– Az Európai Parlament tavalyi utolsó plenáris ülésén nagy többséggel szavazta meg az ön által kidolgozott jelentést. Mit tartalmaz a dokumentum, és miért jelentős lépés, hogy azt elfogadták?

– Az év végén elfogadott jelentés többéves munka eredménye. Célja az, hogy valós képet nyújtson az oktatás helyzetéről a fejlődő országokban, és cselekvésre ösztönözze az uniót. Ennek érdekében számos tényfeltáró út mellett intenzív konzultációt folytattunk afrikai partnerekkel Ghánából, Ruandából és Zambiából, hogy csak néhányat említsek. Köztük vannak olyan egyházi személyek, akik maguk is részt vesznek oktatási intézmények fenntartásában. Látni kell, Afrikában az ilyen egyházi fenntartású intézmények jelentik az oktatás negyven százalékát. Az elmúlt években emellett több közmeghallgatást tartottunk az Európai Parlamentben szakértők bevonásával, afrikai előadók részvételével. Fontosak voltak továbbá a nemzetközi intézményektől, például ENSZ-szervezetektől kapott visszajelzések is. Ezek mind hozzájárultak egy reális kép kialakításához.

– Mi a reális kép?

– Az afrikai valóság lényegesen különbözik az európaitól. Ezekben az országokban az állam jelenléte gyakran inkább csak jelképes. A szociális ellátást, az oktatást, az egészségügy megszervezését jórészt az egyházak vállalják magukra. Ez nem vallási kérdés, hanem társadalmi realitás. Ennek felismerése az afrikai fejlesztéspolitika újragondolásának kulcskérdése.

– Minek köszönhető, hogy ellenszavazat nélkül fogadta el a jelentést a fejlesztési bizottság?

– A szöveg kidolgozását sok vita és kompromisszum előzte meg. A világnézeti és a politikai ellentétekkel együtt – vagy azok ellenére – végül kialakult valamiféle közös gondolkodás. 

Bizonyos józanodás figyelhető meg, lassan baloldali képviselőtársaink is belátják, hogy az uniós fejlesztéspolitikát újra kell gondolni, hatékonyabbá kell tenni. Most sikerült elérnünk, hogy a valós problémákkal foglalkozzunk. Ritka pillanat, meg kell becsülnünk.

– Milyen kérdésekre kíván reflektálni a jelentés?

– A fejlődő országok kihívásai rendkívül összetettek. A jelentésben foglalkoztunk a demográfiai kérdésekkel, emellett a biztonság hiányával, az egyre fenyegetőbb radikalizálódással, a munkahelyek hiányával, valamint a tudásalapú XXI. századi társadalom megteremtésének lehetőségeivel. Egyszóval azokkal a kihívásokkal, amelyek leginkább befolyásolják az afrikai elvándorlást. Helyben kell lehetőségeket teremtenünk, ugyanis ezzel csökkenthető az Európára nehezedő migrációs nyomás.

– Mutatkoznak-e már kézzelfogható eredmények?

– A jelentést decemberben fogadta el az Európai Parlament, így erről még korai beszélni. Az elkövetkező időszak feladata lesz, hogy a most megfogalmazott elvek leírt sorokból valósággá váljanak, mint például a helyi egyházi szervezetekkel való szorosabb együttműködés vagy a helyi viszonyoknak megfelelő szakképzés megteremtése. Látni kell azonban azt is, hogy a kézzelfogható eredmény eléréséhez hosszú távú elköteleződésre van szükség. Gondoljunk csak bele, 10-14 évbe telik, mire egy fiatal képesítést szerez. Éppen ezért stratégiai távlatokban kell gondolkodnunk, cselekednünk. Az elmúlt évek munkájának eredményeként ugyanakkor sikerült elérnünk, hogy az Európai Bizottság politikai vállalást tett: a fejlesztési költségvetés legalább tíz százalékát az oktatás támogatására fordítja az afrikai partnerországokban. Mára ez az arány meghaladja a 13 százalékot, ez hozzávetőlegesen mintegy hétmilliárd eurót jelent.

Ez is mutatja, hogy ha lassan is, de egyre többen ismerik fel, hogy az oktatás ad esélyt arra, hogy az afrikai fiataloknak szülőföldjükön lehessen jövője, ott vállalhassanak munkát ahelyett, hogy mindenfajta képzettség nélkül, hamis ígéretek hatására Európa felé vennék az irányt. Itt kezdődik a helyben segítés.

– Brüsszelben is felismerték, hogy nem a bajt kell Európába hozni, hanem a segítséget kell oda vinni, ahol arra szükség van?

– Bárcsak így lenne! Az uniós baloldal csak nagy ritkán hajlandó ideológiák helyett szembenézni a valósággal. De egyre többen látják be, hogy a Magyarország által a Hungary Helps programmal évek óta képviselt helyben segítés működik. Valós megoldást nyújt valós kihívásokra. Ezt megerősítik helyi partnereink is. Az elmúlt években számos afrikai országban jártam, Libériától Namíbián át Etiópiáig. Sehol nem hallottam azt, hogy örülnének a fiatalok elvándorlásának. A migráció egyszerűen nem megoldás a kontinens kihívásaira. Ezt fel kell ismerni Brüsszelben is. Fel kell számolni azt a mítoszt, amely szerint a migráció jó. 

Nem jó, sőt káros, és nem tartozik az alapvető emberi jogokhoz. Ezzel szemben az igen, hogy emberek a szülőföldjükön boldogulhassanak, és ne kényszerüljenek annak elhagyására. Talán már ezt is egyre többen kezdik megérteni és elfogadni.

– Hamarosan európai parlamenti választásokat tartanak. Milyen eredményre számít?

– Egy biztos, kiélezett küzdelemre készülhetünk. Már most látszik, hogy a baloldali erők egységesen támadják hazánkat. Ugyanabból a kottából játszanak. Ideológiai hadviselésből, magyargyűlölő szólamokból és zsarolásból akarnak politikai tőkét kovácsolni. Az Európai Unió azonban azokra a kereszténydemokrata értékekre alapult és azokra kell támaszkodnia ma is, amelyeket Magyarország támogat és véd.

A mostani voksoláskor ezek mellett állunk ki. A választások tétje az unió jövője.

– Mit vár a magyar uniós elnökségtől?

– A magyar érdekeket képviselő és az unió jövőjét biztosító professzionális elnökséget. Biztos vagyok benne, hogy a 2011-es elnökséghez hason­lóan színvonalas, felkészült, felelősségteljes munkát végeznek majd, amely lehetőséget ad az unióban a normalitáshoz való visszatérésre.

– Mikor juthat hozzá hazánk az uniós források további részéhez?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolása még a kormány tagjainak is fejtörést okozna. Egy biztos, a magyarok érdekeit védve a kormány mindent megtesz azért, hogy minél hamarabb sikerüljön megállapodni az Európai Bizottsággal. Ennek már látszanak az eredményei. 

Nem véletlen, hogy az európai baloldal egyre hisztérikusabban támadja a bizottságot a hazánkkal folytatott tárgyalások eredményessége miatt. Az pedig különösen sajnálatos, hogy ehhez magyar EP-képviselők is asszisztálnak.

– Várható-e, hogy az EP-választásig hátralévő időben Brüsszel még fokozottabban nyomást gyakorol hazánkra?

– Mindenképpen. Ennek főpróbáját láttuk az Európai Parlament januári, Magyarországról szóló plenáris ülésén Strasbourgban, ahol a baloldali politikusok gyakorlatilag kampányrendezvénnyé változtatták a parlamenti ülést. De nem kétlem, hogy az európai, köztük a magyar választópolgárok is megelégelték az álproblémák fűtötte, valóságot figyelmen kívül hagyó kirohanásaikat. A választás pedig esélyt ad rá, hogy hangot is adjunk ennek.