Előfordulhat, hogy felüti a fejét a vírus egy szociális intézményben, a fő kérdés az, hogy mit tesz a fenntartó ennek megelőzéséért vagy baj esetén a helyzet kezeléséért – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Fülöp Attila. A szociális államtitkár arról is beszámolt, hogy a kormány biztosítja a szükséges forrásokat, és minden otthonba küldtek védőfelszerelést is. A védekezés megvalósítása azonban a fenntartók feladata.
Fülöp Attila (KDNP), az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára
– A napokban számos szociális otthont felkeresett. Milyen tapasztalatokat szerzett, megfelelő a járvány elleni védekezés?
– Valóban több szociális otthonban is jártam, és az elmúlt 48 órában több mint száz intézmény vezetőjével beszéltünk, hiszen az a helyes, ha ilyenkor a terepről szerzi be az információkat az ember. Általánosságban úgy látom, hogy az idősotthonokban dolgozók felkészültek. Ne felejtsük el, hogy olyan emberekről van szó, akik sokszor évtizedek óta dolgoznak a szociális területen, és tisztában vannak vele, hogyan kell működtetni az intézményeket és vigyázni az ott élő emberek életére. Eddig is szoros volt az együttműködés az intézményekkel, de most még inkább tartjuk a kapcsolatot velük; azt tapasztalom, hogy a helyi közösségek is jobban odafigyelnek a szociális otthonokra, és sok önkéntes segítséget is kapnak. Amikor Turán jártam, éppen egy budapesti orvos ajánlotta fel a segítségét az intézménynek. Az idősek ellátása közös feladat. Az állam nem egy távoli intézmény, amelyet valakik működtetnek. Azt a kormány, az intézmények, magáncégek és az állampolgárok közösen alkotják. Az állam működtetésében mindenkinek a felelősségéhez mérten részt kell vennie.
– A sajtó most azt taglalja, kinek a feladata az intézmények védelme. Kié a felelősség?
– Beszédes a magyar kifejezés, hogy fenntartó, ő az, aki fenntartja, vagyis megvalósítja az intézmény biztonságos működését, a rendet. Azoké a felelősség, akik az otthonok gazdái, és elvárható tőlük, hogy a jó gazda gondosságával járjanak el. Most a járványhelyzet miatt a fenntartóknak is többet kell tenniük, mint békeidőben. Nem szabad, hogy magukra hagyják az intézményekben dolgozókat, és gondoskodniuk kell az otthonok biztonságáról.
– Hány ember él szociális bentlakásos intézményekben, és kik a fenntartói ezeknek az otthonoknak?
– Hazánkban 1600 bentlakásos szociális intézmény van. Négy célcsoport él ezekben az otthonokban: idősek, fogyatékossággal élők, szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek. Ezen belül mintegy ezer idősotthon van, amelyekben 55 ezer ellátott idős honfitársunk lakik. Ebből az 55 ezer férőhelyből csak nyolcezer állami fenntartású, a többi önkormányzati, egyházi vagy civil kézben van.
– Egyáltalán megakadályozható, hogy bekerüljön a vírus az intézményekbe? A miniszterelnök pénteki rádióinterjújából az derült ki, hogy számolnak bizonyos mértékű fertőzéssel a szociális otthonokban.
– Nem az a kérdés, bekerül-e a fertőzés egy intézménybe, mert ez sajnos előfordulhat. Korábban, a mostani járvány előtt is voltak vírusfertőzések idősotthonokban, és akkor is kezelni kellett a helyzetet. Az a fontos, hogy a vírus megjelenése előtt meghozzák-e a megfelelő óvintézkedéseket, és ha ne adj’ isten mégis bekerült a fertőzés egy intézménybe, akkor hogyan kezelik a helyzetet. Ez a két szempont határozza meg, hogy egy fenntartó jól végzi-e a feladatát. Az elmúlt három hétben volt olyan Magyarországon, amikor az izoláció sikerült egy olyan intézményben, ahová bekerült a vírus, de sajnos a jól ismert esetben, a Pesti úti idősek otthonában arra is volt példa, hogy nem tudták megfelelően kezelni a betegség megjelenését. Ez utóbbi Magyarország második legnagyobb idősotthona. Szerintem joggal várható el, hogy egy ekkora intézmény fenntartója időben megtegye a szükséges lépéseket és komoly felkészüléssel igyekezzen megakadályozni a betegség elterjedését. Most viszont a veszélyhelyzetben annak van itt az ideje, hogy az előttünk álló kihívásokat megoldjuk, orvosoljuk.
– Az államnak nem feladata segíteni? Megkapták önöktől a szükséges támogatást a szociális otthonok?
– Semelyik intézményt sem hagy az állam magára. Mind az ezer idősotthonnak nyújtunk segítséget, a nem állami fenntartásúaknak is. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egész egyszerűen hazudik. A kezemben van egy összesítés, amely szerint a múlt hét végéig az összes hazai idősellátással foglalkozó intézmény mindegyikébe küldtünk védőfelszerelést, és a jövőben is biztosítjuk az utánpótlást. Ezt a kétmillió maszkot és háromszázezer kesztyűt minden megyébe eljuttattuk a központi raktárból, de átvételük már a fenntartó feladata. Emellett természetesen a fenntartóknak az állam anyagi forrásokat biztosít a munkájukhoz. Az említett 55 ezer férőhelyre évente 87 milliárd forint jut, amiből hatmilliárd forintot kap csak a fővárosi önkormányzat. A kormány tehát mindig biztosítja a pénzügyi forrásokat. Ezért elvárható, hogy minden fenntartó a jó gazda gondosságával hozza meg a megfelelő óvintézkedéseket is. Több intézményvezető is elmondta nekem, hogy már az állami segítség megérkezése előtt maguk is gondoskodtak védőeszközök beszerzéséről, és felszólítás nélkül szigorú védekezési szabályokat léptettek életbe. A személyes tapasztalatom is az, hogy az intézményvezetők mindent megtesznek a probléma megoldásáért, és nem csak felülről várják a segítséget, hiszen ők is tudják, hogy igazán helyben tudnak hatékony óvintézkedéseket hozni, ehhez pedig a kormány minden szakmai és pénzügyi segítséget megad.
– Mi a protokoll a védekezésnél? Honnan tudhatják az intézmények, mit kell tenniük?
– Március 8-tól már születtek olyan tiszti főorvosi határozatok és útmutatók, amelyek célja az volt, hogy meghatározzák a kötelező eljárásrendet, hogy a szociális intézményeket higiénés, járványügyi szempontból védeni lehessen. A megfelelő protokollt tehát az intézmények már rég ismerik. Az állam szakmailag irányítja a folyamatokat, illetve az anyagi forrásokat biztosítja a szükséges mennyiségben. Magam is jártam olyan szociális intézményben, ahol épp előtte zajlott az népegészségügyi ellenőrzés, amelyet a tiszti főorvos asszony a napokban elrendelt. Az otthon munkatársai azt mondták, az ellenőrzést végzők konstruktívak voltak, és hasznos iránymutatásokat is adtak.
– Van információja arról, hogyan viselik az otthonok lakói a járvány miatti szigorításokat?
– A kijárási és látogatási tilalmat úgy kell elképzelni az intézményekben, hogy a lakók az otthon kertjébe a legtöbb helyen ki tudnak menni, és a megfelelő szociális távolság megtartásával ott sétálhatnak. Ettől függetlenül hatalmas kihívás a jelenlegi helyzet mindenkinek, ezért ennek a kényszerű elszigetelődésnek a lelki oldalát is segítik az otthonok dolgozói. Mindenhol azt láttam, hogy nagy áldozattal, türelemmel és figyelemmel segítenek a szociális intézményben dolgozók a lakóknak. Hazánkban több mint 25 ezer ember dolgozik csak az idősotthonokban. A teljes szociális területen pedig Magyarországon csaknem százezren állnak helyt, és ezekben a hetekben különösen nagy áldozattal gondoskodnak a rájuk bízottakról. Az országot járva sokukkal személyesen is találkozhattam, láttam a hősies erőfeszítésüket, amelyet a bajbajutottaknak vagy a rászorulóknak nyújtanak. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek ezek a szakemberek.
