mindig becsületesen és pontosan végezte, ennek ellenére szinte élete végéig másodrendű állampolgárként kényszerült élni, mert Istenhite, igazságérzete és emberi becsületessége kötelezte arra, hogy ne mások kárára éljen. János bácsi nagy önfegyelemmel viselte sorsát és sohasem hallottuk vádaskodni vagy szitkozódni. Szerette embertársait, mert hitt az emberi élet szentségében. 1953-ban, amikor Isten kegyelméből hazatért, tett egy fogadalmat, ami így szólt: „Bár hol is fogok létezni, az életem fennmaradó részében emléket fogok állítani volt sorstársaimnak.” Mint író és kutató, munkásságával krónikása lett rabtársainak. Körbe kellett leveleznie az egész világot, mert ki volt tiltva a levéltárakból és a múzeumokból, így csakis saját magára és kapcsolataira számíthatott.

Műveivel hű képet adott a fogság világáról, a GULAG LEXIKON pedig a volt rabtársaknak állított kitörölhetetlen emléket. Nagy nyomás alatt élt, mert folyamatosan a KGB és a magyar titkosszolgálat ellenőrzését kényszerült elviselni. Élete tanúbizonyság arra, hogy a hit és az emberi szeretet csodákra képes a legnehezebb élethelyzetekben is! A rá nehezedő teher ellenére, részt vett Nagykanizsa helytörténeti kutatásában, így többek között a Nagy-Magyarország Emlékmű visszaállításának gondolata is hozzá fűződik. Könyvek kiadásában és gyűjtésben is jelentős szerepet vállalt, emberi tartásával, egész életművével példát adott mindenki számára.

Munkássága felbecsülhetetlen értékű, mert memóriája, kutatómunkája, szorgalma és rendszerező képessége olyan hiteles irodalmi és történelmi örökséget formált, amely sok igazságtalanul megnyomorított emberi sorsot tesz láthatóvá. Életművének tanúsága sokszorozottan fontos, hiszen alulnézetből láttat egy nagyon sötét és igazságtalan kort, melynek talán ma sincs vége, hiszen a kirekesztő gyűlölet napjainkban is szedi áldozatait!

Nagyon sok iskolában tartott előadást, így nyitogatta az ifjúság szemét, szélesítette látókörét. „Ez a bácsi megértetette velünk a keresztény gondolkodásmód lényegét, hogy a legkritikusabb élethelyzetben is csak a szeretet erejével lehet élni” – mondta a Szent Angéla iskola egy diákja, ahol Rózsás János többszöri vendég is volt.

A kilenc éves szovjet GULAG rabságának történetét, a kényszermunkatáborokkal kapcsolatos kutatásait a következő kiadásra került könyveiben örökítette meg: KESERŰ IFJÚSÁG – München, 1986, ÉLTETŐ REMÉNYSÉG – München, 1987, KESERŰ IFJÚSÁG – ÉLTETŐ REMÉNYSÉG – 1999, DUSZJA NŐVÉR – 1995 és 2001, GULAG LEXIKON – 2000 és 2008, LEVENTESORS – 2002 és 2012, VÁLOGATOTT ÍRÁSOK – 2008.