„Nincs lehetőség földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül” – ezt az a Szent László írta a montecasinói apátnak, amely magyar királynak sok köze van az Ön szűkebb pátriájához, Somogyvárhoz. Politikusként mennyire kapott élményt az uralkodói bölcsesség tartalmából?

Szent László király a magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Az általa 1091-ben alapított somogyi monostor feltárásán éveken keresztül részt venni életem egyik meghatározó élménye.

A Lovagkirály törvényeinek zöme a rend megteremtését és a magántulajdon védelmének megerősítését célozták. Fontosnak tartotta az egyház szervezetének megszilárdítását, a közösségi élet értékeinek megtartását. Aktív külpolitikát folytatott, hiszen a somogyvári apátság alapításának évében, 1091-ben – ahova egyébként francia bencés szerzeteseket hívott szolgálatra – Horvátországgal is szoros kapcsolatot épített ki, amely egészen 1918-ig fennmaradt. Legendák sora őrzi lovagias tetteinek krónikáit, példás mecénás is volt.

Ha az ember a szent király Somogyvárában adja a fejét a köz szolgálatára, természetes, hogy ezek a példák alakítják az értékrendjét.

Magam is fontosnak tartom a rendet, az egyház keretein belül is az emberek szolgálatát, tevékenyen veszek részt a határ menti magyar-horvát, valamint a székelyföldi kapcsolatok ápolásában, és igyekszem jótékony segítséget nyújtani kisebb-nagyobb közösségeknek, és ha úgy adódik, egyes embereknek is.

Az Ön két fiának neve Máté Koppány és Álmos Botond. Egy újtestamentumi és ősmagyar, valamint két ősmagyar név. Ön, aki egy újtestamentumi és egy hun nevet visel, miért érezte fontosnak a névválasztást?

A József nevet szüleimtől áldott emlékű nagymamám kérésére kaptam, aki a második világháborúban orosz fogságban elvesztett nagyapámra kívánt így is emlékezni. Mamám Kanadából tért haza a születésem örömére, felcserélve egy kényelmesebb élet ígéretét az én nevelgetésem lehetőségére-gondjára… . Az elmúlt évszázad utolsó esztendejében aztán természetes volt, hogy Somogyvár polgármesterének elsőszülött gyermeke a Koppány nevet is kell viselje, hiszen az ősi magyarság egyik meghatározó alakja is ezen a földön élt és a korábbi történelemkönyvek állításaival ellentétben nem pogány, hanem keresztény volt. A második srác „névadója”, Álmos a honfoglalás előtti magyarok egyik vezére, a név jelentése „Istentől kapott”.

És hogy a sor ne szakadjon meg: az alig héthónapos kislányom a keresztségben az Emese Anna nevet kapta. Azt gondolom, a mai egyre kuszább világunkban, amikor divat az újszülötteknek modern, néha egészen fura neveket választani (esetenként hallván az ember hirtelen azt sem tudja eldönteni, hogy fiúról vagy leányról van-e szó), fontos, hogy már a nevünk is hordozzon valamiféle értékrendet. Az iskolában természetesen József Attila versei egy kicsit közelebb álltak hozzám és jobban is érdekeltek, mint a többi költő művei. A két keresztnév pedig lehetővé teszi, hogy a számára kedvesebben szólíttassa magát a gyermek, ezt a lehetőséget mindhármuk számára megadtuk.

Marcaliban a Ladi János Gimnáziumban kik voltak azok a tanárok, akik formálták személyiségét?

Akkoriban a mi falunkból leginkább Kaposvárra meg Fonyódra mentek gimnáziumba a gyerekek, mi meg egyszerre négyen is Marcalit választottuk, elsősorban a kollégium miatt. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen remek tanáraim voltak. Osztályfőnökünk, Botos tanár úr folyamatosan arra intett minket, hogy csak egy dolgot csináljunk, de azt a lehető legjobban. Nem voltunk igazán jóban, ő az iskola párttitkáraként nem kedvelte a hozzám hasonló „lázadókat”, de azt el kell ismerni, remek matektanár volt. Akárcsak Magdi néni, aki kedvességével és türelmével rengeteget segített nekünk. Aztán Anna néni, aki az orosz nyelv rejtelmei mellett az opera szépségeivel próbált megbarátkoztatni minket, persze mérsékelt sikerrel. A legnagyobb számomra, a példa Gaál József tanár úr volt. Halk szavú, a történelmet mesélve tanító tanár volt. A majd’ minden órán előkerülő „cetli” nevű röpdolgozataival, a mindig valahol elfeslett fehér köpenyével, a varázslatosra kifestett történelem-tanteremmel, amelyet mi magunk alakíthattunk ki és a mini-múzeummal a zsibongóban. Miatta választottam a pedagógus pályát, és amíg tanítottam, több olyan módszert is alkalmaztam, amit egykor tőle láttam. A helytörténet, a szülőföld szeretete szintén általa kapott megerősítést. A kollégiumból pedig mindenképpen meg kell említenem Mária nénit, akit nemes egyszerűséggel csak „Anyánknak” hívtunk. Embersége, empátiája példaértékű volt. A gimnáziumi évekre otthont és máig tartó barátságokat kaptam Marcalitól. Itt tanultam meg, hogy az embert bárhova sodorja a sors, sosem szabad elfelejtenie, honnan indult.

Hát csak kanásznak termett a somogysági paraszt? – kérdezte az a Csokonai Vitéz Mihály, akinek nevét viseli az Ön által elvégzett tanítóképző főiskola. A mai Somogyságban mit tapasztalna a debreceni poéta?

Somogyország csodálatos szeglete a hazának. A Balatontól le egészen a Dráváig festői szépségű településeken élnek itt az emberek.

Nem egyszerű a boldogulás, de szorgalmas és tehetséges emberek élnek itt és sokat tesznek azért, hogy az élet errefelé is jobb legyen.

A Magyar Tenger partján talán könnyebbnek tűnik a megélhetés, de a tótól pár kilométernyire délre már a kicsiny falvak elnéptelenedés elleni küzdelmeivel találkozhatunk. A kormánynak a vidék felemelkedését szolgáló intézkedései errefelé is éreztetik már a hatásukat. A falusi CSOK igénylésével megállt a városba-vándorlás, egyre többen vállalnak gyermeket és építkeznek a falvakban. A Magyar Falu Program keretében sok óvoda bővül-szépül, új bölcsődék születnek, utak javulnak meg végre.

Ön gyógypedagógus is, olyan gyerekekkel foglalkozna, ha nem volna politikus, amely gyerekek tanulási nehézségekkel küszködnek. Ezt a tudást miért akarta megszerezni?

Nem készültem politikusnak. Ahogy mondtam, pedagógusként kívántam szolgálni a közösséget. A ’90-es évek elején néhány barátommal együtt a falu dolgait akartuk jobbra fordítani, így kapcsolódtunk be a közéletbe. Alpolgármester, majd ’98-ban polgármester lettem. Abban az évben szereztem gyógypedagógusi diplomát a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, hogy aztán mindössze hat hét osztályfőnökség után a 6/A osztályt egy nagyobb „csoportra” cseréljem. Előtte egy évtizeden át dolgoztam enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő gyermekek között, akiknek a jelentős része ráadásul állami gondozott is volt. Tudtuk, ezek a gyerekek csak ránk számíthatnak, tőlünk függ, mennyire könnyítjük meg a társadalomba való beilleszkedésüket. Sok történetre vagyunk büszkék, hiszen az intézményből került ki olyan fiatal, aki később taxis vállalkozó vagy sikeres szakmunkás lett. Igazi közösség volt akkor az „intézet”, a dolgozók zöme az iskolának helyet adó kastély festői parkjában lévő lakásokban vagy kint a faluban élt, akkoriban például teljesen természetes volt, hogy számunkra a szenteste az ott élő gyerekek körében kezdődik, és csak miután csillogó szemekkel, apró ajándékaikat szorongatva felmentek a szobáikba, akkor mentünk a saját családunkkal karácsonyozni.

A Somogyvári Községi Sportegyesületben miket tesz azért, hogy magyar válogatott futballisták kerüljenek ki a településről?

Szenvedélyesen szeretem a focit, „lila a vérem”, bár játszani csak a legamatőrebb szinten szoktam, remélem, nem sértem meg ezzel a srácokat, akikkel - most már egyre ritkábban - össze szoktunk jönni. A foci egy Somogyvár méretű településen nemcsak játék, sokkal több annál. A csapat és az azt körülvevő segítők igazi közösséget alkotnak. Jövőre lesz száz éve, hogy szervezett egyesületben zajlik itt a labdarúgás, mindig igyekeztem hozzátenni, amit éppen tudtam. Kezdetben labdaszedőként, később egyesületi elnökként. De ha az kellett, takarítottam az öltözőt, füvet nyírtam, átigazolást intéztem, szerelést vásároltam vagy éppen vizet vittem a játékosoknak. Manapság egyre nehezebb működtetni a falusi focit, hiszen elfogynak a gyerekek, akiket ráadásul rengeteg egyéb tevékenység is csábít, nehéz fenntartani az érdeklődést a sport iránt. Ezért igyekszünk a körülményeket javítani, Somogyváron sportcsarnok, műfüves és műanyag borítású kispálya is rendelkezésre áll a nagy füves mellett. Természetesen mindkét fiam focizik, Máté a felnőtt csapatban, míg Boti az U-19-eseket erősíti. Volt egy kiváló kollégánk, Szabó Béla, aki tragikusan korán bekövetkezett haláláig egész életét az itteni focinak szentelte. Több NB-s klubot megjárt játékos is kikerült a keze közül, a legnagyobb név Jakabfi Zsanett, aki 60 válogatott meccsén 32 gólt lőtt, kétszeres bajnokok-ligája győztes, egyszeres magyar és hatszoros német bajnok női labdarúgó, az egész falu büszke rá! Szoktam mondani, hogy

a csapatjáték a parlamentben is hasznos lenne mindenki számára.

A csapattársak és az ellenfél tisztelete, a szabályok betartása, a sportszerű, kulturált viselkedés bizony igencsak elkelne a mai hiszterizált politikai porondon.

A katolikus templomban való orgonálás hogyan tölti fel Önt lelkierővel?

A zene mindenre gyógyír. Legyen jó, vagy éppen rossz kedvem, a muzsika feltölt, megvigasztal, kikapcsol. Amikor „kinőttem” a ministráns szerepből, a kóruson vettem részt a miséken. Az akkori kántornak köszönhetem, hogy barátságba kerültem a billentyűkkel, ő tanította meg az akkordokat, hogy aztán rengeteg gyakorlás után kísérni tudjam az énekeket. Hosszú éveken át minden vasárnap délelőttöt és ünnepet Pamuk, Somogyvámos és persze Somogyvár templomaiban töltöttem. Csodálatos szolgálat,

azt tartja a mondás, aki énekel, az kétszeresen imádkozik, az imádság pedig mostanában alaposan ráfér a világunkra.

Ma már más kántor szolgál ezekben a templomokban, hiszen nehéz volt megoldani, hogy mindig ott legyek, de ha tehetem, azért néha még felülök a híres, 1841-ben épült két manuálos, tizenhat regiszteres Kőnig-orgonára. De legalább ekkora lelkesedéssel pattanok a billentyűk mögé a RetROkonok zenekarban, amellyel bálok, lagzik, különböző táncos rendezvények hangulatát igyekszünk megalapozni hétvégeken. Csak magyar dalokat játszunk, látni az önfeledt táncot, hallani az együtt-éneklést, az minden gondot, bajt feledtet.

Ön 16 évig Somogyvár polgármestereként tevékenykedett. Hogyan sikerült európaibbá emelni a legendás települést?

Szerintem azért merült fel a nevem országgyűlési képviselőként, mert talán nem voltam rossz polgármester. Az alatt a másfél évtized alatt munkatársaimmal tényleg jelentősen megváltoztattuk a falut. Utak, járdák épültek, megújult az óvoda, az iskola, új lett a hivatal, befejeztük és használni kezdtük a sportcsarnokot. Nemzetközi kapcsolataink az ausztriai Wartmannstettennel, az erdélyi Szentdemeterrel, a horvát Roviscével igazi baráti, tartalmas együttműködések lettek. Megerősödött a sportegyesület, a polgárőrök és önkéntes tűzoltók és a nyugdíjasok is számos programot szerveztek maguknak és a falunak. A bazilika romterülete nemzeti emlékhely lett. Nincs nagy titok. Szolgálat, szerénység, megértés, empátia, türelem. Azt hiszem, ezek a legfontosabbak. Nálunk ha voltak is viták, sosem váltak veszekedéssé. Gondosan őriztük és utódaim ma is őrzik azt a békét, amit sikerült megteremteni. Ez a falu az otthonunk, és bár természetesen nem ugyanaz a véleményünk mindenről, de ez nem ok arra, hogy sértegessük, bántsuk egymást.

Vannak olyan budapesti ismerőseim, akik a mai napig polgármesternek szólítanak, ez megtisztelő. Mint ahogy az is, hogy

Somogyváron én továbbra is a Móring Józsi vagyok.

Balatonbogláron, a jeles borvárosban hogyan érdemelte ki az emberek bizalmát, amelynek révén képviselővé választották?

Kétszer szereztem egyéni mandátumot a boglári, és kétszer a marcali központú körzetben. A győzelem elsősorban annak köszönhető, hogy az emberek jelentős mértékben egyetértenek az Orbán-kormány intézkedéseivel, és inkább hisznek a saját szemüknek, mint az ellenzéki propagandának és ezt a megítélést a személyes munkámmal sem rontottam el.

Ma már nem lehet nem észrevenni a vidék fejlődését.

A képviselő munkája alapvetően két részből áll: részt veszel a döntések előkészítésben és a döntésekben, illetve a választókörzet ügyes-bajos dolgait próbálod elősegíteni, ha szükséges, megjeleníteni az országgyűlésben. Nyilván alapvetően különböző egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő lehetősége, hiszen míg ellenzékben lehetsz hangos, sőt harsány is, ez legfeljebb látványos, de nem eredményes. Kormánypártiként sokkal nagyobb a felelősség. Ha megcsinálsz valamit az természetes, ha valami nem úgy, vagy nem akkor sikerül, azonnal neked esnek. De ez egy ilyen pálya, különben sem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja. Itt élek, ismerem a körzet mind a 72 települését, igyekszem minden hozzám fordulónak segíteni.

2006-tól az Országgyűlés jegyzője. Ebben az adminisztratív munkában mi az izgalmas?

Megtiszteltetés a jegyzői kar tagjának lenni, főleg akkor volt ez hangsúlyos, amikor még titkos szavazással választotta az országgyűlés a tíz jegyzőt. Akkoriban azt is számon tartottuk, ki hány vokssal kapott bizalmat. Ez a csapat korábban egy amolyan pártok feletti testület volt, értekezletek, közös utazások során sem voltak pártvillongások, hiszen mindannyian az ülések vezetésében veszünk részt, az pedig felelősséggel jár és némi méltóságot is kíván. Mostanra ez is eltűnt, ha a pártérdek úgy diktálja, ellenzéki jegyzői székből is kapunk támadásokat. Ez sem használ a parlament megtépázott tekintélyének. Úgy alakult az esztendők során, hogy az esküokmányokat rendre én iratom alá a parlamenti patkóban, így lehetőségem nyílik a frissen esküt tetteknek elsőként gratulálni.

A Nemzetbiztonsági Bizottság tagjaként mit tehetett azért, hogy hazánkban ne érvényesülhessenek rejtett idegen érdekek?

Ez egy nagyon izgalmas bizottság, amelynek munkájáról érthető okok miatt részletesen nem számolhatok be. A polgári és a katonai szolgálatok tevékenységéről hallgatunk meg időről időre beszámolókat, illetve a bizottságnak számolnak be a szolgálatokat felügyelő miniszterek.

Látogatást tehettünk a tranzitzónákban - amikor még voltak –, és megtapasztalhattuk, hogy a külföldi vádakból egy szó sem igaz. A szolgálatok végzik a munkájukat, ügyelve mindannyiunk biztonságára. Nemcsak a külföldi ügynökök ellen kell fellépni, hanem a hazai szélsőséges szervezetek tevékenységét is figyelemmel kell kísérni.

2015. június 1-től Somogy megyei fejlesztési biztos, e munkában hogyan érvényesítheti az értékvédést?

Fejlesztési biztosként a TOP-os források koordinálása volt a feladatom, a megye települései közel 50 milliárd forint fejlesztési forráshoz jutottak, amelyben még nincs benne a megyeszékhely szintén jelentős kerete. Igyekeztem konszenzust teremteni a polgármesterek között, ami nem volt könnyű, hiszen volt, aki szinte mindent akart, és voltak passzívabb településvezetők is. Míg az előzőeket kicsit visszafogottságra, utóbbiakat aktívabb pályázati részvételre kellett buzdítani. A munkában a megyei önkormányzat vezető és munkatársai, valamint képviselőtársaim is segítettek. Végül azt gondolom, a többség örömmel vette a városában-falujában megvalósult fejlesztéseket. Hamarosan kezdődik a következő fejlesztési ciklus, ebben már nem fejlesztési biztosként, csupán képviselőként veszek részt, hiszen ez a pozíció már nincs. De ismét több mint 70 milliárd forintnyi fejlesztést lehet tervezni Somogyban.

Mit hoz a jövő?

Egy világméretű harc kellős közepében vagyunk.

A liberális, nemzetek nélküli társadalom hívei összehangolt támadást indítottak a nemzeti, konzervatív berendezkedésű országok ellen és a hazai ellenzék beállt ebbe a kórusba. Semmi nem számít nekik, csak a hatalom megszerzése.

Semmi nem szent, még a vírushelyzetet is politikai haszonszerzésre használják. Hamis videók, álhírek látnak napvilágot sorra. Nyilván mi sem vagyunk tökéletesek. De az, ami most a baloldalon folyik, mindent alulmúl. Az a Jobbik, amely a saját megszületését Gyurcsány Ferenc kormányzásával és az általa elkövetett gazságokkal indokolta, most minden korábbi értékét sutba dobva beállt abba a sorba. Gazdaságpolitika helyett csak homályos, végrehajthatatlan ígéretek vannak (európai nyugdíj, meg alapjövedelem) és egyetlen cél: a polgári kormány leváltása és azzal együtt az ország kiszolgáltatása a bevándorláspárti, az Isten – Haza – Család értékrendet végképp eltörölni kívánó hatalmaknak. Folyamatos botrányok a parlamentben és az indulatok felkorbácsolása az egész országban. Láttunk már rá néhány példát, hogy hova vezethet ez. Az a kérdés, amikor ’22-ben majd választanak az emberek, akkor a baloldali recept alapján rombolásra és a nemzet pusztulására szavaznak majd, vagy a békés építkezésre, amelynek nyomán minden magyarnak lehetősége lesz előre lépni? A gyűlölet-gyáraknak hisznek majd a választók, vagy a saját tapasztalataiknak? Ez lesz a legfontosabb kérdés 2022-ben.