A mostani nem rohanásos időben talán jobban tudatosodik bennem: a Húsvét utáni negyven nap az öröm ideje. Sok baj mellett észre szeretném venni, hogy kinyílt az orgona, jobb lett a levegő. Nem elfedni a bajt, csak meglátni, hogy ez is van - írja blogjában Hölvényi György, a KDNP európai parlamenti képviselője.
Hölvényi György, a KDNP alelnöke, európai parlamenti kepviselő
Otthon tudok lenni. Egy jó barátom írta, hogy sok ember szerinte nem tud az „otthonléttel” mit kezdeni. Nem is egyszerű, mert nem volt ilyen, nem szoktunk hozzá, hogy ennyit és ennyien otthon vagyunk. Mindenki ment a maga dolgára. Most mivel egy dolog van, mégpedig, hogy lassítsuk a járványt, szinte senki nem megy szinte sehova.
Közéleti emberként folyamatosan követnem kell a magyar és nemzetközi média, mondjuk így, tevékenységét. Egyre inkább az az érzésem, hogy a fene se akar engem tájékoztatni, a komolyabbnak tartott hírportálok is hazug címekkel egyszerűen beugratnak.
Minél bombasztikusabb (nagyobb hülyeség), annál inkább jön, ömlik a klikk, az új mértékegység.
A klikk nem az érdemi információ, a leírt anyag minőségének mértékegysége, hanem a kleine Fische, gute Fische a médiában.
Szegény széptekintetű, írni tudó lány, fiú nem is gondolja, hogy egy globálissá vált átverés sarki dealere. Többet érdemelne, de mi is.
A magyarországi felhatalmazási törvény elleni nemzetközi frontális támadás jól mutatja, hogyan is lehet egy álhírt megfelelő politikai akarattal, bejáratott kapcsolatrendszerrel átfuttatni a világsajtón. Ez nem maga az újságírás, ilyen lett.
Szegény Juncker úr is fölkapaszkodott a gyalázkodók közé.
Ő az igazi hagyományos iskola. A látszólagos világ-tájékozottság mögött nincs semmi. Érdekeit, érzelmeit tekintve Luxemburg volt miniszterelnökének Münchentől már a Távol-Kelet kezdődik.
Neki Kelet-Közép Európa nem a megismerésére váró, önálló országok világa.
Az európai történelem számára Trierben, a Marx emlékműnél sajnos véget ér. Pedig nem is komcsi, csak ő ennyi.
Az Európai Parlament az elmúlt héten egy valótlanságról szavazott túlkompenzált lendülettel. Kik a mieink? Mit akarnak velünk? Mit akarunk mi, mi a stratégia? Kik a barátaink, akikkel számíthatunk egymásra? Ha vírusos is , de csöndesebb lett az élet. Ezekre a kérdésekre most választ kell találnunk. Nem médiásat, valódit. Telik az idő, már az 55. napnál tartunk.
Hölvényi György
