Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke

A koronavírus-járvány kezdettől fogva két dologban eltért az influenzától. A fiatalokat nem, vagy csak nagyon enyhén betegítette meg, és nincs ellene (még) sem védőoltás, sem gyógyszer. Az emberek talán ezért reagáltak egészen másképp, mint a szokásos járványos vírusbetegségekre. Az ismeretlentől való félelem hatására modern korunkban ismeretlen szigorúságú rendelkezések léptek életbe.

Az a tény, hogy a gyerekek és fiatal felnőttek - néhány szabályt erősítő kivétellel - mindössze pár napos náthával, lázzal, köhögéssel túleshetnek a fertőzésen, azt jelenti, hogy ez a vírus nem okoz eleve halálos betegséget. Gyógyszereink ugyan nincsenek ellene, de mi ezek nélkül, saját erőnkből is képesek vagyunk legyőzni. A kór csak akkor veszélyezteti életünket, ha szervezetünket más, súlyos betegség legyengítette. Ez nem indokolná azokat a mondhatni drákói intézkedéseket, amelyek miatt egész iparágak álltak le, kijárási korlátozások léptek életbe, rendezvények, közösségi programok ezreit mondták le, s azt sem, hogy az egyházak éppúgy a virtuális térbe helyezték az igehirdetést, mint az iskolák az oktatást. Sportversenyek sorát, még az olimpiát is elhalasztották.

Történik mindez annak ellenére, hogy az állami költségvetésnek épp az ellenkezője lenne az érdeke. Ha a járvány végigseperne pár hét alatt, a betegek legalább 90 százaléka gyógyszer nélkül vagy minimális lázcsillapítás árán, tehát olcsón meggyógyulna, és az élet a rendes kerékvágásban folyhatna tovább. Meghalna viszont számos beteg és idős ember, aki a társadalomnak amúgy is csak kiadást jelent. És a kormányok, legyenek vörösek, feketék, zöldek vagy kékek, mégsem ezt az utat választották. Döntésük világméretű bizonyíték arra, hogy Tertulliánusnak (160-220) igaza volt: az ember természetétől fogva keresztény. Mert ez a szervezett küzdelem a vírus ellen, ami szembe megy a korábban sokak által abszolút értéknek tekintett gazdasági érdekkel és mérhetetlen összegeket áldoz az idős emberek életben tartásáért, az élet kultúrájának diadala a halál kultúrája felett. A kereszténydemokrata gondolkodás győzelme az elvtelen haszonlesésen.

Ha a szobafogság magányában a családtagok ismét felfedezik egymást, ha lesz idejük elgondolkodni a történteken, talán azok is rádöbbennek, akik eddig kívülről nézték a keresztény világot, hogy az élet valóban érték, s hogy másképp, mint keresztényként élni nem érdemes. Megtörténhet, ami nagy bajok, például háborúk, járványok után elő szokott fordulni: nemcsak egyének, hanem az egész társadalom Istenhez tér. Ennek régi korokban két gyökere volt: a félelem a haláltól és a hála a túlélésért. Ezek ma is benne vannak a gondolkodásunkban, de most kicsit többre is lesz lehetőségünk. Ha az ókori jogász, az említett Tertullianus nyomán felfedezzük a magunk lelkében a keresztény gondolkodás nyomát, felébredhet bennünk a vágy a keresztény tanítás teljességének megismerésére és megélésére. Ez pedig nagyobb áldást hozhat magával, mint például a környezetszennyezés jelentős csökkenése, a közlekedés ésszerűsítése, s bármi, amit mostanában a járvány kapcsán emlegetnek. Az élet kultúrája nyerőben van, de csak csatát nyert, háborút még nem.

Bárcsak megélnénk a győzelmét!

Surján László

A KDNP tiszteletbeli elnöke
gondola